Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)
1973-09-29 / Supplement
B.2. oldal ROS HASANA Supplement nannm on» row nsw BOZSI& ODON ANTL SZÍVBŐL JÖVŐ SANA TOVA jókívánságaikat küldik ISRÁEL NÉPÉNEK, HŐS HADSEREGÉNEK, A VILÁG MAGYARAJKÉ ZSIDÓSÁGÁNAK ÉS VALAMENNYI BARÁTJUKNAK. KELLEMES ÜNNEPEKET, BOLDOG ÚJÉVET KIVAN •4 BÁLLÁ ERZSÉBET: ÜRKE I BARÁTAINAK,ISMERŐSEINEK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN Mr. & Mrs. JOSEPH FETTMAN Többször gondolt arra, ha Pestre megy akkor okvetlenül felkeresi öt. Hogy emlékezni fog rá abban bizonyos volt, mert a gödöllöi nyáresti sétákról később is szó volt rendelőjében, ahová elment néhányszor, sőt el is merengett rajta, mikor már alig volt mondanivalójuk egymásnak és érezni lehetett, hogy az orvos siet, s várja a következő beteget. Szinte ugrott mikor a telefon megszólalt, majd lecsapta a kagylót, mert téves kapcsolás volt, s becsengette az asszisztensnőt: van még kint valaki? Egy van, — mondotta s pergamentszfnű arcán két mély ránc rajzolódott szája köré s szeme hasitékából villogó madárszeme rosszindulatúan söpört végig rajta. — Féltékeny, — gondolta ekkor ő, — csak nincs valami kapcsolata Zoltánnak ezzel a csúfsággal? — Az előszobában aztán olyan gyorsan csapta rá az ajtót, hogy hátát szinte megütötte a kilincs. Igaz, kapcsolatuk nem volt túlmély s csak ritkán látták egymást, éspedig mikor felkereste öt rendelőjében. — Ah, — mondotta ilyenkor Zoltán széles mosollyal, amikoris állán bibircsója megrezzent. — Hogy van Annus-/ ka, na mi a panasz ? És ekkor már csak a betegségről lehetett beszélni, a nyomásról az epetájon és az orvos azt is kérdezte: hogy van a kedves férje és a gyerekek? Nem,ez nem volt szerelmes találkozó, még a csipkés kombinéja ellenére sem, sokkal inkább szabályos orvosi vizit, méghozzá komoly honoráriummal, amit ő diszkréten az íróasztal mappája alá csúsztatott, de úgy, hogy fele azért látszódjék. Annak reményében történt ez afélrecsusztatás, hogy Zoltán esetleg tiltakozzék ellene, ami régi s kissé gyenge kapcsolatuk szentesítését jelentette volna, de nem, ez sohasem történt meg. Zoltán úgy tett, mintha nem venné észre a honoráriumot, mindössze kétkézzel szorította meg Annuska kezét s a szemébe nézett, bágyadt mosolyára pedig csak ennyit mondott: "A diétát tartani kell Annuska ahogy felírtam s ha nem szűnik meg a nyomás, akkor jöjjön el újra és megcsináltatjuk az analíziseket. Jó?És üdvözlöm kedves férjét". Ezzel már kint is volt a rendelőből. Mindenesetre bájos mosolyt öltött s könnyedén lépett el a pergamentbőrű aszszisztensnő előtt, hogyazfeltétlenül bosszankodjék rajta és tűnődjék, vajon mit rejthet az ő diadalmosolya? Az utcán aztán ő maga boszszankodott a tényekfelett, másodszor pedig az élég magas honorárium végett, amit fölöslegesen dobott ki, mert pontosan tudta, hogy az a nyomás az epetájon a hét darab szilvásgombóc következménye, ami amellett még vajba sült prézlivel volt meghentergetve. így aztán jó ideig felé se nézett az orvosnak. Derűikor rágondolt, mindig talált egy mentséget számára, éspedig vegreis nős és gyerekei vannak, én is kétgyermekes ' férjes asszony vagyok, nem akarja komplikálni az életét, így egy elnéző mosoly keretébe foglalva megmentette a gödöllői emléket a nyáresti sétákkal és szerelmes öleléssel, mely emlékek az idő múlásával egyre nagyultak és szépültek, mert a maga korában sokkal inkább úgy szólt, hogy Rauchék rokona, a pattanásos orvostanhallgató, az Erzsébet királyné szobor mögött a pádon összegreifolta a fűszeresék Annuskáját. Mindegy, az emlék mégis tápanyagként maradt meg benne és ő vigyázott, hogy ki ne aludjék végleg, mert mikor veszekedős férje a szokottabbnál is nagyobbakat kiabált akkor elégtétellel szögezte le, hogy legalább egy kis múltja van s ezzel csöpp elégtétele a férje gorombaságáért. Mert a másik emléke, a szomszéd lakó szobaurával, a bankhivatalnokkal, határozottan kellemetlen, sőt bosszantó. Eleinte kedvesen, bűbájosán beköszönt a konyhaablakon a bankba menet, míg egyszer randevúra hivta őt a Russwurm cukrászdába, ahol haboskávét evett kuglóffal, amin a banktisztviselő láthatóan megütközött s ö rögtön érezte, hogy mindössze egykapucinertkellett volna rendelnie szerényen és spórolósan. A szobaúr többé nem hivta randevúra, majd egyre hidegebben köszönt, míg végül váratlanul megnősült s azóta nem is köszönt. Továbbá elköltözött. No dehát mindez a múlté, férje meghalt, fia Kanadába vándorolt, ö pedig jelenleg lányával lakik Délamerikában. Eredetileg nem is akart kivándorolni, határozottan jobban érezte magát Dalszínház utcai kis lakásában, hogyne, hogyne, ott legalább nyugalma volt. A lakás ugyan földszintes volt s kissé sötét, ablaka az udvarra nyílott s minden dísze a leánder volt. Földretett két nagy fadézsa állott a konyhaajtó két oldala előtt, egyikben fehér, másikban rózsaszín leánder nyílott nyáron, fülledt jószagokat lengetve a kicsi konyhába,melynek ajtaját nyitva hagyta főzéskor. A rózsaszín leánder fölött drótkalitka függött, egy ide-oda ugrándozó kanári-madárral. A kicsi nyugdíj az ura után nem volt elegendő, ezért cérnakesztyűket horgolt magánszektoroknak, az is hozott valami jövedelmet. Ha nem is túlsűrűn, de jöttek a levelek a gyerekektől, míg egyszer csak leánya, Ica és férje Ákos azt irták; jöjjön ki a mama okvetlenül, küldünk beutazási engedélyt, miért éljen távol (Folytatás a következő oldalon) Barátainak és Ismerőseinek KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kíván 13030 031B HI»? MAGDA and MICHAEL BERGER ÉS CSALÁDJA
