Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-11-23 / 537. szám

10. oldal MENORA * 1974. november 23. BREUER DÁVID: EMLÉKEZÉS A LYBIAI ZSIDÓKRÓL Célunk jó pár kilométerre volt az állomástól, ezért csak teherautófélével lehetett Gha­­riánt elérni. Engem ez a hely azért érdekelt, mert onnan el­juthattam Tigrinebe, ahol egy néhányszáz személyből álló, exotikus zsidó troglodyt falu létezett, elszigetelve a zsidó közösségektől. Sokat olvastam ezekről a zsidókról és régi vágyam volt, hogy megismer­jem őket. Odajutni azonban nem olyap egyszerű, és tri­­polisi barátaim le is beszél­tek a körülményes útról. Va­lahogy eljutottam Ghariánig, és tudtam, hogy a helységet egy kitűnő autóstráda érinti, mely a tuniszi határig vezet; ennek az útnak közvetlen kö­zelében fekszik Tigrine. Azt is megtudtam, hogy sűrűn köz­lekednek ott benzintank autók. Az olaszok ugyanis megerő­sítették a franciák tuniszi gyarmatának határát. A két német fotoriportert Ghariánban hagytam, azzal, hogy estig visszatérek hozzá­juk, ha azonban nem jelent­keznék, akkor kerestessenek Tigrinebe n. Alig álltam néhány percig a kitűnő autóúton, máris jött egy kocsi s a katonai jsofőr megállt az intésemre. Szíve­sen elvitt Tigrinebe és meg­ígérte, hogy vissza is visz, amikor visszafelé menet erre jár, ha pontos időben várom az útszélen. Mikor kiszálltam az autó­ból, sehol se láttam nyomát házfélének. Hirtelen bárány­­bégetést, majd emberi hango­kat hallottam. Abba az irány­ba mentem, és egy pontosan négyszögletes, puha sziklába vájt veremhez értem. A pe­remhez érve láttam, hogy a mélységben emberek és álla­tok mozognak. Egy szakállas férfi feljött hozzám és tud­tomra adta, hogy itt vagyok Tigrine faluban, de mivel ö csak arabul ért, elvezet a legközelebbi veremhez, ahol a helység tanítójával beszélhe­tek; az ért héberül. Megtaláltam a tanítót, aki­ről kiderült, hogy a livornói szemináriumban tanult egy ideig. Tőle megtudtam, hogy a faluban néhányszáz zsidó la­kik; ők azok a híres “troglo­dyt” lakók, akik zsidók ma­radtak, holott a környék zsi­dó falvai idővel mind a moha­medán vallásra tértek át. Elsd osztály a vagon tetején Templomuk teteje kilátszott a veremből. A tanító odakf­­sért, hogy megismerkedjem a falu cháchámjával, aki azon­ban éppen délutáni sziesztá­ját tartotta és mélyen aludt. A tanító megmutatta a temp­lomot és felszerelését, a tó­ratekercset, melynek szövege egészen sötét pergamentre volt írva, felső jelek (tági— mok) nélkül. A templom las­sacskán megtelt hívőkkel, fő­leg fiatalokkal, akik boldogan, keleti módon kezet szorítot­tak és sálommal fogadtak. Pa­naszkodtak, hogy senki se tö­rődik velük, és nagyon félő, hogy itt is sor kerül a moha­medán asszimilációra. Időm letelt, és az út szé­lére kellett állnom, hogy a sofőrrel! találkozzam. A hit­község apraja-nagyja elkí­sért, Közben úgy látszik, a cháchám ^felébredt, és hallott a nagy eseményről, hogy eu­rópai zsidó járt a faluban; biciklire ült és lengő szakál­lal, pajesszal utánunk sietett. Még tudtam vele néhány szót váltani; arra kért, tegyek va­lamit az érdekükben, hogy in­nét, az elszigeteltségből ki­kerüljenek Megígértem, bár tudtam, hogy nem sokat tehe­tek az érdekükben. Elbúcsúz­tunk, a lefutó autóra száll­tam és már száguldtunk is Gharián felé. Barátaimat egy arab kávé­ház teraszán, a harmadik fe­kete mellett találtam. Sajnál­koztak, hogy nem maradtam velük. Kellemesen elszóra­koztak a közeli, ugyancsak földalatti bordélyházban, szép arab lányokkal. Oda is ve­zettek, hogy legalább lássam. Egy furcsa ártáblát láttam, ahol az állt, hogy civilnek ennyi, tisztnek annyi, és őr­mesteren alulinak a leg­olcsóbb az élvezet ára. Siet­nünk kellett, mert a teher­autó indulóban volt, hogy el­érje a vonatot. Tele impresz­­sziókkal értem a szállóba, a­­hol a kis Vera levélkéje várt, December 2-án lesznek a vá­rosi választások Torontóban, amikor megválasztják nem­csak Toronto City, de a kül­városok vezetőit is. Két év­vel ezelőtt a MENÓRA hatá­rozottan foglalt állást néhány jelölt mellett, akik közül — mint ahogy az választásokon lenni szokott — némelyik győ­zött, némelyik vesztett. Eb­ben az évben — legalább is ahogy eddig látjuk — ném i­­gen találunk senki olyat, akit endorzálni, ajánlani érdemes lenne. A torontói városi tanács egy hangoskodó, radikális bal­oldali csoport irányítása alatt áll. A városnak nagy előnyére szolgálna, ha ettől a társaság­tól megszabadulna, de erre semmi remény nincs. Nem a­­zért, mintha többségük lenne, hanem azért, mert a torontói átlagpolgár olyan apatikus, hogy az ezévi választási arány­szám talán még a 20%-ot sem fogja elérni. Éppen ezért örülünk külö­nösen minden olyan városi ta­nácsosnak, aki megpróbálja át­törni a közöny falát,és a mér­sékelt hangot hallathatja To­ronto vezetésében az elkövet­kezendő két év alatt. V agyis, egyetlen egy személyre mégis felhívjuk a figyelmet. Ez Erna Koffman, aki a torontói 5. választókörzetben indul ta­nácsosként. Neki azért van nyerési esélye, mert az egyik eddigi tanácsos ellen bírósági eljárás folyik. Állítólag tör­vénytelen pénzekét vett fel a várostól, amiket saját céljai­ra fordított. Büntetésének fel­ső határa öt év. Ez a tanácsos, Ying Hope, azonban húzza-ha­­lasztja ügyét, amelynek végső tárgyalására csak a választá­sok után kerül sor. Ilyen kö­rülmények között azonban Erna Koffmannak győzelmi e­melyben a család másnapra ebédre hívott meg. Délelőtt a két némettel vá­rost néztünk. Tigrine faluról meséltem nekik, mely a föld alá bújt, főleg azért, mert ott nem olyan forró a leve­gő. A lakosok mezó’gazdaság­­gal foglalkoznak és kitűnő mi­nőségű dohányt termelnek, de van köztük sok aranyműves is, akik remekszép ékszereket készítenek. Betértünk egy arab kávé­házba, ahol turbános, kövér pasák, félig húnyt szemmel, vízipipájukat szívták. Ettünk mézbe mártott, igazi keleti süteményeket, hozzá erjedő pálmabort ittunk. Bementünk egy útbaeső zsidó kóser mé­szárszékbe, ahol tágas aszta­lokon különféle húsdarabokfe­­küdtek. Az ajtó mellett hosz­­szú botok sorakoztak, olya­nok, mint a billiárd dákók. Minden vevő egy ilyen bot­tal mutogatta, hogy melyik darab húst akarja megvenni. Egy sarokban drótpálcikákra fűztek apró húsdarabokat, a­sélyei vannak a korrupcióval vádolt Hope felett. Mrs. Koffmann nevére elő­ször akkor figyeltünk fel, ami­kor megjelentette a ”The Big Rip-off“ című könyvét. Ebben leleplezte, hogy hivatásos nap­­lopók milyen körmönfont mó­don orozzák el az adófizetők pénzét hamis és értelmetlen ösztöndíjak formájában. Azt is megírta Erna Koffman, hogy a federális és városi hatósá­gok milyen készséggel játsza­nak ebben a naplopók kezére. Érveivel, következtetéseivel lehetetlen volt vitába szállni. Erna Koffman eddig is foly­tatott harcot a polgárok védel­mében, persze a radikális C ity Tanácsnál nem sok sikere volt. Legutóbb október 15-én terjesztett javaslatot a Városi Tanács elé, amit természete­sen elutasítottak. Mrs. Er­na Koffman megáll apft ja, hogy szerinte egy helyi ta­nácsnak nem kellene nemzet­közi politikába avatkoznia. Mi­vel azonban ezt eddig nem tartották be, és számtalanszor kiálltak a chilei vörös kor­mány védelmében, talán most is lehetne kivételt tenni ez a­­lól az erkölcsi szabály alól. Ezért Erna Koffman javasolja, hogy a VárosiTanácskövetel­je Észtország, Lettország, Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna,Lengyelország, Cseh­szlovákia, Magyarország, Ro­mánia, Bulgária, Kelet-Né— metország függetlenségét, va­lamint Kína, Észak-Korea, Ju­goszlávia és Albánia népeinek a szabad élethez való jogát. Egyúttal felszólította a Váro­si Tanácsot, hogy egyértelmű­en ítéljen el mindenféle terro­rizmust, ami demokratikusan megválasztott kormányok el­len folyik, s aminek legpreg­nánsabb példája Argentina, Nagy-Britannia és Izráel. Erna Koffman hangját ter­mészetesen a Városi Tanács radikálisai még nem hallják, de ha az 5. körzet választói meghallják üzenetét és bese­gítik őt a Városi Tanácsba, úgy mégis lesz ott valaki, a­­klnek szavaiból tisztesség és értelem árad. 10UISIV. Garantált javítás, licenced technikus. Minden márka javítást vállalok. Tol* fon: 636 - 9453. Tulajdonos: LOUIS SZIKLA •••••••••••••••• Messzebb, mint a SPADINA de közelebb, mint a GUNDEL pedig a TULIP RESTAURANT ÉS DINING ROOM kosztja a Gundellal vetekszik. Barátságos otthoni hangulat figyelmes kiszolgálás, PARTYK, ESKÜVŐK 50 SZEMÉLYIG. NYITVA : vasárnaptól - szerdáig 12-től, 9-ig, csütörtöktől-szombatig 12-től, 10-ig. 963 BLOOR ST., WEST ( Dovercourt-nál) Telefon: 534-0702. ^KANADA LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKÚ IHAN6SZER SZAKÜZLETE A VILÁG LEGFINOMABB ZONGORÁI: STEINWAY, BLUTHNER, PETROPPORSTER VONÓS-FÚVÓS-PENGETŐ HANGSZEREK (Előnyős árak - Csere — Javítás — Bérlet | Remeim HOUSE OF MUSIC LTD. 553 QUEEN STREET WEST, TORONTO A % UJ MAGYAR RESTAURANT Wooden Plate MINDENNAP V I Bécsiszelet, Töltöttkáposzta, Vadas marhahús, Pörkölt, Rántott borjúláb. Házi rétes, Cukrászsütemények, Gesztenyepüré, Gundel palacsinta, Espresso kávé. LIKŐR MÉG NINCS. DE FINOM ETELEK VANNAK ELŐZÉKENY, GYORS KISZOLGÁLÁS Asztalfoglalás: 923-8599 200 BLOOR ST. W. (Avenue Road-náP _ _ _ , Mindenkit szeretettel vár: LADÁNYI ARTHUR és CSALADJA Vasárnap is nyitva vagyunk, déli 12-től, este 10 óráig. Parkoláshoz bejárat a Bedford Roadról. cv (CITY PARKING) ' A* TORONTÓI VÁROSI VÁLASZ miket faszénparázson sütöttek meg, s a vevők nagy élve­zettel fogyasztották a frissen sült húst. Délután orvos barátomat ke­restem fel, aki többek közt elmesélte, hogy a Balbokény­­uraskodása és a zsidó üzletek szombati nyitvatartásáról szóló rendelete olyan kon­­sternációt okozott a zsidók között, hogy elhatározták: en­nek a rendeletnek nem tesz­nek eleget. Balbo marsall er­re bebörtönözte őket. Egye­seknek sikerült a római kor­mánynál interveniálni a jog­talan rendelkezés ellen, így többek közt fiatalkori rabbim, Jeruzsálem akkori főrabbija, Duschinsky is közbenjárt az ügyben; a rendeletet végül ha­tálytalanították. Elmondta, hogy a fasiszta kormány előtt a zsidóknak igen jó dolguk volt Lyblában, de a helyzet a fasiszta uralom a­­latt alaposan megromlott, őt, mint zsidó katonaorvost, min­denfelé tisztelték. Tapasztal­tam, amint az utcán az olasz tisztek szalutálva köszöntöt­ték és sokszor beszélgettek vele és dottorenak szólítot­ták. Könyvtárában sok magyar könyvet találtam és boldog volt, hogy velem magyarul be­szélgethetett. MA MÁR CSAK 30-40 ZSIDÓ e'l TRIPOL1SZBAN A lybial zsidók Ijjár 14-In ünnepelték a különösen nagyra becsült tanaita, Rabbi Méir halála napját. Nagyon elter­jedt volt egy, R. Méir mon­dásait tartalmazó kis könyv. Ezen a napon, este, a rose­­kolnál gyülekeztek a zsidók és ebből a könyvecskéből ol­vastak felváltva. Közben na­gyokat kortyolgattak a pálma­borból,élvezték a finom édes­ségeket és a húsos, jóízű da­tolyát. Emlékül egy ilyen kis könyvet kaptam a cháchám­tól, benne a megfelelő aján­lással. — Rabbi Chánina mond­ta: Nyilvánvaló és ismert a Teremtő előtt, hogy a maga korában nem volt nagyobb tu­dós, mint R. Méir; hogy le­het, hogy nem lett a Szan­­hedrion feje? Azonban R. Méir olyan éleseszű tudós volt,hogy minden háláchikus kérdést pro és kontra tudott megoldani, így pedig a Szanhedrionban nem igen jutottak volna vég­leges határozathoz. Körülbelül húsz év előtt Cholonban dolgoztam és mun­kahelyemről naponta az autó­busz állomáshoz gyalogoltam. Egy ízben Mercedes kocsi állt meg hirtelen mellettem és a vezető érdeklődött, hová i­­gyekszem. Mondta, hogy Tel- Avivba megy és szívesen el­visz odáig. A meghívást el­fogadtam, és útközben hosz­­szan beszélgettünk. Kitűnt, hogy az illető lybiaf. Erre én régi jó tripoliszi ismerősei­met említettem, köztük a vá­­ros cháchámját, Chaj Ga­­blsont. Vezetőm, ezt hallva, hirtelen fékezett, megállt és két karjával átölelt, mondván, hogy ő annak a fia, és most mint mérnök, egy Itteni vas­­árúgyár igazgatója. Apja és egész családja alijázott. * Ilyen volt a lybiai zsidók helyzete 1937 elején, mikor arra jártam. Természetesen nagyon érdekelt, hogy azóta mi lett a sorsuk. Véletlenül ismertem Izráelben egylybial származású zsidót, Guetta ne­vűt. Tőle tudtam meg, hogy Cháj Gabison nemrégiben el­­húnyt; ha közelebbi adatokat akarok tudni a család felől, keressem fel Natanján Juá­­rez rabbit, aki a lybiai zsidók történetéről egy részletes művet adott ki. Azt is meg­tudtam tőle, hogy Natanján igen sok lybiai zsiaó lakik, és egy, a Tachanáhóz közeli kávéházban mindig találok ly­­biaiakat. Rögtön autóbuszra ültem, kimentem Natanjáraés felkerestem a nevezett kávé­házat. Ott érdeklődtem Juárez rabbi után, a kávéházban szer­zett lybiai ismerősöm segít­ségével telefonáltam neki, de éppen Tel-Avivban volt, ahol majdnem naponta a Mizráchi központjában dolgozik, mint a lybiai zsidók képviselője. Másnap itt kerestem fel, az irodájában. Kedvesen fogadott. Első kérdésem az volt, hogyan került hozzá a Juárez név es van-e valami kapcsolat az ő neve és a híres mexikói szabadsághős, Juárez neve között, aki a mexikói Habs­burg királyt agyonlövette és az államformát köztársaság­gá alakította? Azt felelte, hogy a Juárez név spanyol eredetű és számtalan vallásos zsidó család viselte ezt a nevet. Kétségtelen, hogy ez a híres Juárez marannus, tehát zsidó származású volt, és őse 1492- ben, vagy valamivel később ikerült ki a spanyolokkal Mexi­­'kóba. ő maga, illetve család­ja a spanyolországi kiűzetés idején előbb Hollandiába ke­rült, onnan vándoroltak Lybiá­­ba. Szívesen rendelkezésemre bocsátotta a lybiai zsidókról szóló művet, melyben egy ér­dekes tanulmányt találtam Cháj Gabison főrabbitól, a ly­biai zsidók eredetéről, későb­bi szenvedéseikről és tömeg­­alijájukról Izráelbe; ma csak 30-40 zsidó él Tripoliszban. Vége ANDREW TORDAI ACCOUNTANT Üzleti és privát könyvelést, adóbevallást, végrendelet készítését és az üzleti élet minden ágcba vágó munkáló-1 tokát, valamint szaktanács­­adást vállalok. 5 Old Sheppard Ave. # 1405. WILLOWDALE TELEFON: 494 - 5986. CSOPORTUTAZÁSOK csak IZRAELBE: 1602 9 KAPRA: *542 KOMBINÁLT UTAK: TORONTO-BUDAPTST-TEL AVIV 3 héttffl—2 hónapig: *650-től ÉS MÉG SOK MÁS ÚT ! KÉRJE részletes képes tájékoztatónkat ! COLUMBUS TRAVEL SERVICE LTD. HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA TELEFON: 361-1101 420 Spadina Ave., Toronto M5T 2G7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents