Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)
1974-11-23 / 537. szám
AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA FEGYVERESTERRORRANDA VETTE AT A ”RÉKE SZÉKHAZÁT“ NEW YORKKAN A felháborodásnak van olyan foka, amikor a leggyakorlottabb tollforgató is nehezen talál szavakat. Ami múlt héten az Egyesült Nemzetek tanácstermében, a közgyűlésen lejátszódott, az messze túlhaladja a józan ész felfogóképességét. Vajon megfigyelték-e már olvasóink, hogy teljesen zavaros és összefüggéstelen érveléssel sokkal nehezebb vitába szállni, mint egy olyan eszmefuttatással, amely hibás ugyan, de mégis egy nyomon követhető logikai rend szerint épül fel? Ha valaki — teszem fel — azt állítja: A szabadban hagyott víz télen meleg és nyáron hideg — ezzel könnyű vitába bocsátkozni. Elméleti és gyakorlati érvek tucatja áll rendelkezésre, és a hamis tétel fel állító ja előbb-utóbb kénytelen belátni állításának tarthatatlan voltát. De ha valaki azt állítja: A hófúvás nátha esetén kismalac, és le lehet aratni gombostűfejen — nos, ezt a tételt Igaznak kell elfogadni, hiszen Józan ésszel cáfolhatatlan. Nincs egy pont, ahol bele lehet akaszkodni. Ahhoz, hogy a világot ki lehessen forgatni a sarkaiból, szükség van egy fix támpontra, ahogy ezt már Archimedész, az ógörög matematikus megállapította. A föntebb idézett mondatban nincs ilyen fix támpont, vagyis az egész — cáfolhatatlan. Persze könnyű elintézni azzal, hogy aki ilyet mond, az őrült. Úgy látszik azonban, hogy az Egyesült Nemzetek tiszteletreméltó tanácskozó testületében még véletlenül sem lehet találni olyan személyt, aki el tudná vagy el akarná magát különíteni az őrültek világától és gondolatmenetétől. Ml is történt múlt héten a New York-i ENSz palotában? Az Egyesült Nemzetek közgyűlése tanácskozásra hívta meg egy gengszterbanda vezetőjét. Tudomásul vették, hogy e főgengszter teljes joggal képvisel egy olyan népet, amely egységes népként: nincs. Elismerték, hogy nyilatkozhat egy olyan ország nevében, amely nincs, a történelem folyamán soha nem is volt, s remélhetőleg nem is lesz. A gengsztervezért, Áráfátot, helyükről felállva, ütemes tapssal üdvözölték olyan államvezetők, akik állandó szájtépéssel üvöltik a békét. Áráfát felment az emelvényre abban a teremben, amit a világbéke megőrzése céljából hoztak létre harminc évvel ezelőtt. Hatásos szavakat mondott: ”E- gyik kezemben olajágat hoztam, másik kezemben fegyvert.“ A hiba az volt, hogy az olajágat nem látta senki, míg a revolver — mindenki számára láthatóan — ott fityegett Áráfát derékszíján. Még azt a fáradságot sem vette, hogy a Béke Házában folyó tanácskozás tiszteletére levegye oldaláról a gyilkos fegyvert. Úgy látszik, ez nem is fontos többé. Semmi meglepetést nem kelthetne a továbbiakban, ha az ENSz kommunista, arab és fekete többsége legközelebb a New York-i maffia főnökét hívná meg: tartson beszédet az olasz nép képviseletében. Azon sem csodálkozhatnánk, ha ebből az alkalomból az amerikai olasz maffia gyilkosai gépfegyverállásokkal vennék körül az ENSz-palotát, hogy ezzel is bizonyítsák: életük árán is hajlandók megvédeni az emberiség jólétét és békéjét. Szinte az is természetes, hogy ugyanez a többség súlyos, megbélyegző határozatot hozna azok ellen az "aljas béke-uszítók“ ellen, akik azt merészelik állítani: az Egyesült Nemzetek termében nincs helye fegyvernek, amiképpen nem lehetne helye a népek egymás közötti vitáinak megoldásában sem. A küldöttek ugyancsak lelkes ünnepléssel fogadták Á- ráfátnak azt a megállapftá-Ara: XIII. évf. 537. szám 30 cent 1974. NOVEMBER 23. ________________________________ mit jelentett az ő kiállása azokban az időkben. Brüsszeli beszélgetésünk idején azt kérdeztem tőle, nem lenne-e kedve egy amerikai körútra is? Kéthly Anna úgy érezte, nem szabad ilyen fárasztó útat vállalnia. Sosem vontam kétségbe Kéthly Anna döntéseinek helyességét. Most mégis úgy érzem, Annus néni nyugodtan jöhetett volna, hiszen ime, 85. születésnapját teljes egészségben, töretlen szellemi teherbírással ünnepli. Talán a 86. születésnapjára mégis rászánja magát, és Amerikában ünnepelhetik őt hívei és barátai. Addig is minden tisztességes ember szeretete, megbecsülése felé fordul ezen az ünnepen. A turini remete, Kossuth Lajos óta nem volt a magyar népnek ilyen követe külföldön, s most már egyre nagyobb reménykedéssel hisszük, hogy Kéthly Anna még Kossuth életkorát is túl fogja szárnyalni. Kossuth 92 esztendős volt, amikor lehúnyta szemét és befejezte emigrációs küldetését. Drága Annus néni, születésnapjára — szál virág helyett — hadd adjuk ajándékba a költő versét, amire már e cikk elején is hivatkoztunk, és amit Ady Endre Kéthly Annának dedikálva is írhatott volna, ha ismerte volna. Mos/ perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk. Nagyot végezni mégis mi jövünk, Nagyot és szépet, emberit s magyart. Aráfát az ENSz szószékén - érvek nélkül, de revolverrel sát, hogy az Egyesült Nemzetek 1848-ban hozott határozata az izráeli állam felállításáról : s e m m i s, és ez rájuk — a palesztínai terroris(folytatás az 5. oldalon) MEGHÍVÓ A TORONTÓI MAGYARAJKÚ ZSIDÓK SZÖVETSÉGE 1974 DECEMBER 1-én, VASÁRNAP délután 5 órakor A HOLY BLOSSOM KULTÚRTERMÉBEN (1950 Bathurst Street) tartandó NAGYSZABÁSÚ ZENÉS, IRODALMI /1/IŰVÉSZ ESTJÉRE MŰSOR: OPERAÁRIAK ÉS OPERETTEK, PRÓZAI MAGANSZÁMOK, HUMOROS PÁRJELENETEK Fellépnek: Jegyek 5dolláros) árban elővételben kaphatók: Menőra kiadóhivatala (105 Almore Ave, Downsview, 630-1381; Brichta Béla, 617 College St., 536-2696; Judy Florist, 387 Spadina Ave., 922-8777. Kéthly Anna 85 éves Korunkban sokan élnek emigrációban, de csak nagyon kevés köztük az emigráns. Aki elmenekült hazájából, mert egyszerűen nem lehet ott élnie — gazdasági okokból, érzelmi okokból —, az egyszerűen kivándorló, új életet választó. Emigráns az, aki külföldre kényszerül, mert hazájában "percemberkék dáridója tart“, és a percemberkék nem képesek elviselni, hogy akár háttérben meghúzódva is, olyan emberek éljenek körükben, akikre az ország nép»; föltekint, akit szeretnek és becsülnek, és aki puszta létével elhomályosítja a hatalom bitorlóit. Ilyen emigráns Kéthly Anna, aki 1956 óta Belgiumban él, és ennek eredményeként az igaz magyar politika központját Brüsszel egyik kis elővárosának kétszobás, kertes lakásába helyezte át. Nem kell bemutatnunk Kéthly Annát. Nemcsak a magyar, de a nemzetközi szociáldemokráciának is kiemelkedő, fénylő alakja ő több, mint fél évszázada. 1922-ben vonult be a magyar Parlamentbe, „ ahol közel negyedszázadon keresztül — néha kevesedmagával, néha teljesen egyedül — képviselte az emberi tisztességet, a becsületet, a jóságot, s- ahol mindig bátran, sőt hősiesen emelt szót minden galádság ellen, akár a szélsőjobb oldalról, akár — 1945 után — a szélsőbal részéről érte támadás a tiszta, demokratikus gondolatot. Néhány hónappal ezelőtt volt utoljára alkalmam személyesen találkoznom vele a brüsszeli otthonában. Akkori beszélgetésünk életre szóló élmény volt, amit kissé részletesebben kell elmagyaráznom. Illyés Gyula, a nagy magyar író ’’Fáklyaláng“ című drámájában Kossuth Lajos turini magányáról ír. Az egyik jelenetben egy öreg paraszt látogatja meg Kossuthot (ez az ember jelképezi a drámában az egyszerű magyar népet), és Kossuth nagy figyelemmel hallgatja, mit is akar a nép. Illyés Gyula beállítása hamis. A nép nagy vezérei nem egyes emberek véleménye alapján határozzák el a teendőket. Nincs erre szükségük. A nép gondolata, érzése a vérükben lüktet; nem az egyes emberek hangulata-, hanem a történelem parancsoló szükségszerűsége alapján tudják, mi a teendő. Kéthly Anna kis dolgozószobája állandóan tele van vendéggel. Nemcsak nyugatról jönnek a látogatók, hanem Magyarországról is. Néha aggódva, izgatottan jönnek — nem jut-e az otthoni hatalmasok fülébe látogatásuk híre? —, de azért mégis jönnek. Kéthly Anna meghallgatja őket, egyenrangúként beszél velük, és a látogató azzal az érzéssel távozik: erőt és hitet merített és tudja, mit tegyen a közeljövőben. Ennek a 85 éves asszonynak bámulatos a szellemi frissesége és bámulatos a fizikai teherbírása. A tábornok úr elszólta magát KÉTHLY ANNA Másfél évvel ezelőtt Izraelbe látogatott el, ahol szinte diadalmenetben vonult végig az országon, hiszen a magyar zsidóság sohasem felejti el, mit tett érte Kéthly Anna és Kínos feltűnést keltett amerikaszerte az Egyesült Államok vezérkari főnökének, George Brownnak egy nyilatkozata, amit a Duke Uníversity-n tartott előadása keretében tett. Előadása után ugyanis a diákok kérdéseket tettek fel, s ekkor a négycsillagos tábornok, aki Amerika legmagasabb beosztású katonai vezetője, ezt mondta: — A zsidóknak túlzott befolyásuk van a Kongresszusban, s emellett ők ellenőrzik az Egyesült Államok sajtóját és bankjait is. Természetes, hogy ez a nyilatkozat a legfájdalmasabban a zsidóságot érintette, de velük együtt felszisszent minden nemzetiség. Felszisszent mindenki, akinek az amerikai életforma, a megkülönböztetés-nélküliség, az egyenlőség kedves. Soha magasrangú amerikai hivatalos személy nem engedte még meg magának, hogy Ilyen hangnemben nyilatkozzék bármelyik kisebbségi csoportról. Brown szavait különösen súlyossá teszi, hogy azok egy újabb közelkeleti háború esetén lehetséges olajembargó problémáját érintették. A tábornok szerint ugyanis egy új olajbojkott olyan változást Idéz majd elő az amerikai közhangulatban, ami megszünteti ezt a ’’káros zsidó befolyást“. Gerald Ford amerikai elnök természetesen azonnal reagált!: — A vezérkari főnök nyilatkozata nem képvisel semmiféle hivatalos politikai álláspontot; rosszul időzített és szerencsétlen — így az elnök. Egy nappal később kihallgatásra rendelte magához George Brownt, és tíz percen keresztül olyan fejmosásban részesítette, amire aligha fog a tábornok szívesen visszaemlékezni, s ami Amerika eddigi történetében szinte páratlan. — Egyetlen elkövetett politikai hiba miatt viszont — mondotta Gerald Ford — nincs szándékomban leváltani egy különben nagytehetségű katonát. Persze kétséges, hogy sikerül-e az elnöknek beosztásában tartani a vezérkari főnököt. Amennyiben ugyanis a Kongresszusban növekszik a fölháborodás, am.'t a kijelentés okozott, úgy rövidesen mégis sor kerül Brown távozására. Hajlandók vagyunk elfogadni a vezérkari főnök megállapítását önmagáról, hogy meggondolatlan volt és rosszul fejezte ki magát. Hivatásos katonák szellemi képességeiről sohasem volt túl jó véleményünk. Amit nem hiszünk el neki, az az, hogy nem antiszemita. Ostobaságból sem mond az ember olyasmit, amit nem gondol, legfeljebb kimondja azt, amit gondol, de bölcsebb volna elhallgatni. Ezért nem mehetünk el a megnyilvánulás mellett fájdalmas rezignáció nélkül. Ha ugyanis egy hadsereg vezérkari főnöke antiszemita beállítottságú, az nyilván nem elszigetelt jelenség, hanem azt jelenti, hogy a tisztikarban nagyon sokan osztják a véleményét. Teljesen mindegy: visszavonja-e George Brown meggondolatlan kijelentését vagy sem. Megtörtént és ebből le kell vonnunk a következtetést: Izráel külpolitikai támogatása ellenére sem vagyunk szeretett polgárai Amerikának.
