Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-12-22 / 491. szám

1973. december 22-29. * MENORA 5. oldal BREUER DÁVID: CHANUKA Minden év Chanukájának al­kalmával azon töröm a feje­met, mi lehet az oka annak, hogy a Talmud csak egész röviden foglalkozik achanukai események leírásával. Csak a csodát a kis olajkorsóval említi amellyel a Menórát gyújtották s ez oly kevés volt hogy egy estére sem futotta, és mégis nyolc estén át lehe­tett vele gyújtani. A jelentő­sebb csodát, hogy egy marok­nyi nép legyőzte a nálánál jó­val erősebb szír-görög sere­geket, meg sem említi. A pu­­rimi csodát egy egész te­kercs és a Talmudnak egy egész traktátusa részletezi, mfg a katonai győzelemről rövid imában adunk hálát az Örökkévalónak, hogy kevesen legyőzték asokakatMatiszjáhu és hős fiainak idejében; mi­dőn a szír-görög uralom ás­­kálódása erőszakkal el akarta velünk felejtetni a Tórát. De az Ur nagy kegyelmében mel­lettünk állt, legyőztük a ná­lunknál jóval erősebb ellensé­get és nevét dicsőítve meg­tisztítottuk a Szentélyt, újra építettük az oltárt és a csodá­latos győzelem emlékére örök időkig ünnepeljük Chanakát. A Misna és Talmud előtt szerkesztett "Mászechet Me­­gilát Táánit" traktátusban ta­lálunk először emlitéstaCha­­nukáról egy egészen rövid szakaszban’ és utána a Tal­mud Sábát traktátusában né­hány sort de csak a csodáról az olajkorsóval. Mintha vala­mi céltudatosság volna ebben. Az is meg van említve, hogy milyen sorrendben kell gyúj­tani, mikor és hol, de magá­ról a háborúról és önfeláldo­zó harcokról alig valami. Vi­szont jól tudjuk, hogy a szent­földi zsidóság milyen kétség­beejtő állapotban volt vallása és hite tekintetében. A Tal­mud korai generációja szem­tanúja volt a szomorú esemé­nyeknek, midőn a zsidóság zö­me teljes asszimilációnak volt kitéve és csak egy csekély mi­noritás lelkes, bátor harcának köszönhető, hggy ez nem sike­rült. Valami oka okvetlen volt, hogy a Talmud az események­nek csak azt a részét említi, az olajkorsó csodáját, mely csak folyamánya volt az e­­gyetlen harc győzelmének. Foglalkoztunk ennek a kérdés­nek tisztázásával több ízben, de most reálisabban akarjuk megvizsgálni a körülménye­ket, hogy azok alapján ta­láljunk megfelelő' magyaráza­tot a kérdésre. Három pártról, kasztról van tudomásunk az akkori korban. Létezett két szélsőséges párt, a szaducéus és esszeus, és a harmadik a farizeusi kaszt. A pártok alakulásáról először a Misnában olvasunk. A tanaita Ántigonosz arra tanította ta­nítványait, hogy szolgálják Is­tent anélkül, hogy tőle jutalmat várjanak, - szeretetből és tiszteletből. Erre az egyik ta­nítványa kijelentette, ha ez így van, akkor mi értelme vállal­ni a Tórában előirt szigorú és megerőltető előírásokat, a sok lemondást és korlátozást. A neve ennek a tanítványnak Cá­­dok volt, ÓT alapította a Szadu­­ceusok pártját. Ez akkor tör­tént, amikor a Szentföldön a szír-görög hellenizmus ter­jeszkedőben volt és azonosult Cádok pártjával. Ezzel a párt­tal szemben kialakult annak ellenkezője, az extrém vallá­­sós esszeusi párt, és középütt a farizeusi kaszt, mely az iga­zi őszinte vallást képviselte. A szírek főleg királyuk, Antio­­chusz Epifáness'zel az élen, csakis a hellenizmusnak hó­doltak, a bálványimádásnak, a kicsapongásnak és az élet kor­látlan kiélvezésének. Könnyű volt ráoktruálni a szentföldi zsidók szaducéus pártjának tagjaira a hellenizmus minden kellékét, sőt nagyon is kíván­ták azt, hiszen egy Jázon ne­vű vezetőjükkel az élen, kül­döttséget menesztettek Ántio­­chusz királyhoz, hogy építsen a Szentély mellé egy stadiont, ahol a görög és zsidó ifjúság együtt tornásszon. A küldött­ség egy tefemes összeg átadá­sa után elérte a szír királynál, hogy összes kívánságaikat tel­jesítse, így többek között azt is, hogy Jázont segítse a fő­papi tisztség elérésére és azt az ígéretét, hogy Jeruzsále­met görög várossá alakítsa és a zsidó ifjak résztvegyenek az olimpiai játékokon. Mindezt a szaduceusok nagy vívmánynak tekintették. A MAKKABEUSOK HARCI GYŐZELME A szírek ezután erőszakkal terjesztették a hellenizmust, halálbüntetés mellett kötelez­ték őket, hogy Zeusnalc disz­nót áldozzanak. A Szentélyt tisztádanították és benne bál­ványokat állítottak. Héber ne­vüket görög névre változtatták és az a főpap, aki a fentneve­­zett küldöttséggel járult Án­­tiochusz vagy IV. Sziláikusz e­­lé, szintén megváltoztatta ne­vét. így tehát nem csoda, ha a Szentélyben a bűnbánó napon olyan főpap végezte a szolgá­latot, aki szaducéus volt és még héberül olvasni sem tu­dott. Jogos volt a kohaniták gyanúja, hogy a szolgálatot is szaducéus rítussal végzi, te­hát szükséges volt őt meges­ketni, hogy nem így fog csele­kedni, hanem farizeus módon. Ismerjük a fejleményeket, a helyzet annyira elfajult, hogy Matatiász pap és családja egy alkalommal fellázadt a szírek ellen, köréjük csoportosult egy lelkes csoport és kezdet­ben gerilla módon támadták a szír csapatokat, majd később nyílt harcokban Matatiász pap hős fiainak vezetésével. Ki­tartó harcokban sikerült eze­ket a szír csapatokat legyőzni, és az országból kiverni, a Szentélyt megtisztítani és a régi rendet újra feléleszteni. Eleinte a Chasmoneusok csak papvezetők voltak, de későbbi utódaik mint királyok szere­peltek, a szaduceusokhoz pár­toltak és a farizeusokat és ve­lük együtt a tudósokat üldöz­ték, azokat, akik a Misna és a Talmud szerkesztői és mun­katársai voltak. így tehát ért­hető, hogy a Talmud nem di­csőit! a Chasmoneusok hadi­tetteit, mert magát a vallást lebecsülték, üldözték, és csakis haditetteikkel büszkél­kedhettek. Ez az oka talán an­nak, hogy a hősies harcokat a Talmud nem említi, csak a csodát, hogy ezzel is kimutas­sa a vall ás, a hit feltétlen fon­tosságát. Természetesen maguk a Makabeusok csakis a vallás, a Tóra és a hit érdekében küz­döttek, de utódjaik, a szaduce­usok nem így cselekedtek. Alexander Janai szaducéus kasztbeli chasmoneusi király, üldözte, sőt ki is végeztette a Talmud-tudósokat, és ha utá­na sógora, feleségének test­vére nem lépett volna fel eré­lyesen, veszélyeztetve lett volna a hit fennmaradása. A Talmud és a szentkönyvek valóban alig foglalkoznak a makabeusok harci győzelmei­­velv viszont az Apokrifok négy kötete annál többet.Mint már többizben elmondottuk, az Apokrifok (SzfárimChicánim) alatt azokat a zsidó tárgyú könyveket értjük, melyek nem sorolhatók a szentkönyvek ( Tnách) közé. Részben azért, mert különböző okok miatt a "Nagy gyülekezet" nem talál­ta méltónak, hogy azok közé kerüljenek, részben meg azért mert a sorozat már le volt zárva. Hiszen komoly nehéz­ségek merültek fel egyes szent könyveknél, hogy azok beke­rüljenek-e a sorozatba, vagy sem. így például Salamon ki­rály szerzeménye, "Kohelet", mert filozófiája ellenkezik a zsidó hivatalos felfogással és ellentétes nézeteket hirdet. Számtalan apokrif könyv jelent meg, sok esetben ismeretlen írótól, így például Tóbiás könyve, Judit könyve, a Sybil­­lek, a nagyrabecsült Ben- Szira könyve, melynek csak görög szövegét ismerték, és nem is olyan régen a kairói Genizában fedezték fel eredeti héber szövegek fragmentjeit, Áriszteász levelei, amelyek­kel már alaposan foglalkoz­tunk, Chánoch könyve, a Tör­zsek végrendeletei, Jovél könyve, Mózes mennybemene­telének könyve, Menáse imája, Jeremiás levelei, Báruch könyve, Zsoltárok, Salamon zsoltárai, Salamon bölcsessé­ge, Hiob könyve, Eszter teker­csének folytatása, Dániel könyvének folytatása, Ezra jóslása és végül a már emlí­tett négy Makabeus könyv, melyek közül — úgy tudom —• csak kettő maradt meg héber eredetiben, mfg kettő csak görög fordításban. Ezt a négy könyvet nem tekintik teljesen megbízhatónak történelmi Mária Mária Hol van Betlehem Hol van a Te Jézusod Mutasd meg nekem. Mária Mária Hol van csillagod Hol van az a Betlehem Hol KÉT CSILLAG RAGYOG? Nagy messziről jövök Hogy fiad lássam én Ki bűneim majd elveszi Az OLAJFÁK HEGYÉN. Most itt a pillanat Hát kérjed kis fiad Hogy imádkozzon érettem Az OLAJFÁK ALATT/ Mária Mária Hol van gyermeked Hol van a Te Jézusod Ki értünk született. Mária Mária Hol van Betlehem Hol lakik a szeretet Mutasd meg nekem. Az „Egy lélek New Yorkban” című Szakmáry kötetből. Kapható: HUNNIA HOUSE & TRAVEL INCl 1592 SECOND AVE., NEW YORK — TEL.: RE 4-6900 szempontból, mert sok bennük a fantázia, de azért erősen hozzájárulnak a makabeusi harcok megismeréséhez. Ahogy Babyloniában az ara­­meus nyelv volt közhaszná­latban, hiszen az ott szerkesz­tett Talmud is ezen a nyelven jelent meg, úgy ebben az idő­ben a Szentföldön a görög nyelv volt a köznyelv, miért is sokan görögül jelentették meg írásaikat. Ugyanezt látjuk a Rámbám műveinek túlnyomó részében, azok az Egyiptom­ban használt arab nyelven íródtak. Tehát feltételezhető, hogy az apokrifek zsidó tárgyú könyvei sem mind héber nyel­ven lettek írva. Ma azonban különböző elsőrangú kiadás­ban, megfelelő tudományos magyarázatokkal jelentek meg az összes apokrifek. AZ ÍROTT parancs Fentebb eml ítettük, hogy a­­mennyiben Chanuka folyamán két szombat van, akkor a Ki­rályok könyvéből olvassuk a Haftarát, mely a Salamoni templommal és annak beren­dezésével foglalkozik. Tud­juk, hogy a Szentély milyen fontos szerepet játszott és játszik elméletben ma is a zsi­dó nép életében. Hogy a Temp­lom jelentőségét méltányolni tudjuk, érdemes továbbolvas­ni a Királyok könyvében, hogy megismerjük Salamon király felszentelési imáját, vagy még inkább a Templom újjá­­szentelésének elbeszélését, amint azt a Makabeusok első könyvében olvassuk. Nincs szebb a hősiesség egész tör­ténetében, vagy megragadóbb a vallások históriájában, mint az elbeszélés a maroknyi zsi­dó harcosról, akik készek vol­tak élni vagy dicső halált hal­ni, hogy a kinyilatkoztatott i­­gazság és a zsidó eszme ne vesszen el a pogány világban, mely akkor uralta az úgyneve­zett kultúrvilágot. A legjobban megvilágítja azoknak a hősök­nek halhatatlan tetteit, ha rö­viden, kivonatosan ismertet­jük a Makabeusok könyvének első fejezeteit magyar fordí­tásban (D.) "Azután írt a király, Antio­­chusz, az ő egész birodalmá­nak, hogy mindnyájan egy­azon népbe tartoznak és hogy mindenki elhagyja az ő törvé­nyeit. Valamennyi nép elfo­gadta, ahogy a király paran­csolta. Izráel fiai közül szin­tén soknak tetszett az ő bál­ványimádása (görög módon) és áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették £. szombatot. — Megint küldött a New^York központjában, a világ üzleti életének fcent­­rumában, port a Broadway közepén van a ABBEY VICTORIA HOTEL 7th AVE at 51st ST. Telefon: Cl 6-9 400 A magyar szívélyesség és elozékeny­­s*eg, s aj amerikai nagyvonalúság ve-, zérli ezt a gyönyörű szállodát, fé­nyes éttermét, a világ minden résié­ről Amerikába érkező magyarok éj központi találkozóhelyét! király írott parancsot követei útján Jeruzsálembe és Juda többi városába, hogy kövessék az országuktól idegen hagyo­mányokat, rekesszenek ki a templomból égő áldozatot, tömjén áldozatot és ital ál­dozatot, szentségtelenítsék meg a szombatot és az ünnep­napokat, fertőzzék meg a Szentélyt és a szentségben é­­lőket, építsenek pogány oltá­rokat, szent ligeteket, áldoz­zanak disznót és egyéb tisztá­talan állatokat. Felügyelőket is rendelt az egész nép fölé, és meghagyta Juda városainak hogy áldozzanak parancsa szerint. Bizony sokan sereg­lettek a nép közül hozzájuk, mind aki elhagyta a törvényt. Gonoszságot műveltek az or­szágban és rejtekbe szorítot­ták Izraelt, ahol csak meg­bújhatott. Juda városaiban kö­röskörül pogány oltárokat épí­tettek, és a házak ajtajában és a tereken tömjéneztek. Ami törvénykönyvre találtak el­szaggatták és tűzbe vetették. Akinél a frigy könyveit meg­lelték, aki a törvényt követte, azt a király halálra ítélte. De sokan meg is keményítették szívüket, és nem ettek tisz­tátalant. Készek voltak inkább a halálra, mintsem hogy meg­fertőzzék magukat amaz éte­lekkel és megszegjék a szent frigyet; és meg is haltak. Nagy harag vihar zott végigaz egész országban." Azokban a napokban támadt elő Matatiász, Jochánán fia, a Jojáchim papi nemzedéknek fia. Modiinban lakott. Öt fia volt, Jochánán, mellékneve Gáddisz, Simon, másnéven Thásszisz, Judát Makabinak ismerték, Eleázár vagyHava­­ran, Jonátán vagy Szapfusz. Látta Matiszjáhu a sok is­­tengyalázást, ami Judában és Jeruzsálemben történt és fel­sóhajtott. És Matiszjáhu meg­szaggatta ruháit és fiai is zsá­kot öltöttek magukra és gyá­szoltak keserűséggel. Ám megjelentek a király emberei, a hitehagyásra kényszerítők Módiin városában, hogy ál­dozzanak lakói. Sokan álltak melléje Izrael fiai közül. Ma­tiszjáhu és az ő fiai szorosan összezárkóztak. Beszéltek neki a király emberei és így szóltak hozzája: Elöljáró, hí­res ember vagy ebben a vá­rosban. Melletted fiaid meg testvéreid. Jöjj ide, minden­kinél előbb, tedd meg amit a király parancsol, ahogy meg­tette valamennyi nemzet, Ju­da több fia, kivált akik meg­maradtak Jeruzsálemben; akkor barátai közé fog sorol­ni a király, téged és házad fia­it, arany meg ezüst és tömér­dek ajándék lesz a kitüntetés­­tek. Matiszjáhu erre megfelelt nékik: Ha valamennyi népe birodalmának ráhallgat is a királyra, hogy ki-ki elszakad­jon ősei vallásától, ha vala­mennyi rááll is az ő parancsá­ra, én és az én fiaim, és az én testvéreim amiőseink rende­lése szerint fogunk eljárni. Is­ten őrizzen, hogy elhagyjuk a törvényt és a parancsolatokat. A király törvényeire nem hall­gatunk, vallásunktól ml el nem térünk sem jobbra, sem balra. — Kikiáltotta a város­ban kiáltó szóval: "Aki buz­­golkodik a törvényért és állja a szövetséget, jöjjön utánam". Aztán hozzágyülekezett a jám­borok gyülekezete, Izráel fiai­nak nagy csoportja, mind aki szívesen követi a törvényt. Se­reget alkottak és leverték a gonoszokat keserű mérgük­ben, le a törvénytagadókat zord haragjukban. A maradék elfutott az idegen népekhez, hogy megmentse életét. az olta'ravatő ünnep Hanem elközelgettek azok a napok, midőn Matiszjáhunak meg kellett halnia. Kiállott he­lyette Juda, kit úgyhivtakMá­­kábi, a pöröly. Vele együtt mind a testvére és mind a­­ki az ö apjához csatlakozott, és örömmel harcolták Izráel harcát. Antiochosz király mi­kor meghallotta ezeket a híre­ket, felháborodott, parancsot küldött és egybeterelte biro­dalma minden hadinépét, szerfölött hatalmas sereggé. Látta Juda és testvérei, hogy megsokasodtak a bajok, hogy a seregek az ő területén tábo­roznak, megtudták, mit pa­rancsol a király az ővesztük­re. Egyik is másik is azt mondta a mellette állóhoz: Gá­toljuk meg népünk és Szenté­lyünk kipusztftását. — Össze­gyűltek szent gyülekezetbe, hogy elkészüljenek a háború­ra és imádkozzanak és könyö­rögjenek irgalomért meg kö­­nyörületért. Ezután Juda fő­embereket rendelt a nép fölé, minden ezres, százas, ötvenes és tizes csapat fölé egyet­­egyet. Virradatra Juda és há­romezer ember ott állt a sí­kon. Juda megfuvatta a kür­töket. Öszecsaptak; szétmor­zsolódtak a pogányok a síkon és futásnak eredtek. Nagy szabadulás lön aznap Izráel­­nek. Juda és testvérei ekkor így szóltak: íme tönkrevertük el­lenségeinket, menjünk fel és tisztítsuk meg és avassuk fel újra a Szentélyt. Rendbe is állt az egész sereg és felmentC ion hegyére. Látták szentélyük puszta, kietlen; az áldozati oltár fertőzve, a kapukat tűz hamvasztotta, az udvaron fel­­burjánzott a gaz, akár az er­dőben, vagy valamely hegyen, a melléktermek romokban he­vertek. Megszaggatták ruhái­kat, jajveszékelni kezdtek és hamut hintettek fejükre. Juda kiválasztott feddhetet­len, tiszta papokat, kik a tör­vényért buzgólkodtak. Azok megtisztították a templomot és elhordatták az undokfertő­­zet köveit tisztátlan helyre. Nyerskövekei szereztek, mint azt az írás kívánja, új oltárt építettek, olyat, mint a régi volt. Megépítették az egész templomot, bensejét kijavítot­ták és az udvarokat is felavat­ták. Újonnan elkészítették a szent szereket. Azután beállí­tották a mécstartót a temp­lomba, az égő áldozatnak és tömjén áldozatnak oltárát, to­vábbá az asztalt, Meggyújtot­ták a mécstartó mécseit. Tün­döklőit a templom. Az asztal* ra kirakták a kenyereket és fölvonták a függönyöket. Töké­letes rendbe tettek mindent, úgy amint akarták. Fel tetszett a kilencedik hó­nap huszonötödik napjának a hajnala. Kiszlév hava volt ez. a 148.—ik esztendőben. Akkor áldoztak először a tör­vény szerint az új égő áldo­zati oltáron, mely akkor ké­szült. Ugyanabban a hónap­ban és ugyanazon a napon a­­melyen megszentségtelenítet­ték a pogányok, avatták fel újra énekkel, citerával, hár­fával és cimbalommal. Az egész nép arcraborult, imád* kozott és áldotta az eget, hogy végre Isten segítette őket. Nyolc napig tartott az oltár avató ünnepe és örvendezve mutatták be égő-áldozataikat. A templom homlokzatát fel­ékesítették aranykoszorúkkal és pajzsocskákkal. Felette nagy örömöt ült a nép, mert •megszűnt a pogányok okozta szégyen. Elrendelték Juda és testvérei az egész Izráel gyü­lekezetére, hogy azoltárava­­tás napjait évről-évre megü­lik a maga idejében, Kiszlév hó 25.-ik napjától számítva nyolc napon át, örömmel és vígs ággal. Megjegyzendő, hogy ez a fejezet egyáltalán nem krono­logikus és elég egyszerű kivo­nata a chanukai események­nek. Érdekes, hogy az olaj­korsó csodája meg sincs em­lítve, talán válasz ezafarize­­usok eljárására. Még csak annyit: az akkori vallásos szektor olyan fontos ünnepnek deklarálta Chanukát, hogy el­rendelte a teljes Haléi napon­ta való elmondását, tekintetbe véve nemcsak az olajcsodát, hanem a hősies harcokat, me­lyeket egy kisebbség győ­zelemmel vívott meg a többség ellen. EMKE * EMKE * EMKE * EMXE * EMKE * EMKE * EMKE * EMKE nagy SZILVESZTERI MŰSOROS EST « EM KÉBEN MALACPECSENYE, DISZNÓTOROS VACSORA Rezerválásdt minél előbb , _ eszközölje SZEMÉLYESEN ZÁRAY MÁRTA és VÁMOSI JÁNOS CIGÁNYZENE — TÁNCZENE Minden egy műsorban. Zongorán kísér VÁMOS PÉTER. A konyhán: BOROS JÓZSEF íöszakács ínyenc falatokkal kedveskedik vendégeinknek. Asztalfoglalás:d.u. 4-től RH 4-9814 — 734-9116 1494 SECOND AVENUE. NEW YORK . ásná . axua . axwa . axwa . axwa . axwa . axwa . axwa . axwa . axwa .

Next

/
Thumbnails
Contents