Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-05-18 / 511. szám

8. oldal MENORA * 1974. május 18. A G ula G IGETVILAG Az sem érdektelen, amit az öreg Fastenko az 1905-ös am­nesztiáról elmondott. A börtön­ablakok elé akkoriban még nem tettek zárólapokat, a cellákból le lehetett látni a börtönudvarra, sőt ki az utcára is, nézni a jövő­menőket; az ember oda is kiált­hatott nekik, ahogy az öreg és társai is tették a Bjelaja Cerkovi börtönben. A szabad emberek ak­kor, 1905-ben, október 17.-én hal­lottak már az amnesztiáról, és mindjárt bekiabálták a hírt az ut­cáról a raboknak. Ezek itt bent a cellákban nagy örömükben szét­verték a berendezést, betörték az ablakokat, az ajtókat feszegették és követelték a börtön igazgató­jától, hogy azonnal eressze őket szabadon. És az vajon mit tett? Talán véresre rugdalta a politi­kaiak arcát? Sötétzárkába csukatta őket? Megvonta a könyvet és az élelmet? Még eszébe sem jutott ilyesmi. Ijedten futkosott zárká­tól zárkáig és közben riadtan kér­lelte a foglyokat: “Uraim! az úr­istenre kérem önöket, őrizzék meg a nyugalmukat! Egyetlen futó hír­re nem ereszthetem el önöket. Utasítást' várok a felettesemtől Kievből. Értsék meg, még ezt az éjszakát itt kell tölteniük.” És amilyen gonosz, könyörtelen em­ber volt, még egy teljes napig maradniok kellett. Mondanom sem kell, hogy Fasten­ko és elvtársai mindjárt a szaba­dulás után újíra szervezkedéshez láttak. Büntetésül az 1905-ös sze­repéért, az öreg nyolc évet ka­pott 1906-ban, ebből négy volt a börtön, a másik négy pedig szám­űzetés. Az első négy esztendőt a szevasztopoli központi börtönben ülte le, ahol különben abban az időben egy kitörésre is sor került, amit a forradalmárok kívülről szerveztek meg, közösen. Három forradalmi párt tagjai széles rést robbantottak a börtönfalban és va­lami húsz embernek sikerült meg­lépnie. Fastenko azonban a párt utasí­tására nem menekült; az volt a feladata, hogy mindenféle dolgok­kal elterelje a fegyőrök figyelmét, Száműzetését a Jenisszei folyó mellett töltötte, de nem sokat idő­zött azon a vidéken, ő is lelé­pett, mint a legtöbben, azaz belső útlevél nélkül hagyta el a kény­szerletelepedési helyét. Zavarta­lanul utazta be össze-vissza Oroszországot, végül újra Ukraj­nába vetődött, ahol annak idején lebukott és voltak illegális kap­csolatai. Az ottani bolsevikek mindjárt szereztek neki hamis úti­­papírokat. A vállalkozásban semmi veszély nem volt az akkori viszo­nyok között, ez az oka az öreg könnyelműségének. Mikor a hatá­ron a vámtisztviselő összeszedte az útleveleket, jutott csak eszébe, hogy meg sem nézte benne, mi­előtt odaadta volna, hogy mi is a neve, illetve álneve. Összesen le­hettek valami negyvenen, akik a papírjaikat várták. Többször is hallotta, hogy valami Makarovot szólítanak, de nem volt benne biz­tartja kezében. Hirtelen ötlettel alvást színlelt. Végre, a cár gya­lázatos szolgája udvariasan hozzá­hajolt, és villát megérintve, azt mondta: “Makarov úr,'szívesked­jék átvenni az útlevelét!” Átvette és meg sem állt Párisig. Leninnel és Lunacsarszkijjal került kapcsolatba, és egyik ottani pártiskolán kapott valami állást. A háború előtt Kanadába vetődött, ahol munkásként dolgozott és oly­kor átugrott az Egyesült Államok­ba. Az ottani jólét és a nyugodt élet megzavarta Fastenkót. íígy tűnt neki, Amerikában sosem lesz forradalom, de nem is igen van rá szükség. A forradalom kitört mégis, de Oroszországban, éppen akkor, mi­kor hazaért, mint sok más forra­dalmár. Sok mindent nem értettem Fastenkóval kapcsolatban, de a legfontosabb és legmeglepőbb mégiscsak az volt, hogy bár sze­mélyesen ismérte, nem nagyon lelkesedett Leninért. Az én lelke­sedésemmel pedig örökké szembe­szegült. “Maga matematikus, és elég szégyen, hogy elfelejtette, amit Descartes mondott: minden­ben kételkedni kell. Mindenben!” Hogy-hogy mindenben? Minden­ben? Pedig akkor én már renge­teg kételkednivalót találtam. De mindenben? Fastenkoból tovább dőlt a szó: “A régi politikaiakból már alig élnek; én egyike vagyok a leg­utolsóknak,” Az egykori (cáriz­­mus alatti) politikai fogolyszer­vezeteket felszámolták, még a har­mincas években, a foglyok leg­többjét likvidálták. Persze, koráb­ban, amikor a régi munkásmoz­galmiak a forradalom idején haza­tértek, az új rezsim elismerte érdemeiket és jutalmazta is. Fas­tenko is kaphatott volria magas be­osztást, de nem kért belőle, be­érte egy kis állással a Právdá­­nál, aztán egy még kisebbel és végül a moszkvai várostisztasá­gi hivatalnál kapott valami egé­szen jelentéktelen munkát. Elké­pedtem: miért kellett így vissza­húzódnia? “Öreg ebnek nem kell a póráz” — magyarázta. Nemsokára világossá vált előt­te, hogy nincs sok keresnivalója a nagykutyák közt, és nem akart már semmit, csak meghúzódni va­lahol. Csekély kis nyugdíjából él­degélt, és talán még 1953-ig is elhúzta volna, ha balszerencséjére nem fogják le a szomszédját, L. Sz.-t, egy tehetségtelen, iszákos írót, aki ittas állapotban valami revolvert emlegetett egy alkalom­mal. Revolver—fegyver—terror: Fastenko a maga szociáldemok­rata priuszával pontosan beleil­lett a képbe; szerepet kapott egy “terrorista” csoportban, amelyet “felgöngyölítettek”. Az előadója valahogyan összehozta a vádat, amelyben többek közt az állt, hogy az öreg a francia és kanadai kém-+ szolgálat ügynöke volt, amiben semmi meglepő sincsen, hiszen azelőtt meg a cári titkosrendőr­ség, az Ochrana ügynöke volt. így történt, hogy egy dagadt nyomozó, akit persze jól fizet­tek, valamikor 1945-ben alaposan tanulmányozhatta egykori csend­­őrfiarancsnokságok iratait és azokból kilószám készíthette a ki­hallgatási jegyzőkönyveket, meg­tűzdelve azokat fedőnevekkel, jel­szavakkal, találkahelyekkel, titkos összejövetelekkel — mindezt az 1903-as esztendőből. Mindezalatt Fastenko őszhajú élettársa — nem volt gyerekük — tfznaponként hozta be az élelmi­szercsomagokat: egy negyedkilós feketekenyeret, amit egyenesen a piacról hozott, és egy kiló száz rubelbe került, egy tucat főtt krumplit,amit összeszurkáltak a smasszerek, nincsen-e elrejtve bennük valami. Ennek a nyomorú­ságos kis csomagnak már a lát­ványa is elég volt ahhoz, hogy az embernek összeszoruljon a szíve. Ennyi volt a jutalma 63 év kín­lódásainak, tisztességének. Egyik nap nyílt a zárkaajtó és belépett egy árnyék, nekünk min­denesetre annak tűnt; talán még a cella padlóját sem érintette a lába. Benn aztán háttal nekitá­maszkodott a zárkaajtónak, mint­ha állni sé lenne ereje. A zárká­ban már leoltották a lámpát, sőt, már hajnal felé járt, szürkült oda­kint, de a jövevény összehúzott szemekkel állt ott, mintha a nap­fénybe bámulna. Nem szólt. Tiszti­köpenye, nadrágja anyaga nem mondott sokat; viselője akár szov­jet, német, lengyel vagy angol had­seregben is szolgálhatott valami­kor. Hosszúkás arca sem vallott oroszra. Rettenetesen sovány volt. Oroszul szóltunk hozzá, de nem válaszolt. Német szóra se. Fas­tenko franciául szólt hozzá, utóbb angolul, de csak nincs felelet. Végül arcán megjelent egysápadt­­szürke mosoly, amilyent még so­sem láttam. Emberek — suttogta nagynehezen, mintha ájulásból tér­ne magához, vagy mintha egész éjjel a kivégzésére várt volna. Aztán odanyújtotta csontváz kezét, .amelyben reszkető ujjakkal egy rongyzacskót szorongatott. A zár­ka besúgója egyből kapcsolt, oda­ugrott, megragadta a zacskót és máris előtűnt vagy húsz deka do­hány. így érkezett közénk Nikolajevics J. egyenesen egy földalatti cellá­ból, ahol a sötétben három hetet töltött. A háboirú alatt a németek valahol Luga vidékén bekerítették az ütegét. A szétugrott legénysé­get összefogdosták és hadifogság­ba vitték. Nikolajevics egy Vilna melletti tiszti fogolytáborba ke­rült. Az ember életében, mindenkié­ben^ legalább egyszer történik va­lami olyan esemény, amely aztán eldönti a sorsát. Nikolajevicset teljesen átformálta a német fog­ságban eltöltött két esztendő. Eb­ben a lágerben az ember vagy el­patkolt, vagy le kellett vonni a következtetéseket. Nikolajevics túl akarta élni a fogságot, 'le kellett tehát vonnia a következtetéseket. A hadifoglyokra vonatkozó hágai egyezményen szereplő cári orosz aláírást a szovjet kormány nem ismeri ,el, ami azt Jelenti: nem vállal felelősséget 'a fogságába esett katonák sorsáért, de egy­úttal a saját, fogságba jutott ka­tonái számára sem igényel nem­zetközi egyezményben biztosított védelmet. A szovjet kormány a Nemzetközi Vöröskereszt tevé­kenységét sem ismeri el. Egy­szerűen megtagadja azokat a ka­tonáit, akiket balsorsuk ellenséges fogságba vetett. Még csak az ujját sem mozdítja az érdekükben. Ki az oka mindennejc? Sztálin? Nem sok egy kicsit, hogy m’ndent .Sztálin bűnéül rónak fel? Mi lesz azokkal, akik a környezetében vol­tak, vagy lejjebb helyezkedtek el a ranglétrán, szerte a hazában? Ha az asszony kiáll a sarokra, kötelez-e bennünket a hűség? A haza, amely magára hagyja katona­fiait, háza marad? Nikolajevics számára is megváltozott a világ. Köti-e még esküje az áruló re­zsimhez? A fogolytáborban 1943 tavaszán kezdték el a toborzást a fehér­orosz egységek felállítására és páran jelentkeztek is, hogy elke­rüljék az éhhalált. ^Nikolajevics egyértelműen, határozottan dön­tött. Hadnagyi rangot kapott a né­met vezetés alatt álló alakulat­ban, majd egy elhárító' iskola pa­rancsnokának a beosztottja lett. Miféle elhárító iskola volt? Az egész ügy nem volt komoly. A németek nem nagyon bíztak ben­nük. A dögrováson lévő orosz fog­lyok számára azonban ezek az is­kolák az életben maradást jelen­tették, vélte Nikolajevics. A jobb koszton összeszedték magukat, meleg ruhát kaptak és zsoldot. Az iskola résztvevői, akárcsak az oktatók, megjátszották magukat, mintha alig várnák, hogy a szov­jet hátországba visszatérve kém­kedjenek, szabotázs akciókat hajt­sanak végre, titkos üzeneteket vi­gyenek, aztán persze visszatérje­nek a német vonalak mögé. A valóság az volt, hogy aki jelent­kezett idé, az a halál elől, a fog­ság nyomorúsága, kínja elől me­nekült, egyszerűen életben akarta átvészelni a háborút, de persze nem úgy, hogy harcoljon a saját testvérei ellen. Amikor aztán a németek átdobták őket a fronton, már minden lépésük magukra volt b^zva* ( Folytatjuk) A SZERKESZTŐ JEGYZETEI Szolzsenyicin könyvének mai folytatásában arról van szó, mennyivel Job­bak voltak a börtönkörülmények a cári időkben, minta kommunizmusban. Ma­gyar vonatkozásban ezt azzal egészíthetnénk ki: még a fasiszta Időkben is sokkal jobbak voltak a börtönviszonyok, mint a kommunistáknál. Itt most nem is érdemes arra hivatkozni, hogy a Horthy-rendszerben Rákosi szemináriu­mot tarthatott rabtársainak, vagy arra, hogy a kommunista foglyok börtön­beli éhségsztrájkjai rendszerint eredménnyel jártak. Tanulságos olvasmány ez ügyben Vas Zoltán "Tizenhat év fogházban" c. könyve.- A recski táborban együtt ültünk egy kommunistával, aki 1944-ben a sátor­aljaújhelyi fegyházban volt. Mint ismeretes, e fegyház lakói 1944-ben fellá­zadtak és kitörtek börtönükből. A csendőrök a szökött rabok nagyrészét ösz­­azefogdosták és kivégezték. Ez a mi társunk azonban szerencsés volt, és miután hónapokig bujkált a környező erdőkben, átvészelte a háborút, később mint megbízható kommunista káder, jelentős funkcióba került. A Rajk-per egyik vádlottja volt Szalai András, aki ellen azt a vádat kohol­ták, hogy sátoraljaújhelyi fogoly korában ő árulta el a kitörés tervét a ma­gyar kémelhárftónak. A Szalay elleni vádat valahogy meg kellett alapozfii, és ezért vádlott-társakat kellett kreálni. így került a Rajk-per sodrásába a mi fogolytársunk is. Az érvelés egyszerű volt: az, aki nem élte túl a sátoralja­újhelyi kitörést, az a munkásosztály mártírja, hithű kommunista. Aki túlélte, az egész biztosan összejátszott az akkori rabtartókkal, tehát áruló. Részle­tesebb vizsgálatra, bizonyítást eljárásra nem is volt szükség; az illetőt íté­let nélkül, bizonytalan időre internálták s az internálás időtartama életfogy­­tiglanig tartott volna, ha nem jön közbeNagy Imre első kormányrajutása 1953 őszén. Bizonyítási eljárásokra különben sem volt szükség; a lényeg magán a ter­roron, a megfélemlítésen volt. így került közénk Szekeres Gyula mohácsi ál­latorvos. Szekerest tévedésből tartóztatták le. Valamelyik Ávó-legény arra kapott megbízást, hogy állítsa elő Szekeres György újpesti orvost. Az újpesti Szekeres azonban időközben "szagot kapott"és nem volt megtalálható. Az Ávós az országos nyilvántartóból kikeresett egy Szekerest, akinek adatai leg­alább megközelítőleg voltak és produkálta a foglyot. Darab — darab. Szeke­res teljes ártatlansága csak két év múlva derült ki teljesen véletlenül, ami­kor megígérték neki, hogy néhány napon belül szabadul. A szabadulás azon­ban sosem következett el... Szekeres Gyula egy-két hétig boldogan remény­kedett, aztán egyre hervadt, kókadt, a csalódás elvette ellenálló erejét és né­hány hónappal később végelgyengülésben pusztult el a hírhedt internálótá­borban. ^ AZ ÍZLETES és jö koszt otthonába COLEMANS ! RESTAURANT í DELICATESSEN ! 3085 Bathurst St, Toronto (a Lawrence Plazóval szemben) J Telefon: 789- jj Mrs, Margaret Kozmetika Európai arcápolás, masszázs. Szeplőt, folto­kat, ráncokat eltüntetem. Arcát fájdalom nél­kül szőrtelenítem. Tartós szemöldök és szem­­pillafestés Quartz arcra és egész testre. Krémeket készítek megrendelésre is és elküldöm. . Margit Benova 994 Barthust St. Toronto, Ont. Telefon: 534-3128 charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416) 752-1590 Charles Knapp F>OPULAR BUTCHER 871 DUNDAS ST., W. lel. KM 3 -97 30 LEGKITŰNŐBB MAGYAR HENTESÁRUK, FRISS HÚSOK, NAPONTA FRISS FÜSTÖLT ÁRU. MIÉRT SÜTNE OTTHON? IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK. TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVOKRA - PARTYKRA ..ROYAL PATISSERIE... Tel.: 651-7689, 732 St.Clair Ave., Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ & BAKERY-NEE. w. PAVILLION CATERING LIMITED Kalman ■ Wieder Catering- szolgáltatás Esküvőkre, i 210 Wilson Ave. Bankettekre, Partykra. Tel. 481-5161 „Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail HA JÓ HÁZIKOSZTOT AKAR ENNI , staurant Icumww* BA KELL MENNI '1 PÉNTEKEN; halászlé, tilróscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltött borjú, töltött csirke ESPRESSO Uj tulajdonos-.Mr. és Mrs. CSESZKO 571 Bloor St.,W. Tel: 531-587? és 531-0081 ZSIDOPIACI ARAK A SPADINAN! Elsórenau mmoscgu GYÜMÖLCS, ZÖLDSÉG es SZABOLCSIFŰSZERARÚ ” GROCERY STORE-ban 376 SPADIN' A Ave Tel EM8-2240 Magyar borok és likőrök ONTARIÓBAN, MANITOBÁBAN, SASKATCHEWANBAN, ALBERTÁBAN ÉS QIJEBECBEN KAPHATÓK * Jászberényi rizling, zamatos, nagyon olcsó * Szekszárdi vörös * Egri Bikavér, vörösbor * Tokaji aszú, a bor király * Badacsonyi szirtebarát, zamatos pecsenpeboi * Debrői Hárslevelű zamatos fehérbor * Barack pálinka * Császárkörte * Hubertus. Esküvőkre, partykra engedélyét megszerezzük. Házhoz szállítunk. Cosmopol i tan Wine AgentsLtd / \lfli Is w (STOPjGfcf DRIVING SCHOOL 333 Wilson Ave. B2 635-1102 Este 782 - 8235 W I I SSIU 10.1 li 11BOR 7 év kanadai es 10 év izraeli gvakorlatfaj Elméleti és gyakorlati oktatás angolul, magyarul vagy heberul. NAGY GYAKORLAT IDŐSEBB VAGY IDEGES TERMÉSZETŰ EMBEREK GKTATÁSÁBAN Munkahetén \ agv lakasan.kezd.ink es ha/as/allitiuk PATACSI Cipő Szalonban EURÓPAI IMPORT v a G Y 6 G Y B E T É I ES „ NŐI- és l ÉREIt IPOK tEXTRA SZÉLES LÁBAKKÁ IS 480 Bloor St. West •1-V 533-8122 P. O. BOX 275 Terminal ‘A*» Toronto sw— -Xtcr: P I I I I I I I I I Elizabeth Delicatessen & Meat Market I ul .it,Ionosok: < II \ U I U • •• 1.1/ \ Dedtk és Kocsis's.,ml,>r M I N I) E N N \ P I KISS Saiat üzletünkben magyar módra kes/iili hentesáruk — Importalt élelmiszer Díjmentes parkolás az uzle Restaurantokat es \ un 1 fel» ágottak kulonlegessegek. mögött. s/nnteladokat is kiszolgálunk. * il J 410 Bloor St. W 921-8644 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents