Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)
1973-12-22 / 491. szám
1973. december 22-29. * MENORA 3. oldal Mialatt az európai külügyminiszterek bent tanácskoznak, és az olajzsaróló arab vezetők kocsijaikkal elhúznak az úttesten, Koppenhága népe a gyalogjárón Izrael melletti szimpátiáját nyilvánítja. “Fázunk, de szeretjük a zsidókat“ - mondják a tüntetők táblái. A dánok a nácizmus alatt is hősiesen álltak ki zsidó állampolgáraik védelmében. Jó látni, hogy Izráel és Hollandia mellett, a dánok sem feledték el a hatmillió mártír emlékét. mégsem teljesen bolondok... Nagyon szomorú, de Európa politikusaival kapcsolatban már odáig jutottunk, hogy ennek a cikknek a címe tulajdonképpen félrevezető. Mert ha valakire azt mondjuk, hogy " mégsem egészen bolond", úgy azt asszociáljuk hozzá, hogy az illető józan eszénél van, sőt tulajdonképpen okos. Ebben az esetben azonban a cím 3zószerint értendő, vagyis azt akarja mondani, hogy a szóbanlévő államférfiak nem egészén bolondok ugyan, de a félbolondság fokára bizony már eljutottak. Koppenhágában a múlt hét folyamán ifitek össze Európa vezetői, hogy jövőjüket megbeszéljék. A tervek szerintelöbb a külügyminiszterek találkoznak, majd közvetlenül utánuk az állam- illetve kormányfők, hogy kialakítsák azt az új európai egyéniséget, amelynek alapján 1980-ra öszszehozzák a teljes fúziót, az Európai Egyesült Államokat. Nem vitásan tehát történelmi fontosságú ülés. Nemzetek, amelyek évszázadokon keresztül háborúztak egymással; ahol néhány .évvel ezelőtt még a gyűlölködés egymás ellen az igazi hazaris ághoz tartozott, most .egy államot akarnak alkotni. Súlyos problémák várnak megoldásra. Még mindig vannak bőven egymás közti differenciák; nem is beszélve arról, hogy meg kell határozni a jelen és a jövő politikáját a másik mammuthatalommal — a szovjet blokkal és az Egyesült Államokkal szemben. Semmi újat nem mondunk azzal, ha megállapítjuk, hogy a NATO, a nyugati védelmi szövetség az utolsókat rúgja. Ez nemcsak októberben, a jomkipuri háború idején vált világossá, amikor az európai országok sorra tagadták meg az Egyesült Államoktól a légi-támaszpontokon való leszállási jogot ahhoz, hogy Izráelnek fegyvereket szállítson. A NATO válsága ennél sokkal mélyebb. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy a nyugateurópai országok kételyei a NATO-val kapcsolatban nem alaptalanok. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közti ú.n. detente nyugtalanítja őket, különösen a franciákat, "Mi a biztosíték arra — mondják —, hogy az E- gyesült Államok valóban segítségünkre sietne egy szovjet támadás esetén, ha közben az oroszokkal paktál?"Az európaiak válasza erre az, hogy saját külön védelmi erejükre van szükség, függetlenül Amerikától. A baj csupán ott van, hogy Európa, amerikai segítség nélkül, ebben a pillanatban teljesen védtelen egy esetleges kommunista támadás ellen; a jövőben pedig — nos, erről a különböző elképzelések annyira eltérőek . . . Nehéz elképzelni, hogy az évtized végéig hátralévő hat év alatt valamelyik megnyugtató alternatíva alakul ki. Mindenesetre, a kilenc európai ország teljes jószándékkal reméli, hogy 1980-ra egységes tömböt alkothat. Ilyen nagyhorderejű döntés előtt az államvezető politikusoktól széles koncepciót, fantáziát és határozott energiát lehetne elvárni és remélni. Ezzel szemben mi történt? A kilenc európai külügyminiszter alig ült össze, mikor váratlan látogatójuk érkezett. Négy arab állam külügyérei robbantak be Koppenhágába és váratlanul megjelentek egy ülésen, ahová senki sem hívta őket. Nem is készültek fel a fogadásukra és a velük való tárgyalásra, de ez az arabokat a legkevésbé sem érdekelte. Az elmúlt hetek ugyanis arró( győzték meg őket, hogy az olajzsarolás olyan sikeres, és Európa annyira ingatag és gyenge, hogy bármit megengedhetnek maguknak velük szemben. Ezért határozták el hogy megzavarják a Közös Piac országainak értekezletét, és kényszerítik azokat arra, hogy eltérjenek a napirendtől. Képzeljük el a szégyenteljes szituációt. Anglia külügyminisztere jövőjét akarja megtárgyalni Franciaországgal, de nem teheti, mert Mansour Khalid úr, Szudán külügyminisztere nem járul hozzá a tárgyalásokhoz. A német külügyminiszter országa jövő biztonságáról akar beszélni, de nem teheti, mert Abu Dhabi állam ( van ilyen?) külügyminisztere ( van neki ?) másként vélekedik az ügyről. Bármilyen elképzelhetetlen is de ez történt. Ebből azt a következtetést lehetne levonni, — cikkünk címével ellentétesen —, hogy ezek az európai vezetők egészen bolondok. A tárgyalásokon valami vigasztaló mégis volt. Persze, nem az, hogy az európai nagy és kis hatalmak vezetői rendreutasftották volna a betolakodókat, közölve velük, hogy itt európai belügyről van szó és különben is, zsarolókkal nincs mit tárgyalniok, de ilver magyar hentes J.MERTL NEW YORK, 1508 Second Ave., (78-79 St. között) Tel.: RH 4-8292 Hazai szalámi és minden más jó hazai ízű HENTESÁRU kapható. : ÓRIÁSI SZILVESZTER ESI a TABÁNBAN ESTE 9-TŐL MÁSNAP REGGEL 9-IG ÁLLANDÓ FOLYT1TÓLAGOS MŰSOR. FELLÉPNEK: DÓMJÁN MARIA, a Fővárosi Operett Színház volt primadonnája. NAGY LAJOS, a győri színház volt bonvivánja. MATUZ MIKLÓS, tenorista. KALMANCHEY KÁROLY, harmónikamüvész. ÉJFÉLKOR A LEGŐSIBB MAGYAR HANGSZERREL, TÁROGATÓVAL KÖSZÖNTJÜK AZ ÚJÉVET. A zongoránál természetesen BARTOS GABI, a közkedvelt művésznő. 1593 SECOND AVENUE, N.Y.C. REZERVÁLÁS: 734-9620 már nem is remélünk. Igényeink olyan kicsik lettek, hogy a józan ész legkisebb felpislákolásáért már hálásak vagyunk. Nos, a józan ész ilyen enyhe maradékával legalább találkoztunk. A négy arab küldött ugyanis azt követelte az európai külügyminiszterektől, — kevesellve az ő személyüket —, hogy vigyék őket a miniszterelnöki tanácskozás elé. Ezt a követelést a^' .iban elutasították, és ehelyett a dán külügyminiszter fogadta őket, megígérve, hogy mondanivalójukat a csúcstalálkozó elé terjeszti. Andersen miniszterelnök az arab delegátusokat fütetlen, jéghideg teremben fogadta, bocsánatot kérve ezért a kellemetlenségért, de nem volt hajlandó részletesen elmagyarázni, miért fütetlen a szoba, sem azt, miért érkeztek az arab külügyminiszterek egy gyéren megvilágított repülőtéri váróterembe és miért felejtették el a fűtést bekapcsolni szállodai szobájukba. (folytatás a 14. oldalon) YORKVILLE PACKING HOUSE HŰSÁRÚ ÜZEM ÉS ÜZLET ÚJ HELYISÉGBEN, DE A RÉGI MINŐSÉGGEL ÁLL KEDVES VEVŐI RENDELKEZÉSÉRE. TÁRSTULAJDONOS: BENDE & SON SZALÁMI CO. VALÓDI MAGYAR SZALÁMIGYÁR. 1560 SECOND AVE., (81 utca sarok) NEW YORK TELEFON: (212) 744-9393 A legfinomabb felvágottak, téli szalámi, csabai kolbász, pörzsölt szalonna és a legfinomabb friss húsok hatalmas raktára. FARMER’S VALLEY: fruit & vegetable 1544 SECOND AVE, N.Y. Éva Restaurant és Paprikás Weiss mellett. Telefon: 7 44-9198 NAPONTA FRISS GYÜMÖLCS ÉS ZÖLDSÉGÁRÚ. MAGYAR ÜZLET, ELŐZÉKENY KISZOLGÁLÁS. EGÉSZ ÉVEN ÁT FRISS FÖLDIEPER. CHARM DRCS5 SHOP AZ ELEGÁNS, JŐIZLÉSÜ RUHÁK ÜZLETE ESTÉLYI, COCKTAIL, UTCAI és KÖTÖTT RUHÁI NEW YORKBAN KÖZISMERTEK. Importált és saját tervezésű ruháinkat tekintse meg vételkényszér nélkül. ----- Szeretettel várják POLlATSIll IICI & BANDI 110-78 QUEENS BLVD., FOREST HILLS 75, N.Y. E. train a 75th Avenue-ig Tel.: BO 1-7667 KÉT ÓRA ALATT KÉNYELMESEN ELÉRI 1945-ben alapított államilag eng. INGATLAN IRODÁMAT ahol módja szerint válogathat a Catskill hegység legszebb környékén lévő kényelmes country otthonokban; egész évi, jól alapított üzletekben; motelek, hotelek, bungalow coloniek, föld parcellák (1 acre-tól 4000 acre-ig),mindenfajta farmok és trailer “FRED HERZOG, REALTOR 29 FORESTBURG ROAD MONTICELLO, N.Y. 12701. Tel.: (914) 794-7340 JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA ÁLTALÁNOS MOZGÓSÍTÁST! Általános mozgósításra van szükség, méghozzá azonnal, nyomban, minden halasztás nélkül. Egy alkalommal már nem hajtottunk végre idejében általános mozgósítást, és ma attól tartunk, hogy nemzedékeken keresztül fogjuk megszenvedni ennek a következményeit. Mégegyszer nem szabad visszatérni erre a súlyos mulasztásra. Most viszont nem katonai mozgósításra van szükség, hanem politikaira, és elsősorban nem itt Izráelben, hanem szerte a világban. Mozgósítani kell Izráel mellett minden meglévő és potenciális barátunkat, vagy érdektársunkat, zsidókat és nemzsidókat egyaránt. Általános mozgósítást akkor rendelnek el általában, ha egy országot komoly veszély fenyeget. Az a politikai veszély, amely közeledik felénk, nem kisebb, minta katonai, amellyel a háborúban meg kell küzdenünk, sőt még sokkal súlyosabb annál. Izráelt ez idő szerint az a veszély fenyegeti, hogy politikai fegyverekkel súlyosabb csapást mérnek reánk, mint amit az arabok reméltek elérni fegyvereik által. Tragédia volna, ha ezt a veszélyt alábecsülnénk, és nem tennénk meg mindent amit csak lehetséges annak elhárítására és megakadályozására. A baj az, hogy amikor nálunk, Izráelben, a galuti zsidóság mozgósításáról beszélünk, akkor úgyszólván kizárólagosan a pénz jár az eszünkben. A pénz persze nagyon fontos, sőt sokszor életbevágóan fontos dolog, de nem pótolja azéletet. Nagy szükségünk volt azokra a százmillió dollárokra, amelyeket a külföldi zsidóság mozgósítása útján szereztünk, de még sokkal nagyobb szükségünk van arra, hogy teljes egészében kiálljanak mellettünk a politikai küzdelem síkján, és ezen a téren sajnos eddig úgyszólván semmit sem tettünk a mozgósításukra. Tragédia lenne, ha azt a látszatot keltenénk a szabad világ zsidóságában, hogy pénzadományok útján lerótta a kötelességét Izráel iránt, és most már nincs semmi követelésünk. Sőt, a legvilágosabban meg kell mondanunk a zsidóknak szerte a világon, hogy pénzük csak nagyon korlátozott segítséget nyújt nekünk, és ha valóban mellettünk állnak, akkor ennél sokkal, de sokkal többet kell nyújtaniok Izraelnek. Fel kell sorakozniok politikai harcunk mellett. Ez nem könynyebb, inkább nehezebb mint a pénztárca vagy a csekkkönyv elővétele, mértebben a küzdelemben csaknem bizonyosan szembe kell kerülniük azoknak az országoknak a kormányaival, amelyekben élnek. Mondjuk meg azonban nyíltan, kertelés nélkül az amerikai zsidóságnak, mi még emlékezünk arra, hogy jelentős részük hajlandó volt szembeszállni az adminisztrációval olyan téren, amely nem volt zsidó ügy. Például a vietnámi kérdés. Most joggal elvárjuk tőlük, hogy még sokkal határozottabban sorakozzanak fel Izráel ügy mellett, amely végső fokon az ő ügyük is. Ehhez persze az szükséges, hogy abbahagyjuk végre az áloptimizmust és mondjuk ki nyíltan: a világpolitika következő szakaszában az összes jelek szerint az amerikai politika ellentétes lesz Izráel legfontosabb érdekeivel, és nekik segíteni kell megakadályozni, hogy Izráelt nagyon súlyos károk érjék az amerikai politika új közelkeleti vonalvezetése miatt. Ez nem lesz könnyű. Az amerikai kormány nyilván azt az álláspontot fogja hangoztatni, hogy ő végeredményben békét akar hozni a Közelkeletre, és így az ő politikája Izráel érdekeit szolgálja. Ezzel a nagyon népszerűén hangzó, de teljesen hamis felfogással szemben be kell bizonyítani, hogy Izráel biztonsági érdekeinek feláldozása papírbiztosftékok ellenében nem békét, hanem a pusztulás veszélyét hordja magában. Ezt azonban olyan egyértelműen és minden köntörfalazás nélkül kell megmondanunk az amerikai zsidóságnak, hogy a legegyszerűbb ember is megértse, magáévá tehesse. Ennek az általános mozgósításnak nem kell megállnia a zsidóknál, hanem el kell érnie mindazokat, akikre bármilyen okból csak számítani lehet. Mindegy, hogy ki, miért áll majd ki mellettünk. A fontos, hogy a mi oldalunkon legyen. Mozgósítani kell Izráel őszinte barátait, akiknek fontos a zsidó állam sorsa. Ilyen sokkal több van a szabad világban, mint feltételeznénk. Mozgósítanunk kell a közvéleményt kormányaik politikája ellen. A nyugateurópai összes közvéleménykutatások szerint Izráel népszerűsége a közvélemény körében csaknem tízszerese az arabokénak. Nyilván nem lehet mindenkit — akik jobban szeretik Izráelt, mint az arabokat — mozgósítani ügyünk mellett, de ha ezeknek csak egy töredékét is elérjük, már az is nagy eredmény. Ehhez azonban komoly és azonnali erőfeszítés szükséges, amelynek sajnos, eddig jelét nem látni. Azokban az országokban, amelyeknek kormánya az arab zsarolás következtében Izráellel szemben barátságtalan politikát folytat, fel kell vennünk a kapcsolatot az ellenzékkel, amelynek automatikusan érdeke a kormány politikájának bírálata. Egy demokratikus országban komoly ellenzéki erők támogatása egyáltalán nem lebecsülendő kérdés. Ami a legfontosabb, minden gátlás nélkül ki kell használnunk az arab olajzsarolás népszerűtlenségét a közvélemény előtt. Senki sem szereti, ha megzsarolják, és senki sem viseltetik szimpátiával a zsarolóval szemben. Az arabok által előidézett olajhiány a nyugati közvélemény jelentős részében egyszerűen gyűlöletet keltett az arabok iránt. A gyűlölet meglovagolása nem szép dolog, de ez esetben hasznos és szükséges. Komoly és nagy propagandát kell kifejtenünk, amely az arabokat teszi felelőssé Európa és a szabad világ összes energia-bajaiért. Ennek a propaganda-hadjáratnak a’egnépíesett hangon kell folynia, s még a nyílt uszítástól sem kell visszariadnunk. Semmi, de semmi nem kötelez minket lojalitásra a luddi és müncheni gyilkosokkal, és a jomkipuri orvtámadókkal szemben. El kell távolítani az összes "széplelkeket"a külföldi propaganda irányítói közül, és a helyüket olyanokkal kell betölteni, akiknél Izráel érdeke mindenek felett áll. Az arabok azt akarták elérni, hogy minden izráeli veszélyben legyen, de ezt is meg lehet fordítani. Módunkban áll, csak akarni kell.
