Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-01-12 / 493. szám

10. oldal ■br MENÓRA * 1974. január 12. így látják Kairóban A békekilátásokról szóló alábbi figyelemreméltó cikket, amely a kairói El Áchbár II­­Jaum című napilapban jelent meg a közelmúltban — Váehid Rifát professzor, egyiptomi ing. szakértő írta. Dr. Rifát, aki a Sorbonne végzettje, az egyipto­mi nemzetgyűlés és külügymi­nisztérium tanácsadója volt. Je­lenleg a kairói egyetem előadó tanára, aki számos könyvet írt a közel-keleti háborúról, vala­­mint az Izrael és az arab álla­mok közötti problémákról. Az utóbbi időben önálló ügyvéd­ként is dolgozik és Egyiptom legismertebb jogászai közé so­rolható. Tekintet nélkül arra. hogy a genfi békekonferencián hány ország vesz részt az eredmény minden esetben Egyiptom. Szí­ria és Jordánia, tehát az Izráel ellen aktívan harcoló arab or­szágok álláspontjától függ. A bé­kekonferencia sikerénél termé­szetesen számításba kell venni Izráel' álláspontját is. de nem kevésbé a palesztinai nép képvi­selőinek a magatartását. Természetes és fontos, hogy előzetes egyetértés jöjjön létre az arab résztvevők (Egyiptom, Szí­ria, Jordánia és a palesztinai nép képviselői) között a konfe­rencia programját illetően, va­lamint. hogy megállapodjanak a maximális, illetve a minimális határokról és az arabok követe­léseiről, amelyek napirendre ke­rülnek. Ez a kölcsönös megértés és összmunka volt az egyik cél­ja az algíri arab csúcskonferen­ciának, amelyről csak Irák és Líbia tartotta magát távol, mert ezek az országok elutasít­ják a tűzszünet minden formá­ját. Izráel visszavonulása a Jor­dán jobbpartjáról és a gázai sávról, szorosan összefügg a pa lesztinai probléma várható meg­oldásával, vagy ahogy azt a hi­vatalos formula mondja: „a pa­lesztinai nép nemzeti jogainak elismerésével”. Nem vitás, hogy minden olyan megoldás, amely nem terjed ki a paieszti­­naiak problémájára is, előbb, vagy utóbb kudarcra van ítélve. Ezért van elsősorban szükség a palesztinai képviselők részvéte­lére a békekonferencián. A je­lek szerint ez az oka annak, hogy Moszkva és néhány más baráti ország erőfeszítéseket tesz, hogy a palesztmaiakat rá­vegye az együttműködésre. Ter­mészetesen a békekonferencia akkor sem lehet sikeres, ha a pa lesztinaiak nem fékezik meg ön­magukat és nem csökkentik a szélsőséges követeléseiket, ne­hogy elszalasszák a soha vissza nem térő alkalmat, amelynek révén igazságos és logikus köz­beeső megoldást lehet elérni. Tudomásul kell venniük, hogy konoksággal nem érnek célt, mert terveik egyelőre, sőt talán hosszútávra nem valósíthatók meg. Tekintet nélkül arra. hogy a palesztinai népet a Palesztinai Felszabadító Szervezet képvise­lői. vagy emigrációban levő kormány képviseli majd — mint ahogy azt egyesek ajánlot­ták —, mindenképpen ajánla­tos, hogy a palesztinai nép kép­viselői konkrét munkaprogram­mal jöjjenek el a béketárgyalá­sokra. és tudomásul kell venni­ük, hogy ,.azt a dolgot, amelyet nem érnek el teljes egészében — nem szabad teljes egészében el­hanyagolni”. Tudomásul kell venniük, hogy a palesztinai szülőföld egy részének visszaszerzése többet ér. mintha az egész palesztinai nép teljesen hontalan marad, és a jelek szerint az érdekeltek kezdik ezt a nézetet megérteni, ahogy az a palesztinai ellenál­lás egyik vezetőjének heimti nyilatkozatából is kiderült. Ná­­if Chauatma volt ez a vezető, aki talán a Fatach véleményét is kifejezésre juttatta. Egy olyan palesztinai állam felállí­tása Filasztin területén, amely magában foglalja a Jordán jobb partját, továbbá a gázai sávot, nemcsak Izraelt érinti egyedül, hanem Husszeint is. Golda Méir miniszterelnök a múltban már több ízben beje­lentette. hogy ő személyesen és pártjának vezetői nem janiinak hozzá egy olyan új arab állam létesítéséhez, amely Izráelt elvá­lasztja Jordániától. Szerintük a Közel-Keleten nincs helye egy ilyen országnak, amely a becs­lésük szerint örökös halálos veszélyt jelent Izráel számára és okot cgv újabb háború kitö­résére a körzetben. Másrészt ed dig Husszein nem mutatott túl­zott hajlandóságot a „vagyoná­ról” történő lemondásra, amely­hez úgy jutott a Jordán nyuga­ti partján, hogy örökölte az egész területet nagyapjától. Ab­­dalia király-tói, aki az 1948-as háborííban elfoglalta a nyugati partvidéket és 1949. december 12-én annektálta emírségéhez. A jelek szerint Husszein legfel­jebb bizonyos autonómiát haj­landó biztosítani a nyugati partvidék lakói számára, akik­hez csatlakozna a gázai sáv né­pe is az egyesült arab királyság keretében. Husszein helyzetét jelentősen rontja az a tény, hogy 1967 júniusában elvesztette a Jordán jobbpartján levő területeket, ahol kizárólag palesztinaiak lak nak és azóta ez a hely kizárólag a megszálló izraeliek befolyása alatt áll. Tudott dolog, hogy a palesztinaiak közül sokan elő­­nyösöbbnek tartják az izráeli uralmat, mint Husszein király­ságáét, főleg az 1970 szeptem­berében — a palesztinaiak köré ben — rendezett vérfürdő után. Ennek tudatában nyilvánvaló, hogy a béketárgyalásokon résztvevő palesztinai népi meg­bízottak tevékenysége igen korlá tozott. Ha számításba vesszük, hogy a jelenlegi állapot tarthatat lan, és ezt a stagnálást mi tel­jes egészében elutasítjuk, akkor ha az izraeliek a Jordán nyugati partiát visszaadják a Hásemita királyságnak — amit a palesz­tinaiak többsége ellenez —. ak­kor a következő két megoldás között kell választanunk: ^ Palesztinai arab országot kell létesíteni a Jordán folyó nyugati partvidékén és a gázai sávban, amelyet Egyiptom soha nem tekintett integrális részé­nek és az 1948. évi háború óta mindössze a sáv adminisztrációs ügyeit intézte. A jelek szerint ez az első megoldás számos pa­lesztinai gondolkodó személy számára elfogadott és logikus, s legalábbis a palesztinai prob­léma közbeeső elrendezésével azonos. • A másik megoldás: to­vábbi kiállás az olyan követe­lés mellett, amely az angol mán dátum! határok közötti területen lévő Palesztina arab voltára hi­vatkozik. mintha az első világ­háború óta misem történt vol­na: vagy pedig a jelenlegi faj­védő Izráel állama helyett egy olyan világi-demokratikus köz­társaság felállítása, ahol a zsi­dók és az arabok békében és egyetértesnen élnek. Ez szop vágyálom, amelynek hibája az, hogy egyelőre, vagy a közeljö­vőben nem valósítható meg. Ezekután láthatjuk, hogy a két eshetőség közül az egyik gyakorlatilag megvalósítható, a másik pedig egyelőre megvalósít hatatlan, tehát eszerint kell vá­lasztanunk. A békekonferencia sikere nem kizárólag az arab partne­rek álláspontjától függ. hanem legalább olyan mértékben az iz ráeli fél nézetétől is. Az arab államelnökök és királyok tehát helyesen tették, amikor a leg­utóbbi algíri csúcskonferencia után nyíltan, őszintén és határo zottan kijelentették, hogy nincs más megoldás, mint visszatérés a háborúhoz, ha az igazi béke nem az izraeliek teljes visszavo nuhísa után jön létre, és ha biz­tosítják a palesztinai nép nem­zeti jogait. A jelenlegi békekonferencia sikerének talán egyetlen re­ménysége az amerikai kor­mány szilárd elhatározása, hogv a Szovjetunióval együtt­működve. az állandó elrendezés és megoldás érdekében, inten­zív nyomást gyakorol Izraelre, és kényszeríti a Biztonsági Ta­nács határozatainak végrehajtá­sára. Hogyan született meg a repülés? ORVILLE WRIGHT, A REPÜLÉS EGYIK FELTALÁLÓJA ELMONDJA, HOGYAN TANULT MEG REPÜLNI 190.1 december 17 a nagy nap, ami­kor a/ első levegőnél neliezebb re­pülőgép saját erejéből a levegőbe emelkedett. Hosszú-hosszú kísérlete­zések. szenvedések előzték meg ezt az őrőmnapot. Fivéremmel együtt kisgyermekko­runk óta . legnagyobb vágyunk az volt, hogy repülni tudjunk. Úgy-e ma is ez a vágya minden gyereknek? De ma már közelebb vagytok hozzá, mint mi voltunk. Eleinte csak elérhetetlen vágy volt ez, azután kezdett egyre ha­tározottabb formát ölteni. Tanul­mányozni kezdtük Lilienthal számí­tásait és egy napon így szóltunk egy­máshoz: — Miért ne lenne ez lehetséges? Itt vannak a tudományos kalkulációk, amelyek pontosan megszabják a le­hetőségeket. Most már csak a mun­ka van hátra, hogy ezeket átvigyük a gyakorlatba. Néhány hetet rá tudunk szánni erre a munkára minden évben és ahelyett, hogy valahova utazni vagy pihenni mennénk — repülőgépe­ket fogunk építeni. Eleinte természe­tesen csak egyszerű sárkány-repülő­gépekre gondoltunk, olyanokra, ame-BALLA ERZSÉBET könyvespoli NEMES GYÖRGY: ROSSZ EGYEDÜL Nemes György minden műve az élő lelkiismeret hangján szólal meg. A " Rossz egyedül" című riportso­rozata 35 karcolatot tartalmaz. Hogy miről? Mindenről. Életek, sorsok, tájak, utazások s a történelem vil­­lanatairól beszél minden karcolata. Mint egy zseniális gyorsrajzoló, né­hány vonással rögzíti holtbiztos meglátásait, meyekben ugyanakkor Ítélete is jelen van. A holtbiztos és tévedhetetlen ítélete mindenről, mindenkiről. Gyorsrajza élő és holt művészeket elevenít meg szí­nesen, plasztikusan, szinte élőn. És mint egy zsonglőr, sziporkázik mű­vészeti irányok felett. Azt is el­mondja egész röviden, hogy de von Salmuth SS tábornok háborítatlanul él Wiesbaden-i villájában, Globke szabadon és az egykori hóhérokat Németországban újra társaságké­pesnek tartják. A múltnak, a rettenetes fasiszta múltnak felbecsülhetetlen érdemű krónikása Nemes György. Itt is gyorsrajzzal, egy-egy villanattal dolgozik, két vonással már Com­­piegnétól Buchenwaldig utazik. A vagonok lengyel zsidókkal vannak megrakodva, kétszázat zsúfoltak egy vagonba 8 mikor a táborok pályaud­varán elhúzták a vagonok toloajtaját semmi nem mozdult. Állóhelyzetben haltak meg a zsidók, éhségtől, hi­degtől. A holttestek oly mereven zu­hantak a pályaudvar peronjára, mintha fát szállítottak volna. Nemes György a maga élményein túl Peter Weiss tizenegy énekét is megeleveníti, mert a fasiszta ször­nyűség nem múlt el, a fasizmus szí­vós. Peter Weiss színdarabja ti­zenhét színpadon szólalt meg egy­szerre, hogy egy bűnben meghem­­pergett nép lelkiismeretéhez szól­jon. Változatai vannak e tizenegy é­­neknek, így: Ének a fenolról, mit első időben kari vénába adtak, ké­sőbb egyenesen a szívbe. Ének az étlen-szomjan álló cellákról. Ének a Ciklon B-ről, Ének a kemencék­ről, melyeket a Topf és a fiai cég szállított garanciával. És mind az ezidőből való legszörnyűbb énekek. Nemes György harmincöt karco­lata mindenről s mindenkiről szól, közvetlen közelről. Nemes György könyve nem re­gény, nem tanulmány, nem riport­­sorozat. Hanem iskoláskönyv. Mert tanítani kellene minden felsőbb is­kolában, régiek lelkiismeret-vizs­­gálatára, az új nemzedék okulásá­ra és nem utolsó sorban a világ képének megváltoztatására. A Magvető' nagyon szép kiadásban hozta ki e nagyszerű művet. török Sándor: A LEGKISEBB ISTEN Egy fiatalemberről szól a re­gény, aki pontos, pedáns, rokonszen­ves ember, mérnök, aki reggel fU- työrészve indul a munkába, mindig ugyanazon az autóbuszon, pontosan fél kilenckor. Perccel sem előbb, sem később. Egy nap azonban, vala­hogy rosszul alszik, később kel fel s elkési megszokott autóbuszát. Mire odaér, addig ez az autóbusz már össze is ütközött egy robogó villa­mossal, már romokban hever az ú­­ton, benne a halott utasokkal. Ez az élmény lelke gyökeréig megrázza a fiatalembert. Keresni kezdi az okát e véletlennek. Elindul hogy felkeresse azok hozzátartozó­it, akik helyette haltak meg. Egész élete, belvilága megfordul ez ese­ménytől, tágabb, gazdagabb, sok­rétűbb lesz minden mint eddig volt s el gondol koztatóbb. Szinte egy új életre ébred ez élmény nyomában, egy mélyebb, gondolkodóbb, segitő­­készséggel telibb, dúsabb életre. Török Sándor nagyszerűen raj­zolja e lelkében megrendült fiatal­ember komplikált útjait, vergődését, útkeresését. Ez az új életvílágosés hihető, mert igenis létezik olyan megrendítő élmény, mely egy ember lelkivilágát gyökeréig megváltoztat­ja. Tőrök Sándor nagyon érdekes re­gényét a Magvető Jelentette meg dí­szes kiadásban. lyek a szél erejét kihasználva ma­radhatnak a levegőben s eszünkbe sem jutott még a motoros gép. 1900-ban lementünk Nor'h Caro­­linába, Kitty Hawk közelébe. Rend­kívül alkalmas, dombos vidék volt ez és kevés ember tartózkodott arra. Megépítettük az első sárkányrepülő­gépet, nagyszerűen ment a munka, de legnagyobb csalódásunkra az ered­mény már nem volt ilyen nagyszerű. Lilienthal számításait vettük alapul, de valami nem stimmelt. Valahol hi­ba volt a kréta körül. Csöndesen egy­másra néztünk, aztán a gépre, aztán a rettentő sok számításra, azután új­ra kezdtük az egészet, megkeresni, hogy hátha tévedtünk valahol. Nem találtunk sehol a hibát. Összepakol­tunk és hazamentünk. Meg voltunk róla győződve, hogy a repülőgépet nem építettük ponto­san a számítások szerint. De nem vesztettük el bátorságunkat. Hiszen csak most kezdtük a munkát! A következő évben újra kezdtük a tanulmányozást és lassan-lassan arra a meggyőződésre jutottunk, hogy nem szabad vakon hinnünk Lilienthal szá­mításaiban. Csináltunk vagy 700 pró­bát 1901-ben, aztán visszamentünk Daytonba, hogy újra elölről kezdjük az egészet. Most már teljesen az az érzésünk volt, hogy ugrunk a sötét­be. Lilienthal számításai megbuktak és senki más előttünk nem végzett komoly tudományos kísérleteket. De mindezeknél sokkal nagyobb baj volt, hogy nem volt elég pénzünk arra, hogy különböző sárkányokat építsünk, hogy kipróbáljuk a gépek és szár­nyak különböző típusait. Kísérleti úton nem állapíthattuk meg, hogy melyik a legjobb. Az egyetlen lehe­tőség az volt, hogy nekiülünk és újra elvégezzük az elméleti számításoka*. Mit tehettünk mást, nekifogtunk’ a munkának. Aztán fém-mintákat kerítettünk és azokból terveztük a gépet, daytoni irodámban még mindig tele van ezek­kel a fém-mintákkal egy asztal. A legkülönbözőbb formák vannak ezek között, apró modeleket csináltunk és a következő évben egy ilyen model után 7200-szoros nagyítással építettük meg az első fémsárkányt. Nehéz munka volt, borzasztóan kel lett vigyázni minden legapróbb rész­letre. 1902-ben körülbelül 1400 siklóre­pülési kísérletet végeztünk. Volt ol^an nap, hogy több százszor próbáltunk a levegőbe emelkedni. így, lassan-las­san értékes gyakorlati tapasztalatokat szereztünk. Minden legkisebb kedvező szelet kihasználtunk, hogy egypár pil­lanatra felemeljen a levegőbe. Persze nem ment ez mind símán. Mindenre magunknak kellett rájön­nünk. Egyszer repülésre készen ültem ~a gépben, várva a kedvező széláramla­tot. Jött is egy csöndes, rendkívül jó irányú szellő. Eleresztettem a^gépet a domboldalon, hogy „ráüljek" a kedvező szélre, de az ártatlannak lát­szó szellő egy pillanat ala't a legva­dabb forgószéllé változott. Felkapta a sárkány elejét, hogy a következő pil­lanatban egyet csavarintva rajta, le­vágja a földre. Engem messzire ki­röpített, de szerencsére nem történi nagyobb bajom. Ez csak egy példa, hogy milyen nehézségeink voltak. A szelek termé­szetét is magunknak kellett kitanul­mányoznunk, senkisem csinálta azt meg előttünk. De a siklórepülés egyre jobban ment és most már nagyobb dolgokról kezd­tünk álmodni. A következő lépés ter­mészetesen az lett volna, hogy mo­tort építsünk a tökéletesített sárkány­ba. Mások is kísérleteztek már ekkor, de nekünk most már óriási előnyünk volt. Nekünk már saját bevált számí­tásaink voltak, míg a többiek még mindig Lilienthal hibás elméletével dolgoztak. Irtunk egy csomó automobilgyáros­nak, hogy készítsen részünkre egy mo­tort. Nyolclóerös motort rendeltünk, amelynek nem volt szabad 200 font­nál nehezebbnek lennie. Számos vá­laszt kaptunk. Néhány gyáros azt vá­laszolta, hogy lehetetlen ilyen mo­tort építeni. A benzinmotor meglehe­tősen új volt még és elég bajuk volt nekik a normális típusok készítésével. Voltak, akik azt hitték, hogy bolon­dok vagyunk. — Repülögépmotort építeni? — ír ták. — Ugyan még mi nem jut eszük­be! De volt egy gyár, amelyről azelőtt mi sohasem hallottunk és ez megírta, hogy tud olyan motort készíteni, ami­lyenre szükségünk van. Nem nagyon bíztunk benne, mert mondom, telje­sen ismeretlen gyár volt, nem hittük, hogy meg tudja oldani ezt a felada­tot. Később rájöttünk, hogy nem is volt olyan nagy a feladat, sokkal na­gyobb teljesítményű motort is lehet építeni. De hát ekkor még csak az ábécé elején tartottunk. Végre megvolt a motor is. Mosl azt kellett kiszámítani, hogy milyen propellerre van szükségünk. Akárhol kutattunk a könyvekben, csak a ha­­jóprcpellerekre vonatkozó számításo­kat találtunk. Kezdődtek megint a ki sérletek és egyre komplikáltabbnak látszott a dolog. Meg kellett határoz­ni a légcsavar nagyságát, aztán el kellett dönteni, hogy milyen anyag­ból készítsük. Milyen szögben fordul­jon el? Alig oldottunk meg egy pro blémát, jötf az újabb nehézség. Hogy fog viselkedni a propeller a különbö­ző légáramlatokkal szemben, vagy kü­lönböző sűrűségű levegőben? Hosszú-hosszú hónapok teltek el ezekkel a dolgokkal, végre 1903 de­cemberében készen állott gépünk az első repülésre. Fivéremmel sorsot húz­tunk, hogy ki legyen az első. aki re­pülhet. Feldobtunk egy dollárt: fej vagy írás? — Ö győzött. Az első kísérlet nem sikerült. A gép szaladt vagy 30—40 métert lefelé a domboldalon, tagadhatatlanul szeb­ben, mint sárkányaink, aztán megbot­lott egy kis földhányásban és eltörött a propeller. A kísérlet megakadt. Rohantam vissza Daytonba új anya­gért, amiből megcsináljuk az új pro­pellert. Elkészült ez. is. Aznap, amikor visz­­szatértem Kitty Hawkba a repülőte­rünkre, hallottam a vonaton, hogy egy Langley nevű ember is készített re­pülőgépet és ez éppen az előző napon esett bele egy folyóba. Szóval nagy veit a verseny az elsőségért, a repü­lés felfedezéséért. Kétszeresen siettünk most már. Amint megérkeztem Kitty Hawkba, azonnal felszereltük az új" propellert, de mire a munkával elkészültünk, ké­ső délután volt, kemény szél fújt. A legnagyobb nehézségbe került a gép kezelése. Amikor a sárkányokkal kísér­leteztünk, akkor mindig volt ott egy pár ember, aki segített nekünk. Ezen a délutánon senki nem volt messze környéken, kénytelenek is voltunk el halasztani másnap reggelre a repülési kísérletet. Kemény hideg volt az éjszaka. Eg) Brinkley nevű ember jött be a szó bánkba, aki különböző kimentett áru­kat akart vásárolni azokról a hajók ról, amelyek a legutóbbi vihar alkal­mával a közeli partok mellett elsül­lyedtek. Jól emlékszem, milyen ki váncsian nézte ez az ember a szokat­lan formájú alkotmányt a motorral é? a vászonszárnyakkal. — Mi az? — kérdezte gyanakvón. Megmondtuk, hogy egy repülőgép amellyel másnap reggel akarunk fel­repülni. Megkérdeztük, hogy mit gon dől. sikerülni fog-e ez nekünk? Kinézett a tengerre, amely egyre nagyobb haragos hullámokat vetett és ráz'a a félig elsüllyedt hajókat, aztán így szólt: — Well, sohasem lehet előre meg­mondani, hogy mi fog történni, — különösen ha a körülmények kedve­zők. Mindenesetre megkért arra. hogy ott mahadhasson és megnézhesse a re­pülést. Eljött a reggel. 27 mérföldes or­­kánszerü széllel. A mi szélmérö ké­szülékünk ugyan csak 24 mérföldes szelet mért, de a hivatalos meteoroló­giai intézet 27 mérföldet jelentett. Amint az első napsugarak felragyog­tak, talpon voltunk mi is és legelő, szőr is leadtunk egy hívójelet, hogy jöjjenek emberek segíteni. Három ember érkezett és aztán mielőtt még az előkészületeket befejeztük volna, egy 13—14 éves gyerek jött arra, aki megmondta, hogy Johnny Moorenek hívják. Nem tudta szemét levenni a gépről, amely a starthelyen volt ki­kötve. Szerette volna megtudni, hogy mi az. — Hát nem látod, hogy egy nagy vadkacsacsapda? — mondta neki a tréfás Daniels, az egyik segítőtársunk. Tudvalevőleg North Carnlinának ezen a vidéken híres nagy vadkacsa­­vadászatokat szoktak rendezni. — Látod — folytatta Daniels — ez a bácsi most felmegy ezzel a le­vegőbe. az öböl fölé. ahol rengeteg vadkacsa van a vízen. Amikor fölé­jük ér, le fog dobni egy óriási hálót és megfogja vele valamennyit. Ha egy kicsit itt maradsz, Johnny. te is kapsz egy párat belőlük és hazaviheted azo­kat. így aztán Johnny Moore természe­tesen ott maradt és szintén tanúja lett az első repülésnek. Nem tudom, hogy nagyon csalódott-e, hogy egy vad­kacsát sem vihetett haza. A szokásos látogatók nem érkeztek meg ezen a napon. Senki sem gondol­ta, hogy mi megkíséreljük a repülést ebben a szörnyű időben, mert nem csak rettentő szél fújt, hanem na­gyon hideg is volt. De éppen ez a tény és az tudat, hogy végleg itt a tél és a hideg téli szelek meg fogják akadályozni a további kísérleteke', erősítette meg bennünk azt az elha­tározást, hogy minden körülmények között megkíséreljük a repülést. Fivérem beült a gépbe. A motot megindult és rövid szaladás után a gép felemelkedett a levegőbe és — repült. Csak 12 másodpercig tartott a re­pülés és bizony egy kicsit bizonytalan, ingadozó repülés volt, de repülés volt, nem sárkánysiklás, hanem az első, igazi komoly repülés. Az tán én jötfem sorra. Figyeltem a fivéremet és már ebből is tanultam valamit. Én is körülbelül annyi ideig maradtam a levegőben, mint ő. Amint a gépet visszahúzták a starthelyre, ő újra nekiindult és három, vagy négy másodperccel megjavította a rekordot. Aztán én indultam neki másodszor. Már megint tapasztaltabb voltam és sikerült 57 másodpercig a levegőben maradnom. Természetesen nem tud­tam még fordulni, — a völgyek vo­nala nem is engedte volna ezt meg, — de azért már meglehetősen köny­­nyen kezeltem a gépet. Az emberek, akik segíteni jöttek, egészen magukon kívül voltak a lel­kesedéstől. Ekkor minden előjel nélkül egy hír­éiért szélroham jött, felkapta a gé­pet és szárnyaira vette. Rohantunk mindnyájan utána, de csak Daniels tudta elkapni. Teljes erejével bele­kapaszkodott, de a szél a géppel együtt öt is felemelte. Egyre feljebb és feljebb viHe, úgy lógott a gépen, mint egy ballaszt. Aztán egy hirtelen fordulattal a szél levágta a földre a, gépét és az embert, egy csomóban hevert ember, fa, fém és vászon a. földön. Azt hittük, hogy Danielst so­ha többet nem látjuk viszont élve. De csodák csodája, egyetlenegy csont­ját sem törte el. A gép teljesen hasz­­nálha'atlan roncs volt. Ez azonban nem zavart bennünket. Most már jobb és erősebb és megbízhatóbb gépet tudtunk építeni a következő évben és álmodni kezdtünk magassági és távol­sági rekordokról, két-és többszemé­lyes gépekről, a levegőnél nehezebb repülőgépek gyakorlat kihasználásé-, ról. Gyermekkori vágyunk teljesült r tudtunk már repülni.

Next

/
Thumbnails
Contents