Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-04-20 / 507. szám

1974. április 20. * MENÓRA 3. oldal GÓLBA MÉIR LEMO UTÁN Nem kormányválság, inkább bizalmi válság előzte meg a Golda-kormány lemondását, amely véglegesnek tekinthető. Izraelben a múlt év utolsó nap­ján — tehát december 3l,-én— volt Kneszet-választás, rö­viddel a jomkipuri háború u­­tán. A választás Idején, de fő­leg azt követően, már szélté­­ben-hosszában tárgyalta az lzráeli sajtó azokat a mulasz­tásokat, amelyek a jomkipuri háború alakulását befolyásol­ták és a közvélemény a fele­lősség kérdésének napirendre tűzését követelte. A Golda-kormány eleget tett ennek a követelésnek, és fgy kerlilt sor a vizsgálóbizottság — az Ágránát-bizottság — ki­nevezésére, Mint Ismeretes, a közvélemény türelmetlensé­get tanúsított, és nem győzte kivárni azt a néhány hónapot, amfg a bizottság alapos, sok­irányú, a lényegtelennek lát­szó vonatkozásokat Is mérle­gelő munkája után, közzétette volna a határozatát. Sor került egy úgynevezett ''közbevetett határozatra ", amelynek követ­keztében Dávid Elázár vezér­kari főnök, — a népszerű Dado tábornok — benyújtotta lemon­dását. Az lzráeli közvélemény, úgy látszik, ezzel az aktussal sem volt elégedett, illetve nem lát­ta lezártnak á kérdést. Foly­tatódtak a Dáján-ellenes tün­tetések, és annak az érvnek a hangoztatása, hogy a katonai hibákért a hadügyminiszter­nek kell vállalnia a felelőssé­get. Lehet, hogy történtek kí­sérletek olyan kibontakozás­ra, melynek lényege Dáján lemondása lett volna, hogy Golda Méir a legkörülvltatot­­tabb személyiségtől megsza­badulván, tehát Dáján nélkül, megmaradhasson a minisz­terelnöki székben, de úgy­látszik, hogy Dáján és a Mun­kapárton belüli elvbarátai, vagyis az egykori Ráfi tag­jai, keresztülhúzták ezt a számítást. A politikai képlet úgy alakult, hogy ha Dájánnak mennie kell, a kormány illet­ve Golda sem maradhat a he­lyén. Golda Méir be is nyújtotta a lemondását, ami Izráelben — a kabinet alaptörvénye ér­telmében — egyben az egész kormány lemondását jelenti. Az említett alaptörvény ar­ról is intézkedik, hogy az or­szág ilyen esetben nem marad természetesen kormány nél­kül. A korábbi kormány át­meneti minisztériumként vi-ÁTMENETI KORMÁNY IZRAEL ÉLÉN SZÓ VAN ARRÓL, HOGY AUGUSZTUSBAN ISMÉT VÁLASZTÁSOKAT RENDEZNEK IZRÁELBEN szi az ügyeket a választáso­kig. A konkrét esetben meg kell jegyeznünk persze, hogy nem a választás az egyetlen lehe­tőség. Szó lehet arról is, hogy az eddigi koalíciós arányok bi­zonyos mértékű módosításá­val olyan kormány alakuljon, amelynek élén a Munkapárt egyik személyisége állna, és ebben az esetben a Vallásos Nemzeti Párttal, a független liberálisokkal és esetleg to­vábbi politikai erők bevonásá­val — tehát vagy az Águdát Jiszráéllal, vagy Sulámit Á- loni három mandátum birtoká­ban lévő pártjával — elkerül­hetővé tennék az új választá­sokat. A New York Times ér­tesülése szerint Pinchász Szápir pénzügyminiszter már javában folytatja a megbeszé­léseket ilyen értelemben. / RÁBIN ÉS JÁDIN A KATONA JELÖLTEK Ki lehetne a miniszterelnök egy ilyen kormányban? A múlt héten Joszéf Álmogi volt munkaügyi miniszter, a jelenlegi haifai polgármester személyét jelöltük a legesé­lyesebbnek ezeken a hasábo­kon, most azonban módosíta­nunk kell a kombinációt, mert a szíriaiakkal való hadihely­zet alakulása olyan miniszter­­elnök megválasztását teszi szükségessé, aki nemcsak po­litikus, de katonai múlttal is rendelkezik. Ilyen formában szó lehet Jicchák Rábinról, a­­ki a hatnapos háború idején a győztes lzráeli hadsereg ve­zérkari főnöke volt, majd a­­merikai nagykövetként szer­zett hervadhatatlan érdeme­ket a Jeruzsálem és Wash­ington közötti "politikai high­way" megépítése terén, — de az sem elképzelhetetlen, hogy egy nála is jelentékenyebb személyiség kerül a kormány élére. Jigál Jádin professzorra gondolunk. Jádin Izráel vezér­kari főnöke volt, majd a tábor­noki uniformist levetéflje és visszatért a tudományos pá­lyára, amelyet csak átmeneti­leg cserélt fel a hadsereg pa­rancsnoki tisztségével. Tudni kell róla', hogy valósággal be­leszületett a tudományos mun­kába, hiszen Szukenik pro­fesszor fia, aki az archeológia és a klasszikus héber művelő­déstörténet világszerte elis­mert kutatója, illetve a két tárgykör érintkezési pontjai-HUNGARIAN RESTAURANT POLGÁRI ÁRAK - ÍZLETES MAGYAR KONYHA OA.T GOING SERVICE 1489 SECOND AVE (77-78 St. közt) NEW YORK Telefon 734-98 81 LM* HUNBARIAN SUT SERVICE RESTAURANT 1556 Second Ave., (80-81 utcák közt) Telefon; 861-1096 12-2-ig 4 fogásos BUSINESS LUNCH: $2.1», DINNER KITŰNŐ HÁZIKOSZT - MAGYAR ÉTELKULÖNLEGESSEGEK ITALMÉRÉS Nyitva 12-től este 11-ig, Hétfőn zárva. JEWISH WEEKLY IN HUNGARIAN LANGUAGE Editor: George Egri. Publisher: Yvonne Egri Helyi szerkesztőségek és kiadóhivatalok: TORONTO: Egri György, 105 Almore Ave., Downsview, Ont. Canada. Tel.: 636-1381 MONTREAL: Dr.Eon Sándor, 4455 Dupuis Ave., Apt.2. Montreal 26, Que.. Tel.: RE3-3087. NEW YORK: Kalmár Miklós. 100 Overlook Terrace, Apt.511. New York, N.Y. 10040. USA. Tel.: 568-0251 és 927-9609. IZRAEL: Ron Giladi, P.O.Bcx 1337, Jerusalem FLORIDA: Feldheim Jenő, 2360 Alton Road, Miami Beach. Fia, 33140. USA. Tel.: 538-7383. Authorized as second class mu.l by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage in cash. SECOND CLASS MAIL REGIS! RATION No. 1375. Előfizetés 1 évre $ 15.-, félévre $ 8.­í nak avatott tollú mestere. A Mászádá feltárásával a szó minden értelmében nemzetkö­zi hírnévre tett szert. Jádin professzor nem vesz részt ugyan az izráeli közélet­ben, de egy-egy megnyilatko­zása által mégis jelen van ab­ban, és a véleménye mindig mértékadó. A közéleti súlyá­nak egyik fontos összetevője, hogy pártonkfvüli személyiség Illetve a politikai pártok felett áll. Izráelben még nem volt precedens arra,hogyne aMá­­páj illetve a Munkapárt legte­kintélyesebb személyiségei közül választották volna ki a miniszterelnököt, de most a rendkívüli Időkre való tekin­tettel talán ilyen megoldás le­hetősége kerül előtérbe. Per­sze nagyon valószínű, hogy Jádin professzor ebben az. esetben néhány további pár­­tonkívüli személyiséget is meghívna a kormányba— egy­két tudóst, írót, vagy más te­kintélyes embert —, de a Mun­kapárt talán még egy ilyen megoldást is szívesebben ven­ne az újabb választás kocká­zatánál. Mi a kockázat? A legutóbbi választáson na­gyon megerősödött az ellen­zék új tömbje, a LIKUD, és 39 mandátumhoz jutott. Számolni kell azzal, hogy újabb válasz­tás esetén topább erősödik a Likud, s olyan helyzet alakul ki, hogy nem lehet majd kizár­ni, mint kormányaiakftó té­nyezőt. Vagyis, elképzelhetet­len ugyan, hogy abszolút több­séget szerez az ellenzék nagy politikai tömörülése — az iz­ráeli parlamentarizmus tör­ténetében még a Mápájnak il­letve a Munkapártnak sem volt abszolút többsége —, de a koalíció egyik komponensé­vé válhat, ami már a "politi­kai őrségváltás" első szaka­sza lenne. Nyilvánvaló, hogy a Munkapárt ezt el akarja majd kerülni, s minden erővel azon lesz, hogy a Likudhoz tartozó politikusok egyék csak a jövő­ben is az ellenzékiség kenye­rét. KIRJÁT-SMONA FIGYELMEZTETŐ A jelenlegi izráeli belpoli­tikai helyzet elemzésének so­rán, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szíriai határ felmele­gedését, vagyis az egyre keve­sebb határincidensek soroza­tát, és azt a pszichológiai ha­tást sem, amelyet a barbár Kirját Smona-i merénylet gyakorolt az ilyen értelemben rendkívül érzékeny izráeli közvéleményre. Amikor ilyen és hasonló barbár merényle­tekre kerül sor, az izráeli em ­ber úgy érzi, mintha legszű­kebb családját érintette volna a támadás. Akkor is fgy van ez, ha történetesen egyetlen személyes ismerőse sincs az áldozatok között. A jelen eset­ben minden bizonnyal azt eredményezte a kirját-smonai vérfürdő lélektani hatása, hogy az Izráeli közvélemény­ben felmerült a kérdés: talán mégis jobb lenne egy időre hű­tőszekrénybe helyezni minden más problémát, és koncent­ráljuk az erőnket saját védel­mi képességeink fokozására. Szinte lehetetlen ezt megtenni miközben marjuk egymást és képtelenek vagyunk békés mó­don elrendezni saját belső problémáinkat. A kirját-smonai véres e­­semények órájában Golda Méir már túl volt a lemondás aktusán és ideiglenes, illetve átmeneti kormány élén irányí­totta az ügyeket. Azt hisszük — és ezt nem győzzük ismé­telni —, hogy a visszatérésé­ről már nem lehet szó, Golda Méir befejezte sok évtizedes politikai tevékenységét és a jól megérdemelt nyugalom évei következnek a számára. Könnyen lehet azonban, hogy a most kialakult lélektani hely­zetben könnyebb dolga lesz majd Pichász Szápir pénzügy­miniszternek, aki kormány­­alakító tárgyalásokat folytat, és sikerül tető alá hoznia egy új koalíciót — K neszei válasz­tás nélkül. Szápir, mint többször is ki­jelentette és meggyőző mó­don egyre ismételgeti, nem akar miniszterelnök lenni. Mégsem lennénk nagyon meg­lepve, ha végtflis ő állna az új kormány élére és Ben Gu­­rion, Mose Sárét, Lévi Eskol, illetve Golda Méir után ő len­ne majd az ötödik izráeli mi­niszterelnök. GYŐZHET-E AZ ELLENZÉK? A külföldön élő zsidó köz­vélemény egyik nagy kérdé­sére igyekszünk válaszolni, amikor arról Írunk, hogy mi­ért nem veszi át az ellenzék Izráel kormányzását? Miért nem kerül Begin a kormány élére ? Nos, véleményünk szerint sem az isteni akarat nyilatko­zik meg abban, hogy Izráelt örökön-örökké a Munkapárt és annak koaliciós partnerei kormányozzák. Előbb-utóbŐ sor kerül majd a hatalomvál­tásra, és akkor — mint min­den egészséges demokráciá­ban — négy vagy nyolc éven­ként váltja egymást a balolda­li Munkapárt illetve az ellen­zéke, a jobboldali Likud. Nagy kérdés azonban, hogy helyes volna-e most, a Jelenlegi hely­zetben sort keríteni erre a változásra. IDEJE LENNE A GENERÁCIÓS CSERÉNEK Véleményünk szerint nem egyszerű helycseréről, ha­nem olyan mélyreható válto­zásokról lenne szó, hogy meg­kockáztatjuk az állítást: ta­lán egészségesebb és haszno­sabb lenne Izráel érdekei szempontjából, ha későbbre maradna a helycsere. A jelen­legi helyzetben azt találnánk a legrokonszenvesebb és leg­hasznosabb megoldásnak, ha az izráeli kormány politikai bázisa illetve pártösszetétele változatlan maradna — elte­kintve az Águdát Jiszráél vagy esetleg a Sulámit Áloni cso­­pojt jelentkezésétől a koalíció asztalánál —.ellenben mind a Munkapártban, mind a többi koaliciós pártokban elhatá­roznák, hogy a lehetőség sze­rint minél több új embert de­legálnának a kormányba, mi­közben a veteránok számára tiszteletreméltó, de a hatalom sáncain kívüli tisztségeket kreálnának. Ha erre sor kerülne, nyil­vánvaló, hogy sokkal könnyeb­ben oldaná megfáz izráeli kor­mány azokat a nehézségeket, amelyekkel szembekerül majd a közeljövőben. És minden­képpen megoldaná a legna­gyobb problémát, amelynek elrendezése nélkül szinte el­képzelhetetlen minden más e­­redmény: a bizalmi válságot. Az alapfeltételek adva van­nak Izráelben a bizalmi válság megoldásához. Néhány sze­mélyes ambíció makacs, a ha­talomhoz. ragaszkodó kifeje­ződése nem lehet kerékkötője egy olyan folyamatnak, amely­re nem a tizenkettedik órában, Inkább néhány perccel utána kerül majd sor. Biztosak ugyanis, hogy a nemzedéki őr­ségváltás az izráeli közélet­ben új energiaforrásként je­lentkezik majd, és rövid idő a­­latt megold majd olyan gor­diuszi csomókat, amelyeknek kibogozásával az eddigi kor­mány nem is bajlódott. Végső fokon tehát töretlen optimizmussal és az Igazsá­gos izráeli ügy győzelmébe vetett hittel fogadjuk és kom­mentáljuk a legutóbbi napok jeruzsálemi híreit. Azt re­méljük, hogy 1974 tavasza ki­kelet lesz Izráelés az izráe­li ügy mellett tántoróhatatla­nul álló zsidó nép számára. BENEDEK PÁL RÓZSAHEGYI MARIKA BUDAPEST ÜNNEPELT SZTÁRJA (RÓZSAHEGYI KÁLMÁN UNOKÁJA) ESTÉNKÉNT FELLÉP A Rózsahegyi Kálmán, unokájával Mariká­val, aki fellép a Tabánban. TABANBAN LELKES PÉTER ZONGORAMŰVÉSZ «599 S^CONO;. AVENUE. N,Vit« REZERVÁLÁS: 734-9620 ! JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYl HA MILLIOMOS PAPÁM VOLNA Még nem voltam húsz éves, amikor Pesten divatban volt az a sláger, hogy " Szeretnék még egyszer húsz éves len­ni . . ." Arra határozottan emlékszem, hogy amennyiben valakitől, aki mondjuk akkor annyi idős volt, mint ma én, hallottuk ezt a slágert, akkor a sztereotip felelet az volt erre, hogy "Vagy te már mégegyszer húsz éves". Azóta már sajnos néhány éve elmúltam mégegyszer húsz éves, és néha rajta kapom magamat azon, hogy elmerengek és elképzelem, hogy mit csinálnék, ha most volnék a huszas éveimnek az elején, és még hozzá az egyszerűség kedvéért hozzáképzelek egy milliomos papát is, tehát nem volnának anyagi problémáim. Világos, hogy ezek meglehetősen feles­leges és haszontalan gondolatok, de azt hiszem, ennek elle­nére már előfordultak másnál is. A múltkoriban meglepetéssel jöttem rá: amennyiben mil­liomos papával rendelkező ifjú lennék, akkor a helyem a har­cos, szélsőbaloldali, világot megváltani szándékozó forra­dalmárok között volna. Van erre jónéhány eset. Vegyük például az egyik távoli ismerősömet. Lehet ma úgy huszonnégy-huszonöt éves. Elméletben egyetemi hallga­tó, aki újságírást és szociológiát tanul, vagy legalább is ta­nult valamelyik külföldi egyetemen. Természetesen a papa költségén. A papáról érdemes külön beszélni, ő ugyanis pon­tosan olyan, mint egy megszökött karikatúra valamelyik har­madosztályú szélsőbaloldali havilapból, óriási kocsí|}4wak ajtaját sofőr nyitja ki, és ö maga komoly pocakkal, f rés szivarral a szájában, fontossággal eltelt szíj kifejezésével pontosan olyan, mint a mesebeli, ganoi)|j£- ki­zsákmányoló kapitalista. A vicc az egészben az, hogyJgzok, akik ismerik, azt állítják, hogy ezalkalommal a külső meg­jelenés megfelel a valóságnak. A fiú vállig érő hajjal, ócska, lyukas pulóverben és sza­kadt " blue jeans" nadrágban ücsörög valamelyik kávéház­ban rendszerint különböző, egytől öt főig terjedő politikai szektákhoz tartozó barátaival és arról tárgyal, hogy mi­ként lehetne felszabadítani az elnyomott proletariátust, i­­gazságot tenni a kisemmizett palesztinai menekülteknek és fgy tovább. Ez sem történik nagy lelkesedéssel, mert a fia­talember mindig álmos és fáradt. Hogy mitől, azt nem tu­dom. Pedig mostanában igazán sok ideje van. Abból az ország­ból, amelynek az egyetemén tanult, kiutasították, hazatolon­­colták, nemrégiben, ő azt állítja, hogy azért, mert külföldi állampolgár létére résztvett egy véres verekedéssé fajult maoista tüntetésben. Rosszindulatú ismerősei szerint ezt ő még saját magának is bebeszélte, a valóságban valami­lyen kábítószer-partin kapta rajta az ottani rendőrség. A fiatalember minden keddi napon pontosan tíz órakor ki­ül az egyik kávéház teraszára. Erről a találkozásról még sohasem maradt el. Negyed óra múlva megáll a kávéház é­­ló'tt a meseautó. Kiszáll a gyűlölt kizsákmányoló sietős, rosszkedvű, egy-két perces beszélgetés után i fiacskája heti apanázsát. Egy olyan összéget, amel#N hatgyermekes munkáscsalád közepesen megél egy Ez az öspzeg a fiatalembernek nagynehezen elegem! öt napig. A hatodikon már kölcsönt kér a kávéházban a pin­cértől. Hogy mire költi a pénzt azt csak az ördög tudja. Csak egy bizonyos: nem osztja szét az általa úgy szeretett, éhező proletárok között. Már csak azért sem, mert teljes baráti köre hozzá hasonlókból tevődik ki, és dolgozó emberrel az utolsó években csak véletlenül találkozott. Azt hiszik, hogy ez a fiatalember novellába illő kurió­zum? Bár így lenne. Az igazság az, hogy ő az alaptípusa a húszadik század harmadik harmada világot megváltó for­radalmárainak. A hatvanas évek közepe óta elburjánzott Nyugateurópá­­ban, Amerikában és sokkal kisebb mértékben Izráelben is, egy új " forradalmi baloldal", amely hol trockistának, hol maoistának, más esetben anarchistának vallja magát. Ra­­dikálizmusban, szocializmusban, az elméleti forradalmiság mögött nem maradnak el. Közös ismertető jelük, hogy ál­landóan úton vannak, hogy csoportúkba beszervezzenek leg­alább a dísz kedvéért egy eleven munkást, és ez csak a leg­ritkább esetben sikerül nekik, és ilyenkor Is az áldozat ha­marosan megszökik, mert nem bírja sokáig a számára kí­naiul hangzó végeláthatatlan polit-fecsegést. Érdemes volna egyszer pszichológiailag felülvi mi az oka annak, hogy a szabad világban éppen a gári fiatalság egy része lázad fel a szülei ellen. Mi kém sajnos nem volt milliomos papám, nem tudom első­kézből megadni a választ. Lehetséges, hogy éppen ezekben a súlyosan gazdag családokban a legnagyobb az eltávolodás a családtagok között, és a sok pénz nem akadályozza, hogy a családi házon belül elviselhetetlen legyen a hangulat. A forradalmár fiatalember fgy a valóságban a saját pa-­­pája ellen lázadozik, amikor meg akarja változtatni az egész világot. A jelenség azonban távolról sem annyira humoros és ve­szélytelen, mint ahogy leírásomból látszik. Vannak ezekben a körökben olyanos, akik annyira komolyan veszik ideoló­giájukat, hogy még politikai terrorra, rablásra és gyilkos­ságra is hajlandók, amit a nyugatnémetországi Baader- Meinhof banda története bizonyít. Ez ugyanis többségében szintén ilyen húszas években járó urigyerekekből verbuvá­lódott. Szerencsére az, amit legjobban szeretnének, a munkás­­osztályra való befolyás, teljesen el van zárva előttük, azon­ban sajnos, ez nem állítható az értelmiségi körökre, és vannak ma Nyugateurópában olyan egyetemek, ahol ezek a körök már évek óta csaknem lehetetlenné teszik- minden­kinek az életét, aki nem tartozik hozzájuk. És a szabad világ kénytelen-kelletlen tűri ezt, mivel úgy látszik, fgy bosszúlja meg magát az apák bűne a gyerme­keikben. —--------------------------------------------------------------------------------------------. HIRDESSEN A MENÓRA-EGYENLŐSÉ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents