Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)
1974-12-21 / 541. szám
ü!sJ.^U^S*ÍCk, New Jersey Second class «til registration No. 1373 o89o3 AZ ÉSZAKAMERIKAI MA6YAR ZSIDŐSÁS LAPJA Ára: XIII. Evf. 541. szám 30 cent 1974. DECEMBER 21 Karácsonyi mese Mióta az időszámításunk szerinti IV. évszázadban népszokássá vált a karácsony ünneplése, számtalan szép legenda kerekedett ki, mind a megbékélés és az emberi szeretet megszívlelendő példáit sugározzák. A keresztény vallások a Megváltó születését ünnepük, de köztudott, hogy a karácsony az idők folyamán az egész emberiség ünnepévé vált. Vallásfelekezettől függetlenül mondják el mindenütt a szokásos kívánságot: Békesség a földön a jóakaraté embereknek... és ugyancsak vallástól függetlenül mesélik a szép legendákat. E sorok írójának legkedvesebb meséje az a "Karácsonyi történet“, amit a toll angol óriása, Charles Dickens írt. Ebben a fösvény háziúrról, Scrooge-ról van szó, aki egész éven át zsarolja és kínozza lakóit, de Karácsony éjszakáján őt is eléri az angyali sugallat, és legalább erre a napra meleg otthonról és bőséges étel-italról gondoskodik a házában lakó bérlők számára. Ha megpróbáljuk a történetet a mai nyelvre átültetni, azt kell mondanunk, hogy az elmúlt év folyamán a világban új Scrooge-ok — új fösvény, zsaroló háziu+ak— és bizonyos értelemben új éhező és fázó bérlők alakultak ki. Az új fázok a fejlett ipari államok, azok a népek, amelyek zömmel az ún. keresztény világhoz tartoznak. Az éhezők nagyjából a régiek, de a fázok olyanok, akik szenvedéshez — legalább is ebben a formában, mértékben, egységesen — nem voltak hozzászokva. 1974-ben a fösvény háziurak az olajjal rendelkezi országok vezetői, akik kegyetlen, gonosz manipulációkkal fantasztikus kincseket harácsoltak össze. Olyan összegeket, amiket hiába fejezünk ki dollármilliárdokban, az egy-, szerűbb számokhoz szokott egyszerű emberi agy amúgysem fogja fel. De talán közelebb hozható gazdagságuk, ha elmondjuk: az elmúlt hónapokban a las vegasi és egyéb játékkaszinók legjobb vendégeivé a különböző arab olajsejkek váltak. Lapjelentések számolnak be arról, hogyan veszített egyik vagy másik olajfejedelem egyetlen éjszaka alattaoakkaraton vagy ruletten olyan összeget, amivel kisebb országok gazdasági problémáit egy egész esztendőre meg lehetne oldani. Egymillió, tízmillió az egy esti'veszteség — aztán mosolyogva felálltak a kártyaasztal mellől, közölve a kaszinó igazgatójával, hogy rövidesen visszatérnek újabb néhány száz millióval ismét szerencsét próbálni. Ezek az új Scrooge-ok csak önmagukkal törődnek; a világ gondja-baja nem érdekli őket. Milyen jó lenne, ha Karácsony napján őket is elérné az angyali sugallat. Ha valamilyen hatással lenne rájuk a keresztény legendakör idevágó része a jóságról és a segítőkészségről. Sajnos, Dickens története napjainkban nem ismétlődik meg. Milyen könnyeztetően szép volna, ha egy napra a mohamedán világ is Karácsonyt ünnepelne. Ha szeretnék embertársaikat, s ha jóakaraté emberek lennének! Néhány héttel ezelőtt a római élelmezési világkonferencián végetérhetetlen szájjártatás folyt arról, hogy az emberiség jelentős része éhezik, és helyzetük az idő múlásával csak romlani fog. Akadtak országok, amelyek —ha csak jelképesen is— mégis felajánlottak némi gazdasági segélyt a rászoruló ázsiai és afrikai százmillióknak. Arab ország, olajkincscsel rendelkező ország nem volt közöttük egyetlen egy sem. Fegyverkezésre szívesen adnak pénzt, terrorcselekményekre bőven van anyagi fedezet, kártyaveszteségre szintén gond nélkül telik. De az távol áll tőlük, hogy akár egyetlen napra — mondjuk Karácsony szent napjára — segítségére siessenek embertársaiknak. A fűtőolaj ára egy év alatt háromszorosára emelkedett. Azok az országok, amelyek földrajzi helyzetüknél fogva nem részesülnek örök nyár vagy örök tavasz élvezetében, fogvacogva emlegetik a fösvény Scrooge példáját, aki Karácsony éjszakára befűtött háza gyermekeinek. Az olajtulajdonos újgazdagok azonban nem ismerik Dickenset, és még kevésbé hisznek abban, hogy a jótett önmagában hordja a jutalmát. Nem fognak Karácsonyra olajárcsökkentést bejelenteni: egyáltalán nem szívügyük, hogy a világban meleg lakása le-, gyen a rászorulóknak. Az ő szemükben az olaj nem erre való. Kizárólag saját hatalmuk és gazdagságuk növelését tartják szem előtt. Szomorú Karácsony ez azl974-es. Nemcsak azért, mert a világ Jelentős része éhes és fázik, de azért is, mert a régi karácsonyi mondakör a múlté. Az új Scrooge-ok nem hatódnak meg, nem lesznek jók még egy napra sem, és mivel tetszik vagy nem tetszik, pillanatnyilag ők látszanak a világ urainak, a Karácsony kialakult gondolata messzebb van az emberiségtől, mint bármikor a történelem folyamán. Jó lenne békesség a földön, de hiába... Azokból, akik ma a világot gazdaságilag uralják, a mindenható petróleum tulajdonosaiból, hiányzik ehhez a jóakarat. Meddig él az ENSZ? Többször írtunk már ezeken a hasábokon arról, hogy az Egyesült Nemzetek dicstelen szerepe lassan a végéhez közeledik. 1945-ben, a háború befejezésekor alakult meg állítólag azzal a céllal, hogy minden jövőbeni háborút elkerülendő a vitás kérdéseket egy nemzetközi fórumon intézzék el. Huszonkilenc év telt él azóta, és ha! summázzuk e csodálatos szervezet működését, azt mondhatjuk: a háborúkat nem akadályozta meg, viszont békés tár^ gyalás útján az ENSz-ben soha semmiéi nem intéződött. Még így is tovább él, mint elődje, a Népszövetség, mely az első világháború után alakult meg, 1919-ben, és gyakorlatilag 1936-ban fejezte be működését, amikor tagjai jóváhagyták az imperialista Olaszország háborúját a kicsiny, védtelen Abesszínia ellen. Ettől a döntéstől kezdve a különböző országok sorra jelentették ki, hogy a jövőben a Népszövetség határozatait nem tekintik magukra nézve kötelezőnek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete ma pontosan ugyanott tart, ahol a Népszövetség 1936-ban tartott. Az egyetlen különbség talán abban rejlik, hogy míg a Népszövetségben a nagyhatalmi érdekek domináltak, addig a mai ENSz-ben elvész azoknak a hangja, akik ténylegesen képesek lepnének a világ sorsába beleavatkozni. Az ENSz ugyanis alapjaiban rosszul van felépítve. Demokráciára épül, felölelvén mindazt, ami rossz a demokráciában, ami pedig 'jó lenne, az elvész a nemzeti érdekek, a két egymással versengő világhatalmi blokk tfktikai küzdelmeiben. Az ENSz-ben demokrácia van, ami azt jelenti, hogy ahány ország, annyi szavazat. Ez nagyon igazságos így. Egy szavazata van az Egyesült Államoknak is, Burundinak is. Egy szavazata van Kínának a maga 900 millió lakosával, és ugyancsak egy szavazata van szomszédjának, a 60,000 lakosú Bhutánnak. Egyedül a Szovjetuniónak van több szavazata, neki is csak azért, mert némelyik tagállamát önálló országként jelentette be. Az EbJSz sajátságos helyzetéből adódóan azonban már azt is pozitívumnak lehetne elkönyvelni, ha a Szovjetunió domináns szerepe megmutatkozna ott, hiszen ennek legalább lenne valami köze a realitáshoz. De még erről sincs szó. Az Egyesült Nemzeteket olyan országok uralják — az ún. el-nem-kötelezett blokk kialakulása következtében —, amelyeknek nincs egyetlen tárgyalóképes diplomatájuk; amelyek képtelenek felmérni a világpolitikai kérdések fontosságát; amelyeknek fogalmuk sincs a nemzetközi jogról és még annak a szervezetnek az alkotmányáról sem, amelyben éppen tárgyalnak. Ha a világ sorsa valóban az ENSz-ben dőlne el, úgy a helyzetet kétségbeejtőnek kellene mondanunk. De hiszen nem így van. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése teljesen hatalom nélküli szervezet. Bármilyen határozatot hoznak is ott, az utólag a Biztonsági Tanács elé kerül szentesítésre, ahol öt nagyhatalomnak vétó-joga van, és ma a világban nem merülhet fel egyetlen olyan kérdés sem, amit valamelyikük meg ne vétózna. A legutóbbi közgyűlés eseményei — Dél- Afrika kizárása, Áráfát meghívása és ünneplése, Izráel szólásjogának korlátozása stb. — végül rádöbbentette a nyugati hatalmakat arra, hogy olyan szellemet keltettek fel, amit nem képesek ellenőrizni. Mint Goethe bűvészinasa, ők sem tudják többé a Jelszót, amivel megálljt parancsolhatnának a további őrületnek. Hiába tartják fenn a nagyhatalmak az egész szervezetet. Hiába járul hozzá az Egyesült Államok nagyobb összeggel az organizáció fenntartásához, mint amennyit 112 másik ország együttesen fizet be, ezek az országok mégis korlátlan urai az ENSz közgyűlésének, ahol ennek következtében gyermeteg iskolai csapatszellem, vagy legjobb esetben önképzőkör-szellem honosodott meg. 1EB0LYULT EGYIPTOMI KÖVETELÉS A VÍGSÍKIG ÍLEZ1E A HELYZE1E1 dgy tűnik, mintha a közelkeleti események függetlenítették volna magukat azoktól, akik az eseményeket irányítják. Mialatt változatlanul feltételezni lehet, hogy minden érdekelt fél szívesen elkerülné a fegyveres konfliktust, azalatt a Közel-kelet egyre vadabbul rohan egy újabb háború felé. Igaz, hogy az izráeli vér drága, és a zsidó állam szívesen tenne engedményeket a háború elkerülése végett. I- gaz, hogy Amerika örömest gyakorolna nyomást Izráelre, hogy az arab világot lekötelezze magának. Igaz, hogy Egyiptom boldogan helyezné előtérbe gazdasági megerősödését a pán-arab vágyálmok helyett. Igaz, hogy a Szovjetunió a múlt héten közölte Áráfáttal, hogy a zsidó állam felszámolásáról szőtt képzelgései irreálisak, és ehhez nem kaphat szovjet segítséget... És mégis, a helyzet egyre elszomorítóbb, Az arabok egymást hajszolják bele a vadabbnál vadabb megnyilvánulásokba. Múlt bét -.sütörtökén alávaló térről nadás színhelye volt a fel Aviv-i Chén mozi. Egy ghanai származású, de Törökországban lakó, arab zsoldban álló terrorista öngyilkos akciót követett el. Bombát helyezett a közönség közé, amit önmagával együtt felrobbantott. Rajta kívül még két halottja és hatvan sebesültje volt a gálád műveletnek. A Palesztin Felszabadítáisi Szervezet, amely az utóbbi hetekben azt állítja magáról, hogy elítéli a terrorizmust, hivatalosan bejelentette, hogy ők állnak a merénylet mögött. Állítólag ez válasz volt az izráeli titkosszolgál át két nappal korábbi beiruti akciójára. Az izráeli ügynökök ugyanis — bérelt autókat használva bazooka kilövőállomásként — rombadöntötték a Palesztin Felszabadítási Szervezet több székházát. Igaz, mindkettő terrorakció, mégis óriási különbség van a kettő között. Az arabok védtelen polgári lakosokat támadtak, míg az izráeliek 0- lyan helyen és olyan időben hajtották végre a műveletet, ahol polgári lakosság — aszszony, gyermek — meg sem fordulhat. Az izráeliek tettének — bizonyára szándékosan — nem is volt emberáldozata. A Tel Aviv-i támadás eredményeként heves harcok folytak a libanoni határvidéken. Az izráeli véderő felszámolt egy beszivárgó csoportot, s a harcnak négy arab és egy izráeli halottja volt. Izráeli repülők bombázták az arab terroristák táborait. A szó-háború is végsőkig Állítólag mélypontra juttatta az angol gazdasági válságot a fenti kép. November 28 -án készült, amikor Wilson miniszterelnök Golda Méirt fogadta. Arab vélemény szerint a felvétel Izráel melletti hangulatkeltésre alkalmas. Ezért a jövőben Szaudi-Arábia királya, Feiszál nem fogadja el az angol fontot fizetőeszközlként az olajért. éleződött ki. Jigál Álon izráeli külügyminiszter a múlt hét folyamán Washingtonban tárgyalt. Megbeszéléseinek ereményét a State Department — a diplomáciai szokásoknak megfelelően — azonnal továbbította Kairóba. Jigál Álon kijelentette az Egyesült Államok vezetőinek, hogy Izrael kész további tárgyalásokra Egyiptommal, és visszavonulásra is hajlandó egyiptomi diplomáciai megnyilatkozások ellenében. A feltétel azonban az, hogy a tárgyalások csak Egyiptommal folyhatnak, mert Áráfát gyilkos bandájával, amelynek a közel-keleti válság megoldására való elképzelése egyedül Izráel megszüntetése útján valósulhatna meg, nincsen semmi tárgyalnivalójuk. Kairó nem volt megelégedve az izráeli ajánlattal: ők állítólag többet vártak. Abban reménykedtek, hogy az USA diplomáciai nyomása elegendő lesz ahhoz, hogy Izráel ne emeljen vétót a Palesztin Felszabadftási Szervezet részvétele ellen a genfi béketárgyalásokon. Ezenkívül azt is hitték, hogy Izráel úgy vonul viasza a Szinájban, hogy feladja nemcsak a Mitla-szorosi védővonalat, de az Abu Rodeisz-i olajtelepeket is. Ezzel szemben Izráel a viszszavonulást csak aMitla-szoros előteréig ajánlotta fel. Ezen az egyiptomiak állítólag annyira feldühödtek,hogy másnap Fahmi külügyminiszter olyan követeléssel álltelő, amely az emberiség egész eddigi történetében teljesen példátlan. ”A béke ára az — mondotta —, hogy Izráel ötven évre befagyasztja teljes népszaporulatát.“ Vagyis megszünteti az aliját — holott arra minden zsidónak a világban törvényes joga van —, és korlátozza a természetes szaporulatot. Ilyen őrületre persze minden érdekelt fél csak hitetlenkedő íejcsóválással válaszolt. Annyira nevetséges volt az egész, hogy rögtön azt kezdték találgatni: mi lehet Fahmi nyilatkozatának a tényleges célja? Mert hogy nem az, amit mondott, az biztos. tígy magyarázzák ezt a nyilatkozatot, hogy Egyiptom meg akarja mutatni Izráelnek, milyen szélsőségekre hajlandó ragadtatni magát, ha nem jön létre megegyezés. Mi inkább azt hisszük, hogy rövid reálpolitikai időszak után ismét visszatért az irreális álomvilág. Teljesen világos ugyanis, hogy ezt a feltételt Izráel még akkor sem fogadhatná el, ha olyan védelmi háborúba kellene mennie, aminek megnyerésére semmilyen esélye nincs. Azt viszont mindenki tudja, hogy ha a háború a közeljövőben tör ki, az ismét izráeli győzelemmel ér véget, vagy pedig a harmadik világháború rémét idézi fel. Az utóbbi közgyűlés határozatai azonban megdöbbentették a nyugati közvéleményt. Egyre erősödik az Egyesült Államokban az a vélemény, hogy a többség zsarnokságán alapuló Egyesült Nemzetek túlélte önmagát. Amikor az Egyesült Államok küldötte, Mr. Scali, ezt a véleményét elmondta, az ülésterem kiürült. A küldöttek egyszerűen nem voltak kíváncsiak az Egyesült Államok véleményére, s még az sem zavarta őket, hogy utána ugyanilyen elítélően nyilatkozott a helyzetről Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország, Belgium, Svédország küldötte is. Az amerikai Kongresszus ezek után alaposan lecsökkentette az anyagi támogatást, amit az ENSz-nek és különböző szervezeteinek nyújt. A jelentéktelen, kis országok, amelyek a többséget jelentik, hamarosan rá fognak jönni, hogy lehet ugyan folytatni a labdajátékot, ha akarják, de se a pályabért nem tudják kifizetni, se a labdát és a felszerelést nem tudják megvásárolni. Az 1974-es ENSZ) közgyűlés a rothadásnak olyan jeleit mutatta, amik gyógyíthatatlanok. Még két-három év, és az egykor nagy reményekkel indult Egyesült Nemzetek Szervezete eltűnik a történelem süllyesztőjében. Fahmi Az egyiptomiak meg azt is követelték, hogy Izráel fizessen kárpótlást az arab világnak 1948 óta elkövetett minden ’’agressziójáért“, azaz a puszta tényért, hogy létezik. Mivel az izráeli hatóságok az egész egyiptomi javaslatot mint képtelenséget és beteg agy szüleményét utasították el, a tárgyalások most teljes holtpontra jutottak. Az elmúlt hetekben még lehetett abban reménykedni, hogy legalább Egyiptom tárgyalófél lesz, most azonban minden diplomáciai megoldás reménye rombadőlt. Ahogy a cikk elején említettük, senki sem akar háborút, és az mégis, szinte menthetetlenül, itt van a küszöbön.
