Menora Egyenlőség, 1975. január-június (14. évfolyam, 543-565. szám)

1975-05-03 / 558. szám

1975. május 3. * MENORA 3. oldal HARMINC ÉVE TÖRTÉNT: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ HAVAS KORNÉL FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELMI RIPORTJA Norvégia megszerzése kedvező stra­tégiai helyzetbe hozta Hitlert, de az ár is súlyos volt, amelyet a straté­giai fontosságú norvég tengerpartért fizetni kellett. Angliában végre felébredtek és szem­benéztek a ténnyel, hogy a harc élet­re, halálra megy. 1940 májusában Chamberlain helyébe Churchill került az angol kormány élére. Hamarosan végétért az Ulöháború, a Sitzkrieg a nyugati fronton is. Hit­ler a lengyelországihoz hasonló Blitz­­krieg-gel gázolta le a nyugati demok­ráciákat, Franciaországot, Belgiumot és Hollandiát. NEM VED A MAGINOT VONAL állt szemben, tízzel több, mint a tá­madó németeké. A két fél egyenként kb. 3000 páncélossal rendelkezett, a levegőben viszont a németek fölényben voltak, 3000 gépükkel szemben csupán kb. 2000 szövetséges harcigépet vetet­tek be. A franciákat meglepte, hogy a néme­tek — iobbszárnyon, Belgiumban tör­ténő — átkarolás helyett a front kö­zepén, a belga-francia-luxemburgi ha­tár találkozásánál vetették be a fő­­erejüket. Minden katonai teóriát fejre­­állftva, a német páncélosok áthaladtak a sűrű erdős Ardenneken. A jobbszárny gyorsan végzett a hősiesen küzdő bel­gákkal. Tizennyolc napi elkeseredett harc után Lipót belga király kapitu­lált. Franciaország egész, két háború közti diplomáciai története nem egyéb, mint sikertelen kísérlet arra, hogy az 1918-ban legyőzött Németországot bék­lyókban, politikai elszigeteltségben, katonailag gyengének tartsa meg, tel­jesen függetlenül attól, milyen rend­szer van ott. Ez megmutatkozott a * nyagolása volt. A jelentős politikai erőt képviselő kommunistákra a német ve­szély ellenében egyáltalán nem lehetett számítani, mert a Molotov-Ribbentrop egyezkedés után a Párt egyszerre fel­­hogyott korábbi antifasiszta propagan­dájával, Moszkva utasításainak meg­felelően. HARAPÓFOGÓ... Május végére a német páncélosok áttörtek Sedan város térségében és merész mozdulattal északnyugati irányban, a La Manche csatorna felé haladtak. Hamarosan elérték a tenger­partot és elvágták a Belgium felől hátráló francia és angol hadosztályok útját. A csatornamenti Dünkirchen vá­rosában 400.000 szövetséges, főleg an­gol katona került harapófogóba. Hitler könnyűszerrel elfoghatta volna őket, de habozott és időt engedett arra, hogy kb. 230.000 angol és 120.000 fran­cia katonát átszállítsanak Angliába. A többi .'felesett, vagy fogságba került. Az átszállítás a német légierő bomba­záporában történt, súlyos veszteségek­kel. Az angol flotta 13 rombolót és számos szállítóhajót vesztett. Az amúgyis gyenge angol expedí­­ciós hadsereg távozásával a franciák teljesen magukra maradtak. A sedani zére került. A német páncélosok jú­nius 14.-re Páris előtt álltak, ahonnan elmenekült a kormány Bordeauxba, a hadvezetés pedig hiába .próbálkozott azzal, hogy a főváros előtti folyók mentén hevenyészett védelmi vonalakon fogja fel a német támadást. Végső kétségbeesésükben a franciák az első világháborús verduni hőst, az agg Pe­­tain tábornokot állították az ország élé­re. De már késő volt. 1940. június 25.-én, ugyanabban a compiegnei erdő­ben, ugyanabban a vasúti kocsiban, ahol 1918-ban a legyőzött németeknek kellett aláírni a fegyverszünetet, ezúttal a franciákon volt a megalázó fegyver­­szünet aláírásának sora. Csupán epizódnak számít az, hogy június 10.-én Mussolini is megindí­totta csapatait Savoy tartományban. De a háború ekkor már el volt döntve. Egész Európa Hitler lábai előtt hevert. weimari demokrácia idején és ezzel próbálkoztak — sikertelenül, mint lát­tuk — Hitler hatalomra jutása után is. Ezt célozta a Kisantant és a Népszö­vetség is. Franciaország azonban túl­sókra vállalkozott. A 40 milliós or­szág még gyarmataival együtt sem volt elég erős arra, hogy a jóval népesebb, iparilag, általában gazdaságilag fejlet­tebb németeket tartósan gúzsba tudja kötni. Az ország népe politikailag is na­gyon megoszlott volt. Az egymást váltó jobb, közép és középbal kormányok és pártok kölcsönösen egymást vádol­ták a gazdasági problémákért, korrup­cióért, s azért, hogy Franciaország korábbi világhatalmi státusa lassan történelemmé vált. A jobboldal fővád­jainak egyike a nemzetvédelem elha-De Gaulle hiába figyelmeztetett. . . A háború megindítása után hónapo­kon át állóháború volt a nyugati fron­ton. Sok francia azt hitte, hogy a 30-as években kiépített modern Maginot erőd - vonal minden támadást kivéd, és az ország nem kerül veszélybe, mint az első háború idején, amikor Páris köz­vetlen közelébe jutott a német had­sereg. A francia haderő szellemét alá­ásta a Sitzkrieg, ráadásul a hadveze­tés elhanyagolta a korszerű fegyver­nemek, elsősorban a légierő és főleg a páncélos fegyvernem fejlesztését. Egy de Gaulle nevű, ismeretlen ezre­des ugyan követelte a páncéloserők fejlesztését, de senki sem hallgatott rá. De Gaulle az összeomlás után hamarosan Londonba megy és meg­szervezi a francia ellenállást. Még sokat hall róla a világ. GYORS ÁTTÖRÉS A francia vezérkar számolt a német támadással, de megoszlottak a véle­mények, hogy az honnan jön. Volt, aki az 1914-es német offenzíva, a híres Schlieffen-terv megismétlődésével számolt, azaz a németeket Belgiumon keresztül várta. A belgák azonban szin­tén erős erődvonalat építettek ki a német határon. Párisban azt várták, hogy francia segítséggel ezen a vo­nalon és a Maginot erődrendszer előtt sikerül felfogni a német támadást. Ez volt az oka annak, hogy a Maginot vonalat a luxemburgi és belga határon nem is építették ki. nap alatt letette a fegyvert. A kö­zépső arcvonalon 44 német divízió lendült offenzívába. A hadseregcsopott Rundstedt tábornok parancsonksága alatt Belgium délkeleti részében, az áthatolhatatlannak hitt Ardennek hegy­vidékén keresztül tört francia terület­re, közben lerohanva Luxemburgot is. A C hadseregcsoport 17 hadosztálya Leeb tábornok vezetésével a Siegfried erődvonalban védekezésre rendezke­dett be, a Maginot vonallal szemben, egy esetleges francia ellentámadás ki­védésére. Az erőviszonyok — a közhittel el­A Maginot vonal. Megkerülték . . ? áttörés után a középső hadseregcsoport Csak-Anglia állt még, teljesen egye­­hadosztályainak egy része délkeletnek dűl. A szigetország kilátásai sötétek fordult és hátulról kerítette be a Ma- voltak. Joggal mondta Churchill: Nem ginot vonalat, amely hamarosan, gya- ígérhet mást honfitársainak, csak korlatilag puskalövés nálkül Hitler ke- "vért, könnyet és verejtéket”. AZ ANGLIAI CSATA A német offenzíva 1940. május 10-én kezdődött. A 3 német hadseregcsoport jobbszárnyán 28 hadosztály indult tá­madásra Hollandia és Belgium ellen, von Bock tábornok vezénylete alatt. A hollandok semlegességükben bíz-1940. a Diadalív árnyékában lentétben — kiegyensúlyozottak voltak. A gyors háborút, a Villámháborút a szembenálló erők felkészültsége, kato­nai kiképzése, színvonala és a had­vezetésben mutatkozó fölény döntötte el. A németekkel szemben összesen A Csatorna francia partjához érke­zett, diadalittas német hadosztályok lelkesen énekelték, hogy “Wir fahren gégén Englar.d”, a feladat azonban nem 'látszott könnyűnek. A németek légi­fölénye vitathatatlan volt, hiszen a francia háború után Göring náci légi— marsall 2500 harcigépével szemben az angoloknak csak másfélezer gépük volt. Az angliai partraszálláshoz azon­ban sok egyéb is kellett. A Calais városnál 31 km. széles csatornán át is kellett kelni. Az angol flotta azonban összehason­líthatatlanul erősebb volt a németnél és a szigetország haderejének ellen­állásával is számolnia kellett Hitler­nek. Ennek ellenére, a német bombá­zók 1940 nyarán megindultak Anglia ellen, kíméletlenül bombázva katonai és nem katonai célpontokat egyaránt. Ezzel egyidőben Hitler tengeralatt­járóival zárlat alá is vette Angliát, hogy kiéheztesse a szigetországot. A híres angliai csata voltaképpen légi­csata volt, amelyet — szakemberek szerint — egyik fél sem nyert meg; abban az értelemben tudniillik, hogy a veszteségek mindkét részről nagy­jából azonosak voltak, azaz a két légi­erő hetenként kölcsönösen kb. 100-100 gépet veszített az 1940. szeptemberé-A HARC FOLYTATÓDIK ig tartó, Anglia feletti harcokban. Mindkét légiflotta kimerült, a né­metek különösen bombázókban szen­vedtek súlyos veszteségeket. Abban az értelemben viszont az angoloké a győ­zelem, hogy sikerült megakadályozniok a partraszállást. Katonai szakemberek véleménye még mindig eltér atekintet­­ben, hogy Hitler valóban meg akarta-e támadni Angliát, annak ellenére, hogy ilyen stratégia-terveket kidolgoztak a német főhadiszálláson. Van, aki úgy véli: Hitler nagyon respektálta az an­golokat, akiket amolyan fajilag rokon népnek tekintett. A partraszállással való fenyegetéssel voltaképpen csak különbékére akarta kényszeríteni az angol kormányt — természetesen német feltételekkel. A partraszállás elleni másik érv az, hogy Hitler józanul számolt az angol hazai flotta fölényével és nem akart a kockázatos vállalkozásba kez­deni, amelyről a vezérkar javarésze le is beszélte. Ismét mások arra mutatnak rá, hogy a németeknek nem is állt megfelelő számú partraszálló jármű a rendel­kezésükre. Bármi legyen is az ok, 1941 elejére Hitler végleg letett arról, hogy a németek partraszálljanak Ang­liában. JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZAIA ÁLHUMANIZMUS Gerhard Löwenthal, az ismert német televizió-hírmagya­­rázó nyilatkozatot helyezett letétbe a közjegyzőnél, mely­ben utasítást adott, hogy ha őt elrabolnák, ne bocsátkozza­nak tárgyalásokba az emberrablókkal és ne teljesítsék kö­veteléseiket. Az ő élete árán ne szabadítsanak ki börtönben ülő politikai bűnözőket. Minden tiszteletem Gerhard Löwenthalé. Itt ugyanis nem arról van sző, hogy valaki, aki emberi számítás szerint a­­múgy sincs veszélyeztetve, önreklámot űz. Löwenthal, aki egyébként zsidó, nagyon is könnyen célpontja lehet úgyne­vezett anarchista és hozzá hasonló elemek bűncselekményei­nek, mivel Németország egyik leggyűlőltebb figurája ma a baloldal előtt. Azért, mert bátran ki mer állnia kommunis­ta államokhoz való közeledés politikája ellen, amely ma szét­terpeszkedett nemcsak Németországban, de a szabad világ Jelentős részében. Amióta csak tanúi vagyunk annak a jelenségnek, hogy ter­rorista elemek túszokat ejtenek követeléseik teljesítésére, ugyanazon idő óta nem ült el a vita, hogy mi a teendő, ha az emberrablás már bekövetkezett, vagy a túszok valami­lyen módon már a terroristák kezében vannak. Engedni ne­kik és teljesíteni követeléseiket, vagy erőszakkal fellépni el­lenük és ezáltal veszélyeztetni a túsz, vagy a túszok életét. Gyakorlati tapasztalat szerint, a világ megoszlik ebben a kérdésben. Az egyik oldalon állnak az Izráeliek, akik nem hajlandók behódolni a terroristáknak, a másik oldalon van csaknem az egész világ, ahol rohannak teljesíteni a terro­risták parancsait, repülőgépet bocsátanak rendelkezésük­re, váltságdíjat fizetnék, ahogy csak követelik. -A terroristáknak való behódolást szerte a világon álta­lában a humanizmus szent nevével indokolják. Azt állítják, hogy a terroristák kezében lévő túszok életének megmenté­se mindennél fontosabb, és az összes szempontok csak ez­után következnek. Az Izráellel szemben barátságtalan ele­mek meg is vádolnak minket azzal, hogy antihumanista do­log emberéleteket feláldozni az államérdek oltárán. Ezzel szöges ellentétben, az én véleményem szerint, a be nem hódoló izráeli álláspont az egyetlen erkölcsös és humá­nus állásfoglalás, még hozzá általános érvénnyel és nem­csak a mi speciális helyzetünkben, a behódolás pedig szem­forgató, gyáva és kenetteljes álhumanizmus. Való igaz, az emberi élet a legfőbb érték és nagyon vi­gyázni kell arra. De ez az érv a terroristáknak való behó­dolás ellen szól és nem mellette. Páter Lorenz, a kereszténydemokraták berlini pártvezé­re, akinek a kiszabadításáért néhány héttel ezelőtt a néme­tek öt elitéit terroristát engedtek szabadon, nagyon szimpa­tikus és becsületes ember. Egyébként Izráelnek is barátja.' Igazán kár lett volna érte, ha megölik. Na nézzük csak meg ezen a konkrét példán, hogy mit ér­tek el a behódolással? És ne felejtsük el, hogy a Lorenz­­eset csak egy kiragadott példa, amelyhez számos hasonló volt már az utóbbi években. A német kormány kijelentette, hogy Lorenz kiszabadítá­sa nem jelent precedenst, és nem jelenti azt, hogy a jövő­ben is teljesíteni fogják a terroristák követeléseit. Boldog, aki elhiszi, én azonban ismét nem vagyok a hívők között. Ha holnap például elrabolják a Rajna-menti liberális ve­zért, akkor ugyanazok, akik Peter Lorenz életéért öt eli­téltet engedtek ki, milyen jogcímen tagadják meg az újabb követelés teljesítését? Miért ér többet ennek a funkcioná­riusnak az élete, mint a másiknak, és milyen erkölcsi jo­ga van valakinek dönteni arról, hogy kinek az élete értékes és kié nem. Másrészt, ha valamelyik államban be nem vallott, de köz­ismert szabállyá válik, hogy a terroristák követeléseit tel­jesíteni kell, akkor a terroristák működése gyakorlatilag tel­jesen veszélytelen gyerekjátékká válik. Csinálhatnak amit akarnak, ölhetnek, rabolhatnak, gyújtogathatnak kényűk­ké d vük szerint büntetlenül. Ha véletlenül elfogják őket min­dig teljes joggal számíthatnak arra, hogy még szabadon lé­vő társaik a közeljövőben majd csak ismét végrehajtanak egy sikeres akciót és a bevált recept szerint kiszabadítják őket. Ha pedig ez általánossá válik, akkor minden államban a legabszurdabb helyzet áll elő, amint az egyes délamerikai államokban már ma is tapasztalható. Az államhatalomnak végül már csak két választása van. Vagy tétlenül nézni, hogy miként űznek nap mint nap terroristák csúfot belőlük, vagy egyik napról a másikra megváltoztatni a politikáját és tűzzel-vassal harcba indulni a terror ellen. Mindkét megoldás antihumánusabb, mint néhány túsz éle­tének veszélyeztetése. Korlátlan behódolás a demokrácia és a szabad állam összeomlásához kell hogy vehessen és utat nyit a diktatórikus rendszereknek. Ha pedig elkésve veszik fel a harcot a már elburjánzott terrorral szemben, akkor biztosak lehetnek abban, hogy az áldozatok száma sokkal na­gyobb lesz. A leghumánusabb és legemberségesebb álláspont — soha nem behódolni a terrornak. tak, hiába. Gyenge hadseregük néhány 149 francia, belga és angol hadosztály Hitler hatalma tetőfokán állt. Fran- egy ideig Petain kormányának enge­­ciaország északi, nagyobb részét meg- delmeskedtek, de hamarosan, egyik a szállták a német csapatok, csak az másik után, átálltak de Gaulle tábor­­ország déli része maradt francia kéz- nők "szabad francia” mozgalmának öl­ben, ahol az un. Vichy kormány folt dalára. a helyzet ura. A francia gyarmatok ^ folytatjuk MAGYAR SÍRKÖRAKTÁR Weinreb Bros & Gross, Inc. MANHATTANBAN 287 EAST HOUSTON ST.,-NEW YORK. N Y. 10002 Telefon: AL 4 - 2360. Előnyös áron készít minden kívánságnak megfelelő SÍRKÖVEKET GYÓGYSZERT MAGYARORSZÁGRA Romániába, Csehszlovákiába, bármely más országba küldessen az európai és amerikai gyógyszerek elismert szakértője, Dr. BÁNYÁI KAROLY gyógyszerész útján: STAR PHARMACY 1514 FIRST AVE., (corner 79 Street) New York, N.Y. 10021. Telephoné: 535-2279.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents