Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-05-11 / 510. szám

8. oldal MENÓRA * 1974. május 11. IGETVILAG Ha viszont nem teljesítették a “normát”, nem “teljesítettek’* ele­get, ez azzal járt, hogy szélnek eresztették őket, alacsonyabb be­osztásba kerültek és akkor elestek az említett előnyüktől, hiszen Sztá­lin nem Igen hitte volna el nekik, hogy az országban, a városokban, a katonaságnál egyszeriben nincs töb­bé ellenség. így aztán kitört belő­lük a gyűlölet, a nekikeseredés, és ha egy keményebb legény került a kezükbe, akit az álmatlanság, az éheztetés és a sötétzárka nem tört meg, azon kitöltötték még külön a bosszújukat. Mert aki tagadott, a nyomozó személyes ellensé­gévé vált, ugyanis annak a dolgát, helyzetét, személyes érdekeit ne­hezítette. Évszázadok óta köztudott, hogy a hatalom korrumpál. Akitvalaminő erős meggyőződés hajt, ugyanakkor tudatában van a maga korlátáival, azt a hatalom nem rontja meg. De akiket nem ez fűt, a hatalom ha­talmába kerülnek. Olyan ez, mint a mámor. Fiatal vagy és a szüleid azon törik a fejüket, mit is kezd­jenek veled, hiszen nem nagyon vág az agyad és tanulni sem szeretsz. Hát benyomnak egy hároméves állambiztonsági kiképzésre, aztán, ha kikerülsz, egycsapásra menő fej lesz belőled, akivel számolni kell. Az egyetemi tanács konferenciá­­zlk, és mikor beosztásod révén oda­­küldenek, azok azonnal felfigyelnek rád és persze begyulladnak. Nem kell az elnöki székbe ülnöd, elég, ha félrehúzódsz a sarokba, mégis mindenki tudja, hogy jelen vagy és te vagy az egyetlen, aki az egész társaságban számít. Tudják, honnan jöttél. Ha akarsz, ott ma­radsz, ha akarsz, elmégy — nem úgy, mint amazok. Hogyha egy ha­tározat hallatára felvonod a szem­öldöködet és csak annyit vetsz oda a rektornak: “Talán ezt ne így, hamm úgy, mert bizonyos szempon­tok, ugyebár...” Ennyi bőven elég. Az ügyet ilyen egyszerűen elintézted. Esetleg elhárftós tiszt vagy, had­nagy csupán. Az ezredparancsnok telugrik a beléptedre, hízeleg, ud­­varlaskodlk veled és nem Inna meg még egy kupica vodkát sem a se­gédtisztjével anélkül, hogy először ne téged kínálna. Az nem érdekes, hogy csak két csillagod van, kész röhej, hiszen mindenki tudja, hogy a te vállapodon a rangjelzések egé­szen más súllyal esnek a latba. (Persze, ahhoz is jogod van, hogy olyan uniformisban járj, amilyen­ben akarsz és még őrnagynak is kiadhatod magad.) A nyomozó munkája persze nem éppen könnyű. Hol éjszaka vagy szolgálatban, hol meg nappal, órá­kon át üldögélhetsz az asztalodnál. Bizonyítékokon azonban nem kell törnöd a fejed. A vádlottnak kell bizonyítania. Bizonyítania azt, hogy bűnös. És mi van akkor, ha a megátal­kodott fogoly az úristennek sem vall és hatástalan minden próbálkozá­sod? DUhrohamot kapsz? Rajta, nem kell magadon uralkodni. Micsoda remek érzés, mikor az ember ki­dühöngheti magát és ebben senki sem akadályozhat meg! Felfújod magad és akkor mindenki lszkol­­jon a közeledből! Ilyenkor aztán minden lehetséges. Az ember bele­köp a rohadt rab szeme közé, bele­nyomja a pofáját a köpőcsészébe, ahogy egy Vaáziljev nevű előadó tette egy Ivanov-Razumnyik nevű őrizetessel. Ilyen dühroham köz­ben az ember kitépheti az akadé­koskodó pópa szakállát, vagy letér­depelteti a rabot és belevizel a szájába. Esetleg egy lányt vallatsz, aki külföldiekkel érintkezett, miit pél­dául egy Estfir R. nevű nő. Né­hányszor jól ráordítasz, emlegeted a kedves jó szülőanyját, aztán csak úgy odaveted: “Aztán mondja csak, jól áll annak az amerikainak...?* Aztán ráripakodsz: “A szovjet ... magának nem megfelelő?* Aztán hirtelen eszedbe ötlik: ez a baba bizonyára tanult egypár új trükköt a külföldiektől. Lássuk, mit. Már adod is fel neki a kérdéseket: És aztán hogy, csinálták? Milyen pozí­cióban? Tessék részletesen beszá­molni mindenről! A lány sírni kezd: “Ez is az ügyhöz tartozik?’ Oda bizony! Beszélni! Lám, lám, ilyen hatalmas vagy. Mindenről beszámol. Ha akarod, meg is mutatja, ha kell, lerajzol­ja. Nincs menekvés. Tőled függ, hogy sötétzárkába kerül-e, meg az is, hogy mennyit kap. A jegyzőkönyv lediktálásához gép­­írónő kell. Behivatod, mint Pohilko előadó tette Kemerovban. Csinos kis nő, nem is vitás, és máris a blúza alatt motoz a kezed. Hogy egy fiatalkorú, a Misa gyerek is látja mindezt, az nem számít, hi­szen Misa nem ember, csak rab... Az emberi erkölcs évezredek óta úgy tartja, hogy a Jó elnyeri ju­talmát, a Rossz pedig a bünteté­sét. Az erény mifelénk bizony sa­rokba szorul, csak módjával lehet emlegetni. A jutalmát persze ma­napság nem nyeri el. A Rosszról azonban^ mélyen hallgatni kell. Le­het, hogy a Jót a sárba taposták, de a Rossz nem volt az ügynél jelen. Milliókat elpusztítottak, de hiába keressük a bűnöst. Amikor felvetődik az erőtlen kérdés, hogy “kéremszépen, ugyebár, azokkal, akiket... azokkal mi is történt.. akkor nyomban jön Jobbról-balról a megszólás, a szemrehányás: “Ked­ves elvtárs, mi célja van a régi sebek feltépésének?’ Ha tovább kér­dezősködsz, akkor jól rádmásznak: “Pofa be, örülj, hogy élsz, örülj, hogy te megúsztad!” Az embernek fülébe jut, hogy Nyugatnémetországban a háború vé­gétől 1966-ig 86 ezer náci bűnözőt ítéltek el. Itt mifelénk is nagy a lárma, harsog a rádió, cikkeznek a lapok, egymást érik a tömeggyű­lések, amelyeken egységesen állást foglalunk: Nem elég 86 ezer, a bű­nök húsz év után sem évülnek el! Ez rendoen is van. Nálunk azon­ban, ahogy a Legfelső Bíróság ka­tonai kollégiuma jelentette, csak tizenketten kerültek bíróság elé, ugyánis számurtkra az a fontos, ami a Rajna táján történik. De ami idehaza történik, Moszkvában vagy Szocsiban, például az, hogy férjeink, apáink gyilkosai itt élnek köztünk, sőt, még ki is kell térnünk az út­jukból, nos, ezzel nem törődünk, mert nem akarunk a múltban tur­kálni. Ha a nyugatnémeteknél 86 ezer tömeggyllkost ért el megérde­melt sorsa, nos, nálunk negyedmil­lióra rúgna ez a szám. Egy negyedszázad alatt még egyetlen egynek sem jutottunk a nyomára, senkit sem állítottunk a bíróság elé, nehogy feltépjük a se­beket. Az ő sebeiket tudniillik. Di­cső mintaképünk ez a beképzelt, buta Molotov, aki át meg át van itatva a mi vérünkkel, itt él köz­tünk a Granovszki utca 3. alatt. Semmit sem változott: maradt, aki volt. Luxusautóval közlekedik, csak a járda széléig kell elfáradnia. Titkok titka, kortársak, hogyan értsük meg: miért tudják Német­országban megbüntetni a bűnösö­ket és miért nem lehet nálunk? Miért nem tudjuk mi magunk ki­metszeni ezt a rákos daganatot? Hát tanulhat így a világ Orosz­országtól? Egy ország, amelyben a bírák nyolcvanhatezerszer elítélik a bűnt — ahogy irodalma és ifjú­sága is elítéli — nos, egy ilyen ország lassan, fokozatosan meg tud tisztulni. De mi?Utódaink sze­mében a tehetetlen gyávák nemze­déke leszünk. Először > hagyjuk, hogy vágóhídra hurcoljanak ben­nünket milliószám, mint a birká­kat, utána pedig mindent megte­szünk, hogy a tömeggyilkosokat boldog aggastyánkorukig megóvjuk még a széltől is. Dehát mit lehet tenni? A vezeklés nagy orosz tra­dícióját nálunk nem értik, vagy megnevetik. Na igen, azok, akik 1937 táján a húsdarálót kezelték, ma már nem éppen ifjoncok; ötven és nyolcvan között járnak és legszebb éveiket már gondtalanul, teli has­sal, kényelemben leélték. A meg­torlás megkésett, de nem is le­hetséges. Hát akkor legyünk nagyvonalúak. Mi nem lövöldözzük őket halomra, nem fognak felpuffadni a bevedelt sósvíztől, nem lökjük őket a po­­loskás verembe,nem kell “mérle­get” csinálnlok, egy héten át vi­­gyázzban állniok, nem rugdaljuk őket szét a csizmáinkkal, nem nyomorítjuk meg őket a gumibot­tal, fejüket nem szorítjuk vasprés­be, nem zsúfoljuk össze őket egy­másra hányva a börtöncellában. Nem tesszük velük, amit ők tettek velünk. A cár atyuska Az o fogolytábo­rai a mennyországot jelentették De a haza és gyermekeink arra köteleznek bennünket, hogy kutas­suk fel őket m'nd egy szálig. Nem akarjuk őket elítélni immár, sok­kal inkább a vétkeiket. Legalább egyetlen egyszer valamennyien be kellene, hogy hangosan vallják: “Gyilkos voltam, hóhér voltam!” Ha negyedmilliószor elhangzana a vallomás, az talán elég volna? De el kell ítélnünk, ünnepélye­sen és félreérthetetlenül magát az eszmét is, amely az emberi önkényt erénnyé emeli. Ha hall­gatunk a vétkekről, holnapra újra elszaporodnak. Ha nem tárjuk a vétkeket a világ elé, az utánunk jövő generációktól tagadjuk meg az igazságosság elemi normáit. Azért váltak gyermekeink közöm­bössé, mert látják, hogy a bűn nemcsak hogy megtorlatlan ma­rad, de egyenesen kifizetődik... Egy Anatol Fastenko nevű, 63 éves vidám öregfiú nagyon nép­szerű volt ljublJankai cellánkban, mert őrizte a régi hagyományo­kat, s mert valóságos élő lexi­konja volt a forradalmi moz­galmaknak. Az öreg az 1905-ös forradalomban is szerepelt, régi szociáldemokrata volt, még könyv­ben is írtak róla. Először 1904- ben bukott le, mint forradalmár, de 1905 októberében, az akkori forradalom idején kiszabadult, egy cári kiáltvány révén. Ez a cári manifesztum valamennyi politikai párt működését megengedte, ösz­­szehívta a dumát és meghirdetett egy nagyon kiterjedt közkegyelmet. Az persze más dolog, hogy a cár minderre kényszerült. A mani­fesztum értelmében valamennyi politikai fogoly amnesztiát kapott, tekintet nélkül arra, hogy miért zárták be és mennyi volt a bün­tetése. Csak a köztörvényesek ma­radtak rács mögött. FTzzel szem­ben az 1945. július 7.-én kiadott sztálini közkegyelem (amelyet senki sem kényszerftett ki) pon­tosan a fordítottja volt: minden politikai fogoly börtönben maradt. ( F'olytatjuk) —A SZERKESZTŐ JEGYZETEI Legutóbbi jegyzetünkben arról írtunk, milyen szerepet szánnak a titkos rendőrsé­gek a szexualitásnak, A kérdéssel érdemes azonban még egy kicsit foglalkozni, mert azt bizonítja, hogy minden valószínűség szerint e titkos szolgálatok tagjai maguk is beteges nemlségflek. Aki valaha keresztül ment egy 5vÓs kihallgatáson, az tudja; a jö­vőbeni áldozatot néha évekkel előre kiválasztják attól kezdve éjjel-nappal kísérik, fi­gyelik és minden mozdulatát felkartotékozzák. Az illető szerelmi ügyei ebben az adat­tárban különlegesen fontos részt képeznek. Egyik barátom mesélte, hogy mikor már hónapok Óta tartották magánzárkában és kínozták a legkörmönfontabb módon, a kihallgató tiszt egyszercsakegy feljegyzést vett elő, — Maga 19 . . , ekkor és ekkor, ebben és ebben a budapesti szállodában hamis né­ven Jelentette be magát. Egy éjszakát töltött ottX.Y. nő társaságában. Látja, hogy mi mindent tudunk? Ha nem vallja be rögtön a kémkedési vádat, Idehozzuk a feleségét és neki is elmondjuk a félre . . . lépést. Ebben a legkülönösebb az volt, hogy szinte csodálkozva néztek barátomra, amiért az nem rémült meg a feleséggel való szembesítés veszélyétől. Ismétlem, az illető ekkor már hónapok óta eltűnt a világból, családja azt sem tudta róla, él-e, hal-e. A Szolzsenyicln által említett vallatást módok huszonegynéhánynál végetémek. A valóságban a variációk végtelenek. Az Andrássy-űt 60-ban például félelmetes volt a ” lábfürdő". A vádlottat egyembermagasságű, de csak kb. negyvenszer negyven cen­timéter területű zárkába állították be, amelyben bokáig jeges víz állt. Nemcsak leül­ni nem lehetett, de még elesni sem. Az ájult emberek a falnak dőlve, térdükkel fenn­akadtak a falon, de a lábat nem lehetett kivenni a jeges vízből. így álltak órákig, napokig, ameddig meg nem törtek és be nem vallottak mindent, még azt Is, amiről soha tudomásuk, sőt elképzelésük sem volt. Az elképzelésnek ugyanis fontos szerepe van a kommunista rendőrségi kihallgatás­ban. Ártatlan vagy és mégis letartóztatnak? Addig vernek és kínoznak, amíg hajlandó vagy minden bűnt vállalni? Mindez nem elég. A szereped ugyan már régen meg van ír­va, de neked nem árulják el. Magadnak kell kitalálni, mi az amivel vádolnak és azt kell ’’önként" bevallani. Hí mást vallasz be, kezdheted elölről. Sz. S. egyetemi ta­nár, korunk egyik legkiválóbb filozófusa, hiába vallotta be, hogy kémkedett a francia Deuxleme Bureau-nik, az amerikai C.I.A.-nekés a jugoszláv UTBA-nak. Nem hitték el neki (mint ahogy nem is volt igaz,) Hetek után végre kitalálta, hogy 8 albán kém volt. Ezt végre elfogadták, fölvették a Jegyzőkönyvet s ennek alapján ítélték életfogy­tiglani fegyházra. Ilyeneket kitalálni ha nehéz is, nem lehetetlen. A fantázia — néhány heti egyedül­lét, kínzás, álmatlanság, éhezés, szomjazás után — csapongóén, de remekül működik. A " Gulagban" töltött éveim alatt számtalan rabtársam esküdött arra, hogy a kihall­gatása alatt cellájában "moziztak", azaz életéből merített jeleneiket vetítettek a cella falára. Ez persze nem valószínű, inkább az elcsigázott vádlott autoszuggesztló- Ja. Hogy az idegek miért mondják fel a szolgálatot, erről már eddig is bőven írtunk. Hogy a szem miért? Próbáljanak egy 300 wattos lámpára nézni csak egy-két per­cig, Es aztán képzeljék el, hogy a 300 wattos lámpa már hetek, hónapok óta vakítja a szemüket, égeti a' szem bőrüket éjjel és nappal. Nincs szabadulás egy pillanatra sem. A kihallgatáson a reflektorok közvetlen közelről sütnek a szembogaradra, pribékjeid­nek csak a hangját hallod, látni nem látod őket a fényfüggöny mögött. Celládban éjjel­­nappal állandóan ég az erős fény. Elfordulnod sem szabad, még alvás közben sem fordíthatod el arcodat, mert az előírás; úgy kell aludnod, hogy a kukucskálón keresz­tül az őr állandóan láthasson. Ha arcod elfordítod, ha kezeddel vagy karoddal eltaka­rod vagy beárnyékolod szemedet, felébresztenek és súlyos büntetést kapsz. Néhíny hét után agyad teljesen függetleníti magát többi érzékszervedtől, vagyis elkövetkezik a teljes beszámfthátatlanság. Nincs tehát okvetlenül szükség injekcióra vagy az agymosás egyéb kémiai módsze­reire; a vádlott vall enélktll is, mint a karikacsapás, és elöbb-utóbbl kitalálja, hogy mi is az, amiért vádolják, amiért majd évtizedekre börtönbe kerül, ha ugyan fel nem akasztják. — ...........^ ■- - -- •- ■­Margaret Kozmetika Európai arcápolás, masszázs. Szeplőt, folto­kat, ráncokat eltüntetem. Arcát fájdalom nél­kül szörtelenítem. Tartós szemöldök és szem­­pillafestés. Quartz arcra és egész testre. Krémeket készítek megrendelésre is és elküldöm. Mrs. Margit Benova 994 Barthust St. Toronto, Ont. Telefon: 534-3128 MIÉRT si'TNE OTTHON? IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK. TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMIOVOKRA - PARTIKRA ..ROYAL PATISSERIE % * ? <4 Tel.: 651-7689, 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ & BAKERY-NKI, charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 ' Charles Knapp . • -■ • ••• «*4 J V • •• • . . ; ■ . • . . J, . . •••• v s, , PAVILLION CATERING LIMITED Kalman Wieder Catering szolgáltatás Esküvőkre, Bankettekre, Partykra. ! 210 Wilson Ave. Tel,: 481-5161 iw«»'» „Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail HA JÓ H/ÍZIKOSZTOT AKAR ENNI . staurant MENNI ;PÉNTEKEN: halászlé, tiíróscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltött borjú, töltött csirke ESPRESSO Uj tulajdonos-.tAr. ds Mrs. CSESZKO 571 Bloor St.,W. Tel: 531-587? és 5314)081 ZSIDOPIACi ARAK A SPADINAN! LIsórenau minőségű GYÜMÖLCS, ZÖLDSÉG és SZABOLCSIFUSZERARU ° GROCERY STORE-ban 176 SPADING Ave Tel EM8-2240 SAJTÓ ALATT! SAJTÓ ALATT! SAJTÓ ALATT! SAJTÓ ALATT! DÁN OFRY: * w A JOM KIPURI HÁBORÚ CÍMŰ LÉLEGZETALLIYÓ, DRÁMÁI LEGÚJABB HÁBORÚS RIPORTKÖNYVFi 4 dXn OFRY, az lzrlell Űj Kelet főmunkatársa és a Menóra haditudósítója, mint a Jóm klpuri háború szemtanúja, kendőzetlen, hiteles beszámolót ad Izráel októberi sorscsatájáról. Soha nem közölt részletek a háborús és diplomáciai klizdelem kulisszatitkai­ról! Mesteri tolikezelés a Jóm klpuri arab orvtámadás előkészítésének be­mutatására! DÁN OFRY, aki a hatnapos háborúról írott felejthetetlen könyvével Izráel új­kori háborúinak hivatott krónikása lett, legújabb alkotásában minden eddigi könyvét felülmúló realizmussal számol be a kegyetlen harcokról, őszintén beszél az izráeli hadvezetőség és kormányzat mulasztásairól, és ugyanakkor szívbemarkoló emberközelségbe hozza Izráel védelmezőinek hősi küzdelmét. A könyv iránt világszerte óriási érdeklődés mutatkozik. A 350 oldalon, több­száz fényképillusztrációval gazdagított könyv a Jövő hónapban megjelenik es már most megrendelhető a Menóra központi kiadóhivatalában (105 Almore Ave., Downsvlew, Ont. Canada). Montreálban Dr. FON SÁNDOR irodájában,4455 Dupuis Ave apt. 2 Tel 733-3087

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents