Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)
1974-09-07 / 526. szám
1974. szeptember 7. * MENORA 3.oldal MILYEN AZ ÉLET LÍBIÁBAN ? A viszonyok felől tájékozatlan Líbiáról többnyire csak Muammar Gádáfi ezredes-államfő gyakori és sokszor ellentmondásos megnyilatkozásaiból érteslil. Valójában azonban egy sajátos, aXX. században még eléggé idegenül mozgó országról van szó. Líbia a XVI. századtól egészen 1911-ig török uralom alatt volt, ekkor, a rövid törökolasz háborút követően, olasz kézre került és azon is maradt a második világháború végéig. Sokan jól emlékeznek még a Rommel-vezette német csapatok és az angolok sivatagi harcaira, amelyek jórészt Líbiában zajlónak le. 1°43 és 1949 közt az ENSz adminisztrálta az ország ügyeit, ezt követően, 1952-ben, független állam lett az öreg Idris király atyai, bár annál korlátlanabb uralma alatt. Idris nyugatbarát külpolitikát folytatott és az ország másfélmilliónyi, zömmel beduin lakója szegény volt, mint a mecset egere. A nagy változást a 60-as évek, az olajlelőhelyek felfedezése jelentette, amellyel Líbia elindult a gazdasági felemelkedés felé. A másik — sokak szerint kedvezőtlen — változásra 1969 szeptemberében került sor, amikor a király távollétében egy katonai puccs megdöntötte a királyságot és ráköszöntött a nagy ország —két millió négyzetkilométer— kicsiny népére Gádáfi főhadnagy és tiszttársai uralma. OLAJ ES MIRAGE-GÉPEK Gádáfi azzal kezdte, hogy állig felfegyverezte modern, főleg francia fegyverekkel a líbiai haderőt. A nagyon költséges lépés a legtöbb külföldi megfigyelő előtt enyhén szólva érthetetlen volt, végre is Líbia baráti arab, vagy legalább mohamedán államokkal van körülvéve, támadástól nem kellett tartania és a legközelebbi, szóba jöhető ellenség — Izráel — vagy kétezer kilométer távolságban van. Gádáfi nem fukarkodott az Izráellel szembeni harcias kijelentésekkel, de attól kezdettől fogva tartózkodott, hogy az amúgy sem meggyőzően hangzófenyegetéseket be is váltsa. Az új líbiai külpolitika élesen nyugat-ellenes irányt vett, 1971-ben az amerikaiaknak k! kellett üriteniök ottani légitámaszpontjukat és hamarosan menniök kellett az angoloknak is. De nem csupán az Izráel-barát nyugatiak voltak politikai szálka az eléggé zavaros arab szocialista világnézetet hirdető Gádáfi szemében, hanem az oroszok is. A mélyen vallásos, aszkéta hírében álló, közben hirtelen ezredessé előlépő államfő számára az ateista szovjet állam is ellenség maradt. Helyette a franciákkal való barátságot kultiválta és 1973-ban ’10 modern Mirage gépet vett Páristól, hogy ne maradjon védtelen a líbiai légitér. A világ elképedt, a franciák pedig Jót nevettek a markukba a zsíros üzlet láttán. Pénz Szádát , Gádáfi , Asszád persze volt, ha nem is szociális célokra, Líbia ugyanis két milliárd dollár tiszta hasznot zsebel be az olajjövedelemből. ASZKETIZMUS GÁDÁFI MÓDRA A hetvenes évek eleje az izlámi szocializmus építésével telt el. Ez többek közt azt jelentette, hogy a teljhatalmú, alig 30 éves államfő kiutasította a 30.000 főnyi olasz kisebbséget, de úgy, hogy csak azt vihették magukkal, ami két kézben elfért. A határokat lezárták és csak olyan idegen léphetett líbiai területre, akinek az útlevelére arabul is rá volt nyomtatva, hogy passport. Az összes latinbetűs feliratokat kormányrendeletre el kellett távolítani. A latinbetűs újságokat betiltották, tilos volt az európai viselet, a nőknek újra fátyolt kellett viselniük, akit szeszfogyasztáson kaptak, az börtönbe került. A vallásos tanításokon alapuló szesztilalom méreteire jellemző, hogy nemcsak a vendéglőkben volt tilos a szeszárusftás, de még a diplomáciai csomagokat is átvizsgálták, nincs-e bennük égetett vagy egyéb szeszesital. Az állami törvények a Korán vallásos tételein alapultak. Politikai ellenzékről szó sem lehetett, különben ma sem lehet. Az ország hivatalos neve Líbiai Arab Köztársaság, egyetlen párt van, az Arab Szocialista Unió, természetesen Gádáfival az élen, aki soká egyszemélyben egyesítette az állam és kormányfő, pártvezér, továbbá a hadsereg főparancsnokának bokros teendőit. Hamarosan államosították a külföldi olajvállalatokat is. Gádáfi excentrikus húzásaira azonban hamarosan tiszttársai is ráuntak és 1972- ben Jalloud lett a miniszterelnök, aki Idris király idején még szintén főhadnagyként szerepelt. A kormánynak különben inkább csak formai a szerepe, a tényleges hatalom ugyanis a Forradalmi Tanács kezében van, amelynek tagjai valamennyien tisztek. Gádáfi újabb szerepét meglehetős homály fedi. Idén áprilisban híre járta, hogy 00000000000000000-900000000000000 GYÓGYSZERT MAGYARORSZÁGRA Romániába. Csehszlo\ákiába, bármely más országba küldessen az európai és amerika^ gyógyszerek elismert szakértője, Dr. BÁNYAI KAROLY gyógyszerész útján: STAR PHARMACY 1514 FIRST AVE., (corner 79 Street) New York, N.Y. 10021. Telephone: 535-2279. 50000{»»a0000000000fl«»000000000& tiszttársai megsokallták az ezredes főként személyi szeszélyein alapuló külpolitikáját, így az Egyiptommal való helyzet elmérgesedését, azt, hogy Gádáfi Kairóval és Tunéziával akarta Líbiát egyesíteni. Bármi is legyen az áprilisi változások hátterében, tény az, hogy Gádáfi addigi hatalmát erősen megnyirbálták. JAVUL AZ ÉLET Tavasz óta szembetűnő változásokra került sor Líbiában, amelyet sokan a gyakorlatias gondolkodású kormányfő,Jalloud, józanabb politikájával hoznak összefüggésbe. Állítólag arról van szó, hogy Jalloud beszélni hagyja ugyan Gádáfit, de cselekedni maga akar. Gádáfi képei továbbra is mindenütt ott láthatók a nagyobb városok, Tripoli, Bengazi, Tobruk középületein, a transzparensek, feliratok az ő elévülhetetlen érdemeit zengik. De ismét elszaporodtak az idegenek és senki sem kér többé tőlük arabnyelvű útlevelet. Az üzletek kirakataiban ismét látható nyugati áru, az utakon elszaporodtak a nyugati márkájú és rendszámú gépkocsik. A líbiai nők levetették újra a fátylat, egyre több a nyugati divatú hosszú szoknya, sőt, uram bocsáss, a nadrág. Ismétkapnatók a nyugati lapok, magazinok, és a könyvesboltok nyugati könyveket kínálnak. Annak tudniillik, aki olvas idegen nyelven, vagy egyáltalán olvas, mivel az ország 60^-a írástudatlan. Enyhültek a szigorú vallásos intézkedések is. A mozikban ismét játszanak nyugati filmeket, régit, újat egyaránt. Az idősebb generáció még Johnny Weismüller Tarzan filméinek tapsol, a fiatalabbja Steven McQueen és az újabb amerikai sztárok filmjeit kedveli. Aki whiskyvel §karia elűzni a rosszkedvet, könnyen teheti, tudniillik, ha van eleg pénze. Egy üveg Scotch hatvan dollárba kerül, de az alkoholtilalmat nem veszik komolyan, nem a törvény, hanem a pénztárca szabja meg a kívánatos határt. HAVI ÖTVEN DINÁR Egyre nagyobb rések tá-VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK fűügynOksége Különböző cikkek vagy IKKA utalványok szabad választásra, magyarországi címzetteknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TŰZ EX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK B RENDELHETŐK O.S.RELIEFPARCELSERVICE, 245 EAST 80th STREET, NEW YORK, N.Y. 10021 *. Phon« LEigh 5-3535 Igazgató: M. BRACK-REICH BEJÁRAT: IMS Second Aveaoe-ről tonganak az izlámi aszkétizmus falán az élet minden területén. A Jalloud kormány, úgy látszik,a külpolitika helyett a belső állapotok Javulására helyezi a súlyt. Az eltérő politikai vélemény hangoztatása ma sem különösebben ajánlatos,másrészt az is igaz, hogy a lakosság nagyobbik része támogatja a Jobb viszonyokat biztosító rezsimet. ban a fejlődő olajiparnak, munkanélküliség nincs és egy családban gyakran 2-3 kereső is van. Egy —természetesen nyári— ruha 20 dinár, egy férfiing 4-5, a cipő, akinek arra van gusztusa, 10-11 dinár. Újabban nem luxus a gépkocsi sem, használt kocsit már 200 dinártól lehet kapni és egy jobb fényképezőgép 30-3 5 dinár. Egy állami tisztviselő havi 100 dinár körül keres, a szakemberek, kereskedők még jobban. Mindezt, mint már szó volt róla, legelsősorban az olajnak és természetesen az új vezetés józanabb politikájának köszönheti az ország népe. Olajból még vagy 30 évre van tartalák a sivatag homokja alatt. De a tartalékok egyszer kimerülnek. Jalloud józanul számol ezzel a lehetőséggel, amit az is mutat, hogy igyekszik sokoldalúan iparosítani az orszá got és modernizálni a földművelést Líbia partmenti vidékein, ahol a körülmények kedveznek. Kifogás természtesen van. Egy kormányrendelet értelmében a legalacsonyabbfizetés havi 50 dinár*.Egy* dl*--, nár körülbelül három dollárnak felel meg. Egy átlagmunkás havonta 70 dinárt keres, a nyugdíj havi 30 dinár körül van. Ezek az anyagi viszonyok természetesen a városlakókra vonatkoznak, a lakosság nagy részét kitevő, nomád, sivatagi beduinok életszínvonala összehasonlíthatatlanul alacsonyabb. Az árak elfogadhatók. Egy kiló kenyér 4 piaszter, azaz kb. 15 cent, 10 piaszter egy kiló hagyma, ami Líbiában igen fontos élelmicikk. De a líbiaiak szeretnek sokat és jól enni, egy négytagú család kb. 45 dinárt költ élelemre. Hála elsősor-Főleg az értelmiségiek körében ellenzik az uniformizált politikai életet, a még mindig túlzásba vitt arab nacionalizmust, a tetemes hadikiadásokat, annál is inkább, hiszen Líbiának nem tankokra és sugárhajtásos repülőgépekre, hanem sokkal inkább szakemberekre, orvosokra, mérnökökre, agronómusokra lenne szüksége. De, egészben véve az élet Jobb, az életszínvonal arab viszonylatban egyike a legmagasabbaknak. Ezért az átlag líbiai tudomásul veszi, sőt tapsol is ahhoz, ha Gádáfi szidja az izráelieket, az amerikaiakat, olykor-olykor Szádátot és az oroszokat. Egy kicsit úgyis a szívükből beszél. . HAvAS KORNÉL -ROKON KIHO - ZATAL LEGRÖVIDEBB, LEGJOBB, LEGGYORSABB ÚTON a HUNNIA útján “A Kárpátoktól le az Aldunáig így távozunk el a VASKAPUNÁL s így térünk vissza, megspórolva közben 236 US rúpiát“ Hunnia House & TRAVEL, INC 1592 Second Ave. at 83rd Street New York, N. Y. 10028 Tel: RE 4-6900 SÍRKÖRAKTÁR /##•©*. A' Gvohh• /lie. _ MANHATTANBAN 287 East Houston Street, New York, N.Y 10002. Tel.; AL 4 - 2360. Előnyös iron készít minden kívánságnak megfelelő SÍRKÖVEKET JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARAZATA JUDA MEGSEBZETT OROSZLÁNJA Halié Szelásszié, Abesszínia császára, Salamon királyra és Sába királynőre vezeti vissza a dinasztiáját. Ezért van, hogy a négus — ahogy általában Halié Szelassziet Ismerik, -• nemcsak a "királyokkirálya", de a "Juda oroszlánja" címet Is viseli. A nyolcvankétéves uralkodó ma mar minden bizonnyal Inkább Judának megsebzett oroszlánja, és Adlsz Abebában,^a fővárosában, ma már az a mondás járja, hogy a négusra már csak az udvarában lévő szelíd oroszlánok hallgatnak. Nem lehet könnyű Halié Szelásszié számára,^aki félévszázadon keresztül megszokta, hogy élet es halai korlátlan ura, hatalmának ez a fokozatosan történő, de ma már tökéletes megsemmisülése. Pedig amikor a harrarai helytartó fia a múlt század kilencvenes évelnek elején megszületett, nem enekeltek a bölcsője fölött, hogy ez a gyermek — Rasz Táfari, ahogy akkor hívták — egy napon császár lesz. Apja elég távoli unokatestvére volt az akkor uralkodó II. Meneliknek, és két évtized Intrikál, államcsínyei, palotaforradalmai kellettek ahhoz, hogy Rasz Táfári 1922-ben régensherceglesz Menelik lánya, Zaudltu császárnő mellett, majd 1930-ban, a császárnő halála után, I. Halié Szelásszié néven császár. A négus minden bizonnyal nagy reformátornak tartja magát. Hiszen ötven évvel ezelőtt egy nemhogy középkori, de még ennél is elmaradottabb országot vett át. 6 volt az az uralkodó, aki eltörölte országában a rabszolgaságot,mert amikor uralomra került, még mint a barmokat adták-vették az embereket a rabszolgapiacokon. Ez az ötven év ismertette meg Abesszíniát a technika összes, addig számára ismeretien vívmányaival. A négus birodalma az egyetlen afrikai ország, amely sohasem volt koloniális uralom alatt, és mindig megőrizte függetlenségéi. Hacsak nem számítjuk azt az öt-hat évet, amikor Mussolini hatalma alá került. Ez azonban túlságosan-rövld Idő volt ahhoz, hogy maradandó nyomokathagyjonAbeszszinlában. Az igazság az, hogy ők még az Abesszínia nevet sem szeretik hallani, mivel az ország hivatalos neve Etiópia, és Abesszíniát csak az európaiak használták. Az abesszin nép büszke arra, hogy a világ egyik legősibb önálló állama, és hogy mindig független volt, de bármilyen különösen hangzik Is, sok tekintetben éppen ez az oka annak Is, hogy ennyire elmaradt a fejlődésben. A legtöbb afrikai ország a tizenkilencedik század folyamán került az európai államok gyarmati uralma alá. A nagy osztozkodásból kimaradt Olaszország, amely későn vált egységes országgá. 1898-ban I. Umberto király hadai megkísérelték behozni a késést és elfoglalni Abesszíniát. Könnyű győzelemre számítottak a kezdetlegesen felszerelt abesszin katonákkal szemben, azonban II. Menelik császártól -\dua mellett megsemmisítő vereséget szenvedtek. Az aduai csata megmentette az országot a gyarmati sor3tól, de egyben ez az egyik és talán fő oka Is az ország borzalmas elmaradottságának. Eszem ágiban sincs a kolonializmus védelmére kelni, csak tényként meg akarom állapítani, hogy — a sok rossz mellett — általában a franciák, angolok, belgák, spanyolok és portugálok eredményeket IsJiagytak maguk után. Amikor az afrikai államok a koloniális uralmak után elnyerték az önállóságukat,.a gyarmati kormányzat nyomai már nem voltak eltörölhetőek, mert ezek a kormányok indították el a gyarmatokat a modernizáció, a huszadik század vívmányai felé. Mindebből Abesszínia kimaradt. Megőrizték az évezredes régi rendet és érintetlenül hagyták a régi uralkodóosztályt. Abesszíniában az ámháriak uralkodnak, akik valóságban a népnek csak egy kisebbségét alkotják. Az ámháriak töltik azonban be az állam, a hadseregésa kopt-keresztény államvallás vezető tisztségeit, míg a nép nagyobbik része másod,- vagy harmadrangú polgár. Ezzel együtt a lakosság óriási többsége, több mint kilencven százaléka analfabéta, és az egy főre eső nemzeti jövedelem még afrikai mértékben Is a legalacsonyabb. Abesszíniának alapos szüksége van reformokra, az agg uralkodó azonban már semmiképpen sem alkalmas ennek megvalósítására. Fia, Wossen herceg, mindig gyenge ember volt, ma már szívbaja és agyvérzése miatt hivatalosan is lemondott jogairól. A császár unokája, a hivatalos trónörökös, pedig még egyetemre jár Angliában. A hadsereg fiatal tisztjei — akik maguk is az ámhári uralkodó réteghez tartoznak — nem akartak tovább várni. Az utolsó év folyamán lépésről-lépesre, kis felkelések és utcai felvonulások közepette magukhoz ragadtak minden hatalmat és a császár kezében úgyszólván az üres címen kívül semmi sem maradt. Halié Szelásszié személyéhez azonban eddig nem nyúlt még senki sem, bár a palotáját államosították. Azegyszerű nép istenként tiszteli az aggastyánt. Kétségtelenül van valami felemás ebben a katonai forradalomban. A hadsereg tisztjei egyrészt akarnak változásokat, másrészt maguk is a rendszer éí/ezői közé tartoznak és vonakodnak önmaguknak Irtani. Erre a politikára mutat az új miniszterelnök személye is. Michael Imru a fiatal tisztek bizalmi embere, de egyben fia is Rasz( Herceg) Imrunak, az ország egyik leghatalmasabb földesúrinak és tartományi helytartójának. Halié Szelásszié tényleges uralma, úgy látszik, véget ért,1 ennek ellenére a döntés pillanata Abesszíniában valószínűleg csak akkor következik be, ha a négus hivatalosan is eltűnik az állam éléről. *Tvr»^To\ r HUNGARIAN F-vp-lCp RESTAURANT POLGÁRI ÁRAK — ÍZLETES MAGYAR KONYHA OUTGOING SERVICE 7489 SECOND AVE. (77-78 St. közt) NEW YORK Tolofon: 734-9881