Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-12-15 / 490. szám

1973. december 15. * MENÓRA 3. oldal FORD ÉRTÉKE-A KÖZÉPSZERŰSÉG (folytatás az első oldalról) vádemelés ellen szól. Az vi­szont elképzelhető, hogy ma­ga a Republikánus Part vezető politikusai szólítják fel Nixon elnököt lemondásra.. A szená­tusban néhány olyan konzer­vatív republikánus ül, akik, ha Nixon ellen fordulnának, tart­hatatlanná tennék helyzetét. Nem a massachusettsi fekete szenátorról, nem is a new­­yorki zsidóról, Javitsról be­szélünk; az ő befolyásuk ko­rántsem ilyen nagy. De ha pél­dául Goldwater, Scott, Rhodes bizalmasan azt tanácsolják az elnöknek, hogy mondjon le, úgy a dolog komolyra fordulhat. E helyt nem azt akarjuk taglalni, hogy milyen bajokat, hátrá­nyokat — egyáltalán milyen helyzetet idézne elő Nixon le­mondása, hanem azt, hogy vi­selkedne és hogy viselkedhet­ne utóda, a most alelnökké vá­lasztott Gerald Ford. Tegyük mindjárt hozzá: nem három évi időtartamról lenne. Né­hány hónappal ezelőtt ugyan a jelenlegi alelnök még hatá­rozottan cáfolta, hogy bármi­féle magasabb politikai am­bíciói lennének, az ilyen nyi­latkozatok azonban a politiká­ban nem kötelező érvényűek. Ha Fordból most elnök lenne, nagyon is elképzelhető, hogy pártja 1976-ra ismét őt jelöl­né, annál is inkább, mert na­gyon éles elnökjelölési ver­seny van a republikánusoknál kialakulóban; a két ellenkező' parti óriásállam kormányzója között. A newyorki Rockefel­ler és a kaliforniai Reagan harcában Ford könnyen válhat ismét a republikánusok zász­lóvivőjévé, és mivel a Demok­rata Párt semmivel sem kevésbé dezorganizált, mint a republikánusok, nyilván az a­­merikai nép Fordot választa­ná. Tehát ilymódon elképzel­hető, hogy az ismeretlenség­ből előbukkant Ford 11 éven ke­resztül töltse be az Egyesült Államok elnöki tisztét. " Egyszerű Ford vagyok és nem Lincoln"—mondotta beik­tató beszédében az alelnök — buta, hogy képtelen egyidőben két dologra figyelni; tehát képtelen egyszerre sétálni és gumit rágni". Ez valóban nem megtisztelő megállapítás, fő­leg egy olyan ember részéről, aki saját bevallása szerint, élete utolsó 30 évében nem olvasott el egy könyvet sem ( Johnson ugyanis ezt vallotta magáról). ha a történelmet egyáltalán summázni lehet, úgy ez inkább a nagykaiiberüek hátrányára billen, A XX. században, a nagy humanisták, az "okosok", Theodore Roosevelt, Wilson, F.D.R., Kennedy épp elégka­lamajkát okoztak. Ezzel szemben 1945-ben, Franklin D. Roosevelt halála után, egy teljesen jelentéktelen, szürke Gerald Ford egyik legelső alelnöki ténykedése az volt, hogy megbeszélést foly­tatott a Washingtonban tartózkodó Mose Dájánnal, aki újabb amerikai fegyveres segítséget kért New York központjában; a világ üzleti életének tent­­rumában, pont o Broadway közepén van a ABBEY VICTORIA HOTEL 7th AVE at 51 st ST. Telefon: Cl 6-9400 A magyar szívélyesség és előzékeny­ség, s a$ amerikai nagyvonalúság ve­zérli ezt a gyönyörű szállodát, fé­nyes éttermét, a világ minden részé­ről Amerikába érkező magyarok e központi találkozóhelyét! " ne várjanak hát tőlem lincolni színvonalú beszédeket. .Dol­gozni akarok az ország érde­kében legjobb képességem szerint, ez minden". Természetesen, a két is­mert autómárkára célzott, és igaza volt. Nyilvánvalóan ezt az ötletet is megírták neki, hi­szen ismerjük el, az alelnök még a Ford commerce autó kategóriájába sem tartozik a legdrágább luxus-szériába. Képviselőtársai némileg osto­bának tekintik, s ezt legke­­gyetlenebbül a néhai elnök, Lyndon Johnson fogalmazta meg, aki szerint "Ford olyan Ford többi ismerője is ha­sonló véleménnyel van. " Túl­ságosan sokat futballozott vé­dősisak nélkül" — mondják, célozva ezzel egyaránt arra, hogy közéleti pályafutását rugby-bajnokként kezdte, s arra is, hogy kissé agyalá­­gyult. Az ilyen kilátások tehát nem hangzanak túl biztatónak egy jövőbeni esetleges elnökkel kapcsolatban. De talán aggo­dalomra mégsincs ok. Az E- gyesült Államok több zseniá­lis, nagytehetségű, ragyogó nemes gondolatokkal megál­dott elnököt produkált már, s IRODÁNK A VILÁG VEZETŐ LÉGITÁRSASAGAINAK HIVATALOS KÉPVISELŐJE missouríi szenátor került az alelnökségb 1 az elnöki szék­be, aki társai szerint még missourii rőfösüzleiét sem tudta rendesen vezetni — azt is csődbe juttatva, — és nyak­kendőügynöknek is csak har­madrendűnek minősíthető. Az illetőt HarryTrumannak hívták, és talán nem túlzás, ha a század legnagyobb amerikai elnökének minősíthetjük. Az ellenvetés az lehetne, hogy Truman idejében a vi­lágpolitikai kérdések nem vol­tak olyan sokrétűek, nagy horderejűek, mint napjaink­ban. Csakhogy ez nem igaz. Pontosan ugyanilyen nehéz döntések voltak, s a forró há­ború hidegháborúvá való áta­lakulása bőségesen vetett fel problémákat ALACSONY ÁRAK SZAKSZERŰ ÜGYINTÉZÉS TÖLTSE A KARÁCSONYT BUDAPESTEN 2-3 hetes, rendkívül alacsony árú CSOPORTOS UTAZÁSOK BÉCSBE É£ BUDAPESTRE. Rendkívül népszerű HUNGÁRIA CSOPORTOK Indulás ideje: december 16, 19 és 23. 22-45 NAPOS EGYÉNI UTAK. # * NEW YORK-BUDAPEST-NEW YORK $322 IFJÚSÁGI ES DIÁK JEGYEK MÁR $200-TÓL. ROKONOK KI HOZATALA KEDVEZMÉNYES ÁRON Magyarországról, Csehszolvakjából, Romániából e's Jugo szláviéból. A kihozatalhoz szükséges. Közjegyzőileg hitelesített meghívó és garancialevél kiállítása. CHARTER UTAZÁSOK 7-10 NAPOS PIHENÉS A NAPSÜTÖTTE DÉLEN. PUERTO RICO; BAHAMA SZIGETEK ÉS JAMAICA: MEXICO; VENEZUELA; COLUMBIA; BERMUDA REPÜLŐJEGY-HOTEL MÁR $250-TÓL. Útlevél, vizűm, hotelfoglalás, gyógyfürdő, beutalások, autóbérlés, vásárlás, pénz- és csomagküldés. IKKA — TUZEX hivatalos befizetőhely, valamint a A humanista Roosevelt: a jaltai kompromisszum. A pri­mitív Truman: a hirosimai a­­tombomba és a berlini blokád. Lehet, hogy ez így sajnálato­san gusztustalannak hangzik, de a történelem azóta Trumant igazolta. Vagy talán nem Is ez a döntő kérdés, hanem az, hogy a váratlanul sorsdöntő hely­zetbe került primitív elnök mert és tudott dönteni. Minden országnak olyan vezetője van, amilyent meg­érdemel — mondja a politikai frázis. Ha Fordból az Egyesült Államok elnöke lesz, ez nem­csak azért van, mert az ország ilyet érdemel, hanem azért, mert az ország ilyen. Van egy ragyogó értelmisége, a­­mely ragyogásában hibát hibá­ra halmoz, s az egész világot a legszörmyübb diktatúrának készül kiszolgáltatni. S ugyan­akkor van egy meglehetősen primitív ádag-lakos3ága, a­szerűség, a szorgalom és ma­kacsság tulajdonságával van megáldva. Gerald Ford ezt a középszerű Amerikát képvi­seli. Természetesen, a buta­ságáról terjesztett legenda e­­rös túlzás. Olyan nagyon­­nagyon ostoba ember mégsem válhat képviselővé; még ke­vésbé a képviselőház kisebb­ségi csoportjának elnökévé. Semmi okunk tehát feltételez­ni, hogy Gerald Ford ne ren­delkezne, mondjuk, Trumané­­hoz hasonló szellemi képes­ségekkel, vagy azt, hogy ne­héz helyzetekben — megfelelő tanácsadókra hallgatva — ne tudná jól elirányítani Amerika hajóját a nehéz, zavaros vize­ken. A jelenlegi alelnök a mér­sékelt konzervatívok közé tar­tozik. Ha virginiai házára né­zünk, a szürke Amerika jut eszünkbe. A bejárati ajtón a csillagos-sávos amerikai lo­bogó ós egy paplrmassé ele­fánt ( a Republikánus Párt jel­képe) . Nem vall ugyan nagy fantáziára és Ízlésre, de an­nál inkább az amerikai átlag­ember lelkületére. Belpoliti­kában időnként szociális re­formokra szavaz, de legtöbb­ször meggátolja a nagy költsé­gű, látványos társadalmi áta­lakulásokat. Segít ugyan a né­gerek fölemelésében, de elle­ne van a kötelező Iskolai szín­keverésnek. Külpolitikában a "nemzetközi Amerika" híve, végig helyeselte a vietnámi háborút, legnagyobb harcosa Izráel korlátlan támogatásá­nak, mert az országot tekinti Amerika egyetlen szilárd bá­zisának a Xözelkeleten, és az a véleménye ( s ebben tökéle­tesen egyetértünk vele), hogy az ú.n. kapitalista világnak össze kell fognia erőit a kom­munizmus ellen. Mindent összefoglalva: re­méljük, hogy Nixon marad. Marad, mert ha voltak is o­­lyan ténykedései, amik nem feleltek meg az Egyesült Ál­lamok törvény-előírásainak, meggyőződésünk, hogy megfe­leltek az Egyesült Államok ér­dekeinek. Marad, mert azok, akik legjobban Igyekeznek " megfúrni", ugyanilyen baj­ba kerülnének, ha az ő tényke­désüket kezdenék rosszindu­latúan kutatni. Nixon ugyanis semmivel sem erkölcstele­nebb, mint bármelyik előde, vagy bármelyik szenátusi kép­viselőházi tag, vagy bárki más, aki közéleti funkciót tölt be a mai Amerikában, amely — mi tagadás, — erkölcsileg Igen mélyre süllyedt — csak éppen még mindig magasabb erkölcsi nívón áll, mint a vi­lág többi más országa. De ha bármilyen okból még­sem marad, helyét Gerald Ford foglalja el, akiskaliberű középszerű amerikai, aki ta­lán nem járatos filozófiában, szociológiában, közgazdaság­­tanban, pszichológiában, s a XX. század más, meglehető­sen megbízhatatlan, de divatos tudományában, viszont van jó­zan esze, tud dolgozni es ter­melni, jószívű és segítőkész; de ha azt látja, hogy "ki akar­nak vele tolni", akkor "bego­­rombul" és félelmetessé vá­lik. Fene tudja . . . Ahogy így ezt elmondjuk, hirtelen arra gondolunk: talán nem is tenne rosszat az Egyesült Államok­nak egy ilyen "középszerűel­nök". COMTURIST központi irodája. Pénzátutalás és vámmentes csomagok. Öröklakások. Bútorok és minden­féle építkezési anyagok. Autók: Dacia, Ford, Opel, Volkswagen stb. Háztartási cikkek: gáztűzhelyek, olajkályhák, hűtőszekrények,rádiók, televíziók, varrógépek, porszívók stb. Kitűnő minőségű tűzifa; 1 tonna ára csak $18. HUNGÁRIA IRODA 1603 SECOND AVENUE (83 utca sarok) NEW YORK, N.Y. 10028 Telefon 249-9342 vagy 249 9363 _________IZ_________i mely azonban a józan közép-E. GY. KÉT ŐRÁ ALATT KÉNYELMESEN ELÉRI 1945-ben alapított államilag eng. INGATLAN IRODÁMAT módja szerint válogathat a Catskill hegység legszebb kor­ién lévő kényelmes country otthonokban; egész évi, jól ala­tt üzletekben; motelek, hotelek, bungalow coloniek, föld ellák (1 acre-tól 4000 acre-ig),mindenfajta farmok és trailer kertekben. FRED HERZOG,REALTOR 29 FORESTBURG ROAD MONTICELLO, N.Y. 12701. Tel.: (914) 794-7340 JOCH AN AN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA MIT AKARNAK AZ ARABOK ? A múltban únos-untalan volt alkalmam hallani a teó­riát: a közelkeleti béke előfeltétele, hogy legalább egy alkalommal az arabok is arassanak győzelmet. E szerint a “bölcs” elgondolás szerint, az a tény, hogy az arabok minden Izráel ellenes háborújukat elvesztették, sérti a büszkeségüket és ezért nem köthetnek békét. Amennyi­ben ők is győzelmet aratnának, úgy ez helyre lenne hozva és megnyílna az út a béke felé, Sosem hittem ebben az elgondolásban, sőt őszintén be­vallva, mindig közveszélyes ostobaságnak tartottam. Sajnos —most elérkezett az ideje annak, hogy gyakorlatilag is be lehessen bizonyítani: mennyire tévedtek azok, akik ilyes­mivel áltatták magukat. Nem mintha — Isten őrizz — azt hinném, hogy az ara­bok a jomkipuri háborúban győzelmet arattak. Legalább is katonai szempontból ennek pontosan a fordítottja igaz. Aki kételkednék ebben, azt emlékeztetnem kell arra, hogy az egyiptomiakkal való hadifogolycserénél, Izrael több, mint 8300 arab foglyot szolgáltatott vissza 240 izráeli ellenében. Ennél csalhatatlanabb mércéje nincs a hadi­helyzetnek. Azonban az sem vitás, hogy az araboknak ■ voltak jelentős kezdeti sikereik. Igaz, hogy nagyobbrészt a mi hibáink következtében, de ez semmit sem változtat a tényeken. Ehhez járul még, hogy ha katonailag kétségbe­­vonhatatlanul vereséget szenvedtek is, politikai vonalon a jomkipuri háború nagymértékben megjavította a helyzetü­ket. Vajon megnőtt-e a lehetősége a békének velük? Itt természetesen olyan békére gondolok, amely számbaveszi Izráel érdekeit is. Nem hiszem, Egyiptom, amely hadseregének harmada be van kerít­ve, és az izráeli csapatok országának szívében állomá­soznak, békésebb húrokat penget e pillanatban — legalább is formálisan. Ha azonban meg akarjuk tudni, hogy mik az arabok igazi szándékai, akkor érdemes meghallgatni a távolabbi arab államok vezéreinek véleményét, mert ők Inkább abban a helyzetben vannak, hogy színlelés nélkül megmondhatják, mit akarnak. Ezek közül az utóbbi Idő­ben főként Gádáfi ezredes, líbiai diktátor és Feisal szaudiai király hallatta hangját, csaknem azonos módon. Ha rajtam múlna, akkor az izráeli kormány költségén terjeszteném — minden változtatás és magyarázat nélkül — Gádáfi nyilatkozatait; többek közt azokat, amelyeket párisi hivatalos látogatása Idején tett. Ez esetben ugyanis nem lehet arról beszélni, hogy a nyilatkozatok csak arab belső célokat szolgáltak. Ezek a nyilatkozatok és beszé­dek világosan bizonyítják az arabok célkitűzéseit. Gádáfi álláspontja teljesen egyértelmű. Szerinte Izráel idegen test a Közelkeleten, amelynek nincs ott semmi ke­resnivalója. Terve roppant “egyszerű”. Izráelben csak azok a zsidók maradhatnak meg, akik már 1948-ban is ott él­tek. Ezeknek joguk van — persze arab uralom alatt — “Palesztinában” maradniok. Az arab államokból származó Izráeli zsidókat vissza kell fogadniok azoknak az arab államoknak, ahonnan eltávoztak. Az európai származású izráelieket pedig kényszerrel vissza kell telepíteni szüle­tési országaikba... Ennyi az egész, amit “Gádáfi-tervnek” nevezhetünk. Se több, se kevesebb. De ez nemcsak Gádáfi egyéni véleménye. Feisal szaudiai király csaknem szórul-szóra ugyanezeket a nézeteket hang­súlyozza, sőt ezeket világosan Kissinger amerikai külügy­miniszter tudomására is hozta riadl látogatása idején. Kissingernek ugylátszik, sikerült meggyőznie Feisalt ar­ról, hogy őt zsidó származása nem befolyásolja; külön­ben Feisal talán mégis óvakodott volna éppen neki kitere­getni Izráel elpusztításának tervét. Kissinger egyébként évtizedek óta valószínűleg az első zsidó, aki látogatást tett Szaudlában, ahová zsidóknak tilos a bemenet. Kis­singer “kivételezett” lett, de úgylátszik, ez a kétes meg­tiszteltetés szórakoztatja őt. Legalábbis erre vall, hogy repülőútján Riad felé azon viccelődött, hogy a kíséreté­ben lévő újságírók közül a zsidókat ki engedik-e majd szállni a repülőgépből vagy sem0 Most, amikor az arabok igyekeznek bebeszélni maguknak, hogy ők győzelmet arattak, — minden teóriával ellentéte­sen —, ismét képeseknek érzik magukat Izráel elpusztí­tására és ebből nem csinálnak titkot. Önbizalmukat tény­leg visszanyerték; ez azonban nem a béke felé vezeti őket, hanem azt a hitet kelti bennük, hogy elérkeztek vágy­álmuk megvalósításához; ez pedig nem a béke, hanem Iz­rael megsemmisítése. Az a tény, hogy az arab olajzsarolás eredménye úgy Nyugateuróplban, mint Japánban az általuk elvártnál is sokkal nagyobb volt, végképp megrészegítette őket. Ma már valahogy úgy képzelik, hogy az olajzsaroiás segítségével hamarosan ők lesznek a világ ural, és a beijedt világ — követelésüknek megfelelően — fel fogja számolni Izráelt, anélkül, hogy nékik ezért újból háborúskodni kellene. Az összes jelek arra mutatnak, hogy minden arab po­litikai, gazdasági, vagy diplomáciai siker még csak job­ban megmerevíti az arabok álláspontját. A helyzet hason­latos a 38—39-es évek Németországáéhoz. Akkor még nagy számban voltak olyan emberek német földön, akik tudták, hogy Hitler katasztrófát hoz. Ahogy azonban a világ az Anschluss és München esetében behódolt Hitler zsarolásának, úgy tömődött be a józanok hangja, ós nyertek szabad kezet azok, akik azt hitték, hogy a zsarolás örök sikerekhez vezet. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az arab társadalom ma sokkal alacsonyabb színvonalon áll, mint a negyven év előtti németek, és még sokkal hajlamosabb arra, hogy meg­részegedjen a saját valódi vagy álsikereitől. Attól tartok, hogy amennyiben Izráel ma bármilyen en­gedményt tesz az araboknak, azt ők nem a béke fele való törekvésnek fogják tekinteni, hanem bizonyítéknak arra, hogy Izráel gyenge és van mód a megsemmísftesere. Az ő tanaik szerint ugyanis az erős sohaserti tesz engedmé­nyeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents