Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)
1974-09-14 / Supplement
ROS HASANA supplement B. 17 oldal I I I I I I I I I I I I I I I : ■ ■ a MONTREALI \ I MAGYAR ZSIDÓ MÁRTÍROK* TEMPLOMA * \ \ "Istennek nevét hiába... ijfíM 13MH MID nj®5 i i Jhitközsegének és női tagozatán aki VEZETŐSÉGE I Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván J " — - ■ I I ml I I o Hitközség Tagjainak és a Montreali Magyar Zsidóságnak. r SCHNURMACHER MIKLÓS A MONTREALI MAGYAR ZSIDÓ MÁRTÍROK TEMPLOMA HITKÖZSÉGÉNEK RABBIJA és családja •űl-on naiű na»? BOLDOG ÚJÉVET ES SZÉP ÜNNEPEKET KÍVÁN A HITKÖZSÉG TAGJAINAK, MONTREAL MAGYARNYELVŰ ZSIDÓSÁGÁNAK, BARÁTAINAK ÉS ISMERŐSEINEK rs nr:n naio ni»? j N I> IV IN I\ IS I\ Is ! A MONTREALI MAGYAR ZSIDÓK \ mártírok temploma I hitközségének j TÁRSELNÖKE j HALMI JÓZSEFIN I ES CSALADJA | BOLDOG újévét es kellemes ünnepeket ) s KIVAN *■ A HITKÖZSÉG TAGJAINAK, k s I\ | CJ DMIXM I Ml MM f\ | I | MONTREAL MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK s ES BARÁTAINAK VAKTOR EMIL t'S íolfSt ^C VAKTOR VERA A Montreali Magyarnyelvű Zsidók Egyesületének örökös tiszteletbeli A 1. I I. N OKÉI >001 Carling St.. Ottawa. Ont. BOLDOG l líVET ÉS S/.ÉP ÜNNEPEKET kívánnak AZ EGYESI LE I TAGJAINAK BARÁTAIKNAK MONTREAL E'S OTTAWA MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK lanan naio na®? MONTREAL MAGYARNYELVI' ZSIDÓSÁGÁNAK ^ BARÁTAINAK. ISMERŐSEINEK * BOLDOG I II-VET ÉS KELLEMES ÍNNEPEKET \ KÍVÁNNAK HARDY FERENC a Montreali Magyarnyelvű Zsidók Mártírok Temploma Hitközsége ELNÖKE e sFELESÉGE HARDY YVONNE (folytatás az előző oldalról) lehet így mondani), de mindenképpen fedél nélkül és mindenből kifosztva. Hangja nem volt esdeklő, csak roppant fáradt Olyan embernek a hangja volt, aki tudja, hogy alhol az észszerűség már mitsem ér, ott a szavaknak a szívhez kell hatniok. Aztán a pap kérlelte könyörgő hangon a főispánt, hogy Krisztus nevében juttassa fedél alá legalább egy éjszakára a kiűzőiteket, akiket nem fogadnak be sem Moerbischben, sem más osztrák faluban és akiknek a felfegyverzett banda életét is fenyegeti. A főispán megtörölte homlokát, gondolatokba merülve egyensúlyozott a talpán. — De főtisztelendő úr, — nyögte, minthogy saját személyében érte a kérés — miért teszi nehezebbé a helyzetemet? Hát nem érti? Azt hiszi, szívtelen vagyok? A határ egyszersmindenkorra zárva van. Végtelenül sajnálom. Vigasztalásképpen szétosztatott soffőrjével a nők és gyerekek között némi apróságot, amit Soprohból hozott. Véletlenül történt-e, vagy hozzátartozott ez a főispán karakteréhez: főképpen ragadós cukorkák voltak, amilyeneket az utcasarkokon árulnak. A szürkülő hajú őrnagy egész idő alatt hallgatott és cipője hegyét vizsgálta. A főispán félrevonta őt és Félixet s az útra húzódott velük, a két Ihatárépület közé. — Egy gondolatom támadt, — kezdte a főispán, — amely minket kihúz a csávából és magukon is segít, főtisztelendő úr. De nekem erről nem szabad tudnom, őrnagy úr. Értik? Elmagyarázta a tervet. Az őrnagy meg fogja engedni, hogy a csoport átmenjen a határon, de éjszaka visszacsempészik őket egy bárkán. így eleget tesznek törvénynek is, emberiességnek is. Az őrnagy félbeszakította és kijavította a főispán tervét: — Méltóságodnak csak jelt kell adnia rá és én ebben az esetben hajlandó vagyok átengedni-a határon -anélküli, visszahoznám őket. Családapa vagyok én is és nem anarojc eszköze lenni asszony- és gyerekgyilkosságnak. Mert megölik, amint visszaküldjük őket, ha ennyiben hagyjuk a dolgokat. — Ahogy magának tetszik, barátom. Ez csak egy ötlet volt — mondta a főispán ingerülten és kocsijába szállt, ügyet se vetve Félix atya kérő mozdulatára. 9. Az éjszaka sötétsége engedett! A hold sarlója feltűnt az égen, de a hideg még élesebb lett. A szomszédos szőlők egyikében a- a homályból felmerült egy kalyiba, amit a vincellérek építettek, hogy meghúzódjanak benne rossz időben. Fürst rabbi odavezette feleségét és kimerült gyermekeit. A pap is elhelyezte a kisfiút, aki elaludt a karjában. Az őrnagy a magyar kaszárnyából szalmazsákokat és takarókat küldött, kenyeret és kávét is osztatott szét a kiűzőitek között. Alárendeltjeivel két sátrat is veretett, egyet a férfiaknak, egyet a nőknek. A barnaingesek kifejezett nemtetszéssel nézték ezt az elrendeződést, de nem merték megakadályozni, okos előrelátással az idegen nemzet felé, amelynek erős fegyverei vannak és barátságára talán még szükség lehet. Félix atya ellenállt a kísértésnek, hogy Moerbisdhbe menjen és igénybe vegye a plébános vendégszeretetét. Maga Fürst Aladár is biztosította, hogy most már semmi különös nem történhetik velük reggel előtt. De a pap kitartó volt, egy álmatlan éjszaka nem számított nála. Az őrnagytól egy üveg tejet kért a gyerekek számára. Éppen ezt vitte a kunyhó felé, amikor autótülök kurta hangja szólalt meg a barnaingesek felől és Schock Péter gyűlöletes hangja áthatóan rikoltotta: — Gyülekező! Minden ember ide! A szerencsétlen árnyak, akik éppen most találták volna meg az óhajtott helyet, ahol elterülhetnek, támolyogva, karikás szemmel gyülekeztek a lámpák vakító fényébe. Félix atya és a rabbi az utolsók között voltak. Az öregek nyöszörögtek, mint akiket mélyálomból vernek fel. Fürst rabbi vonásain most a szelídségen túl majdnem önkívületig ragadtatott révület ömlött el. Schock Péter lassan, ünnepélyesen lépett közéjük. Apró szeme kárörvendően hunyorgott és fintorgó szája nagy dolgokat ígért. A barnaingesek teli torokkal röhögtek. Jól fognak mulatni, nem kell sajnálniok, ha alvás nélkül töltik az éjszakát. Schock Péter tréfái hírhedtek voltak, megfizethetetlen volt a találékonysága. Szembeni állt Fürsttel, karcsún és szőkén, magas alakjával eltörpítve a kicsiny rabbit. Jobbkezében egy fából készült horogkeresztet tartott, egy szegény keresztet, amelyet a moerbischi temető egy alázatos sírjáról téptek le és amelyből ő, a „győzelmes", két kisegítő ágat rászögezve, horogkeresztet csinált. Ez a kereszt kétségkívül az ő számára volt ott a síron. Még nem volt horogkereszt a vidéken s ezen a botrányos hiányosságon segíteni kellett. Micsoda zseniális ötlet voít, egy besüppedt sírdombról elorozni a kereszténységnek ezt a szimbólumát! Méglóbálta ezt a sötét jelképet, — ez a sötét kereszteslovag: Foghagymazabáló büdös zsidó! — kiáltotta olyan hangon, amelyből kisüvített minden sátáni öröme, — maga a rabbi, he! a rabbi? Semmi válasz. — Maga a rabbi, a kaftánban, a pajeszos? Maga az, aki a pitlisláda előtt ugrál és hívja a nagy Jehováját? Na nem, Ikeymatzo Crappamoe? Ez a héber zagyválás kirobbantotta a motorikerékpárosok között a nevetőorkánt. Fürst csendes maradt, mint aki távol van. — Maga a rabbi, aki megcsókolja a frigy szekrényt, he? Semmi válasz. Akkor Schock olyan ütést mért bárkiével Fürst Aladár gyomrába, hogy a rabbi térdreesett. Aztán visszaszólt a bamaingesekhez: —> Senki se mondhatja, hogy rosszul bánunk velük. Maga, zsidó disznó, megtisztelem azzal, hogy a piszkos pofája elé tartom a nagy német faj dicsőséges jelképét, hogy csókolja meg. Most könyörögjön a mindenható Jehevajához! A mi tonzurás barátunk ott hátul pedig kísérheti a Kyrie eleisont énekelve! A térdelő Fürst Aladár nyugodtan vette át a keresztet Schock Pétertől, aki most hátrált egy lépést. Először csak tartotta kezében, tanácstalanul, ezt az esetlen, durván ácsolt keresztet, ezt a korhadt fakeresztet, amely egy ismeretlen halotté volt s amelyen érzett a tavaszi föld nyirkos szaga. A néhány pillanatnyi várakozás alatt Félix atya aggodalmában szinte azt kívánta, bér tenné meg Fürst, vesse alá magát annak, amit mondtak neki. De ami bekövetkezett, egészen váratlan volt. Félix atya itt megszakította elbeszélését és ezeket a savakat mondta nekem, —• szóról-szóra idézem: Egy zádó rabbi megtette, amit nekem, Krisztus papjának kellett volna tennem: kiegyenesítette az eltorzított keresztet. Fürst Aladár szeme félig csukva volt: mintha távoli álomban cselekednék, mozdulatai lassúk voltak, de biztosak. Egymás után egyenesítette ki a rossz szögezéssel odaerősített Ida fadarabokat, amelyek a keresztet horogkeresztté torzították. De mivel a fa korhadt volt a széltől és esőtől, karjának egy része letörött: á kijavított kereszt már nem volt olyan, mint kellett volna. Halotti csend volt. Meg sem kísérelte senki, hogy megzavarja, amíg révületében lerombolja a leigázók jelképét. Schock Péter és emberei nem (fogták fel a dolgot. A megállt másodpercek alatt nem tudták, miihez kezdjenek. A rabbi arcára mosoly tévedt, Félix atya felé fordult, aki mellette állt és feléje nyújtotta a keresztet, mintha az így már a katolikus paphoz tartoznék, nem őhozzá. Félix atya egyik kezében a tejesüveget fogta, a másikkal átvette a keresztet. Ekkor a barnaingesek közül kikiáltott egy hang: — Disznó zsidó! Halljátok a magyarokat? Hívnak! Fussatok, zsidó disznók, fussatok! Fürst Aladár fölegyenesedett remegő lábán, maga köré nézett, mélyet lélegzett, megpillantotta a magyar katonákat a távolban, a határépülethez közeli fény alatt Habozott egy pillanatig, aztán nekilendült, hogy fusson, Magyarország felé, a szabadság felé. Későn. Lövés dörrent. Aztán mégegy. Aztán géppisztolyok kattogtak. Fürst nem tett húsz lépést. Még össze sem rogyott, már ráugrottak a barnaingesek, szöges bakancsukkal rugdosták, mintha szét akarnák rúgdosni a földön. A másik oldalról parancsok röpködtek, mint ostorcsapások. A magyar őrség felfűzött szuronnyal, dühtől remegve, készen állt, hogy rávesse magát az orgyilkosokra. Az őrnagy revolverrel a kezében, parancsokat osztogatott. Schock és emberei, ezt látva, otthagyták áldozatukat, felugrottak motorkerékpárjaikra és eltűntek csupán fertőzött lényük és benzinjük szagát hagyva maguk után. Tudták, meddig mehetnek el a rablásban és orgyilkosságban anélkül, hogy a pártot kompromittálják. A sebesültet a magyar határőrség épületébe vitték, Fürst nem tudott magáról. Az őrnagy elküldött a katonai orvosért. A rabbinak a gerince sérült meg, több helyen törése volt és két golyó hatolt át tüdején; ezen kívül még számos zúzódás éktelenítette testét. Félix atya gondjaiba vette Fürstnét, aki olyan volt, minlha elveszítette volna beszélőképességét. Kitágult szemmel roskadt le férje mellé, reménytelenül mozdítva meg ajkát; hangot nem" tudott adni. Az újszülött átható sírása betöltötte a szobát. Estefelé dr. Fürst Aladár, Pamdorí rabbija kilehelte lelkét. Halála előtt még felnyitotta nagy fekete szemét, megkereste őt, Pamdorf plébánosát, ránézett "különös derűvel, szomorúság nélkül. Halálával megmentette hitközségét. Az őrnagy megszegte a parancsot és állását, helyzetét kockáztatva, megengedte az asszonyoknak, gyerekeknek és öregeknek, hogy átlépjék a határt. Ezek el is jutottak. Sopronba. Az őrnagy azt tanácsolta, hogy innen mindig észak felé menjenek; a csehszlovák határ állítólag nyitva van a kiüldözöttek számára. Isten óvja őket és találjanak valamilyen járművet a nádas tó túlsó partján. Kedves Vevőinek, Barátainak és Ismerőseinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván BARNA Barna&Barna ZOLTÁN $ GYÖRGY PRAGER ISTVÁN A MONTREÁLI MAGYAR ZSIDÓK MÁRTÍROK temploma hitközségének TÁRSELNÖKE *és felesége Boldog ÍJjesztendöt és kellemes Nagyűnncpeket ;; kíván a Hitközség tagjainak. Montreal magyar Zsidóságának és Barátainak 10. — És ön, főtisztelendő úr? — kérdeztem. — Én? — ismételte Félix atya, kalapja után nyúlva. — Ez nem az én történetem. De ha érdekli, elmondhatom, hogy mivel nem tudtam visszatérni Pamdorfba, természetesen a fiatalokhoz csatlakoztam s átléptem velük a szlovák határt egy őrizetlen pontján. Átúsztunk a folyón. Azóta országról országra bolyongok Izráel gyermekeivel. Eltávoztunk a hotelből, kiléptünk az utcára. A nap éppen lenyugodott, fénykoszorúban a végtelen park mögött. Csütörtök este volt. Gyönyörű óra; az emberek most tértek haza othonaikba. Nagy volt a forgalom, a kocsik négy aorban haladtak az úton. A nők elragadóan festettek csillogó hajukkal. Eleven hangjuk derűsen hatott a város tompa morajlásában. Amerika csupa béke volt és öröm. Nézze — mondta Félix atya, hunyorgó szemmel pillantva szét az utcán. — Nézze ezeket a szeretetreméltó jóltáp* Iáit, jólöltözött, békés embereket, ök még nem tudják, hogy már régóta belekeveredtek a háborúba, történelmükben az első háborúba, amelyben saját létük áll a kockán. Nem tudják, hogy Schock Péter a sarkukban van, hogy talán már itt is van közöttük. Ezek közül az emberek közül sokan elesnek a háborúban. Meghalnak, hogy védjék a tisztességes életet és hazájuk szabadságát. De vannak más tétek is ebben a háborúban, mint a szabadság és a tisztességes élet. Itt van az eltorzított kereszt, a sötétség, amely elnyeléssel fenyeget minket. És végül Isten tudja, megadatik^« az egész világnak, hogy megtehesse, amit megtett gyenge kezével Fürst Aladár, a kicsi zsidó. Vége. dr. ARJE BÉLA A MONTREAL UNITED ORGANIZATIONS for the HISTADRUT IGAZGATÓJA ÉS CSALÁDJA BOLDOG ÚJÉVET ÉS SZÉP ÜNNEPEKET KÍVÁN MONTREAL MAGYARNYELVŰ ZSIDÓSÁGÁNAK ÉS BARÁTAINAK •űrön rűiü na»? BREUER ELSIE és CSALÁDJA Boldog Éjével és Kellemes Ünnepeket kíván barátainak és Montreal magyarnyelvű zsidóságának HECHT JENŐ és felesége HECHT O. TAMÁS A UNITED ISRAEL APPEAL ELNÖKE és felesége Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kívánnak Montreal Magyarnyelvű Zsidóságának és Barátaiknak
