Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-07-07 / 469. szám

8. oldal _____ J....V' < v ■ ’ * >' : ‘ ? ✓ ' 1 , ’* r ' v. '• j. ‘ ' \ MENÓRA * 1973. július 7. A. S. KAZEH: VÉGTELEN UTAH A beteg lecsukta szemét. Nem lehunyta fáradtan, magát­­elhagyón, pihentetőn, hanem szorosan, erősen, riadtan és tiltakozón csukta le; ugyanígy az ajkát is, mint aki ki akarja zárni magából a világot vagy magát a világból. De a gondo­latait nem zárhatta ki, azok tombolva vágtattak, mint lapályon a viharos szelek. És az emlékeit, a kusza, zavarosan rá­­ömlő, maró-fájó emlékeit se szabályozhatta. — Miért kellett éppen ide kerülnöm? Igen, találkozni akartam vele, de nem itt és nem ilyen körülmények között! Mi az én megbocsáthatatlan nagy vétkem? Isten, te kegyet­len, miért büntetsz még az akaratomon vagy tudtomon kívül elkövetett hibákért vagy akár bűnökért is? Nincs és nem is lehet soha megnyugvásom? Dobálta, hányta-vetette magát a fehérre festett kórházi ágyon. A szomszéd ágy betege riadtan szólt: — Maradjon már... nem szabad... — megnyomta a csengő gombját s a belépő ápolónőnek a nyugtalankodó felé intett. Az pillantást vetett rá, elsietett, hogy perceken belül töltött pravazzal térjen vissza. A beteg az ápolónő érintésére felnézett: — Nem kell! Hagyjon... semmi sem kell! — kiabált furcsa, hisztérikus hangon. Az ápolónő szó nélkül hallgatta, majd erélyes mozdu­lattal beleszúrta a tűt. Utána ott állt az ágy mellett, fi­gyelte a beteget, aki lassan megnyugodott; arca kisimult, görcsösen markoló keze elernyedt. Elaludt. — Mi történt vele? Eddig mindig csendes, szótalan volt — kérdezte valaki valamelyik ágyból. — Jelentettem a főorvos úrnak; azt mondta, hogy ez várható volt — felelte, és mielőtt kiment, megigazította a beteg feje alját és takaróját a fiatal ápolónő. A beteg aludt, de álmában kúsza képek kergették egymást, némelyek világosak, értelmesek, mások ködösen halványak, vagy olyanok mint némely folyó zavaros, irtózást keltő vize. A képekben önmagát látta, gondtalan és mit sem sejtő fiatalságában, majd, mint a szörnyűségek és megaláztatások miatt undorodét: ... Akácfák virágainak édeskés, bús nótákra fakasztó illata lengett, amikor a kocsmáros egyetemista fiával meg­ismerkedett. Tizenhat éves volt akkor, fejlett és a szerelem csodáira váró. A nyári szünetre most először nem külföld­re, hanem az egyre nehezülő helyzet miatt haza, a falujuk­ba vitte az apja a drága és előkelő nevelőintézetből. Az új, Ismeretlen környezet, az érdekes falusi szokások, a táj szépsége s persze a saját fiatalsága hangulatba rin­gatták, de leginkább a fiú csendes, nyugodt, szinte félénknek látszó magatartása vonzotta. Napról-napra több időt töl­töttek együtt s egyáltalán nem titkolták, mennyire tetszenek egymásnak. Ragyogó fiatalságukra akkor vetődött az első ijesztő árnyék, amikor az egyetemek sorra elutasították a fiú felvételi kérelmeit, mert nagy bűnt követett el: az elmúlt év végén, az egyetemen ismétlődő zsidóverések al­kalmával nem Jiagyta sem magát, sem a többieket meg­pofozni. Többieket? A korlátozások miatt már csak hárman voltak zsidók. Egy lány és két fiú. A gyáva bandára jel­lemzően, a lányt kezdték verni. Természetesen a védelmé­re sietett; amazok egyik nagyszájú vezérével került szembe s annak bizony nemcsak néhány foga maradt ott, de az orrcsontja is eltörött. Szomorúan mesélte el a történteket. — Most már — folytatta, — vagy félbe kell szakítanom a tanulást, vagy külföldre kell szöknöm. Pedig szeretném befejezni, már csak az utolsó évem van hátra. Elmennék én, de hová? És itt hagyjalak? Nem tudom nélküled elkép­zelni az életet... Nekünk már egyazon úton kell járnunk az életünk végéig... Ha te is úgy akarod... — Ügy akarom, igen... Jöjj Svédországba. A fiúnak — éppen egy falevelet akart letépni — a levegő­ben akadt a keze. Kissé előredűlve csodálkozott: — Jöjj? Jöjjek? Mit mondtál? Hogyan?... A lány kétkézzel kapott a szájához. — Istenem! Nem lett volna szabad megmondanom... Eljárt a szám, pedig apám... — pillanatnyi gondolkodás után dacosan felszegte a fejét, úgy folytatta: — Most már mindegy. Különben is, neked mondtam, nem másnak. Jobb is, ha tudod. Apám eladta a birtokot, mindent elintézett, majdnem mindent, talán a jövő hónapban már utazhatunk is. Azért hívtalak Svédországba. Én is ott leszek... és... neked is ott kell lenned... Ujjait a fiúéba kulcsolata, szorpsan, úgy súgta: — Veled akarok járni... Hallgattak, hosszan, töprengve. A fiú szólalt meg: — Mennék, persze, szfvest-örömest. Ott együtt lennénk és tovább tanulhatnék... — Hát akkor? — Hogyan? És merre? Nyugat felé minden út zárva. Kelet felé is bajos... és mégis... Igen, el kell jutnom Törökországba, majd onnan tovább. Svédországban találko­zunk. Ott várunk egymásra... Igen? Én biztosan várlak, mert... mert szeretlek... nagyon. — Még ha évekig is... várlak... várj rám... — hajtotta fejét a fiú vállára. Akkor, ott esett az első csókjuk. Szűzi csók volt, ügyet­len és félszeg. A fiú szemében felgyűlt a vágy lángja, de mert a lány húzódott, elszégyellte magát és sután elkö­szönt. (— Miért? Jajj, miért? — zokogta álmában a beteg.) A fiú még azon az éjszakán eltűnt. Többet nem hallott felőle. (Rohant, rohanva kereste. Vad sziklákon, zúgó folyókon, ezervirágú réteken, titkokat rejtő erdőkben, jeltelen ország­határokon át, hullaszagú tereken, fagyott mezők hóbuckái között, a krematóriumok tüzének füstjében, rohant és sze­relmes szívét kínálva kereste — hiába.) Apjának még maradt néhány elintéznivalója, melyek miatt ismét és ismét elhalasztódott az utazásuk. A napok hetekké nőttek, s a hónapok mintha nem előre, hanem hátrafelé gurultak volna. ( — Apám, lesz-e az utunknak vége, vagy legalább kezdeted Aztán... egy napon hívta az apja. Örömmel, izgatottan akart mondani valamit, ám hirtelen nagyra tágulta* a szemei, a szívéhez kapott és hörögve elvágódott. ( — Apám, elindultál vagy megérkeztél^ i Újabb hónapok vánszorogtak, rémeket és borzalmakat hömpölygetve magukkal. Gettó. ( Nyolcvan éves nénike, szegény hibbant, boldogan dicsek­szik: “Szerencsém, most nem vagyok állapotos.*’) Három napig a vagonokban. (Sikoly: “Ne rágja a lábamat!’’) Szomjúság és bűz. Éhség és a vonatkerekek fenyegető csattogása. Út a táborba. Anyját vesztett gyermek fájdalmas hüppögése. Válogatás. — Jobbra! — Balra! — Te oda állj! Az anyja vele akart menni. Nem engedték, de megnyug­tatták: “A fiatalokra más feladat vár, majd találkoznak” — mondták. Az anyját a többiekkel együtt a “fürdőbe” terelték. Abba a fürdőbe, melyben a lelkek tisztultak. Milliónyi zsidó lélek útja vezetett onnan az emlékek oltárára. ( — Anyám, jó anyám, a te lelked tisztább volt, mint a meg nem született angyaloké... és mégis'S Öt, negyedmagával orvoshoz vitték. — Mit akarnak? — kérdezte —, egészséges vagyok. — Maul halten! — volt a válasz. Különböző, megszégyenítő vizsgálaton esett át. Lázadoo­­zott, nem akart levetkőzni. Az orvos, tudós arcú, finom kezű német “úr” arpul ütötte. Férfikéz soha nem érintette hófehér keble fölé két betűt tetováltak. S. H. A másik három lánytól elkülönítették. Tábori bordélyház. Hiába csitítják. Sikoltozik, verekedik. Egy üres szoba cementpadlójára dobják, az ajtót rázárják. ( — Mennybéli Atyám, segítsl) Napokig bezárva tartották. — A fürdőbe akarok! Az anyámhoz akarok! — sikoltozta, míg egyszer nyílt az ajtó. Óriási termetű német katona állt fölötte vigyorogva. — Jöjj a másik szobába, ott van ágy — hívta. — Nem! — körmeivel a sírna cementbe akart kapas­­kodni. Az óriás letépte róla a ruhát, maga alá teperte. ( — Mennybéli, hol vagy'í Aztán... A német felállt, lakkfényes csizmájával meg­rúgta és ráköpött. Mint az őrült, ugrott volna neki, a cement­­vájástól letört, vérző körmeivel a német szemeinek, aki a sarokba lökte és röhögve otthagyta. (A Fiú vele zokogott.) Másnap a bordély orvosa elé állították. Az orvosi ren­delő teljes felszerelése egy vizsgáló asztalból és egy mű­szeres szekrénykéből állt. — Levetkőzni, az asztalra feküdni! — hangzott a parancs. — Nem! Mit akarnak még? Hagyjanak... A ház parancsnoka, az S.S.-nö szíjjkorbácsot vett elő. Az orvos leintette. — Egyszerű heti vizsgálat lesz, — mondta a lánynak, — ne okoskodj. Vagy minden héten verést akarsz? Mi értelme lenne? Az asztalhoz kötözték. Az orvos kíméletlenül, durván nyúlt hozzá. Sikoltozására éteres vattát csaptak a szájára. ( A Fiú feje lecsuklott, vállait remegés rázta.) Lassan visszatérő öntudatát a testébe hasító éles fájda­lom serkentette. Apránként tisztuló szeme előtt egy fiatal nő márványfehér arca, rövidre nyírt vörös haja formáló­dott. — Nyugodtan, maradj nyugodtan — hallotta előbb távol­ról, majd közeledőn a hangját, — ha nem mozogsz, nem fáj annyira. Csak ne mozogj. Vizet csepegtetett a szájára, nedves ruhával törölgette a homlokát. — Mi történt velem? — nyögte. — Ami mindegyikünkkel. — De mi? A rövidhajú kételkedett: — Tén}ieg nem tudod? — S mert választ nem kapott, megsimogatta a beteg fejét, — Szegénykém, te is érintet­lenül kerültél ide — állapította meg —, nos, helyesebb, ha megtudod az igazat... Nem fejezhette be, az SS-nő lépett a szobába, kezében az elmaradhatatlan korbáccsal. A vöröshajúnak a fejével intett. — Hinaus! — sziszegte. Megvárta, amíg az kiment, aztán az ágyhoz lépett. — Három napig pihensz, a negyedik naptól kezdve szolgál­ni fogsz, mint a többiek. Szó nélkül, engedelmesen telje­síted a mi hőseink kívánságait. Ellenkezést, kifogást nem tűrök — suhogtatta meg a korbácsot. — Kérem, legalább azt tessék megmondani... — Figyelmeztetlek, nincs jogod kérdezni. Ezt, az egyszer, megmondom. Átestél egy könnyű műtéten, a terhesség meg­előzése céljából. Ez a te érdekedben történt, mert amíg ebben a házban lehetsz, addig élsz, s nem fogsz koplalni, ha rendesen viselkedsz. Végeztem. Becsapta maga mögött az ajtót. ( — Meggyilkolták az anyaságodat — sírta a Fiú.) A “házban” meglehetősen gyér volt a forgalom. Vörös­hajú sorstársnője szerint egyrészt azért, mert német lá­nyok, asszonyok füttyentésre is lefeküdtek azoknak a kato­náknak akik éppen nőt akartak, másrészt meg azért, mert a “félisten” németek nagyrqsze rászokott a homoszexuali­­tásra, meg egyéb természetellenes disznóságra. így aztán a soldatenhurenekké degradált zsidó lányok nem túlságosan érdekelték őket. Ha mégis, — részegen és hangoskodva — szerencséltették a házat, az SS-nö megjelenésére egyszerre elcsendesedtek s inkább csak “Jófiúságuk” bizonyítására mentek be valamelyik lány szobájába. Ilyenkor, — ha egyszer-másszor valamelyik német őt választotta, utálkozva követte a részeget, s az első hó­napokban minden esetben felfordult a gyomra. Utóbb aztán — úgy mint a többiek, — ő is megszokta, közömbösen, gépszerűen teljesítette a rászabott parancsot. A mellére tetovált két betű amolyan minden-mindegy lelkiállapotba döntötte. Ebben a letargiában maradt a felszabadulásuk után is, amikor — eleinte — mindannyian irtóztak a hazamenés gondolatától. Akkor már nem németek, hanem amerikai katonák látogatták őket, akik dollárral, értékes ékszerek­kel, finom ruhaneművel honoráltak. Hanem hát azok is szívesebben szórakoztak a jókedvű vagy a vidámságot csak tettető lányokkal, mint vele. Állandó egykedvűsége miatt aztán kihagyták a zajos, sokszor orgiává fajuló dáridókból. Mindennek dacára, maradt néhány vendége. Az egyik, feketebőrű, halkszavú, komoly ember, Amerikába hívta. Feleségként. (Feleségnek? Menyasszony vagyok, Svédországban vár ő, a Fiú, a vőlegényem.) A néger bársonyosan fekete szemében a megértép tükrö­ződött. Mégis: — Kár, — mondta, — a foszló emlékektől elszürkülnek a virágos remények. Időisten szabályos közökben fricskázta a napokat, melyek a Múlt feneketlen sírjába hullva évekké, várakozást és vágyakozást emésztő évekké mállódtak. ( — Vársz-e még rám? Lesz-e közös utunk, kéz-akézben? Lesz-e, lehet-e nekünk még második csókunk^ Tíz hosszú, mocsárban töltött párisi év alatt a csekk­füzetébe gyömöszölte teste-lelke megalázottságát s mint gazdag túrista lépett a Tiszteletreméltók földjére, álmai, vágyai Svédországába. És ott, az első napon, szállodai szobájában megszédült, rosszul lett. Kínjában feldöntötte az asztalt. A csörömpö­lésre beszaladó szobalány rettenetes állapotban találta. ... a fiú, mert a lány ijedten elhúzódott, sután elkö­szönt ... Tudta, érezte, hogy a lány szeme követi, hogy a lány nem akarta megszégyeníteni, hogy a lány tiszta, szűzi szerelemmel szereti. — Ostoba vagyok, — gondolta, — nem lett volna szabad megbántanom, hiszen szeret, az enyém és így könnyebben megőrzi magát nekem arra az időre, amikor majd nyűtan . egymásé lehetünk. Felvidámodott szívvel lépett a szobájába. Körülnézett, mit vigyen magával. Még azon az éjszakán elindult és nem vitt magával mást, mint a szülei szeretetét s a lány iránti szerelmét. Kevés pénzzel, sokszor fázva, még többet éhezve., ellen­séges földeken bújkálva, lerongyolódva, de töretlen akarat­tal szelte át az országok határait s jutott el Törökország­ba, ahonnan már — viszonylag — könnyebben Svédország­ba. A svédek úgy fogadták, mint emberek az embert: ember­ségesen. Azóta se mozdult abból az országból. Becsülte őket és hálás volt, teljes szívvel. Háláját rovandó, az ő javukra fordította azt a rengeteg tudást, melyet ott, tőlük kapott, és azt a leikéből fakadó, idegeiben uralkodó tehetséget, mely ismertté és elismertté tette, mint az alattomos gyil- I kos: a rák elleni küzdelem tudósát. Közben várta a lányt. A germán őrület leverése után ezrével vitték Svédor­szágba az agyonkfnzott, alig-élő zsidó gyermekeket és nő­ket. Minden transzport érkezéséről tudott, mindegyiknél jelen akart lenni. Sokszáz nővel beszélt, faggatta őket, hátha-hátha tud valaki valamit felőle? Határozottan érezte, i hogy egyszer ő is meg fog érkezni. És találkozni fognak. És megálmodott útjuk, együvé tartozásuk örökös lesz... Közel tíz év telt el azóta. Tíz év, mint egyetlen nagy, tömör tömb, mely elválasztja őket egymástól. Illetve elválasztotta. Mert két-nappal ezelőtt vették fel a kórházba. ő nem is volt otthon, egy távolabbi városban segített vissza valakit az életbe. Visszaérkezésekor már csak a műtőasztalon látta, el­altatva, műtétre előkészítve. Az előzetes vizsgálatok lele­teit is csak a bemosakodás előtt nézte át. Elállt a szívverése, mikor meglátta. Letette a kést. Intett asszisztensének, az nyitotta fel a megtámadott gyomrot. Egyetlen pillantással megállapíthatta, hogy nincs segítség... Ott állt, nézte azt, akit egy évtizede várt, azt, akiért értelme volt az addigi, és értelme lett volna a további életének. / A mellére tetovált két, betű nem érdekelte. Baleset. Állt tehetetlenül, össze szorított foggal, magában átkozód­­va. Ott állt akkor is, amikor a beteg a narkózisból ébre­dezett, amikor egy pillanatra kinyitotta a szemét. Látta, érezte, hogy megismerte. Most mi legyen? Mi lehet? Minek kell lennie? Teljes huszonnégy órán át töprengett. Senkit sem fogad, senkivel sem beszél. Huszonnégy óra rettenetesen sok idő. Talán több is, mint tíz év minden napja. Mert háromezer­­hatszázötven napon át remélt, de ebben az egy napban temet. A remény vége temetés? Temetés. És az útjuk? Az egyesülésük? Lehajtotta a fejét. Igen, legalább ez az egy reményük valósuljon meg. Nem volt vallásos, de most kelet felé fordult. Az Ima szövegét nem tudta, vagy már régen el­feledte. Egy mély sóhajjal pótolta. Akihez küldte, így is megértette... S ha nem?Mindegy! Az ápolónőt hivatta. — Ha a 26-os... Elakadt a lélegzete, mert eszébejutott, hogy a lány most huszonhat éves. Legyűrte felindultságát s újra kezdte: — Ha a 26-os magához tér, azonnal vigyék át a külön­­szobába, s ennek megtörténtét haladéktalanul jelentsek. Az ápolónő éjfél után kopogtatott. — A beteg teljesen eszméletnél van. — Megyek. Felvette az asztalról az odakészített pravarzot. — Zavartalanul akarok a beteggel lenni. Az ajtót csukja ránk. Félóra múlva kinyithatja, addig senkinek, semmi körülmények között sem. — Értettem. * Fogták egymás kezét. Ujjaik szorosan összekapcsolódtak. MCNORA 695-4456 NEW YORK OFFICE 350 Fihh Avenue Empire State Building New York, N Y. 10001 PUTNAM COUNTY, N.Y. Small country estate, custom built, ideal for prof. man. 18 wooded acres. Japanese landscaped island, picnic house, built in grill. Privacy on town. Maintained road. Only 1/2 mile from Taconic. Perfect for retired or semi-retired couple. Min. main­tenance nec. — Call owner: (914) LA 8 - 5666, 10 a.m.— 4 p.m. I*KN.\SYI.\ AMA NORTH POCONO FARM 48 Acres with large pine grove, pond and site for larger pond. Approx, half of the acreage is cleared. Beau­tiful large home. Out building & 2 car garage. Gorgeous view. Perfect for a peaceful retirement or excel­lent site for development. Asking $100,000. Price includes home fur­nishings; large & small farm tools. Near accredited schools. Please call: (717) 842-9943 A Rustic Resort For Everyone! Warm - Friendly - Hospitable NOVICK’S Millis, Mass. 02054 Tel: 617-376-8456 Special Vacation Package 8 days Farm Tours 7 nights $110 Teen Program Supervision for Chi Idren DIETARY LAWS 3 1/2 Hrs. from N.Y.—We meet the Bus. —Above Rates includes 2 Tours to Historic Boston • Cape Cod • Berkshires, Etc. Regular For Reservations Call weekly your Travel Agent rates ff #5 c or 617-376-8456 from V Send for Free Brochure 868 UNIT IN TEXAS VERY PRETTY Includes swimming pools, tennis courts. MAI APPRAISAL - COMPLETED. Ask­ing $12,900,000.00. Good Returns. 3 & B ASSOCIATES Box 2371, Boston, Mass. (617) 298-8572 COSTA RICA WANT TO DOUBLE YOUR INVESTMENT IN 5 YEARS OR BETTER? #1. 135,000 Acres tlmberland. #2. Cash sala price $5,750,000. #3. Guaranteed return by reason of con­tract by State-slda company In excess of $13 million plus. #4. Qualification of clients required by this agent with bank references, ex­perience In Central America and/or tropical hardwoods and must ba brought to Costa Rica to survey the lands. Any or all expenses of trip ex­cept In Costa Rica must be borne by client; hotel, liquor, chow. Approxi­mately 1 week In boondocks Involving helicopters, fixed wing and |eeps, boats, etc.; food, housing expenses borne by agent In San Jose. Chief Aviation Pilot Lleske, U.S.N. (Ret), Sheraton Hotel, Lauderdale Beach, Fla. until July 3, Attar c/o U.S. Embassy, San Jose. MODIFIED AMERICAN PLAN Serving 2 delicious meal* daily N« lnft«*N hom our 1972 rate* All •perle—érláoe. #h#M. all «»ather t*nni« «eurts. handball, tliblRf, at*., Bi»teraln«MMl Mow haatad Indoor pool; itunaa Alt room* air conditioned •Bill Direct Wirt LA 4-0206 EAST ORANGE GLATT NURSING HOME With latest deluxe features and providing the finest care. Private and semi private rooms, includes Physical Therapy Department, Dietician, Dental Care, Podiatry, Optamology, X-Ray, Medical Laboratory Facilities, Private Physician. --- Barber Shop & Beautician Service, Social Work­er, Remote Control T.V., Strictly KOSHER Runder Supervision of Meshgiach. For more information call or write: EAST ORANGE NURSING HOME 101 NORTH GROVE STREET EAST ORANGE, NEW JERSEY (201) 672-1700 (212) 964-8270 BRONZ ÉS VÖRÖSRÉZ ANTIK TÁRGYAK ÚJRABEVONÁSA SPECIALITÁSUNK Nikkel és króm tóblók: motorok, motorcsónakok számóra is. CHADWICK PLATING CO. 368 - 4091 Csánji Attila Flarída-Sarasota bedroom Apt., two baths, *d, Heated Pool, Hater Low monthly rent, call: Toronto 787-416- jhts: (416) 783-0450

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents