Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-07-06 / 518. szám

1974. július 6. * MENORA

3. oldal

Ml ÚJSÁG CSEHSZLOVÁKIÁBAN ?

Csehszlovákiába bejutni — nyugati útlevél birtokában — nem nehéz. A nyugati fővárosokban, nagyobb városokban mindenütt ott láthatók a prágai idegenforgalmi szervek plakátjai, prospektusai, amelyekkel az "arany" Prágába, Karlsbadba, a Tátrába invitálják az idegent, hiszen kell a nyugati valuta. Az invitálás nem hatástalan, különösen a nyqgatnémetek utaznak előszeretettelCsehszlovákiába, annál is inkább, mert a Szudétaföldön a legtöbbnek rokona is van.Kifelé azonban már bonyolultabb az utazás és a bennszülöttek közül csak a legkiváltságosabbja jut útlevélhez hogy 2-3 hétre elsz-’kadjon a hazai szocialista valóságtól. Van, aki útlevél nélkül is megpróbálja, de a legtöbben fennakadnak a vasfüggönyön, amely nincs ugyan annyira szem eló'tt mint az osztrák-magyar határon, de annál hatásosabb. A határvidék elhagyott, a határmenti falvakat már évekkel ezelőtt kiürítették, a határsávban csak katonák láthatók, akik párosával, hármasával Járnak, egymásra is vigyázva. A katonák minden elfogott menekülő után 35 dollár értékű koronát kapnak, szóval kifizetődik az embervadászat. Nem csoda, ha az elmúlt hét évben mindössze kb. ötvenen jutottak Nyugatra.

ÚJ FÖLDALATTI

Az egykori "arany" Prága bizony, talán a romantukus óvárost kivéve, — szürke szocialista metropolis szintjére süllyedt. Az úttestek sokfelé fel vannak tépve, folyik a házak tatarozása, utcákat szélesítenek, kábeleket fektetnek. Május elején lépett üzembe a prágai földalatti, amelyről a helyi lakosok azt mondották, hogy olyan lassan épül, hogy sose készül el. Elkészült végre az első, un. C-szakasz hét kilométer hosszúságban. A külvárosi Kácerovból vezet Prága központjába, a Florenc téri központi autóbusz állomáshoz. Természetesen szovjet segítség nélkül nem készült volna el, közli a rezsim úton-útfélen a prágaiakkal. Szovjet mérnökök technikusok is belesegftettek, szovjet eredetű a tervrajz és a magyarok adták a vasbetont és az acélszerkezeteket. Mert Ilyen testvéries az együttműködés.

tipikus cseh légkörre vágyva czlnte kötelességszerüen felkeresik aHasek világhírű könyvéből Ismert "U Kalicha" azaz a ”Kehelyhez"cfmzett sörözőt, ahol még a Monarchia sokszor emlegetett drága drága jó rossz napjaiban Svejk itta a pilsenit. Esténként program is van, egy Svejknek álcázott figura próbálja kedve deríteni a közönyös bennszülötteket és a Jóval könynyebben derülő külföldieket. Nem túlsók sikerrel, hiszen Svejk unokái bizony örömest elcserélnék az osztrákok régmúlt "elnyomását" a szocialista jelennel és a sárga-fekete világ bizony mégiscsak sokkal emberségesebb volt Huszákék vörös szocializmusánál, szovjet Jelenléttel megtoldva. Alighanem Svejk a Jó katona is jobban megválogatná a kétértelmű szayait, mint annak idején, mert a rosszkor elejtett megjegyzésekért ma bizony hamarább kerül a bennszülött a Pankrácba, a híres börtönbe, mint annak idején.

TELJESITMENYEK

A rezsim az általános politikai közönyt azzal próbálja eloszlatni, hogy széltében-hosszában publikálja a termelési sikereket. Az 1971-75közti ötéves tervet rendszeresen túlteljesítik — amennyiben tudniillik hinni lehet a hivatalos adatoknak. A nemzeti jövedelem tavaly 5%-al, az ipari termelés hat és félszázalékkal, a mezőgazdasági négy százalékkal növekedett. Százhúszezer lakást építettek állítólag, de ez — ha így is van — csak csepp a tengerben, hiszenalakáskérdés egyike a legégetőbb problémáknak. Munkanéküliség nincsen —hangoztatja a rezsim — sőt, a nőket is egyre jobban sikerül bevonni a termelésbe. Ez igaz is, az összes foglalkoztatottak 47%-a nő. A teljesítmény szépséghibája ott van, hogy az aszszonynak muszáj dolgozni, hiszen csak a családfő keresetéből nem tud az egész familia megélni. Az átlag havi kereset az iparban 2100 korona, az építőiparban 2400 korona. A kolhozokba kényszerftett parasztok havi Jövedelme ennél jóval alacsonyabb.

Tavasszal elkészült a keletszlovákiai vasmű új acélöntödéje, mivel a

Szívélyes üdvözlet Prágából.

A metro azonban nem feledteti azt, hogy a testvéri szovjet haderő még mindig — és természetesen "ideiglenesen"— Jelenlétével tiszteli meg a cseheket, szlovákokat. Korábban tilos volt elhagyniok vidéki laktanyáikat, de a Husák-rezslm úgy látszik már nem fél az érintkezéstől és az oroszok, főleg a tisztek gyakran láthatók családtagjaikkal együtt a városokban: Prágában, Pilsenben, Pozsonyban, Brünnben. és persze vásárolnak, mert Csehszlovákia minden elesettsége mellett még mindig Nyugatnak számít a Szovjetunióval öszszehasonlftva.

SVEJKIZMUS

Akinek orosz étekre vásik a foga, elmegy a Na Prikope nevű vendéglőbe, ott van mindjárt a Vencel tér mellett egy mellékutcában, dehát nem nagy a forgalom, az ég tudja miért. Az oroszok iránti ellenszenv általános, bár külső jelei — nagyon érthetően — nincsenek. Orosz viccben nincs hiány, íme egy a sok közül: Két orosz találkozik Moszkvában, az utcán. Az egyiknek csak egy cipő van alábán. "Alexej te szegény, hát elvesztetted az egyik cipődet?" "Dehogy Is — hangzika válasz — találtam egyet". A külföldiek

Szovjet tisztek.

rezsim igyekszik iparosítani a gazdaságilag fejletlenebb szlovákiai területeket. Huszák Kassán azavatóünnepélyen azt mondta — szemrebbenés nélkül — hogy ilyen Jól még sosem éltek a csehek és a szlovákok, mint mostanában az üzemanyag-ellátás akadozik. Az ország olajszükségletének nagy részét a Szovjetunióból szerzi be, de nem az egészet, és az arab o~ lajbojkottot a csehek Is megsínylették, hiába barátkozik Prága az arabokkal éppen olyan lelkesen, mint a magyar kormány. 1976-ra elkészül az Adria olajvezeték, abban bíznak, hogy ez megoldja az olajgondokat és évente 5 millió tonna jön majd a Jugoszláv - magyar- cseh közös vállalkozás eredményeként Fiúméból.

POLITIKAI KÖZÖNY

A csehek láthatóan tudomásul vették — mit tehetnek egyebet — hogy az emberarcú szocializmust illető álmaiknak soká befellegzett. A politikai őrségváltás már régen lezajlott, a kulcspozíciókban Huszáktól kezdve végig Moszkváig megbízható emberek ülnek. Az emberek dolgoznak, mert valamiből élni kell, vigyáznak a szájukra és eleresztik a fülük mellett a hivatalos, pártos szólamokat, amely-Teljes a barátság és egység. Jonecker, Strougal, Brezsnyev, Huszák. Az előtérben Svoboda elnök.

lyel tele vannak a lapok, a rádió és a televízió.

Egy kis politikai mozgás Januárban volt, amikor rákban meghalt Joseph S mrkovsky, a prágai tavasz egyik prominens vezetője. A Smrkovsky család valóságos kálváriát járt az elmúlt hónapokban, érdemes röviden ismertetni a történteket. A temetésre csak a családtagok mehettek el, mert a rendőrség politikai tüntetéstől tartott. A hamvakat a prágai Olsany temetőben helyezték őrök nyugalomra, de márciusban ismeretlen tettesek ellopták a hamvakat tartalmazó urnát, amelyet később egy határállomáson találtak meg. A rendőrség szerint külföldre akarták csempészni, ezért akadtak rájuk az osztrák határon, a ceske velicei határállomáson. A rendőrség azt mondta Smrkovsky özvegyének — amint az özvegy levélben meg is írta Svoboda elnöknek — hogy nem vigyázhatnak az urnára, vigye haza és őrizze a lakásán. A valódi ok persze az volt, hogy a hatóságok el akarták távolítani a temetőből, hogy ott ne rendezzenek tüntetést a rendszerrel ellenszenvező elemek. Végül, hosszas huzavona után megengedték, hogy a hamvakat Smrkövsky szülőfalujában, Velenkában helyezzék örök nyugalomra.

Dubcsek volt pártfőtitkár, aki Pozsonyban dolgozik a szlovák erdészeti minisztériumban, jelentéktelen beosztásban, szintén hallatott magáról tavasszal. Smrkovsky özvegyének írt hosszabb levelet, amelyben megvédte a prágai tavaszt és nem nagyon hízelgőén nyilatkozott a Huszák rezsimről. A levél valahogy eljutott egy olasz kommunista hetilaphoz, az közölte is, nagy port vert fel az ügy, de Dühöseknek nem lett bántódása. Áprilisban a prágai hatóságok megfosztották állampolgárságától a Londonban élő Goldstücker professzort, a 68-as események egyik prominens szereplőjét.

POLITIKAI FOGLYOK

Huszák annak idején megígérte, hogy a 68-a8 eseményekből kifolyólag senkinek sem lesz bántódása. Nem így történt. A 69-70-es politikai perek vádlottjainak Javarésze még mindig börtönben van. így tovább raboskodik dr. Milan Hubl, a pártfőiskola volt igazgatója, a 6 évre ítélt Sabata professzor, dr. Silhan, abrünni szociáldemokrata pártszervezet volt vezetője és sokan mások. A liberális értelmiségieket továbbra sem engedik vissza a szellemi életbe, gyárban, a közlekedésnél dolgoznak. Dr. Frantisek Krjegel, egy másik 68-as vezető visszavonultan él Prágában, de nem bántották. Különben Krlegel mondta volna az emlékbeszédet Smrkovsky fölött, de a rendőrség "lebeszélte". Állítólag Dubcsek is elment volna Smrkovsky temetésére, de valamilyen oknál fogva a távirat csak napokkal később érkezett meg a halálhírrel és már csak a temetés utáni napon kondolálhatott az özvegynél. Dr. Jiry Hajek, volt 68-as külügyminisztert tavaly kényszernyugdfjazták egy jelentéktelen állásból, Oldrich Cernik volt 68-as miniszterelnök a prágai műszaki egyetemen dolgozik huszadrangú beosztásban. Márciusban meghalt Pozsonyban Bacilek volt szlovák pártfőtitkár, aki a Novotny Időkben belügyminiszter volt. Dubcsek idején kizárták a pártból, de 71-ben visszavették. Jelentős szerepe volt az 50-es évek elején a fabrikált Slansky perben. Amíg Slanskyt még mindig nem rehabilitálták ( "cionista" voltavád szerint) addig a szlovák dementis volt

igazságügyminiszter — tíz évvel kivégzése után — újra szalonképes lett pártvonalon és már 1963-ban rehabilitálták. Rimaszombaton teret neveztek el róla, nagy emlékkiállítást rendeztek harcos életéről, szobrot emeltek neki és Colotka szlovák miniszterelnök személyesen koszoruzta meg. Még bélyegsorozatot is adtak ki az emlékére.

NYUGATELLENESSEG

Persze hiábavaló kísérletről van szó, de a rezsim fáradhatatlanul igyekszik lejáratni a nyugatot a csehek szemében és lehetőleg kiirtani a nyugati szellemi hatásokat. Pár hónappal ezelőtt vagy ezer nyugati dalt, slágert, komoly zenei művet helyeztek tilalmi listára. Másrészt viszont, — főleg a kasszára való éber figyelemmel, — helyenként beengednek nyugati filmeket, darabokat. így nagy sikerrel fut Prágában a "HelloDolly" nevő amerikai muzikál, ami az év sikere és a cseh és szlovák füleknek új melódiáikat fütyölik mindenfelé, a Szudétaföldtől a szovjet határig. Divatba jött a fiatalok közt a hosszú haj és a kék jean, A fiatalokra az ideológia, a politikai agymosás éppen olyan hatástalan, mint más keleteurópai társaikra. Március vegén —a 68-as idők kigúnyolására — filmet mutattak be Víziló címen. Egy sületlen, ostoba történetről van szó, amelyben Smrkovskyt és Dubcseket, a prágai tavaszt és a nyugatot próbálják kigúnyolnl, szemmel láthatóan ellenkező hatást érve el. Folyik a színfalak mögötti, de annál ádázabb hajsza a liberális írók, újságírók, művészek ellen. Különösen Pavel Kohout, a szókimondó író szálka a rezsim szemében, aki pár hónapja védelmébe vette Szolzsenyicint és elítélte a csehszlovák szellemi elnyomást egy osztrák tévében adott intervjújában. Mindezt Prágában, de nem nyúltak eddig hozzá, mert nanyon a nyugati nyilvánosság szeme előtt van. Márciusban Prágában rendezték a szocialista írószövetségek konferenciáját, amelyen az eszmei tisztaság és a pártos szellemi magatartás volt a főtéma. Jobb helyen nem is rendezhették volna. Másrészt viszont a hatóságok megengedték, hogy az egy időre eltiltott Ottomar Krejca, az egykori avantgárdista Za Branou színház igazgatója újra rendezzen.

Az egyetemi diákság elégedetlen, sokallja a pártos tananyagot, az ideológiai agytágftást, hogy nem mehetnek külföldre és hogy sok a külföldi, főleg afrikai diák. Híre Járja hogy bezárják a November 17-e elnevezésű prágai egyetemet, ahol évente vagy ezer ázsiai és néger diákot oktattak, miközben a cseh hallgatók Javarészét helyhiány miatt elutasítják a különböző főiskolákról. Az ok az, hogy a célt nem érték el, a diákok hazatérésük után nem válnak jó kommunistákká, ahogy pedig az ingyen oktatás, ösztöndíj ellenében a rezsim remélte.

A magyarok sorsa nem különösebben rózsás. Hivatalosan 573 ezer magyar él az országban, főleg Szlovákiában és a szlovákok még mindig nem felejtették el nekik, hogy 68-ban kissé megingott hűségük a csehszlovák haza lránt, amely bizony nem bánt velük kesztyűs kézzel a háború után és azóta sem.

Mindent összevetve: Csehszlovákia népe összeszoritott foggal építi a szocializmust. Jobb is, különben meg találnák mondani, amit gondolnak róla.

HAVAS KORNÉL

JOCH AN AN CARMEL II EL YZETM AGYARÁZAT A

FÖLDCSUSZAMLÁS AZ OLIMPUSZON

A múlt decembervégi választásokon az izraeli kormánypártnak, a Munkapártnak, legfeltűnőbb választási hirdetménye egy csoportkép volt, amely azokat a vezéreit ábrázolta, akik részére a választópolgár bizalmát kérte.

A kép középpontjában Golda Méir állott, mint miniszterelnök, és körülötte Mose Dáján hadügyminiszter, Aba Even külügyminiszter, Pinchász Szápir pénzügyminiszter és Jigái Álon miniszterelnökhelyettes és oktatásügyi miniszter. Most, alig fél évvel később nem Golda Méir asszony a miniszterelnök, hanem Jicchák Rábin. Mose Dáján helyett Simon Peresz a hadügyminiszter, a pénzügyminiszter nem Pinchász Szápir, aki a korrnány "erősembere" volt, hanem Jehosua Rabinovics, a választásokon megbukott volt tel avivi polgármester. Az egész garnitúrából csak a miniszterelnökhelyettes Jigál Álon maradt meg, aki még hozzá Aba Even helyett külügyminiszter is lett. Viszont — éstalánez egyáltalán nem véletlen — hogy lámpással kell ma keresni olyan embert az egész izráeli politikai életben, aki egy jó szót hajlandó lenne mondani Jigál Alonról, de még a saját pártjában is. . . .

Ez már sokkal több, mint a normális és szokásos őrségváltás. Ez már földcsuszamlásnak számit az izráeli politikai életben és egyáltalán nem meglepő, hogy sokan felteszik a kérdést, hogy egyáltalán ki szavazott a választók közül a választások idején erre a kormányra, amelynek miniszterelnöke például, Rábin, pártjának huszadik Jelöltje volt a listán ... '

Önmagában véve már az a tény, hogy Golda Méir, Mose Dáján, Pinchász Szápir és Aba Evenhiányzik az izráeli kormányból, — tehát csaknem mindazok akiknek a neve ismert volt és akik a rendszert képviselték úgy befejé mint kifelé, — elegendő lenne ahhoz, hogy az eddigi egyensúlyt az izráeli politikai életben felborítsa. De ezzel egyidejűleg egy talán még nagyobb változás is történt, amelynek a Jelentőségét csak az tudja felfogni, aki tényleg ismeri az izráeli politikai életet.

Nem kevesebb történt, mint, hogy negyven esztendő után befejeződött a Mapáj egyeduralma Izráelben. Ez az uralom még másfél évtizeddel az állam megalakulása előtt kezdődött. amikor az " Erec-llszráeli munkások pártja" átvette az itteni zsidó lakosság ügyeinek vezetését. "Mápájnyik”nak lenni tulajdqnképpen már nem is pártállás volt, hanem csaknem egy vallási szektához való tartozás. Az állam megalakulása óta nem volt egy olyan fontosabb tisztség ebben az országban, amelyet nem ők töltöttek volna be. Egykivétel akadt csak, Mose Dáján hadügyminisztersége. Azonban ezt is az izráeli utca erőszakolta ki, egy rendkívüli szituációban.

A Mápáj hivatalosan már több mint hat éve nem létezik, mivel beolvadt a Munkapártba, de gyakorlatilag az egyesülés a párton belül soha nem történt meg, és ma is féltékenyen számon tartják, hogy ki az "enyém" és ki a "tiéd".

A Mápájnak soha nem volt többsége a választásokon, de ennek ellenére mindig többsége és csaknem korlátlan szava volt a kormánynak. Ennek az érdekében mindent megtett, még azt is, hogy kitaszította a saját vezérét, az állam alapftóját, Ben Guriont, amikor nem szolgálta ki a Mápáj régi gárdájának érdekelt.

Ha kellett pártszakadást okoztak, ha arra volt szükség, egyesültek más pártokkal. Pártszövetségeket, változó koalíciókat hoztak létre, de a cél mindigugyanaz volt: a hatalom birtoklása.

Mindez a hektikus, önfenntartásra épített tevékenység azonban már évek óta nem tudta leplezni azt a tényt, hogy a Mapájnak nincs második garnitúrája, aki egy nap a vezető gárda, az Eskol, a Golda Méir, a Szápir helyére lépjen. Az 1965-ös pártszakadásnál a fiatalabb gárda csaknem összes tehetséges emberei Ben Gurldnnal mentek, és ha a Ráfi két év múlva ismét egyesült is a Mápájjal,ezta kiválást soha többé nem tudták megbocsájtani, és aki egyszer Raflsta volt, az többé nem számított a "miénknek"a szemükben és nem bíztak benne.

A Mápáj csillagának hanyatlása a választásokon is világosan megmutatkozott. 1959-ben még a Mápájnak, aki egyedül állt a választó elé, 47 mandátuma volt a 120-ból. 1961-ben már csak 42 volt. 1965-ben 36, 1969-ben 33 és a most megválasztott Kneszeiben már csak 30 Mápájnyik van a ■\lormánylista 51 megválasztott jelöltje között. A többiek a szövetségeseket képviselik.

Azonban a valóságban még erre a 30-ra sem mondhatják valamennyire, hogy a "miénk". Négy-öt olyan képviselő van közöttük, akit úgy kértek " kölcsön", hogy vezető erőkben való hiányukat leplezzék, és Jelölték a saját számlájukra a listán annak ellenére, hogy sohasem tartoztak hozzájuk.

Ezek közül a legprominensebb maga az új miniszterelnök: Jicchák Rábin. Egy évvel ezelőtt még egyáltalán nem

volt párttag, és bár a Mápáj számlájára lett képviselő majd munkaügyi miniszter, mégis senki sem tekinti őt "Mápájnyiknak". Az uj kormányban az összes vezető pozíciók között egyes-egyedül már csak a pénzügyminisztérium maradt a Mápáj törzsének a kezében és ez is úgy nézett ki még 24 órával a kormány megalakulása előtt, hogy kicsúszik a kezükből.

Igaz, Pinchász Szápir, a Mápáj "vezére", ha nem is miniszter, mégis hatalmas és nagybefolyású ember, de ennek ellenére a dolgok törvényszerűsége, hogy amennyiben valaki — ő tudja miért —nem volt hajlandó az első ember tisztét hivatalosan betölteni, az aligha fogja hatalmát a kormányon kívül hosszú távon megtartani tudni. Erre még Ben Gurion sem volt képes.

Lehet, hogy az új kormány olyan gyenge, hogy nem lesz hbsszú életű, a földrengés azonban már akkor is megtörtént, és visszafelé, a Mápáj nagy napjai felé már nem vezet út.

HUÄmNMNGliE

NAGY ÁRLESZÁLLÍTÁS JUNIUS l.-tol.

Csabai kolbász $3.20-ról, $2.60-ra, főzőkolbász $2.20-ról, $1.70- re disznósajt $2.20-ról, $1.70-re, szalámi és parizer $2.20-ról, $1.80-ra, téliszalámi $3.60-ról, $2.99-re.

POSTÁN IS SZÁLLÍTUNK VIDÉKRE.

1542 Second Ave., (80 és 81 utcák kSzútt) NEW YORK, N.Y. - Telefon: (212) ' 734 - 4085.