Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-12-14 / 540. szám

14. oldal MENORA * 1974. december 14. Életfogytiglanra ítélték Demeter Pétert te. Eper László ugyanis szö­késben volt börtönéből, ahova különböző erőszakos bűncse­lekmények miatt került. Nem adta meg magát, inkább az é­­letével fizetett. Zsebében egy papírdarabot találtak, amire Demeter Péter neve és címe volt felírva. Vagyis, Pomerant komoly kételyt igyekezett kel­teni a zsűriben; a gyilkos le­hetett Eper László is. Az egész bírósági tárgya­lásnak volt még egy érdekes­sége. 11 héten keresztül, min­den nap folyt a per, de az ü­­lések nagyrészén a zsűri nem lehetett jelen. Itt ugyanis o­­lyan vallomások hangzottak el, melyekről a bírónak kellett először eldönteni, hallhatja-e ezt a zsűri vagy sem, mende­mondákról vagy komoly tárgyi bizonyítékokról van-e szó? Az egyik ilyen zárt tárgyalási na­pon Dinardo azt vallotta, hogy Eper Lászlót Christine De­meter fölbérelte férje, Deme­ter Péter meggyilkolására s ezért ugyancsak tízezer dol­lárt ígért neki. Epernek a­­zonban még mellékkivánságai is voltak, mert hog/Christine nagyon megtetszett neki. A hölgy ezt az emelt tételt még szíves örömest vállalta, sőt az első együtt töltött délután vagy este után, még további " önkéntes felajánlásokra" is vállalkozott. Ez a tanúvallomás sosem került a zsűri elé. Hiszen ezt Dinardo csak Eper előadá­sából Ismerte, nem volt az ügyről közvetlen tudomása. Gyilkosság áldozata lett a szép Christine Demeter — de lehet, hogy csak megelőzte őt a férje. nek mondta ki Demeter Pétert és életfogytiglani fegyházra ítélte. Ebben a pillanatban te­hát, fenntartások nélkül, a ri­porternek is el kell fogadnia Demeter bűnösségét. Kanadai lapok az évtized bűnperének minősítik ezt az esetet. Teljes joggal, hiszen a Christine Demeter életét el­rabolt összeesküvés majdnem kimeríti a "tökéletes bűn­­cselekmény" esetét. Tökéle­tes bűncselekménynek nevezik jogászi szakkörökben azt, ahol a szakképzett, hivatásos bű­nöző semmilyen áruló nyo­mot nem hagy maga után, sem-1 milyen bizonyíték nem áll a nyomozó és a vádló szervek rendelkezésére. A londoni tárgyalás olyan izgalmas és fordulatos volt, hogy mellette elbújhat az éveken keresztül televízió-sorozatban adott Perrys Mason minden bűnügyi története. Múlt év július 18-án Deme­ter Péter és felesége lakásán, Toronto egyik előkelő külvá­rosában, vendégek voltak. Délután folyamán a látogatók egy csoportja a házigazdával, Péterrel együtt, fölkerekedett és beutazott Torontóba, a Yorkdale bevásárlóközpontba. Mire visszaérkeztek, Chris­­tinet vérbefagyva, holtan ta­lálták a garázs kövén. Va­laki — ismeretlen tettes — bizonytalanságban tapogatóz­tak. Magyar körökben azon­ban már ekkor is sűrűn be­széltek arról, hogy Demeter Péter nem tiszta ember. Elő­életéből sok mindenre lehetett következtetni; olyan karak­terről tanúskodott, amilyet később a vádhatóság is fel­rajzolni igyekezett, s ami lé­nyegében döntő volt a zsűri {­­téletében. Demeter 1945-ben hagyta el Magyarországot, és a mün­cheni Szabad Európánál vál­lalt állást. Mikor évekkel ké­sőbb Torontóba költözött, ha­marosan hírhedtté vált a neve. A magyar lapokban ugyanis hirdetést jelentetett meg, a­­mely szerint kanadai közjegy­zőnél letett minden dollár el­lenében 50 forintot juttat el postán magyarországi hozzád tartozóinak. A gyanú eloszla­tása céljából csak akkor kel­lett a pénzt Demeterékrészé­re kifizetni, ha már produkál­ták a szabályos magyar pos­tai feladóvevényt. Produkálták is. Hamis feladóvevényekkel sok tízezer dollárt vettek fel károsultaktól, de Magyar­­országon egyetlen hozzátar­tozó sem látott egy árva fil­lért sem. Demetert akkor a kanadai bíróság bizonyos jo­gi meggondolások és kellő bizonyítékok hiányában fel­mentette, de a torontói ma­A továbbiakban kiderült, ( ha ugyap kiderült), hogy Öle jnyik Imre — talán valamilyen maf­fia-nyomás következtében — visszatért Budapestről, és a gyilkosság előtti napokban, 1973 július 16-17-én, Torontó­ban látták. Július 19-én azon­ban Ismét visszautazott Ma­gyarországra. Stark Ferenc vallomása u­­tán két nappal, Demeter egy másik — mégpedig legszoro­sabb barátja — állt tanúként a bíróság elé. Bár, hogy ki kinek a barátja, azt ebben az ügyben nagyon nehéz eldönte­ni. Szilágyi Csaba, a tanú, u­­gyanis barátja volt a férjnek és barátja volt a feleségnek is, bár a barátságfokát a feleség­nél nem volt könnyű pontosan meghatározni. Szilágyi Csaba nemcsak a többéves gyilkos­sági tervekről beszélt — a­­melynek ő maga is részese volt; ő terjesztette elő az első megtámadhatatlan bizo­nyítékot. Néhány órával a gyil­kosság után ugyanis, a rendőr­ség nyomására, Szilágyi bele­egyezett abba, hogy testére kis mikrofont szereljenek, a­­melynek segítségével a rend­őrség párszáz méterrel ar­rébb lehallgathatta a közte és Demeter Péter közt lefolyó magyarnyelvű beszélgetése­ket. A döntő hangszalag a te­metést megelőző órákban, a halottasház előtt sétálva ké­szült. A "gyilkosság" szó soha el nem hangzott. De szinte teljesértékű beisme­résként kellett fogadni Deme­ter egy mondatát, amit Szilá­gyihoz intézett: "Te vagy az egyetlen ember, aki engem bitóra juttathat". Igen ám, csakhogy a kereszt­kérdések során úgy tűnt, hogy az ügyes védőügyvéd, Dr. Po­merant, rombadönti Szilágyi Csaba szavahihetőségét. "Mit tett maga, amikor megtudta, hogy gyilkosság ké­szül? kérdezte. Szilágyi hfmezett-hámozott, végül kinyögte, hogy semmit. Sőt, tulajdonképpen még segí­tett in mert ho-rSt-nőiér aki­nek a kérdéses napon együtt kellett volna lennie Christi­­ne-val, eltiltotta az aznapi lá­togatástól. Ilyen erkölcstelen ember tanúvallomása nem sokat nyom a latba — vélte a védő. Különben is, a Szilágyi és Demeter közti párbeszéd ma­gyar nyelven folyt, s annak anyagát hangszalagról Szilá­gyi fordította vissza, meg­lehetősen bizonytalan angol­sággal. Miután a vád felsorakoztatta tanúit, az általános hiedelem az volt, hogy Demetert elíté­lik. Igazságos is" lesz az ítélet — mondptták a társasági be­szélgetések folyamán. "Sötét alak ez a Demeter, és az, hogy a tanúk kétes értékűek, leg­feljebb azt bizonyítja, hogy minden folt a maga zsákjátle­­li meg". A következő napokban azon­ban a Perry Mason-i magas­ságokban működő Pomerant védőügyvéd alaposan megfor­gatta a per állását, ő, döntő tanúját a börtönből állította e­­lő, ahol az éppen gyújtogatá­sért hét és féléves bünteté­sét töltötte. Dinardo néven, profi boxolóként működött To­rontóban, de az olaszhangzású név nemcsak magyar múltat takar. 56-ban menekült, és érthetetlen módon, a kanadai lapok szabadságharcosnak ne­vezték, talán azért, mert elő­adta: a forradalom idején a börtönből menekült ki és úgy került Kanadába. Bűnöző ide, bűnöző oda, vallomásának er­kölcsi értéke semmiesetre sem lehetett kisebb, mint Szi­lágyié vagy Starké. ő a következőket adta elő: 1973 július 18-ának, tehát a gyilkosság napjának éjszaká­ján, torontói lakásán meg­jelent egy Eper László nevű ismert kanadai bűnöző. Ruhá­ja csupa vér volt. Nála öltö­zött át, és a véres csomagot ő, Dinardo semmisítette meg később. Ezt az Eper Lászlót egy hónappal az itt vázolt ese­mények után, a torontói rend­őrség ut-ral •ű’rb'Jvrhán mecröl-Eper László bűnöző, aki állító­lag Christine-nél volt “a másik" A zsűri végülis, hosszú vita után, és állítólag komoly lelki tusakodás eredményeként, bű­nösnek mondotta ki Demeter Pétert, aki bevonult börtöné­be. Persze, az ítélet mégnem jogerős, és lehet; hogy felső­fokú ítéletig óvadék ellenében szabadlábra kerül. Azt hisszük, hogy a zsűri végső fokon megtalálta az igazságot. Demeter Péter va­lószínűleg tényleg szövetke­zett felesége meggyilkolásá­ra és felbérelt valakit. De ha e sorok írója véletlenül zsűri­tag lett volna ebben a perben, legjobb meggyőződése-elle­nére sem mondta volna ki a bűnösséget. Hogy miért? Mert más dolog valakit bű­nösnek érezni, és megint más a bizonyítékokat megdönthe­tetlennek találni. A vád bizo­nyítékai ebben az ügyben e­­léggé ingatagok. Nem talál­ták meg a gyilkos fegyvert és nem találták meg a gyilkost. Olejnyik Imre pillanatnyilag Magyarországon van letartóz­tatásban és folyik ellene a ki­adatási eljárás. Az ővallomá­sa döntő lesz, akár ő a gyilkos, akár nem. De ha a magyar al­világ szakértőit kérdezi meg valaki a torontói Bloor Streeten vagy Spadinán, azok határozottan állítják, hogy Kacsa nem gyilkol. Kacsa lop, csal, hamiskártyázik, orgaz­da, váltót és csekket hamisít; de ha valakit valahol pofonnal fenyegetnek, Kacsa állítólag kimegy a szobából. Bűnözők kevésbé változtatják stílusu­kat — mondják a szakmabeliek — mint színészek, művészek. Kacsa, szerintük, nem lehet gyilkos. Persze, ki tudhatja ■ezt biztosan. De ha tényleg inem Kacsa a gyilkos, akkor Demetert — bármi legyen is véleményünk különben a ka­rakteréről — mégis fel kel­lett volna menteni. Ez ugyan nem lett volna az emberiség­nek valami különös öröm,. de a jog ösvényei nagyon kacska-HnrrnaoV A TORONTÓI MAGYAR ALVILÁG PARÁDÍJA A tárgyalás első napjai meglehetősen unottan indul­tak. Sorban álltak elő a ta­núk, akik hosszas és érdek­telen tanúvallomásokban bi­zonygatták, hogy Demeter Christinet meggyilkolták. Mi szükség van ehhez ennyi ta­núra? — kérdezgették az em­berek, — hiszen ez köztudott tény; ha csak ennyit tud a vádhatóság összeszedni, úgy Demetert biztosan fölmentik. tarlói börtönök befogadóké­pessége. De aztán az ügyészség egy­re jobban belelendült, s a bi­zonyítékok hálózata szépen kikerekedett. A védők addigi teljes biztonságát két tanú ingatta meg. Az egyik egy Stark Ferenc nevű volt fran­cia idegenlégiós, állítólagos építőmester, aki Demeterrel üzletelt. <3 előadta, hogy De­meter Péter már évek óta kér­Demeter Péter terve majdnem sikerült, de a zsűri másként határozott A levegő akkor kezdett for­rósodni, amikor a vád kezdte felsorakoztatni a lelki motí­vumokat, amik valószínűsít­hetik azt, miért gyilkoltatta meg Demeter Péter a felesé­gét, Kiderült ugyanis, hogy a házasságuk rossz volt, ö­­rökké marakodtak, és a vá­lás gondolata is sokszor föl­merült. Továbbá a házasfelek’ egymillió egyszázezer dollár­ra biztosították kölcsönösen egymás életét. És végül, De­meter Péternek szeretője volt, egy 29 éves osztrák mo­dell, Marina Hundt. Vele De­meternek már hosszú évek ó­­ta kapcsolata volt, s miután ez a kapcsolat két évvel ez­előtt viszonyba torkollott, mint élete nagy ideálját, min­denképpen feleségül akarta venni. Ezek ugyan lelki motívumot képeztek, de semmiképpen sem szolgáltathattak volna megnyugtató bizonyítékot a bűnösség kimondására. Ve­szedelmes precedens lenne ugyanis gyilkossággal vádol­ni bárkit azért, mert rossz a házassága, szeretője van vagy biztosítást kötött felesége éle­tére. Ehhez kevés lenne az on­te őt, hozza össze valakivel, aki 10.000 dollár ellenében hajlandó meggyilkolni felesé­gét. A kétes erkölcsiségű Stark be is mutatott neki egy, a torontói al- és félvilágban jólismert figurát, Olejnyik Imrét — művésznevén Kacsát —, hogy az majd elvégzi a munkát. Tanúk jelentkeztek, akik látták együtt Demetert és Kacsát, sőt Stark még arról is tudott, hogy egy gyilkossá­gi kísérlet — legalábbis De­meter részéről —megtörtént. Állítólag egyik házába terv­rajzokkal elküldte feleségét, hogy ott találkozzék Olejnyik Imrével. Azt hazudta az asz­­szonynak, hogy olyan bizalmas ügyről van szó, amit senki másra bízni nem mer, ezért kell neki mennie. A tervrajzok közé állítólag tízezer dollár volt csomagolva. Ez lett volna a vérdíj, amit Kacsa azért kap, hogy a második emeleti lép­csőfordulóról ledobja azasz­­szonyt. Christine azonban sértetlenül tért haza. Mi tör­tént ? A ravasz Kacsa elkér­te a göngyöleget, de amilyen " tisztességtelen" volt, nem szállította a munkát, a gyil­kosságot. Ehelyett elment a KÉT NŐ KÖZT, A Ez a bevezetés csak ame­rikai olvasóinknak fontos. Ka­nadában, de főleg Torontóban, nincs egyetlen ember sem, aki ne ismerné pontosan a Deme­­ter-ügy részleteit. Társaság­ban, irodában, munkahelyeken egyébről sincs szó: meggyil­koltatta-e Demeter Péter, 41 éves építkezési vállalkozó fe­leségét, a 33 éves Christinet, vagy sem? Az ontariói Lon­donban tartott többhónapos tárgyalás után, a zsűri bűnös­vascsővel szétverte a fejét, mégpedig olyan kegyetlenül, hogy agya szétfröccsenve bo­rította a padlózatot és a falat egyaránt. Rablógyilkosságról azonban nem lehetett szó, mert sem a garázsban, sem a házban nem hiányzott semmi, és Demeterék hároméves kis­lánya, Andrea, békésen aludt szobájában. A nyomozóhatóságok az el­ső napokban — legalábbis így mondták az újságok — teljes gyár társadalom látta, hogy Demeter Péter mindenre ké­pes és mindenre hajlandó. A Jogtalanul megszerzett pénz hatalmas karriert indí­tott el. Néhány év alatt Deme­ter a város egyik legjobban ke­reső építkezési vállalkozójává nőtte ki magát. A rendőrség tehát elkezdte a nyomozást Christine Deme­ter halála ügyében. A férj, a gyilkosság felfedezése után, szokatlan módon viselkedett, dehát megdönthetetlen alibije volt. ő nem lehetett gyilkos, hiszen a vendégek még beszél­gettek Christine-vel, együtt távoztak Péterrel a házból, s néhány órával később együtt tértek vissza vele a gyilkosság fölfedezésére. A közbeeső idő alatt Demeter csak néhány percre volt külön vendégeitől, ami alatt két telefonbeszélge­tést bonyolított le. Néhány hónappal később, en­nek ellenére vádat emeltek el­lene, gyilkosságra való szö­vetkezés címén. A vád pont­jai csak a tárgyaláson kerül­tek napvilágra, és az ügyész saját beismerése alapján, csupán közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésére. kocsmába, kiment a lóver­senyre, "császárkodott" a vá­rosban, aztán felpakkolt és el­utazott Magyarországra. Demeter hoppon maradt, és Stark vallomása szerint, az olasz maffiához fordult segít­ségért, most már nem Chris­tine, hanem Olejnyik törve. Marina Hundt, egy másik modell s egy másik nő Demeter Péter éle­tében.

Next

/
Thumbnails
Contents