Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)
1974-09-07 / 526. szám
»aiP.Aujjusfc J."o 1 nap P.O.Box lo34 New Brunswick. New Jersey o39o3 U.S.A. MEN 0 En Second class mail registration No. 1373 AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA Ara: MII: évi. 526 . szám 30 cent 1974. SZEPTEMBER 7. elnöki jelölést. semmi baj nem SA2ÍÍÜlert_^.íl A LETARTÓZTATOTT CAPUCCI f*l *"S ■ • T PW*ETI HÉPEStOÉSI VILÁGKONFERENCIA A Bukarestben augusztus 22-30 köztrendezett népesedési világkonferencia a maga szinte teljes eredménytelenségével szintén aláhúzta azokat az áthidalhatatlan gazdasági, politikai, faji különbségeket és ellentéteket, amelyek földünket megosztják. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a világlakossága rohamosan szaporodik, ugyanakkor földünk élelmiszer és nyersanyag tartaléka, nagyon is végesek. Kézenfekvő lenne a megoldás —ha még nem túlságosan késő—, hogy a népesedést korlátozni kell, ahogyan számos nyugati államésAmerika is teszi, amely utóbbinak a lakossága 2000-re tetőzik és attól kezdve az akkori szinten marad majd. Az amerikai javaslat szerint a jövőben kétgyerekes famíliákra kell szorítkozni, így megmaradna a világ lakosságának és a világ anyagi tartalékainak kívánatos egyensúlya. A fejlődésben lévő országok, élükön a 800 millió lakosú Kínával azonban nem látják a túlzott népsűrűség által hosszabb távon jelentkező problémákat. Szerintük nem az a baj, hogy szaporodik a lakosság, hanem az, hogy a világ javai nincsenek arányosan elosztva, azokból a fejlett, fehér ipari túlságos mértékben részesednek, a színesek hátrányára. A világ Javait igazságosabban kell elosztani, akkor majd nyugodtan lehet szaporodni, nem lesz éhezés, nyomor, betegség. Másszóval megint az imperialisták, gyarmatosítók a ludasok. A kínaiak az amerikaiakat és az oroszokat egyaránt okolták a világ bajaiért és nekik szekundált a legtöbb színes delegátus Bukarestben. A valóság az, mondjuk csak ki, hogy földünk rohamosan benépesedik és a mainégymilliárd lakos a század végére éppen megduplázódik a jelenlegi szaporodás mellett. Ráadásul, amíg a fehér államokban a népszaporulat messze a világ-átlag alatt van, addig a színes államokban ennél sokkal magasabb. Kína évi 15, az 550 milliós India évi 12 millióval szaporodik, az afrikai államok javarészében évi 5 százalékkal emelkedik a lakosság száma. A zon is eleget lehet gondolkodni, vajon a civilizáció, a társadalmi, technikai haladás szempontjából kívánatos-e, hogy a fehér lakosság arányszáma egyre kisebb (ma már a föld összes lakóinak csupán alig egyharmada fehér). Nem akarunk rasszizmus gyanújába keveredni, de úgy véljük, hogy a világ színes államainak először mégis csak arról kellene gondoskodniok, hogy legalább a minimális életviszonyokat biztosítsák meglévő lakosságuk számára, mielőtt sajátos, nemzeti célokat szem előtt tartva a népszaporulatot szorgalmazzák, mint például a 100 milliós Brazília, vagy India, amely csupán látszat-erőfeszítéseket tesz a szaporodás korlátozására. A javak igazságos elosztása nem egyéb utópiánál. Egyetlen állam sem hajlandó a maga életszínvonalát csökkenteni, csak azért, hogy másoké emelkedjék. Klha úgy érvelt Bukarestben, hogy nem kell korlátozni a lakosságot, mert a termelés fokozása révén arról lehet gondoskodni. Ez azonban hosszabb távon nem igaz, ugyanis az ember szaporodási képessége végtelen — és több ember gyorsabban szaporodik — ugyanakkor az anyagi, élelmiszer és erőtartalékok nagyon is végesek, és erre Pekingben egykét évtized múlva majd rájönnek. A teendő ugyanis az, hógy elsősorban a nagyszámú lakossággal rendelkező, vagy túlságosan szapora országok, népek kell hogy erőteljes népességkorlátozó intézkedéseket tegyenek, minél előbb, annál jobb. Mert ha erre nem kerül sor, az unokáink, dédunokáink éheznek majd, akár New Yorkban, akár Pekingben, akár Timbuktuban látták meg a napvilágot. LIHEGíS A IŰKELETES ROCKEFELLERÉRT Szögezzük le bevezetőben: nincs különleges kifogásunk Nelson D. Rockefeller, a volt newyorki kormányzó ellen, akit Gerald Ford alelnökké kíván kinevezni. A kongresszus minden bizonnyal jóvá is hagyja lesz, hiszen Nelson Rockefellert kora Ifjúságától politikára, közéletre — no és természetesen filantrópiára (emberszeretetre, embersegftésre) nevelték. Két alkalommal próbálkozott is, hogy megszerezze a Republikánus Párt elnökjelöltségét, de mind a kétszer sikertelenül. Most elérkezett a küszöbre, hiszen 1976-ban vagy ismét alelnökké választják, vagy — ha Gerald Ford mégsem akarna indulni — komoly esélye van arra, hogy elnyerje az áhított elnöki tisztséget. Ez eddig rendben is van. Voltak Rockefellernél jobb és rosszabb alelnökök, voltak jobb és rosszabb elnökök. Az Egyesült Államok mindkét variációt kibírta és ki is fogja bírni. Az elképesztő az az ünneplés — főleg az ünneplés indokolása —, amivel ezt a kinevezést a sajtó fogadja. Azok a lapok, amelyek vadul támadták Nixon elnököt és Agnew alelnököt kétségtelenül elkövetett kisebb törvénysértések miatt, most hozsannáznak (pestiesen szólva: ’’túlnyalnak“), mert az a véleményük, hogy Rockefeller az ideális alelnök és esetleges ideális elnök, egyszerűen azért, mert Rockefeller megvesztegethetetlen. Ez a megvesztegethetetlenség igaz is. Nelson Rockefeller magánvagyonát a szakértők 200 millió és 500 millió dollár közé becsülik. Pontosabban az összeg nem állapítható meg, hiszen kicsire nem nézünk. Különben is, a három utolsó Rockefeller generáció több, mint ezer millió dollárt ajándékozott emberbaráti célokra, ami — mivel az adakozás a századfordulón kezdődött — mai értékben kb. 5,000 millió dollárra becsülhető. Nelson másik három testvérének magánvagyona ugyancsak 200 és 500 millió dollár között mozog, és ezeken az összegeken felül a család tulajdonában olyan kisebb hasznot hajtó vállalkozások vannak, mint a Chase Manhattan Bank, a Standard Oil Company és más apróságok. Tehát el kell fogadnunk a sajtó biztatását. Rockefellerhez hiába menne el egy építkezési vállalkozó, hogy tízezer dollárt ajánljon fel neki egy állami építési koncesszióért. NAGYPAPA PÉNZÉ - NINCS SZAGA Miért kavarog mégis a gyomrunk? Ez az amerikai sajtó, amely olyan előszeretettel lobogtatja feje fölött az állítólagos liberalizmus zászlaját, végeredményben azt állítja, hogy csak az lehet tökéletes alelnök vagy elnök az Egyesült Államokban, aki mindenkinél gazdagabb, akinek soha életében nem kellett dolgoznia a pénzért, aki még a Rockefeller Plaza legmagasabb emeletére is a Himalája csúcsáról néz le, hiszen a Rockefeller Plaza is az övé, sőt, ha akarná, talán a Himalája is az övé volna. Rockefeller tehát azért becsületes ember, mert már a papa is dúsgazdag volt; s a papa azért volt dúsgazdag és becsületes, mert már a nagypapa megszerezte a szédületes — átlagos emberi aggyal elképzelhetetlen — vagyont. Igen, a nagypapa. John David Rockefeller, az első. A mesés vagyon megalapítója, aki egy életet töltött nemcsak harácsolással, de azzal is, hogy az Egyesül: Államok igazságszolgáltató szerveinek állandó eljárásait kiparírozza. A dinasztia-alapító Rockefeller ugyanis,^ az olajbáró, egyike volt a legalávalóbb haramiáknak, akiket történelmünk följegyzett. Nemigen akadt olyan törvény Amerikában, amit ne sértett volna meg: társait megcsalta, munkásait nyúzta, bányászait a föld alatt halálba kergette, a fogyasztókat hamis módokon kényszerítette irgalmatlanul magas árak fizetésére. Az első Rockefeller volt a korai kapitalizmus olyan megtestesítője, akinek puszta léte egy ideig indokolttá tette a különböző szocialista, kommunista, anarchista mozgalmakat, és nem lehetett rá olyan rosszat mondani, ami ne lett volna igaz. Mint a tündérmesében... a rossz mindig megkapja a maga jutalmát, a jó a maga büntetését. Az első Rockefeller, a rablólovagok e modern utóda és az emberiség jótevőinek e modern őse, már életében olyan vagyonra tett szert, hogy egyszerűen nem tudott mihez fogni vele s kénytelen volt elkezdeni osztogatni. ”Építsünk egyetemet Chicagónak!“ ” Létesítsünk nemzetközi művelődési alapot!“.,. Is így tovább, a végtelenségig, minden évben, mint a jó férj, aki sohasem feledkezik meg feleségének az év-BŰNÖSSÉGÉT A GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZ IS ELISMERI Világszerte vihart keltett ?z izráeli biztonsági szolgálat lépése, melynek következtében augusztus 16-án letartóztatták Hilar ion Capuccit, a görögkatolikus érseket. A szentéletŰ papot ugyanis fegyvercsempészésen kapták rajta, amikor a ros hánikrai határellenőr - ző ponton Mercedes-Benz limousine-jával az El Fatahnak szánt géppuskákat és robbanószereket találtak nála. Mivel az izráeli hatóságok nem rajonganak az olyan papi ténykedésért, amely zsidó asszonyok és gyerekek halálát vonja maga után, Capucci érsek természetesen lakat alá került. óriási volt a felzúdulás: Ismétegy mártír főpap. íme a bizonyság — (folytatás a 10. oldalon ) A TORONTÓI KÖZLEKEDÉSI SZTRÁJK A TÖRVÉNY GYENGESÉGÉT MUTATJA Mikor ezeket a sorokat írjuk, a torontói közlekedési sztrájk problémája még mindig nem oldódott meg, bár lehetséges, hogy a hét második felére már megindulnak a LÁzvak és a villamosok. Nem oldódott meg, annak ellenére, hogy az ontariói parlament még a múlt hét péntekről szombatra virradó éjszakáján törvényt hozott, amely a sztrájkolókat munkahelyük azonnali elfoglalására kényszeríti. Ez a törvény nem is volt szűkkeblű. Több hónapra visszamenően 12%-os béremelést adott a Toronto Transit Commission dolgozóinak, és elrendelt egy olyan kötelező béregyeztetést, melynek eredményekéht az elkövetkezendő két évben a soffőrök, villamosvezetők és minden egyéb alkalmazottak legkevesebb 30 %-os fizetésemelést kapnak. Ennek ellenére a sztrájk nem ért véget. Az alkalmazottan nagy része ugyan jelentkezett az előirt időben munkahelyén, de a szakszervezet vezetői elparancsolták őket. Ezután egy furcsa jogi huzavona kezdődött. A törvény megsértőitől személyenként napi 1,000 dollár, a szakszervezettől napi 10,000 dollár büntetés jár. McBeth Ontario - i munkaügyi miniszter azonban rögtön kijelentette, hogy nincs szándékuk senki ellen büntető eljárást indítani, tehát a parlament olyan törvényt hozott, amelynek betartása nem kötelező. Természetesen nem is tartják be. Toronto város vezetői azt mondják, hogy a törvény betartásán őrködni a kormány feladata. A kormány azt tanácsolja aToroníoTransitCommission vezetőinek, hogy indítsanak magánjogi eljárást a sztrájkolok ellen, a vállalatvezetőség pedig a labdát a városvezetőséghez gurította vissza. A torontói polgár, ha nincs kocsija, továbbra is gyalog jár, ha van kocsija, ül benne valahol a város közepén megrekedve és káromkodik. Nem is az a döntő kérdés, ki a felelős. Inkább az, van-e egy kormányzatnak joga és módja a törvények betartására kényszeríteni mindenkit, akire az vonatkozik? Az ontariói kormány, úgy látszic, nem mer erőteljesen fellépni, mert nem akarja megsérteni azt a törvényt, mely a szabad szakszervezeti és sztrájkjogról szól. A kormánynak kötelessége a törvény betartatása. A szakszervezeti vezetők viszont a markukba röhögnek! ők nem érzik kötelezőnek, hogy a törvény határain belül maradjanak. Az unionra kivetett tízezer dolláros pénzbüntetés nevetséges, az autőbusz-sofőrökon napi ezer dollárt úgysem lehet behajtani. Tehát i^yan mi egyebet tehetne Toronto városvezetősége, vagyis lakossága, mlnth gy beadja derekát a sztrájk-zsarolásnak? Véleményünk szerint tehetne. Lehet, hogy nem vagyunk elég alaposan tájékozottak a kérdésben és nem ismerjük az összefüggéseket. De mégis, mi 'örténne, ha az ontariói kormány vaskézzel nyúlna ebbe a dzsungelba? Például kijelentené, hogy az a TTC alkalmazott, aki 6 órán belül nem foglalja el munkahelyét, elveszíti állását. S aztán megpróbálna a közforgalomból helyreállítani annyit, amenynyit lehetséges. Valószínű, hogy a földalattit és a villa-r most szakemberek nélkül nem tudnák üzemeltetni. De közszolgálatban, katonaságnál elegendő teherautó-sofőr áll rendelkezésre ahhoz, hogy önkéntes jelentkezőkkel együtt az autóbuszokat — ha kisebb zökkenőkkel is — meg tudnák indítani. Azt hisszük, a törvénytelen sztrájkot rövid idő alatt letörnék. Azért is érthetetlen a kormány bizonytalansága, mert egy ilyen intézkedés rendkívül népszerű lenne. Legkésőbb jövő évben választásokra kerül sor Ontarióban, es a jelenleg kormányzó konzervatívok szénája elég rosszul áll. De ha a forgalmi rendet kemény intézkedésekkel azonnal helyreállítanák, a konzervatívok részvényei emelkednének, s akár azonnal is kiírhatnák a választásokat: bizonyos, hogy ismét győznének. Szerdán, csütörtökön — mire az újság az Olvasók kezében lesz — már valószínűleg lesz közlekedés. Ez azonban minket nem nyugtat meg. E- lőbb vagy utóbb mégis csak rendet kell teremteni az egyre sűrűsödő sztrájkok ügyében, és változtatni kell az idejétmúlt szakszervezeti törvényen. Lehetetlen állapot, hogy társadalmunk különböző funkcióit olyan sztrájkok bénítsák meg, amiket maguk a sztrájkoló munkások egyáltalán nem akarnak, csupán a szakszervezeti vezetők maffiája kényszeríti őket bele. O- lyan törvényre van szükség, amely a szakszervezetek ellen nemcsak a társadalom nagy részét, de a szakszervezeti tagokat is megvédi. Félelmetes tanulság ez, de ha nem vesszük észre azt, ami körülöttünk történik, úgy államapparátusunk - mélységes és fenntartás nélküli törvénytisztelete teljes anarchiába sodor bennünket. fordulói virágról. Megérdemli szegény aszszony, hiszen egy életen keresztül csaltuk, pofoztuk. Ismételten mondjuk: mindehhez Nelson D. Rockefellernek semmi köze nincs. ’’Bizonynyal ő jő és becsületes férfiú“ — mint Shakespeare mondatja drámájában Antoniusszal. Nem lehet megvesztegetni, és egyéb kívánságunk az Egyesült Államok vezetőitől — úgy látszik — amúgysem lehet. És a mai Rockefeller nemcsak a sajtó hőse, hőse többek között a Szovjetuniónak is. A kommunisták is lelkesen Udvözlik a Rockefeller család dicsőségét, bár évtizedeken keresztül a leninista tankönyvek őket használták elrettentő példaként a kapitalizmus aljasságára. És nem is alaptalanul. Most viszont a helyzet megváltozott, mert a Rockefeller család nemcsak megvesztegethetetlen és jótékony, de ráadásul a bankügyekkel megbízott testvér éppen most tárgyal Moszkvában kisebb kölcsön adásáról. Nem je.Lentős az üzlet, legalábbis nem Rockefellerék szempontjából, a Szovjetuniót pedig csak az anyagi összeomlástól menti meg. Ilyen alelnök és esetleg Ilyen elnök kell nekünk, mert ő a megvesztegethetetlen és ő az igazi. Csak azt nem tudjuk, hova tette a világsajtó a józan eszét és a jóizlését. FIGYELEM! ZSIDÓ' GIMNÁZIUMI TALÁLKOZÓ A Budapest-i és Debrecen-i volt zsidó gimnazisták ez évi találkozója, NOVEMBER 30.-ÁN SZOMBATON ESTE lesz Az Egyesült Államok területén november 28.-tól, december 1.-ig 4 napos ünnep van, tehát a legtávolabbi helyekről is érdemes ellátogatni Torontóba, ahol a szervező bizottság teljes 3 napos programról gondoskodik. Kérjük az érdekelteket, hogy résztvételi-szándékukat - még akkor is, ha egyenlőre nem biztos, - azonnal jelentsék be, vagy a szervező bizottságnál, vagy saját városukban, valamelyik szervezőnél. Torontói cím: 105 Almore Ave., - DOWNSVIEW-ONTARIO, CANADA Telefon: (416) 636- 1381
