Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-06-29 / 517. szám

1974. junius 29. * MENORA 3. oldal NYÁRELŐ MAGYARORSZÁGON Melege van a dolgozónak. Egy­részt, mert beköszöntött a korai hő­ség, másrészt, mert elkezdődött az országos méretű munkaverseny a felszabadulás jövőévi, méltó meg­ünneplésére. Közben azonban történt egy és más, például a márciusvégi nagy po­litikai őrségváltás, amely felől a párt Igyekszik megnyugtatni az ag­gódó dolgozót: marad minden a ré­giben, csak még jobb lesz, ezért volt szllkség bizonyos Intézkedések­re. Például arra, hogy elmozdítsák a liberalizmusáról ismert Aczél Györgyöt a kulturális Ügyek éléről, menesszék az ugyancsak józan kom- ■ munlsta hírében álló gazdasági ve­zetőt, Nyers Rezsőt, és helyükbe a párt balszárnyának exponenseit ül­tessék kulcspozíciókba. A jólérte­­sültek viszont úgy tudják, hogy a személyi változások Is a gazdaság­politika megszigorítása mögött Moszkvát kell keresni, ahol megso­kallták Kádár gulyás-kommunizmu­sát, azt, hogy a külpolitikai síkon való engedelmességért cserébe a magyarok lassan már annyira sajá­tosan építették a szocializmust, hogy messziről nézve kapitalizmusnak tűnt. Kétségtelen, hogy március óta számos, külsőre alig feltűnő, mégis olyan változásra került sor, első­sorban gazdasági téren, amely a tervgazdálkodás megszigorítására, a gazdasági élet fokozottabb cent­ralizációjára utal. Híre járja, hogy Kádár is menne, ha hagynák, de Moszkva ragaszkodik ahhoz, hogy a pártfőtltkár odaadja hazai fogalmak szerint Jócsengésű nevet az új 1- rányhoz, mintegy megnyugtatva az aggodalmaskodókat, hogy amíg a he­lyén van, addig nem kell tartani a legrosszabbtól. Külföldi hivatalos vendégekben nem volt hiány a tavaszi hónapokban. Magyarországon járt Jakubovszky mársall, a varsói szerződés fegy­veres erőinek főnöke, egy északvi­etnámi küldöttség, Scheél nyugatné­met és Moro olasz külügyminiszter, az argentin gazdasági miniszter és Hoveida Iráni kormányfő. Kádár egy küldöttséggel Prágában járt, hogy elmélyítse a hagyományosan meleg magyar-csehszlovák barátságot. Magyar parlamenti delegáció járt Egyiptomban Is Szíriában, másszó­val tartjuk a barátságot az arabok­kal Is. Az új külügyminiszter, Púja Frigyes Szíriában mélyítette hazánk jóhírét és nem kisebb vendéget lá­tott falai közt Budavára, mint Gus Hall-t, az amerikai kommunisták vezetőjét, aki megnyugtatta a ma­gyar elvtársakat, hogy a párt vona­la az egyetlen helyes útirány a szo­cializmus felé. A Pártot azonban rendkívül ér­zékeny veszteség Is érte, hiszen má­jus végén, 51 éves korában elhúnyt Komócsin Zoltán, akit egy Időben Kádár utódjaként emlegettek és akit Moszkva lelkes híveként tartottak \ számon. Az élet azonban megy to­vább, különösen az élők számára. Két teljes napon át ülésezett nemrég az országgyűlés, ahol megvitatták az összes fontosabb kérdéseket, ami azáltal vált lehetségessé, mert tel­jes volt az eszmei egység a honatyák közt. Megvitatták többek közt a kor­mány külpolitikai tevékenységét és azt teljesen rendben találták. Az anyasági törvény vitája során azon­ban a nőképviselők közül többen úgy vélték, hogy a nők a férfiak alá van­nak rendelve és a pozíciójukon vál­toztatni kell. A törvényhozás vala­mennyi törvényjavaslatot egyhangú­an elfogadta. JÖNNEK ÚJRA A KÜLFÖLDIEK Tavaly hétmillió kin földi töltött hosszabb-rövidebb időt az ország­ban és vagy ötvenmillió dollárt köl­tött, ami arra ösztönzi az illetéke­seket, hogy végre komolyan vegyék az Idegenforgalmat. A bajok azon­ban a régiek: az épülő új szállodák ellenére nincsen elég férőhely, az árak magasak, a kiszolgálás lassú és udvariatlan, szóval a régi prob­lémák tovább kísértenek. A Balaton környékén kiszélesítették Siófokon a Sló-hídat, javult az autóbusz-köz­lekedés, sok új létesítmény épült, de az Ivóvíz-ellátás változatlanul rossz, gyenge a kenyér minősége, sok a hiánycikk élelmiszerben, az ellátás akadozik. A lapok újra tele vannak a szokásos nyári Idény szto­rikkal, hogy vigyázzunk, mert tú­ristának álcázva besettenkednek a nyugati kémek és hogy nem kell hasra esni, megalázkodni a dollár, a márka előtt, hiszen a forint is jó pénz. Mert, sajnos, a kispolgári szemlélet még nem veszett ki tel­jesen és az emberek jórésze — fő­leg a maszekek és a geblnesek a kicsinyes anyagiakat a szocialista hazafiság szempontjai elé helyezik. Persze, a Balaton környéki kisem­berek igyekezete érthető, hiszen a nyári két-három hónapban kell meg­­keresniök az egész évre valót. A vendéglátóipar dolgozói nem pa­naszkodhatnak, hiszen nyaranként jő százezer forintot keres egy pincér, a kofák is összehoznak40 - 50.000 fo­­rictot, az autószerelő egy nyolcvan­­ezrest. Aztán hadd essék szó a szép­lányokról, akiknek ugyancsak Jól megy nyaranta, a kelletösebbje két­százezer forintot is össze . . .szed. Tájékozódás végett: az átlag havi kereset manapság 2500 forint. Az átlag dolgozó a szakszervezeti üdü­lőkben nyaral, kéthetes turnusokban, olcsón. Népszerűek a Balaton körüli kempingek, a kirándulóhajók zsúfol­va vannak máris, kár, hogy a hajó­­állomány ősöreg. A helyi viszonyok­kal ismerőst talán meglepi, de az öreg Csobánc, Tátika, Jókai, Kelén még mindig üzemben vannak, pedig azok már az öregapáinkat is szállí­tották valamikor az első világháború után ... UJ RÁDIÓADÓ 1976-ra készül el a 2000 kllowattos új nagyadó, Pesttől délre, Solt köze­lében. Szovjet segítséggel. Mert ugye honnan is várhatnánk segítséget mi árva magyarok. De van itt más teljesítmény Is, bőven. Tavaly 125 millió tonna árut szállított a MÁV, sajnos azt nem közölték, hogy mi­lyen irányban. Az oroszok egymillió rubelt adtak a Szob-Lökösháza vil­lamosított vasútvonal építéséhez, ami szintén gyanúsan hangzik, hi­szen határállomásokról van szó, ke­leti irányban . . . Idén érkezik hazai földre a 120.000-ik Zsiguli autó, a­­mely szovjet import, olasz licenc alapján építik a Szovjetunióban és drágán adják el a magyaroknak. A Zsiguli alkatrészeket ezzel szemben Magyarországon gyártják, szóval, aki ért a közgazdaságtanhoz, az fel tudja mérni az üzletből ránk háruló, példátlan előnyöket. Június elsején ezzel szemben megnyíltak a pesti strandok, a Dagály, a Palatínus és a csepeli strand, lehűtheti magát az, aki felhevült az eredmények láttán. Akinek ez sem elég, hadd tudja meg, hogy Lenin emlékművet avattak Mo­hácson, mert ott már nagyon kellett egy ilyen szobor, a mohácsi Széche­nyi tér éppen olyan üres volt, mint a szegedi Rákóczi tér, amíg aztán ott is emeltek egyet, ugyancsak emlé­keztetőül. Felújítják aMargithfdat, kicserélik az útburkolatot és kiszé­lesítették a Kerepesi út egy részét. A Deák téren megkezdődött a földa­latti új vonalával kapcsolatos átépí­tés és egy gyalogos aluljáró épül, Pécsett tűz volt aZsolnaygyárimú-. zeumban és Pesten, az Ecseri úton új vendéglátóipari szakközépiskolát avattak. hArmas ikrek De történt itt más is. Népünk élet­kedvének bizonyítékául Pesten hár­mas ikrek születtek és tavaly csök­kent a hazai cigarettafogyasztás. Egyrészt az életösztönnel, másrészt a cigaretták rossz minőségével ösz­­szefüggésben. A Munkás és a Fecs­ke a legkeresettebb fajták, de újab­ban kapható Eger, Lyra, Sopianae és Topáz is, az igényesebbek számára, avaly 22 milliárd cigarettát szív­tak Magyarországon. ítéletet hoztak az első magyar ká­bítószer ügyben. Egy vendéglői mixer marihuánát termesztett a la­kásán. Azt mondta, hogy indiai ken­derről van szó, de a detektiveket nem tudta félrevezetni. Ül. Ünneplésben sem volt hiány. Nem április 4.-ről van szó, amely a szo­kásos pártlelkesedés közepette zaj­lott le, hanem egy jóval fontosabb év­fordulóról: májusban volt a Fradi, pontosabban, a Ferencvárosi Torna Club alapításának. 75. évfordulója. Átadták az újjáépített Üllői úti sport­pályát. A Fradi különben második lett a football bajnokságban, újra az Újpest lett a bajnok. Ezzel szem­ben nem jutottunk be a világbajnoki 16 csapat közé, évtizedek óta elő­ször. STATISZTIKA A nemrég megjelent Statisztikai Évkönyvből kiderül, hogyvárosiaso­­dik az ország. Miskolcnak 191 ezer, Debrecennek 173 ezer, Pécsnek 158 ezer, Szegednek 134 ezer és Győr­nek 111 ezer lakosa van. Pest megyén kívül Borsod a legnépesebb megye, 780 ezer lakossal. Ami a kereseteket illeti, az ipari foglalkozásúak és al­kalmazottak évi keresete 29 ezer forint, a mezőgazdasági dolgozókét 20 ezer forint. Aki át akarja számí­tani: egy dollár kb. harminc forint­nak felel meg. De hadd folytassuk a teljesítmé­nyeket. Naponta másfélmillió leve­let kézbesít a posta, beleértve a cen­­zurázottakat is. A kulturális életben mutatkozó li­beralizmus eredményeként aránylag szabad szellemű a könyvkiadás, bár kérdés, hogy így marad-e? Június első hetében tartották a szokásos, országos Könyvhetet, ar ely alka­lomból 124 új művet adtak ki, közel kétmillió példányban. A választék persze eléggé vegyes, vonalas és nem vonalas író egyaránt található köztük. így békésen megfér az új publikációk közt a szovJetSzmirnov, a kommunista délamerikai Neruda Csokonai Vitéz Mihállyal, Weöres Sándorral. Marx, Engels, Lenin szintén szerepel a szerzők közt, ezenkívül Kádár János válogatott beszédeit is elolvashatja az, aki­nek, erre támad gusztusa. Kádár munkáit különben Japánul is kiadják, közölt^ a pesti sajtó, másszóval si­került betörnünk a politikai iro­dalom nemzetközi élvonalába. Az első félévben 400.000 látogató vető­dött be Pesten a SzovjetKultúra Há­zába, ami a közönségszervezés dia­dala. A legolvasottabb lap a Népsza­badság, artielyre illik, ha úgy tetszik ajánlatos előfizetni. De feltörőben van a vidéki sajtó, amely különben teljesen központi irányítás alatt van, ugyanazokat a cikkeket mindegyik­ben el lehet olvasni. Vidéken 21 na­pilap Jelenik meg, valamennyi a Párt gondozásában. A sajtó berkeiben vi­szont el-elhangzik a panasz, egy­részt az uniformizált sajtóra, más­részt a lapok rendkívül kicsiny szá­mára. A Magyarország című heti­lap például nosztalgikusan emléke­zik a régi reakcióra, amikor —pél­dául a huszas években— odahaza 51 vidéki napilapot publikáltak Is nem kevesebb, mint 128 politikai hetilap jelent meg. Jelenleg a Pécsett meg­jelenő Dunántúli Napló a legnagyobb vidéki lap, 75.000 példánnyal. Azt mondják, a lapok olvasottságára és a rádióhallgatók számának csökke­nésére a tévé egyre nagyobb és ked­vezőtlen befolyással van és ugyanez áll a mozikra is. Erre utal a pesti vicc: Valaki betelefonál a mozihoz, megkérdi — Tessék mondani, mi­kor kezdődik az új szovjet film elő­adása ? — Amikor parancsolja — hangzik a válasz. ÉRETTSÉGI Június elején voltak az érettségi vizsgák és az egyetemi szigorlatok. Ezzel kapcsolatban érdemes megje­gyezni, hogy nem kevesebb mint 300 Iszakvietnámi, egyetemista tanul Magyarországon, az állam, a dolgo­zók pénzén, miközben általános a panasz, hogy egyetemre csak min­den negyedik jelentkezőt veszik fel. A lapok sérelmezik, hogy a vidéki orvosi állások 11 százaléka betöltet­len, hogy a betegforgalom évente 3 százalékkal növekszik, míg a kórhá­zi ágyaké csak évi másfél százalék­kal. Az élelmiszerhelyzet körül is ba­jok vannak. A kenyér példátlanul rossz minősége általános kritika tárgya, nincsen elég hús, amire a hivatalos válasz az, hogy túlságosan megnőttek az igények. Borotvapen­gét újra nem lehet ugyan kapni, ez­zel szemben erős ütemben épül a paksi atomváros, az első egység 1980-ban már termel és megoldja az energiagondokat. Május végén nagy sikerrel zaj­lott le a Budapesti Nemzetközi Vá­sár, ezúttal először az új vásárköz­pontban, Kőbányán. Erre gondoljon az, aki arról panaszkodik, hogy nincsen megfelelő választék gyerek­ruhában és pocsék a cipők minősé­ge. Itt a mezőgazdasági munkák ide­je, alighanem ezzel függ össze, hogy több megyében hiánycikk a kasza és a kapa, ugyanis a mezőgazdasági gépesítés terén még maradt néhány teendő. Aki nem hiszi, olvassa el a Népszabadság március 31.-1 szá­mát, abban erről cikkeznek. Egye­nesen szerencse, hogy Allende volt csilei elnök özvegye május végén megtisztelte a magyarokat látogatá­sával és elmondta nekik, milyen rossz az élet egy diktatúrában, ahol se jólét nincs, se szabadság. A politika persze nem érdekli a dolgozót, mert nem hiszi, hogy a je­lenlegi helyzet megváltozik, pon­tosabban attól tart, hogy minden változás csak rosszabbat hozhat ma­gával. Azért persze odafigyel ami a világban történik, például a Wa­­tergate-Ugyre. Még vicc is van ró­la. Kohn azt mondja Grünnek: — Na látja Grün, van ám magyar Water­gate ügy is! — Tényleg? — Hát hogyne. Betörtek a pártközpontba és ellopták a jövőévi választá­sok eredményét. sugAr Kálmán A VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FOliGYNÖKSÉGE Különböző cikkek vagy IKKA utalványok szabad választásra, magyarországi címzetteknek. I Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket.. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK O.S.RELIEFPARCELSERVICE, 245 EAST 80th STREET, NEW YORK, N.Y. 10028 - Phon« UEi*h 5*3535 Igazgató: M. BRACK-REICH BEJÁRAT: 1545 Second Av«na*-ről JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA FOGALMAK ZŰRZAVARA Talleyrand, a múlt század elejének híres francia külügy­minisztere, mind a mai napiga diplomácia nagyjai közé szá­mít. Egy fogadás alkalmával valamelyik külföldi nagykövet azzal a panasszal fordult a herceghez, hogyfél napig tanul­mányozta azt a levelet, amelyet tőle kapott, de nem értette meg. Talleyrand mosolyogva válaszolta, hogy ő viszont egy egész nap gondolkozott azon, hogy miként fogalmazza meg az említett levelet úgy, hogy a nagykövet azt ne értse meg. A mai időben nincsenek ilyen gondjaink. Nemcsak világ­hírű, nagy diplomatáknak, de még negyedrangú kis újságírók­nak sincsen szükségük még tíz percnyi gondolkozásra sem, hogy olyan cikket írjanak, amit senki nem ért meg, vagy legalábbis a legkülönbözőbb formában lehet értelmezni. Sőt, mi több, ma a veszély pontosan ennek a fordítottja. Lassanként ott tartunk, hogy még az esetben is, ha ml na­gyon is közérthetőek akarunk lenni, a valóságban kétértel­mű és ködös ami toliunk alól kikerül. Az egészben a bűnös a fogalmaknak az a szörnyű zűrzavara, amely uralkodik kö­zöttünk. Most, amikor már a huszadik század negyedik negyede kö­vetkezik, elérkeztünk oda, hogy a legtöbb közkeletű politikai kifejezés teljesen és tökéletesen devalválódott és általában érvelés helyett, gyalázkodásokként használják azokat. Ez nem Izráeli sajátosság, de nem Js vagyunk mentesek tőle. Ná­lunk is előszeretettel akasztanak közéleti emberek ellenfele­ik nyakába olyan politikai cégjelzéseket, amelyekről feltéte­lezik, hogy árt ellenfelüknek, de ugyanakkor a legkisebb gon­dot sem fordítanak annak a megvizsgálására, hogy a valósájg­­ban mit is Jelentenek azok a szavak, amelyeket szidalomként vágtak mások fejéhez. Vannak például olyan rettenetesen haladó és intellektuális közírók Izráelben, akiknek szemében mindenki, aki nem híve a korlátlan engedmények, a végkiárusftás politikájának, az nacionalista, konzervatív és reakciós. E cikkek írói jobban bíznak abban, hogy olvasóik Jelentős része csak azt hiszi, hogy érti ezeket a fogalmakat, holott ennek a fordítottja az Igaz. Kezdjük mindjárt a nacionalizmusnál, ami sokak szerint elvetendő és káros dolog, hiszen az egyes országok érdekét a világ közössége elé helyezi. Ennek ellentéte nyilván az in­ternacionalizmus, amely nemzetiségre való tekintet nélkül fog össze hasonló felfogású embereket. A valóságban a fo­galom elvesztette minden gyakorlati értéket, amikor éppen azok az országok, amelyek esküdnek az internacionalizmus zászlajára, azok folytatják a legnacionalistább politikai gya­korlatot. Ha valamelyik népnek a szabadságára törnek, az internacionalizmus, ha az a nép védekezni merészel, az ki­csinyes és elvakult nacionalizmus. De amennyiben megegyezünk abban, hogy a szocializmus eleve egy helytelen és elvetendő fogalom, akkor mi, izráe­­liek, azokon kívül, akik hazánk létjogosultságát tagadják, a­­zonnal bajba keveredünk. Tetszik ugyanis, vagy nem tetszik, a cionizmus már ön­magában véve egy nacionalista mozgalom. A zsidó nemzet nacionális újjászületésének mozgalma. Izrael állama ennek az újjászületet zsidó nacionalizmusnak a Jegyében született meg, és nélküle a létrejötte már eleve elképzelhetetlen lett volna. A valóságban azok a magukat nemzetközi forradalmi mozgalmakhoz tartozónak valló chalucok, akik a század ele­jén Erec Jiszráelbe Jöttek, izzó nacionalisták voltak. Ha ugyanis nem lettek volna azok, akkor ott maradtak volna ahol születtek és nem váltak volna egy nemzet újjászületésének előharcosává. Itt nem a jelszavak számítanak. Hiába eskü­dött fel valaki az internacionalizmus vérvörös lobogójára, ha ide jött országot építeni, akkor a valóságban zsidó nacio­nalista, és hiába vallja magát valaki nemzeti zsidónak Mia­miban, vagy Párisban. Gyakorlatilag nem az. Ennek az új — tetszik vagy nem tetszik nacionalista — zsi­dó államnak a létrejötte forradalmi esemény, a huszadik szá­zad egyik legnagyobb forradalma, amely néhány rövid évtized alatt sokkal többet valósított meg az elképzeléseiből, mint bármely más politikai eszme harcosai, az adott időszakban. Gondolkodjunk csak el egy pillanatra és azonnal meg fogjuk érteni, hogy milyen abszurdum ebben az országban éppen azokat az embereket reakciósoknak és konzervatívoknak ne­vezni, akik nem akarnak megállni ennek a zsidó forradalom­nak az útján, ha nem tovább akarnak menetelni azon. Értelmileg reakciós az, aki visszafelé akarja forgatni a történelem kerekét, és fel akar adni a már elért eredmé­nyekből. Konzervatíz pedig, aki szerint már elérkeztünk a célhoz, nem kell tovább menni. Elegendő az eddigi eredmé­nyek megőrzése. Ha elfogadjuk alaptételnek azt, hogy az út amelyen járunk Izráel és a zsidó nép újjászületésének útja, akkor könnyű megadni a feleletet arra, hogy ki közölünk a reakciós és ki a konzervatív. Persze ha valaki eleve tagadja a zsidó állam létjogosultságát, annak a szemeben a cionista mozgalom már eleve reakciós. Tudom, hogy vannak Ilyenek is, szerte a vi­lágban. De ha valaki Izráelben tartja reakciós dolognak azt, hogy egyesek a zsidó nacionalizmus szellemének megfelelő­en tevékenykednek és gondolkodnak, az tévedésből Jött, vagy akár tévedésből született ebben az országban. Az elképzelhető legreakciósabb felfogás az én szemem­ben az, ha valaki lépésröl-lépésre fel akarja adni a zsidó állam eredményeit és vissza akar térni oda, ahol tíz, húsz év, vagy akár az állam kikiáltása előtt voltunk, vagy akár csak elméletileg is hajlandó vitatkozni azokról a problémák­ról, amelyek számunkra már régen eldőltek. Vérlázító, amikor olyan emberek, akik vállvonogatva haj­landók minden engedményre abból, amit mások vérrel és verejtékkel az évtizedek során kiharcoltak, sőt arra törnek, hogy minél kevesebb maradjon meg ezekből a forradalmi e­­redményekből, reakciósoknak nevezik azokat, akik foggal és körömmel meg akarják a zsidó forradalom eredményeitvé­­deni és miután nem konzervatívok, tovább is akarják azokat fejleszteni.

Next

/
Thumbnails
Contents