Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)
1973-12-08 / 489. szám
1973. december 8. * MENÓRA 3. oldal NEM CSAK FEKETE ES FEHER LÉTEZIK A múlt hét folyamán megszakadtak a fegyverszüneti tárgyalások a 101-es kilométerkőnél. Miután a fogolycsere lebonyolódott, a két fél nem talált közös alapot a haderők visszavonására és a fegyverszüneti vonalak kiegyenesftésére. A jelentések szerint az ellentétek olyan mélyrehatóak, hogy további megbeszéléseknek nincs értelme. Izráeli vélemény szerint, a tárgyalások megszakadása nincs hatással az e hó folyamán összeülő béketárgyalásokra. Az arab országok azzal fenyegetőznek, hogy amennyiben a holtpontról nem tudnak kimozdulni, úgy a genfi tárgyalásokon meg sem jelennek. Ez az álláspont azonban nem olyan határozott és egyértelmű, hogy ennek alapján a béketárgyalás elmaradásáról lehetne beszélni. Változatlanul folynak a diplomáciai előkészületek, amelyek során a hét második felében Mose Dáján hadügyminiszter az Egyesült Államokba látogat, utána pedig Kissinger amerikai külügyminiszter ismét végigutazza az érdekelt arab országokat. A holtpontot előidéző vélemények a következők: Az arab államok múltheti algíri csúcsértekezletén kimondották, hogy a béke előfeltétele Izráel lemondása az összes 1967-ben elfoglalt területekről, Jeruzsálemet is beleértbs. Ezenkívül a zsidó államnak helyre kell állítania a palesztinainép jogát, ami hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy másfélmillió arabot vissza akarnak telepíteni Izráelbe. Vagyis lényegében semmiféle új helyzetet nem akarnak tudomásul venni; pontosan ott tartanak, ahol 1967 előtt. Izráel ilyen feltételbe semmiképpen sem mehet bele, és a kormányon lévő munkapárt a most kidolgozott választási programjában le is szögezte, hogy nincs visszatérés az 197-es határokra, és a Jordántól nyugatra nincs helye Palesztinái államnak. A kormány mást nem is tehet. December 3i. -én parlamenti választások vannak Izráelben, s egy olyan pártot, mely a mai helyzetben ilyen mélyreható engedményekre lenne hajlandó, a közhangulat egyszerűen elsöpörne. Az izráeli nép — teljesen érthető módon — harcias hangulatban van. S bár valószínű, hogy a jelenlegi kormánykoalició továbbra is hatalmon marad, a harcias ellenzék nagyméretű előretörésével kell számolni. Mivel a közelkeleti háború ms. már döntően nem az arabok és a zsidók ügye, hanem a két szembenálló ( és közben mégis tárgyaló) szuperhatalom erőpróbája, érdemes a dolgot az ő szempontjukból megvizsgálni. A Szovjetunió az, amelynek politikája áttekinthetőbb. A dicsőséges béketábor mindent akar a Közelkeleten, csak egyet nem: békét. Annak feltételezése, hogy a Szovjetunió el akarná pusztítani Izráelt, túlságosan szímplifikálja a kérdést. Az ő számokra az az előnyös, ha a körzet Takossága állandó feszültségben él, s az arab országokat azzal kapcsolja magához, hogy csak az ő segítségükkel győzhetik le Izráelt. Árasztja is ismét a fegyvert Szíriának, Iraknak és Egyiptomnak, úgy, hogy azok már ismét készen állnak egy újabb háborús menetre. De a vörös blokk nagyon nem szeretné, ha az arabok valóban legyőznék Izráelt, mert ebben az esetben befolyása jelentősen csökkenne és az arab országok nyugat felé közelednének, ahonnan nagyobb anyagi előnyöket várhatnának. Az amerikai álláspont sokkal összetettebb, komplikáltabb. A Nixon adminisztráció nemcsak erkölcsileg van elkötelezve Izráelnek ( az erkölcsi meggondolások a politikában nem túl számottevőek) , de tudja azt is, hogy Izráel kiesése a Földközi-tengeti védelmi blokkból, az amúgyis ingatag NATO teljes összeomlását vonná maga után. Bár Izráel hivatalosan npm tagja a NATO-nak, katonai szempontból mégis kulcspozícióban van, még akkor is, ha éppen a NATO tagállamok időközben kénytelenek beadni derekukat az arab olajzsarolásnak. Amerika népe ebben egységes Kissinger tehat jelentős kompromisszumokat készít elő, de semmiképpen sem fogadhatja el tárgyalási alapul a jelenlegi arab békefeltételeket. Az a diplomáciai nyomás, amivel Izraelre hatni próbál, nem is olyan nagyon erős. Ennek több oka van. Az első az, hogy a fegyverszállítások leállításáról szó sem lehet, hiszen egy erre vonatkozó törvényt a kongresszus megszavazott. Nixonék, még ha cserben akarnák is hagyni Izráelt, ezt a szenátus és a képviselőház egyaránt nem tűrné, és lényegében egy megfordított vietnámi helyzet állna fenn. Lehetséges, hogy egy hosszabb energiaválság ügyes arab propagandával párosulva változtatna valamit az amerikai nép hangulatán; egyelőre azonban semmi jele nincs ennek. Az amerikai nép a vártnál sokkal kisebb ellenállással vette tudomásul a különböző korlátozásokat; a különben Nixon-ellenes többségű kongresszus majdnem egyhangúan támogatja az elnököt ebben a kérdésben, és nem valószínű, hogy Amerika közelkeleti politikájában jelentős változás állna be. Kissinger ugyan minden igyekezetét latba veti, hogy javítson Amerika arabokkal való kapcsolatain, de nem mehet túl egy olyan határon, amely Izráel biztonságát veszélyezteti. Ehhez most, a választások előtt, még az is hozzátehető, hogy nem mehet túl azon a határon, amely a jobboldali pártcsoportosulást juttatná hatalomra Izráelben. Egy harcias izráeli kormánytól A- merikának több oka van félni, mint a Szovjetuniónak, de egy ilyen eshetőséget még az arab államoknak is alapvető érdeke elkerülni. Hiszen, ha december 31. után, az izráeli sólymok győzelme esetén kiújulna a háború, ez olyan súlyos arab vereséget hozna magával, amit az arab világ egészében túlélne ugyan, de a mai arab vezető garnitúra semmiképpen. A közelkeleti helyzet tehát alapvetően beleillik abba az elmúlt két évtizedben kialakult képbe, hogy a mammuthatalmak kénytelenek támogatni a rájuk szoruló és velük szimpatizáló kis országokat, némi nyomást tudnak is rájuk gyakorolni, de alapvető kérdésekben képtelenek saját akaratukat rájuk kényszeríteni. A lol-es kilométerkőnél folyó tárgyalások holtpontra jutása tehát nem döntő jelentőségű, ugyanúgy, mint ahogy nem döntő jelentőségűek a szembenálló felek szélsőségesen megfogalmazott békefeltételei sem. Olyan zsidó körökben, ahol a politikai ismeretek nem elég alaposak, az elmúlt hetekben pesszimista hangulat alakult ki. Véleményünk szerint, ilyen pesszimizmus csak akkor lenne jogos, ha a világ képét valóban csak fekete és fehér színekben lehetne ábrázolni. Szerencsére a világ sokszínű. Sőt, ezek a színek egymásba is folynak. Izráel biztonsága és fennmaradása nem azon múlik, hogy mekkorák az elfoglalt területek, még csak nem is azon, hogy egy béketárgyalás során kialakult új határok mennyiben védheőek. Az arab világ jövője sem azon áll vagy bukik, hogy abban az Izraelben, amelyneklétét ma már hajlandó tudomásul venni, mennyi arab él, vagy mennyit telepítenek még le. Bármilyen kiélezett is még mindig a helyzet, változatlanul érvényes a legutóbbi háború után kialakított álláspont: a béke lehetőségei ma nagyobbal:, mint bármikor az elmúlt negyedszázad során. GYÖNYÖRŰEN DEKORÁLT ÚJ HELYISÉGÉBEN MEGNYÍLT A KIS ROYAL ÉTTEREM 1570 FIRST A VE. (81-82 utcák közt) Asztalfoglalás: 744-9508 ki ÚJ ÉTTEREM NAGYOBB MÉRETE BIZTOSÍTJA A KÉNYELMET. A RÉGI VEZETÉS KITŰNŐ MAGYAR KONYHÁVAL VÁRJA KEDVES VENDÉGEIT. NYITVA hétfőtől—péntekig d.u. 5—12-ig. Szombat-vasárnap déli 1 -12-ig KÉT ÓRA ALATT KÉNYELMESEN ELÉRI 1945-ben alapított államilag eng. INGATLAN IRODÁMAT ahol módja szerint válogathat a Catskill hegység legszebb környékén lévő kényelmes country otthonokban; egész évi, jól alapított üzletekben; motelek, hotelek, mindenfajta farmok és trailer kertekben. FRED HERZOG, REALTOR 29 FORESTBURG ROAD MONTICELLO, N.Y. 12701. TeL; (914) 794-7340 Az Izráelre nehezedő ame rikal nyomás megközelítőle; JÓ CSALIDBÓL való, év körüli zsidó lányt fele gül vennék. ‘Saját ház" igére leveleket a Menóra r yorki kiadójába kérek: 100 Overlook Terrace, #5 New York, N.Y. 10040. ■New York központjában^ a világ üzleti életének fcentrumában, pont a Broadway közepén van a ABBEY VICTORIA HOTEL 7th AVE at 51 st ST. Telefon: Cl 6-9400 'A magyar szívélyesség és elozékenyseg, s aj amerikai nagyvonalúság vezérli ezt a gyönyörű szállodát, fényes éttermét, a világ minden részéről Aqiörikába érkező magyarok e központi találkozóhelyét! sem olyan súlyos mint volt — mondjuk — a Rogers terv első fázisában, amikor a szovjet SAM-rakótákat előretolták a Szuezi-csatornáig. Az izráeli diplomácia túlélte ezt is, és Izráel túléli a mostani válságot is. Letagadhatatlan tény, hogy az ország gazdaságilag kétségbeejtően súlyos helyzetben van. Katonai körök véleménye szerint méglegalább három hónapig kell jelentős katonai erőt tartan! a mostani tűzszüneti vonalakon. Mivel a kenyérkeresők fele be van vonulva, ez súlyos megterhelést jelent a nemzetgazdaság számára. Ehhez az országlakossága már aligha tud újabb segítséget adni, s nem számíthat másra, mint a világ zsidóságának még az eddiginél is nagyobb méretű támogatására. Izráeli munkások javítják a Kuneitra és Damaszkusz közötti utat, megszállt sziriai területen. Olyan nyugodtan dolgoznak, mintha sohasem akarnának kimenni... Ne csak közvetlen bajban... E sorok írójának néhány héttel ezelőtt érdekes beszélgetése volt Hecht O. Tamással, a kanadai United Israel Fund elnökével. Az elsőrangúan tájékozott Hecht Tamás egy érdekes megállapítást tett akkor. "Ml, zsidók, krízisszemléletű nép vagyunk. V alahányszor súlyp3, veszélyes helyzetbe kerülünk s a veszély egyértelművé és világossá válik, megnyílnak a szivek és megnyílnak a zsebek. De abban a pillanatban, mihelyt a krízis nem dörömböl az ajtón, csak szerényen várakozva megáll az ajtó előtt, hajlamosak vagyunk arra, hogy elfeledkezzünk a veszélyről és feladatainkról". Ritkán hallottuk ilyen tömören és röviden összefoglalva az általános zsidó mentalitást. A különböző zsidó szervezeteknek a nagyvilágban tehát most fontos feladatuk van. Rá kell ébreszteni a zsidóságot arra, hogy nemcsak a jelen háborút, amikor a határokon arra, hogy nemcsak az jelent háborút, amikor a határokon fegyverek dörögnek, hanem az is, amikor egy nép — külső erők nyomása következtében — nem képes megfelelően termelni, s ennek eredményeként az ország szükségletei kielégítetlenül maradnak. Izráel ebben a pillanatban olyan háborút vív, ahol a döntő erőfeszítéseket a galut zsidóságának kell meghozni. Az országot nem a katonai, nem is a diplomáciai, hanem a gazdasági veszély fenyegeti elsősorban, és ha ezt sikerül legyűrni, úgy az előbb említett pesszimizmusra nincsen semmi ok. CHARM DRESS SHOP AZ ELEGÁNS, JÓIZLÉSÜ RUHÁK ÜZLETE ESTÉLYI, COCKTAIL, UTCAI és KÖTÖTT RUHÁI NEW YORKBAN KÖZISMERTEK. Importált és saját tervezésű ruháinkat tekintse meg vételkényszer nélkül. ----- Szeretettel várják POllATSIK LI 110-78 QUEENS BLVD., FOREST HILLS 75, N.Y. E. train a 75th Avenue-ig Tel.: -BO 1-7667 ESPRESSO-KÁVÉZÓ CUKRÁSZDA ELADÓ. A Columbia Egyetem diákjainak és tanárainak találkozóhelye 13 éve. — New York egyik legforgalmasabb és legjövedelmezőbb üzlete. — Komoly érdeklődőknek felvilágosítást ad Társadalmi Klub, hétfő—péntek délelőtt 11 és 2 óra között (212) 988-5464. Ih KA — TUZEX — FORINT LMPORTÁLT PAPRIKA, FRISSEN DARÁLT MÁK, DIÓ KONYHAFELSZERELÉSEK, MÁK ÉS DIÓ DARÁLÓK 100 és 1000 különféle hazai és amerikai konyhafelszérelési tárgy. GRAMOFON LEMEZEK hatalmas választékban. EKVAR /BY-THE-BARREL ROTH & SON I |i° ImBm importers mm 1577 FIRST AVENUE } (Corner 82 Street) * TM New York, N.Y. 10028 Telefon: 734-1110 és 535-2322 FIÓKÜZLET: 968 SECOND AVENUE (at 52 Street) ELETVESZELYES játékok Már szinte közhely és az ember röstelli leírni, hogy mi, izráeliek, milyen rendes, kedves, szimpatikus emberek vagyunk háború idején. Egyszerre félretesszük mindazokat a rossztulajdonságokat, amelyek segítségével a normális időkben igyekszünk a saját és embertársaink életét lehetőleg nehezebbé térni. Elfelejtjük a politikai, törzsi, társadalmi különbségeket is. Ilyenkor a háború idején és az azt követő időkben, igazán egységes nemzetté forrunk öszsze. Sajnálattal kell hozzátennem, hogy ez a közhely is, mint az összes hozzá hasonlók, csak részben ’gaz. Minden alól vannak kivételek, és az őszinte nemzeti összefogás alól a kivételt, sajhos, az a réteg képviseli, amelynek éppen jó példával kellene elől járnia. Kitüntetnem a nép választottjainak hívjál: őket, egyszerűbben kifejezve — a hivatásos politikusok. Ezek a politikusok azok Izraelben, akik soha egy percre sem tudnak nemcsak a párt, de még a pártokon bel if i csoportok és szekták érdekei fölé sem emelkedni. Néha az az érzése az embernek, hogy van közöttük olyan is, aki hajlandó lenne a legnagyobb győzelemről is lemondani, csak Isten őrizz, ez ne növelje valamelyik politika! ellenfelének a népszerűségét. Az ilyen, objektivitást teljesen nélkülöző, szektáns magatartás annyira a vérükben van, hogy már természetesnek veszik azt, és akkor döbbennek meg, ha valakifelülemelkedik a szekta érdekein. A valóságban az ilyen embert egy kissé árulónak is tartják. Az a példa, amelyet el szeretnék mondani, teljesen véletlen és a nevükön nevezett politikusok semmivel sem rosszabbak társaiknál. Valószínűleg nem is jobbak náluk. Csak azért hozom fel éppen ezt a példát, mert itt, mintegy sűrítve megismerhetjük az izráeli politikus lelkivilágát. Valószínűleg emlékezik arra az olvasó, hogy Jlcchák Ben- Áhá ron, a Hisztadrut főtitkárának kijelentései Amerikában Dájánról, Galiliról és ÁrikSáronról, komolyés jogos felháborodást keltettek. Másnap a távollevő Ben-Áháron helyett Jeruchám Mesel elnöklete alatt összeült a Hisztadrut végrehajtó bizottsága. A napirenden más ügyek szerepeltek, de mindjárt az ülés elején szót kért a bizottság egyik tagja és követelte, hogy tárgyalják meg Ben-Áháron kijelentéseit. Általános megrökönyödés volt. Ilyet még nem hallottak. Hiszen ez a bizottsági tag nemcsak ugyanannak a pártnak a tagja, mint Ben-Áháron, de azon belül is ugyanazon csoporthoz, az Áchdut Haávodához tartozik. Hárman-négyen is izgatottan közbekiáltottatc: Ml az, éppen te kérsz vitát Ben-Áháronról? — Azt fel sem merte senki tételezni, hogy ez a bizottsági tag,párttól és csoporttól függetlenül fel van háborodova. Ez a tag azonban nyomban helyesbített: — Ben Áháron Gálilit is támadta! Az már más. Most már érthetővé vált a dolog. Hiszen Gálili is — mint ismeretes —Áchdut Háávodás, sőt annak vezére volt. Tehát a kérdéses bizottsági tag nyilvánvalóan előtérbe helyezi a hűséget Gálilihez, mint Ben-Áháronhoz. Ez már egy izráeli funkcionárius számára teljesen érthető nyelv. Egy pillanatig már azt hitték, hogy a bizottsági tag az ellenzék létét akarja megvédeni és majdnem egy világ dőlt össze bennük. Ha azonban csak a Gálilit ért támadás miatt van felháborodva, akkor a világ rendje nem bomlott meg. Akkor minden rendben van. Ezután egymásután szólaltak fel a központi bizottság tagjai és elmondták, ami tőlük körülbelül is várható volt. Meglepetést egyikük sem keltett. A vita végén Jeruchám Mesel, a Hisztadrut helyettes főtitkára foglalta össze a hallottakat, ő Is alaposan fel volt háborodva Ben-Áháron miatt, ez azonban nem keltett meglepetést, mivel köztudott dolog, hogy a főtitkár és helyettese kölcsönösen nem rajong egymásért. Összefoglaló szavaiban Mesel indulatosan jegyezte meg, hogy állandóan szól a telefonja és nem csak ellenzéki em berek, de saját pártbeliek is tiltakoznak nála Ben-Áháron kijelentései ellen. Egy bizottsági tag, aki a Mápárnot képviseli a bizottságban, ekkor közbe szólt: — Ne túlozz! Ez a két szó jellemzőbb hat vezércikknél és nyolc beszédnél. A közbeszóló és a hozzá hasonlók nem képesek feltételezni, hogy az izráeli polgárok nem állandóan párt és szekta-kategóriákban gondolkodnak, hanem ezekben a napokban az ilyesminek fölébe tudnak emelkedni, sőt valószínű, hogy egyáltalában nem is érdekli őket. A közbeszóló bizottsági tag szemében az, hogy valaki telefonált egy más pártbeli sérelme miatt, olyan óriási túlzás, hogy nem is lehet szó nélkül hagyni. Itt azonban az izráeli politikusok tévednek és ezt a tévedésüket, remélem, a közvélemény egy napon számon kéri majd tőlük. Az átlag izráeli ugyanis sokkal felnőttebb és érettebb ilyen téren, mint a hivatásos politikusok és tud objektiven, kicsinyes elfogultságoktól mentesen gondolkodni. Legtöbbjüket, közöttük engem is, felháborodással tölt el, hogy "választottaink" mennyire elmaradnak mögöttünk ilyen téren. Ez az ellenszenves, kisded játék akkor kezd életveszélyessé válni, amikor át akarják vinni hadseregünkre is. Ennek a hadseregnek az alapjait Ben-Gurion fektette le. Az ő tanítása volt, hogy a hadseregen belül nincs helye a párt és a klikk-érdekeknek. Évtizedeken át hűek voltunk ehhez a bengurioni követeléshez. A jomkipuri háború után megdöbbenéssel kellett tapasztalnunk, hogy egyes izráeli bürokraták mindent megtesznek, hogy csökkentsék olyan hőstetteket végrehajtott és olyan győzelmeket aratott parancsnokok érdemeit, akik nem párt-társaik, és ugyanakkor feltétlenül megvédenék másokat, akik politikailag közel állnak hozzájuk, bármelyen hibákat követtek is el. Mi, azok az izráeli polgárok, akik ezekben a napokban párt és személyi érdekekre való tekintet nélkül az öszszes mulasztások feltárását követeljük, egyben ragaszkodunk ahhoz, hogy a bürokrata politikusok ne akadályozzák meg ezt az életfontosságú megújhodási folyamatot.
