Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-12-08 / 489. szám

1973. december 8. * MENÓRA 3. oldal NEM CSAK FEKETE ES FEHER LÉTEZIK A múlt hét folyamán meg­szakadtak a fegyverszüneti tárgyalások a 101-es kilomé­terkőnél. Miután a fogolycse­re lebonyolódott, a két fél nem talált közös alapot a haderők visszavonására és a fegyver­szüneti vonalak kiegyenesfté­­sére. A jelentések szerint az ellentétek olyan mélyreha­tóak, hogy további megbeszé­léseknek nincs értelme. Izráeli vélemény szerint, a tárgyalások megszakadása nincs hatással az e hó folya­mán összeülő béketárgyalá­sokra. Az arab országok az­zal fenyegetőznek, hogy a­­mennyiben a holtpontról nem tudnak kimozdulni, úgy a genfi tárgyalásokon meg sem jelen­nek. Ez az álláspont azonban nem olyan határozott és egy­értelmű, hogy ennek alapján a béketárgyalás elmaradásáról lehetne beszélni. Változatla­nul folynak a diplomáciai elő­készületek, amelyek során a hét második felében Mose Dá­­ján hadügyminiszter az Egye­sült Államokba látogat, utána pedig Kissinger amerikai kül­ügyminiszter ismét végigu­tazza az érdekelt arab orszá­gokat. A holtpontot előidéző véle­mények a következők: Az arab államok múltheti algíri csúcs­­értekezletén kimondották, hogy a béke előfeltétele Izráel lemondása az összes 1967-ben elfoglalt területekről, Jeru­zsálemet is beleértbs. Ezen­kívül a zsidó államnak helyre kell állítania a palesztinainép jogát, ami hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy másfélmillió arabot vissza a­­karnak telepíteni Izráelbe. Vagyis lényegében semmiféle új helyzetet nem akarnak tudo­másul venni; pontosan ott tartanak, ahol 1967 előtt. Izráel ilyen feltételbe sem­miképpen sem mehet bele, és a kormányon lévő munkapárt a most kidolgozott választási programjában le is szögezte, hogy nincs visszatérés az 197-es határokra, és a Jor­dántól nyugatra nincs helye Palesztinái államnak. A kor­mány mást nem is tehet. De­cember 3i. -én parlamenti vá­lasztások vannak Izráelben, s egy olyan pártot, mely a mai helyzetben ilyen mélyreható engedményekre lenne hajlan­dó, a közhangulat egyszerűen elsöpörne. Az izráeli nép — teljesen érthető módon — har­cias hangulatban van. S bár valószínű, hogy a jelenlegi kormánykoalició továbbra is hatalmon marad, a harcias el­lenzék nagyméretű előretöré­sével kell számolni. Mivel a közelkeleti háború ms. már döntően nem az ara­bok és a zsidók ügye, hanem a két szembenálló ( és közben mégis tárgyaló) szuperhata­lom erőpróbája, érdemes a dolgot az ő szempontjukból megvizsgálni. A Szovjetunió az, amelynek politikája áttekinthetőbb. A dicsőséges béketábor mindent akar a Közelkeleten, csak egyet nem: békét. Annak felté­telezése, hogy a Szovjetunió el akarná pusztítani Izráelt, túl­ságosan szímplifikálja a kér­dést. Az ő számokra az az elő­nyös, ha a körzet Takossága ál­landó feszültségben él, s az arab országokat azzal kap­csolja magához, hogy csak az ő segítségükkel győzhetik le Izráelt. Árasztja is ismét a fegyvert Szíriának, Iraknak és Egyiptomnak, úgy, hogy azok már ismét készen állnak egy újabb háborús menetre. De a vörös blokk nagyon nem sze­retné, ha az arabok valóban legyőznék Izráelt, mert eb­ben az esetben befolyása je­lentősen csökkenne és az a­rab országok nyugat felé kö­zelednének, ahonnan nagyobb anyagi előnyöket várhatnának. Az amerikai álláspont sok­kal összetettebb, komplikál­tabb. A Nixon adminisztráció nemcsak erkölcsileg van el­kötelezve Izráelnek ( az er­kölcsi meggondolások a poli­tikában nem túl számottevő­ek) , de tudja azt is, hogy Iz­­ráel kiesése a Földközi-ten­­geti védelmi blokkból, az amúgyis ingatag NATO teljes összeomlását vonná maga után. Bár Izráel hivatalosan npm tagja a NATO-nak, kato­nai szempontból mégis kulcs­pozícióban van, még akkor is, ha éppen a NATO tagállamok időközben kénytelenek beadni derekukat az arab olajzsaro­lásnak. Amerika népe ebben egységes Kissinger tehat jelentős kompromisszumokat készít elő, de semmiképpen sem fo­gadhatja el tárgyalási alapul a jelenlegi arab békefeltétele­ket. Az a diplomáciai nyomás, amivel Izraelre hatni próbál, nem is olyan nagyon erős. En­nek több oka van. Az első az, hogy a fegyverszállítások le­állításáról szó sem lehet, hi­szen egy erre vonatkozó tör­vényt a kongresszus meg­szavazott. Nixonék, még ha cserben akarnák is hagyni Iz­­ráelt, ezt a szenátus és a kép­viselőház egyaránt nem tűrné, és lényegében egy megfordí­tott vietnámi helyzet állna fenn. Lehetséges, hogy egy hosszabb energiaválság ügyes arab propagandával párosulva változtatna valamit az ameri­kai nép hangulatán; egyelőre azonban semmi jele nincs en­nek. Az amerikai nép a várt­nál sokkal kisebb ellenállás­sal vette tudomásul a külön­böző korlátozásokat; a külön­ben Nixon-ellenes többségű kongresszus majdnem egy­hangúan támogatja az elnököt ebben a kérdésben, és nem valószínű, hogy Amerika kö­zelkeleti politikájában jelen­tős változás állna be. Kissinger ugyan minden i­­gyekezetét latba veti, hogy ja­vítson Amerika arabokkal va­ló kapcsolatain, de nem mehet túl egy olyan határon, amely Izráel biztonságát veszélyez­teti. Ehhez most, a választá­sok előtt, még az is hozzáte­hető, hogy nem mehet túl azon a határon, amely a jobboldali pártcsoportosulást juttatná hatalomra Izráelben. Egy harcias izráeli kormánytól A- merikának több oka van félni, mint a Szovjetuniónak, de egy ilyen eshetőséget még az arab államoknak is alapvető érde­ke elkerülni. Hiszen, ha de­cember 31. után, az izráeli sólymok győzelme esetén ki­újulna a háború, ez olyan sú­lyos arab vereséget hozna ma­gával, amit az arab világ egé­szében túlélne ugyan, de a mai arab vezető garnitúra semmi­képpen. A közelkeleti helyzet tehát alapvetően beleillik abba az elmúlt két évtizedben kia­lakult képbe, hogy a mammut­­hatalmak kénytelenek támo­gatni a rájuk szoruló és velük szimpatizáló kis országokat, némi nyomást tudnak is rájuk gyakorolni, de alapvető kér­désekben képtelenek saját akaratukat rájuk kényszeríte­ni. A lol-es kilométerkőnél fo­lyó tárgyalások holtpontra ju­tása tehát nem döntő jelentő­ségű, ugyanúgy, mint ahogy nem döntő jelentőségűek a szembenálló felek szélsősé­gesen megfogalmazott béke­feltételei sem. Olyan zsidó körökben, ahol a politikai ismeretek nem elég alaposak, az elmúlt he­tekben pesszimista hangulat alakult ki. Véleményünk sze­rint, ilyen pesszimizmus csak akkor lenne jogos, ha a világ képét valóban csak fekete és fehér színekben lehetne ábrá­zolni. Szerencsére a világ sokszínű. Sőt, ezek a színek egymásba is folynak. Izráel biztonsága és fennmaradása nem azon múlik, hogy mekko­rák az elfoglalt területek, még csak nem is azon, hogy egy béketárgyalás során kialakult új határok mennyiben védhe­­őek. Az arab világ jövője sem azon áll vagy bukik, hogy ab­ban az Izraelben, amelyneklé­­tét ma már hajlandó tudomásul venni, mennyi arab él, vagy mennyit telepítenek még le. Bármilyen kiélezett is még mindig a helyzet, változatla­nul érvényes a legutóbbi hábo­rú után kialakított álláspont: a béke lehetőségei ma nagyob­bal:, mint bármikor az elmúlt negyedszázad során. GYÖNYÖRŰEN DEKORÁLT ÚJ HELYISÉGÉBEN MEGNYÍLT A KIS ROYAL ÉTTEREM 1570 FIRST A VE. (81-82 utcák közt) Asztalfoglalás: 744-9508 ki ÚJ ÉTTEREM NAGYOBB MÉRETE BIZTOSÍTJA A KÉNYELMET. A RÉGI VEZETÉS KITŰNŐ MAGYAR KONYHÁVAL VÁRJA KEDVES VENDÉGEIT. NYITVA hétfőtől—péntekig d.u. 5—12-ig. Szombat-vasárnap déli 1 -12-ig KÉT ÓRA ALATT KÉNYELMESEN ELÉRI 1945-ben alapított államilag eng. INGATLAN IRODÁMAT ahol módja szerint válogathat a Catskill hegység legszebb kör­nyékén lévő kényelmes country otthonokban; egész évi, jól ala­pított üzletekben; motelek, hotelek, mindenfajta farmok és trailer kertekben. FRED HERZOG, REALTOR 29 FORESTBURG ROAD MONTICELLO, N.Y. 12701. TeL; (914) 794-7340 Az Izráelre nehezedő ame rikal nyomás megközelítőle; JÓ CSALIDBÓL való, év körüli zsidó lányt fele gül vennék. ‘Saját ház" igére leveleket a Menóra r yorki kiadójába kérek: 100 Overlook Terrace, #5 New York, N.Y. 10040. ■New York központjában^ a világ üzleti életének fcent­­rumában, pont a Broadway közepén van a ABBEY VICTORIA HOTEL 7th AVE at 51 st ST. Telefon: Cl 6-9400 'A magyar szívélyesség és elozékeny­­seg, s aj amerikai nagyvonalúság ve­zérli ezt a gyönyörű szállodát, fé­nyes éttermét, a világ minden részé­ről Aqiörikába érkező magyarok e központi találkozóhelyét! sem olyan súlyos mint volt — mondjuk — a Rogers terv első fázisában, amikor a szovjet SAM-rakótákat előretolták a Szuezi-csatornáig. Az izráeli diplomácia túlélte ezt is, és Izráel túléli a mostani válsá­got is. Letagadhatatlan tény, hogy az ország gazdaságilag kétségbeejtően súlyos hely­zetben van. Katonai körök vé­leménye szerint méglegalább három hónapig kell jelentős katonai erőt tartan! a mostani tűzszüneti vonalakon. Mivel a kenyérkeresők fele be van vo­nulva, ez súlyos megterhelést jelent a nemzetgazdaság szá­mára. Ehhez az országlakos­sága már aligha tud újabb se­gítséget adni, s nem számíthat másra, mint a világ zsidósá­gának még az eddiginél is na­gyobb méretű támogatására. Izráeli munkások javítják a Kuneitra és Damaszkusz közötti utat, megszállt sziriai területen. Olyan nyugodtan dolgoznak, mintha so­hasem akarnának kimenni... Ne csak közvetlen bajban... E sorok írójának néhány héttel ezelőtt érdekes beszél­getése volt Hecht O. Tamás­sal, a kanadai United Israel Fund elnökével. Az elsőrangú­an tájékozott Hecht Tamás egy érdekes megállapítást tett akkor. "Ml, zsidók, krízis­szemléletű nép vagyunk. V ala­­hányszor súlyp3, veszélyes helyzetbe kerülünk s a ve­szély egyértelművé és vilá­gossá válik, megnyílnak a szi­vek és megnyílnak a zsebek. De abban a pillanatban, mi­helyt a krízis nem dörömböl az ajtón, csak szerényen vára­kozva megáll az ajtó előtt, haj­lamosak vagyunk arra, hogy elfeledkezzünk a veszélyről és feladatainkról". Ritkán hallottuk ilyen tömö­ren és röviden összefoglalva az általános zsidó mentalitást. A különböző zsidó szerveze­teknek a nagyvilágban tehát most fontos feladatuk van. Rá kell ébreszteni a zsidóságot arra, hogy nemcsak a jelen háborút, amikor a határokon arra, hogy nemcsak az jelent háborút, amikor a határokon fegyverek dörögnek, hanem az is, amikor egy nép — külső e­­rők nyomása következtében — nem képes megfelelően ter­melni, s ennek eredményeként az ország szükségletei kielé­gítetlenül maradnak. Izráel ebben a pillanatban olyan há­borút vív, ahol a döntő erőfe­szítéseket a galut zsidóságá­nak kell meghozni. Az orszá­got nem a katonai, nem is a diplomáciai, hanem a gazda­sági veszély fenyegeti első­sorban, és ha ezt sikerül le­gyűrni, úgy az előbb említett pesszimizmusra nincsen semmi ok. CHARM DRESS SHOP AZ ELEGÁNS, JÓIZLÉSÜ RUHÁK ÜZLETE ESTÉLYI, COCKTAIL, UTCAI és KÖTÖTT RUHÁI NEW YORKBAN KÖZISMERTEK. Importált és saját tervezésű ruháinkat tekintse meg vételkényszer nélkül. ----- Szeretettel várják POllATSIK LI 110-78 QUEENS BLVD., FOREST HILLS 75, N.Y. E. train a 75th Avenue-ig Tel.: -BO 1-7667 ESPRESSO-KÁVÉZÓ CUKRÁSZDA ELADÓ. A Columbia Egyetem diákjainak és tanárainak találkozóhelye 13 éve. — New York egyik legforgalmasabb és legjövedelmezőbb üzlete. — Komoly érdeklődőknek felvilágosítást ad Társadalmi Klub, hétfő—péntek délelőtt 11 és 2 óra között (212) 988-5464. Ih KA — TUZEX — FORINT LMPORTÁLT PAPRIKA, FRISSEN DARÁLT MÁK, DIÓ KONYHAFELSZERELÉSEK, MÁK ÉS DIÓ DARÁLÓK 100 és 1000 különféle hazai és amerikai konyhafelszérelési tárgy. GRAMOFON LEMEZEK hatalmas választékban. EKVAR /BY-THE-BARREL ROTH & SON I |i° ImBm importers mm 1577 FIRST AVENUE } (Corner 82 Street) * TM New York, N.Y. 10028 Telefon: 734-1110 és 535-2322 FIÓKÜZLET: 968 SECOND AVENUE (at 52 Street) ELETVESZELYES játékok Már szinte közhely és az ember röstelli leírni, hogy mi, izráeliek, milyen rendes, kedves, szimpatikus emberek va­gyunk háború idején. Egyszerre félretesszük mindazokat a rossztulajdonságokat, amelyek segítségével a normális idők­ben igyekszünk a saját és embertársaink életét lehető­leg nehezebbé térni. Elfelejtjük a politikai, törzsi, tár­sadalmi különbségeket is. Ilyenkor a háború idején és az azt követő időkben, igazán egységes nemzetté forrunk ösz­­sze. Sajnálattal kell hozzátennem, hogy ez a közhely is, mint az összes hozzá hasonlók, csak részben ’gaz. Minden alól vannak kivételek, és az őszinte nemzeti összefogás alól a kivételt, sajhos, az a réteg képviseli, amelynek éppen jó példával kellene elől járnia. Kitüntetnem a nép választott­jainak hívjál: őket, egyszerűbben kifejezve — a hivatásos politikusok. Ezek a politikusok azok Izraelben, akik soha egy percre sem tudnak nemcsak a párt, de még a pártokon bel if i cso­portok és szekták érdekei fölé sem emelkedni. Néha az az érzése az embernek, hogy van közöttük olyan is, aki haj­landó lenne a legnagyobb győzelemről is lemondani, csak Isten őrizz, ez ne növelje valamelyik politika! ellenfelének a népszerűségét. Az ilyen, objektivitást teljesen nélkülöző, szektáns maga­tartás annyira a vérükben van, hogy már természetesnek ve­szik azt, és akkor döbbennek meg, ha valakifelülemelkedik a szekta érdekein. A valóságban az ilyen embert egy kissé áru­lónak is tartják. Az a példa, amelyet el szeretnék mondani, teljesen véletlen és a nevükön nevezett politikusok semmivel sem rosszabbak társaiknál. Valószínűleg nem is jobbak náluk. Csak azért ho­zom fel éppen ezt a példát, mert itt, mintegy sűrítve megis­merhetjük az izráeli politikus lelkivilágát. Valószínűleg emlékezik arra az olvasó, hogy Jlcchák Ben- Áhá ron, a Hisztadrut főtitkárának kijelentései Amerikában Dájánról, Galiliról és ÁrikSáronról, komolyés jogos felhá­borodást keltettek. Másnap a távollevő Ben-Áháron helyett Jeruchám Mesel elnöklete alatt összeült a Hisztadrut végrehajtó bizottsága. A napirenden más ügyek szerepeltek, de mindjárt az ülés elején szót kért a bizottság egyik tagja és követelte, hogy tárgyalják meg Ben-Áháron kijelentéseit. Általános megrökönyödés volt. Ilyet még nem hallottak. Hiszen ez a bizottsági tag nemcsak ugyanannak a pártnak a tagja, mint Ben-Áháron, de azon belül is ugyanazon cso­porthoz, az Áchdut Haávodához tartozik. Hárman-négyen is izgatottan közbekiáltottatc: Ml az, éppen te kérsz vitát Ben-Áháronról? — Azt fel sem merte senki tételezni, hogy ez a bizottsági tag,párttól és csoporttól függetlenül fel van háborodova. Ez a tag azonban nyomban helyesbített: — Ben Áháron Gálilit is támadta! Az már más. Most már érthetővé vált a dolog. Hi­szen Gálili is — mint ismeretes —Áchdut Háávodás, sőt annak vezére volt. Tehát a kérdéses bizottsági tag nyilvánvalóan előtérbe helyezi a hűséget Gálilihez, mint Ben-Áháronhoz. Ez már egy izráeli funkcionárius szá­mára teljesen érthető nyelv. Egy pillanatig már azt hit­ték, hogy a bizottsági tag az ellenzék létét akarja meg­védeni és majdnem egy világ dőlt össze bennük. Ha azon­ban csak a Gálilit ért támadás miatt van felháborodva, ak­kor a világ rendje nem bomlott meg. Akkor minden rend­ben van. Ezután egymásután szólaltak fel a központi bizottság tag­jai és elmondták, ami tőlük körülbelül is várható volt. Meg­lepetést egyikük sem keltett. A vita végén Jeruchám Mesel, a Hisztadrut helyettes fő­titkára foglalta össze a hallottakat, ő Is alaposan fel volt háborodva Ben-Áháron miatt, ez azonban nem keltett meg­lepetést, mivel köztudott dolog, hogy a főtitkár és helyet­tese kölcsönösen nem rajong egymásért. Összefoglaló szavaiban Mesel indulatosan jegyezte meg, hogy állandóan szól a telefonja és nem csak ellenzéki em ­berek, de saját pártbeliek is tiltakoznak nála Ben-Áháron kijelentései ellen. Egy bizottsági tag, aki a Mápárnot kép­viseli a bizottságban, ekkor közbe szólt: — Ne túlozz! Ez a két szó jellemzőbb hat vezércikknél és nyolc be­szédnél. A közbeszóló és a hozzá hasonlók nem képesek feltételezni, hogy az izráeli polgárok nem állandóan párt és szekta-kategóriákban gondolkodnak, hanem ezekben a napokban az ilyesminek fölébe tudnak emelkedni, sőt való­színű, hogy egyáltalában nem is érdekli őket. A közbe­szóló bizottsági tag szemében az, hogy valaki telefonált egy más pártbeli sérelme miatt, olyan óriási túlzás, hogy nem is lehet szó nélkül hagyni. Itt azonban az izráeli politikusok tévednek és ezt a téve­désüket, remélem, a közvélemény egy napon számon kéri majd tőlük. Az átlag izráeli ugyanis sokkal felnőttebb és érettebb ilyen téren, mint a hivatásos politikusok és tud objekti­ven, kicsinyes elfogultságoktól mentesen gondolkodni. Legtöbbjüket, közöttük engem is, felháborodással tölt el, hogy "választottaink" mennyire elmaradnak mögöttünk ilyen téren. Ez az ellenszenves, kisded játék akkor kezd életveszé­lyessé válni, amikor át akarják vinni hadseregünkre is. Ennek a hadseregnek az alapjait Ben-Gurion fektette le. Az ő tanítása volt, hogy a hadseregen belül nincs helye a párt és a klikk-érdekeknek. Évtizedeken át hűek vol­tunk ehhez a bengurioni követeléshez. A jomkipuri háború után megdöbbenéssel kellett tapasz­talnunk, hogy egyes izráeli bürokraták mindent megtesz­nek, hogy csökkentsék olyan hőstetteket végrehajtott és olyan győzelmeket aratott parancsnokok érdemeit, akik nem párt-társaik, és ugyanakkor feltétlenül megvédenék másokat, akik politikailag közel állnak hozzájuk, bárme­lyen hibákat követtek is el. Mi, azok az izráeli polgárok, akik ezekben a napokban párt és személyi érdekekre való tekintet nélkül az ösz­­szes mulasztások feltárását követeljük, egyben ragasz­kodunk ahhoz, hogy a bürokrata politikusok ne akadályoz­zák meg ezt az életfontosságú megújhodási folyamatot.

Next

/
Thumbnails
Contents