Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-09-29 / 480. szám

1973. szeptember 29.MENÓRA 5. oldal D HELTAI JENŐ: E G O L A S A helyzet kellemetlen volt, de vi­lágos. A két bűnös ostobán, tanácstala­nul nézett a szerensétlen harmadik­ra, a szegény férjre aki a megdöb­benés e szörnyű pillanatában inkább mulatságos volt, mint félelmetes. Va­lóban, a derék férfiú mindent hihe­tőbbnek vélt, mint azt, hogy a leg­jobb barátja és a legjobb felesége megcsalja. Amikor a szobába lépett és együtt látta őket, megdörzsölte a szemét. Egyszerűen nem értette a dolgot. Mindeddig azt hitte, hogy ez csak a színpadon, a francia bohó­zatokban lehetséges. Hogy ez a pol­gári életben is megtörténhetik és ami a legsúlyosabb: éppen vele, az fájdalmasan új, gyötrelmesen meg­lepő volt neki. És most nem tudta, hogy mit mondjon, mit csináljon, csak a száját tátogatta, mintha szavak és elhatározások felé kap­kodna. Hát ez nagyon mulatságos látvány volt és az asszony, magában, egy kicsit el is molyodott rajta. A ki­tűnő feleség egyszeriben megérezte, hogy ez az együgyüen becsületes és jószivü ember megölni, vagy — ami ennél is súlyosabb — fölpofozni nem fogja. Minthogy csak ettől a két dologtól félt, egyébbel pedig nem törődött, nyugodtan, csaknem kihivóan nézett a jövö elé. E pilla­natban már egészen higgadt és jó­zan volt; már azt is le merte, le tudta volna tagadni, hogy az imént hevesen ölelkezett egy idegen úrral. Az idegen urat most majdnem úgy utálta, mint az urát; mindkettőben azt utálta, hogy ilyen kellemetlen, kevéssé előkelő helyzetbe hozták öt. Még az uránál is mulatságosabb volt a „legjobb barát". Ez az em­ber egyszerűen vigasztalhatatlan volt. Csaknem a kezét tördelte fájdalmá­ban. Ha egy kicsit biztatják, sírni kezd. Igaz is... hisz ö mindent akart, csak azt nem, hogy ez a jóravaló ember valamikor megtudja a dolgot, sőt rajtakapja őket. Hányszor fi­gyelmeztette az asszonyt, hányszor bontakozott ki ijedten, röstelkedve az Ölelő karok közül! Az asszony csak nevette: — Óvatosság? Az óvatosság a gyávák bátorsága! Az asszony nem félt senkitől. Most is ő volt a hibás. Ha az asszonynak esze van, ők még most is boldo­gok... mind a hárman. De most vége mindennek. Vége a barátságnak, vé­ge a szerelmének és mindenek fölött vége a megszokott, kényelmes és kedves életnek, amelyet immár egy év óta él. És most itt áll ez az em­ber, a férj, szomorúan és bambán — a „legjobb barát” nem bírt rá­nézni. Egy székbe roskadt és sziv­­tépö hangon suttogta: — ö, én nyomorult! Az asszony megint mosolygott. Hogy az isten két ilyen maflával verte meg. A szeretője móst szá­nalmasabb alak volt, mint az ura. Itt van mind a kettő, bután, hülyén; egyik sem tudja, hogy mit csinál­jon. Mind a kettő kétségbe van es­ve, csak ő nyugodt, ö, aki miatt az egész történik. És türelmetlenül várta, hogy ezek ketten csináljanak már valamit, egyék meg egymást, vagy... szóval akármit, csak vége legyen már a dolognak. A férj azon­ban konokul hallgatott, a jóbarát pedig a karosszékben ült és eltakar­ta az arcát, mint vidéken a jobb­fajta drámai szendék a kényes szi­tuációkban. t Végre is az asszonynak kellett cselekednie. —• Menjen! — mondta a jóbarát­nak ridegen, parancsolón. — Men­jen, hiszen látja, hogy itt fölösle­ges. A jóbarát szégyenkezve fölkelt. Valamit motyogott. Talán el akart búcsúzni az asszonytól, vagy a férj­től, aki felé tett is néhány lépést. Sőt a kezét is kinyújtotta, majd za­vartan visszakapta... a pillanat va­lóban nem volt alkalmas a baráti kézszorításra. A férj sötéten maga elé nézett a szőnyegre, az asszony pedig idegesen dobbantott... A jóba­rát végre belátta, hogy csakugyan az a legokosabb, ha szó nélkül el­megy. És ment. Az ajtóban még egy percre megállt, mintha egy utolsó pillantással magába akarná szivni e ßzoba minden gyönyörű és kellemet­len emlékeit. Aztán kivánszorgott. Most az asszony egyedül maradt az urával, aki még mindig mélyen hallgatott. Hellyel-közzel a kezét a homlokára szorította, de ez a drámai mozdulat csak fokozta az asszony csöndes, belső derültségét. És hideg józansággal, kegyetlenül nézte a vergődő embert. Figyelte a férfi arcvonásait, hogy azokhoz ido­mítsa a viselkedését. És ahogy ezek­ből a vonásokból lassankint eltűnt a fájdalom és a keserűség lágysá­ga, hogy a harag és bosszúállás ke­ménységének adjon helyet; azon a módon alakult át a leselkedő asz­­szony. Mindjobban összetört, össze­zsugorodott, egyre kisebb és jelen­téktelenebb lett; úgy, hogy amikor a férfi a végleges elhatározás, az iélet előtt végre ránézett az asz­­szonyra akit addig látni sem akart, az asszony már a földön fetrengett és a haját tépte. — Bocsáss meg! Bocsáss meg! — zokogta, mielőtt a férfi egy szót szólt volna. A férfi fölkelt, komolyan és in­dulat nélkül. — Nincs mit megbocsátanom — mondta nyugodtan. — Nem is ha­ragszom rád, csak nem élek tovább veled. Ezzel a kalapját vette és menni akart. De az asszony átfogta a tér­dét; csaknem lerántotta magához a szőnyegre. — Nem fogsz elmenni! — mondta sírva. — Nem fogsz itthagyni, nem fogsz elhagyni. Nem akarok, nem bírok nélküled élni. Te jó vagy... A férfi türelmetlenül intett. — Jó vagy — ismételte az asz­­szony. — Tudom, hogy jó vagy. Ha nem volnál jó, nem szerettelek vol­na soha. Azért szerettelek, csak az­ért, mert jó vagy. Nem kellett vol­na ilyen jónak lenned hozzám. Mi­ért engedtél meg mindent? Miért hagytál rám mindent? Ha szigorúbb lettél volna, soha nem történik sem­mi. A férj fölkacagott. — Te kedves — mondta nagy le­nézéssel — mondd mindjárt, hogy én vagyok az oka annak, hogy meg csaltál. Az asszony mohón kapott a szón: — Te vagy, igenis te vagy. Ismer­tem én ezt az embert? Szerettem én ezt az embert? Te hoztad a nya­kamra. A te barátod volt, mielőtt az... az én barátom lett volna. Min­dig együtt voltatok, mindig itt volt nálunk. Még te biztattad, hogy olyan kor is jöjjön, amikor nem vagy ott­hon. És jött. Mulattatott, tréfáltunk. Magam sem tudom, hogy történt. De nem szerettem, ö, öt nem szeret­tem, arra esküszöm. Az anyám éle­tére esküszöm, hogy az igazat mon­dom. Csak téged szerettelek akkor is, mindig. De valahányszor téged szeretni akartalak, te soha sem vol­tál otthon, ö pedig mindig otthon volt. Hát tehetek én minderről? Vagy ha tehetek Is, nem vagy-e ép­pen olyan bűnös, mint én? Az alka­lom szülte a tolvajt, az alkalmat pedig te szülted. Igen, a szemedbe mondom, hogy neked köszönhetem azt, ami történt, te vagy az oka mindennek, mindennek! Az asszony szavalt, rikoltozott, si­koltozott, drámázott, ahogy csak tőle telt. A férj pedig még mindig nem birt mozdulni, mert a csökö­nyös teremtés vaskarokkal ölelte át a térdét és úgy beszélt föl hozzá, a magasba. Nagy kék szeme könny­ben úszott, az őszinteség, a meg­bánás, a végtelen fájdalom, a szi­vén döfött szerelem könnyeiben. És ha hozzáfért a férfi kezéhez, hát csó­kolta szenvedélyesen, alázatosan, hi­­zalkedve, ahogy bűnös kutya nyal­dossa a büntető gazda kezét. A férfi, aki mérges volt és az egész komédiát nem vette komolyan, mégis megrendült, ö... ő volt az oka annak, hogy...? Nevetséges! A be­csületes ember bízik a feleségében, bízik a jóbarátjában Ki gondol ar­ra, hogy ezek r^enten megcsalják, mihelyt egyedül maradnék? Ki gya­núsítja azokat, akik szivének ked­vesek? És ők... miért nem gondol­koztak ők is így? Miért nem gondol tak arra, hogy gazság, becstelenség, amikor megcsalják? És ennek ő az oka? Nem! Nem! És ha mégis? Hátha van valami kis igazság ab­ban, amit az asszony mond? Hátha igazán hibás ö is? Hogy nem vigyáz zott rá jobban, hogy alig törődött vele?... Fölemelte a kezét, tétovázó, bizonytalan mozdulattal. Az asszony pedig nézte ezt a tu­sakodást és gyönyörködött benne. — Te vagy az oka — suttogta pa­naszosan, mintha csak a férfi gon­dolataira felelne. — Csak te. Ha te egy kicsit törődöl velem, ha nem hagysz annyit magamra... juitott vol­na valaha eszembe, hogy megcsalja­lak? De ezt neked, mint okos em­bernek tudnod kellett volna. Én le­gyek okos helyetted is, amikor ma­gamhoz való eszem sincs? Mi va­gyok én? Gyerek, elkényeztetett, da­cos, csacsi gyerek, aki nem udja, mit csinál és aki dacból elköveti a legnagyobb ostobaságot is. Tudok is­kolás gyerekekről, akik szüleik egy rossz szaváért megölték magukat, kárörömmel gondolva arra, hogy milyen nagy fájdalmat okoznak a gonosz szülőknek! Hányszor érez­tem magamat ilyen gyereknek; hány szór volt minden vigasztalásom az az ostoba reménység, hogy neked fájdalmat fogok okozni. Akkor azt hittem, hogy a fájdalmad nekem jól fog esni, diadal, bosszú, kárpótlás lesz a közönyösségedért. Most már szeretném, ha nem így történt vol­na, mert most nekem nemcsak a magam fájdalma fáj, hanem a tied is. Az asszony most lebocsátotta a két karját, mintha elfáradt, elcsüg­gedt volna e hosszú szónoklatban. Olyan volt, mint egy kis beteg ma­dár, aki reménytelenül, lesújtva gub­­gaszt az ágon, mert a szárnya már el nem bírja. A férfi nyújtózkodott, aztán föl-alá járkált a szobában. Nem tudta, hogy mit feleljen. Hazudik-e az asszony, vagy igazat mond — alapjában mindegy volt neki. Csak azt érezte, hogy az asszony vádolja. És az asz­­szony szavait mérlegelvén, érezte azt is, hogy valami igazság van bennük. Bizony, bűnös volt ő is. És minthogy mindig becsületes és igaz­ságos embernek tudta magát, egy pillanatig sem gondolt arra, hogy kegyetlen büntetéssel sújtson vala­kit, akinek a bűnösségében maga is részes. Az egyik bűnös nem lehet a másiknak birája. De mit csináljon az asszonnyal. Szeretni nem tudta többé... és igy éljen vele végig egy életet? — Bocsáss meg, — könyörgött az asszony — bocsáss meg! Meglásd, mennyi gyöngédséggel, szeretettel, hálával fogom jóvátenni azt, amit ellened vétettem. Bocsáss meg! El fogjuk felejteni azt, ami történt... sohasem fogunk róla beszélni, gon­dolni se fogunk rá, úgy lesz, mint. ha soltasem is történt volna semmi. Sohasem fog eszedbe jutni, majd meglátod... Csak légy jó és szeress megint és vigyázz rám és ne hagyj magamra... hidd el, te is tartozol ne­kem azzal, hogy jóvá tedd, amit el­mulasztottál... És most megint csókolni kezdte . a férfi kezét. Odakúszott hozzá. — Kelj föl! — mondta a férfi rö­viden, akarata ellen kissé ellágyul­va. — Kelj föl! — Megbocsátasz? — reményke­dett az asszony. •— Meg — monda egy kis habo­zás után a férfi. — Ne beszéljünk többet róla. Belátom, hogy egy ki­csit én is bűnös vagyok... — Megbocsátasz! Az asszony fölkelt. Diadalmas uj­­jongás tört ki a leikéből. Az arca ragyogott a boldogságtól. A férj, a negylelkü férj egy .vér­tanú pózban állt és várta, hogy a meghatott, elérzékenyedelt asszony, akit visszaadott az életnek, a be­csületnek, a nyakába boruljon. De az asszony rá sem nézett az urára, hanem a tükörhöz ment, megigazí­­otta a haját és föltette a kalapját. — Mit csinálsz? — kérdezte cso­dálkozva, kiábrándulva, elhülve a férj. — Elmegyek, örökre elmegyek. Nem bírok veled élni, nem akarok veled élni, mert utállak, mindig is utáltalak. Különösen utállak, amió­ta megbocsátottál... Ez férfiatalan dolog. Úriember nem bocsát meg a feleségének... A férjjel forgott a világ. Nagy­­nehezen dadogta: — Hát akkor?... Hát akkor?... Az asszony nevetett. Fölényesen, gonoszul: — Hogy miért kértem bocsána­tot? Mit tudom én? Talán kíváncsi­ságból. Vagy bele kellett volna nyu­godnám abba, hogy elkergetsz? En­gem nem lehet elkergetni. Azt akar­tam, hogy megbocsáss. Megbocsá­tottál és most elmegyek. IkvílotttvlC... Dr. KARDOS LÁSZLÓ: TANULTAM IZRÁELBEN? A szovjet hatóságok engedélyt ad­tak két orosz-zsidó fiatalembernek, hogy a budapesti, Keleteurópa egyet­len rabbiszeminárlumában, két éves rabbi képző tanfolyamon vegye­nek részt, mely után visszatérve a Szovjetunióba, ott rabbi tevékenysé­get folytassanak. Köztudomású, hogy a Szovjetunióban nincs egyetlen zsi­dó rabbi sem. Rabbi Schneier Arthurnak, a Ma­gyar Zsidók Világszövetsége lelki vezetőjének köszönhető, hogy ennek a két fiatalnak az engedélyt meg­adták, aki többizben ellátogatott a Szovjetunióba, s ott nem egyszer tartott Istentiszteletet, Büszkék vagyunk Rabbi Schneier Arthurra, aki Ilyen világszerte elismert és köztiszteletben álló személyiség. *• Egy héber könyv jelent meg a közelmúltban B’rlcha címen. Ma­gyarul menekülést jelent. A könyv Bruce Telcholzról szól, aki zsidó fiatalokból B'rlcha néven földalatti mozgalmat szervezett a náci éra alatt, és segítette azokat, akik Palesztinába akartak kivándorolni. Bécsben volt a székhelyük és kap­csolatokat teremtettek a zsidók megmentésére az amerikai, orosz, francia és angol hatóságokkal. 1945 október 11-én az amerikai hadsereg Bruce Telcholz rendelkezésére bo­csátotta a volt bécsi zsidó kórházat, melyet ö Rotschlld Kórház név alatt megnyitott, s a magyar zsidók ezreinek nyújtott ott segítséget 1957 utánig, amlkorls tömegé­vel hagyták el Magyarországot a forradalom után a zsidók. Bruce Téicholz ma az ŐRT nemzetközi osztályának az elnöke és az ame­rikai tagozat alelnöke. •• Szeptember 18-án este Lunzer György és Márta lakásán jött ösz­­sze a 17. évét ünneplő Shaare zedek Hospital In Jerusalem Commlttee­­ja. Az ünnepséget november 11-én tartják az Americana Hotelben és a kitűzött cél, hogy ezen a vacsorán 150.000 dollárt hozzanak össze az 1976-ban megnyíló új Medical Cen­ter részére. Nagy számban jelen­tek meg a meghívottak. Az est ün­nepi szónoka Rabbi Norman Lamm volt, a West SIde-i Jewish Center lelki vezetője, akinek beszéde mély hatással volt a vendégekre. Az es­télyen megjelent Mr. Max Stern, a korház board elnöke Is. Dacára an­nak, hogy a meghívó * No appeal for funds”jelzéssel lett kiküldve erre az összejövetelre, új mecénást talált a kórház, aki 18.000 dollárral meg­kezdte a gyűjtést az új center javára. ** Gratulálunk lapunk régi, kedves olvasóinak, Kallus Miklósnak és Magdának abból az alkalomból, hogy fúk, Kallus Pál és felesége Éva egy gyönyörű fiú unokával ajándékozta meg őket. Kívánunk a boldog család­nak sok örömet a kisfiúban, aki terű­ben, egészségben neveljenek fel. M I T Minden pillanatban, amíg az országban jártam, úgy erez­tem, hogy csodákban járok. Nem azért, mert többezer éves vallások, kultúrák és tör­ténelem helyeire kerílltem, hanem mert a modern fejlő­dő’ városok és virágzó faluk és kibucok a modern Idők cso­dáját jelentik. Az országról már annyi mindent megírtak és mégsem lehet eleget ismételni. Yaffa Yarkonl csodálatos e­­lőadó-müvésznő műsora köz­ben elmeséli, hogy ó' maga há­rom honvédő háborúban vett részt. Mind a négy fia katona, akik készen állnak a védelem­re. Arra gondolok, hogy cso­dálatos nép ez a zsidóság. Bá­mulom az Izraelben élő zsidó népet. Az utcán járót és a kato­nát, akik építik és védik az or­szágot. Félelmetes a nyugodtság. Ünnep előtti este a telavivi városháza előtt százezrek hallgatják a zenét és százez­rek táncolnak és Ünnepelnek az utcán. Ünnepük önmagukat. A Tibériás melletti klbuc­­ban, egyike a legrégiebbek­­nek, a kultúrteremben elszo­rul a belépő szíve és könnyes lesz a szeme, amikor látja a falon a fiatalok arcképét, akik életüket áldozták az orszá­gért. Minden kép alatt egy örök­mécs ég. Néztem, és eszemben jutott a négy évszázad előtti Író: "Mikor egy nemzet kitünteté­sekkel tiszteli meg nagyjait, nem annyira igazságot szol­gáltat, mint inkább olyan poli­tikát folytat, ami lehetségessé teszi azt, hogy új nagyjai szü­lessenek". Ezek a fiatalok nem az éle­tükben hanem a halálukban let­tek nagyok, és vállalták a di­csőséget, hogy példát mutas-New York központjában, a világ üzleti életének Cent­rumában, pont a Broadway közepén van a ABBEY VICTORIA HOTEL A magyar szivélyesség és előzékeny­ség, s az amerikai nagyvonalúság ve­zérli ezt a gyönyörű szállodát, fé­nyes éttermét, a világ minden részé­ről Amerikába érkező magyarok e központi találkozóhelyét! sanak az országnak és törté­nelemnek. A három milliós ország a százmilliós ellenség között csak csodálatos tettek­re képes Ifjúsággal tudja ma­gát erőben és életben tartani. Jártam az országot. Az egyik minibusz vezető egyút­tal idegenvezető is, olyan történelem, művészet és Iro­dalom ismerettel, ami akadé­miai tudással ér fel. Évszázadokat, neveket, tör­ténelmet idéz kocsivezetés közben, hogy bámulattal né­zünk rá. Egyik utas az iránt érdeklődik, hány éve csinálja ezt a munkát. — Tizenöt éve —, mondja. Egy hölgy utasunk megkérdezi, nem nagyon unal­mas ez ilyen hosszú ideje? A válaszából megértem ezt a népet, megértem az orszá­got, megértem a csodát. Vezetőnk leáll egy percre a kocsival,visszafordul hozzánk és úgy felel: — Nekem nem unalmas, mert egy apának sem unalmas néz­ni a gyermekét. Én a gyerme­kemet látom ebben az ország­ban, és ujjongok magamban, mikor látom hogy ilyen szé­pen fejló’dik, növekedik, min­dig nagyobb, eró’sebb és éret­tebb lesz. Belémvágott a válasz. Ed­dig mindig azt hall ott am,hogy én vagyok ennek vagy annak a népnek vagy országnak a gyer­meke. Az izráeli ember úgy érzi, hogy apja annak az or­szágnak és azt hiszem, innen van a csoda. Az Izráeli ember külön mindegyik apja annak a sok milliónak, aki a határon kívül él. KÜLÖNLEGES Israel UTAZÁSOK! CSOPORTJAINK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBAT (ÉJJEL) ÉS VASÁRNAP INDULNAK. 10 napra már $385 Szállodával együtt már $459 14-21-28 NAPOS ÉS HOSSZABB UTAK NAPONTA! IZRAELI UTAK EURÓPÁVAL EGYBEKÖTVE IS! 8 napos utazások BUDAPESTRE $297 WIEN-BE $278 KARÁCSONYRA OLCSÓ CSOPORTOS UTAK! KÉRJE BE RÉSZLETES ISMERTETŐNKET. ne. BUCHSBAUM ENTERPRISES. INC. 1563 SECOND AVENUE, NEW YORK, N. Y. 10028 (Between 81st & 82nd Streets) 628-5771 VÁMMENTES ikka csomagok FOÜGYNÖKSÉGE Különb ölő cikkek és txabad választás vagy keszpenzfizetes rnagyarorsxagi amset­­laknék. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TuZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE G YÓ G Y S Z E R E K IS RENDELHETŐK U.S.RELIEFPARCEL SERVICE, 245 EAST 80th STREET, NEW YORK, N.Y. 10021—Phone LEhigh 5-3535 BRACK MIKLÓSNÉ, igazgató BEJÁRAT: 1545 Second Avenue-ről^ fáuckábaum ChtetpriAeA Pit4e*U&: Vasárnap 1973. Október. 7-én d.u. 3 órai kezdettel ROBERT WAGNER HIGH SCHOOL SZÍNHÁZTERMÉBEN 220 EAST 76Hi STREET (MANHATTAN) (a 2.-ik ét 3.-ik Avonuek kőzett) 100 tagú balettkar 250 tagú kórus MAGYAR BESZED ANGOL FELIRATOKKAL SZEREPLŐK: SZÖRÉNYI ÉVA - PÉCSI SÁNDOR - ÖRKÉNYI ÉVA - SZABÓ SÁNDOR - AJTAY ANDOR - GÁBOR MIKLÓS - DARVAS IVÁN - MAKAY MARGIT - VÁRKONYI ZOLTÁN - RAJNAY GÁBOR-MAJOR TAMÁS - URAY TIVADAR - DÉKÁNY LÁSZLÓ - PETI SÁNDOR - SINKOVITS IMRE - Operai részről: GYURKOVITS MÁRIA - UDVARDY TIBOR - SIMÁNDY JÓZSEF -OSVÁTH JULIA - SZÉKELY MIHÁLY MELIS GYÖRGY - LENDVAY ANDOR - PALÁNKAY KLÁRA - és rengeteg más RAGYOGÓ KISÉRŐFILM EGYSÉGŰ HELYÁRAK S 3.00 Jegyek kaphatók és telefonon is megrendelhetők: BUCHSBAUM ENTERPRISES.INC.1563 SECOND AVENUE (81. utca sarok, Manhattanban) Telefon: 628-5771 (Bérmikor hívható) CSAK EGY ELŐAD AS! KEDVEZMÉNYESAUTO PARKOLÓHELY/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents