Menora Egyenlőség, 1972. március (11. évfolyam, 402-413. szám)

1972-03-11 / 402. szám

1972. március 11. * MENÓRA 5. oldal K ÖNYVKRIT1KA DOLMÁNYOS ISTVÁN: A SZOVJETÚNIÓ TÖRTÉNETE BUDAPEST (KOSSUTH KIADÓ) 197 1. 510 oldal Nem könnyű feladatra vállalkozik az, aki a Szovjetúniő Immáron ötven esztendős tör­ténetét kívánja volt részleteiben és össze­függéseiben papfrravetni. Az elméit évtize­dekben e témával több neves nyugati tör­ténész is foglalkozott, tollúk nyomán nem egy kitűnő munka került az európai Illetve amerikai olvasó asztalára. A politikai Iro­dalmat kedvelő magyar olvasóközönség eze­ket a könyveket természetesen nem olvas­hatta, és akit e téma érdekelt, annak hosszé Időn keresztül meg kellett elégednie a Bol­sevik Párt történetében tankönyvével, amely a pártagitátorok szerint, úgymond, teljes egészében fedte a szovjet állam fejlődésé­nek történetét. Dolmányos István, budapesti egyetemi ta­nárnak a Szovjetönlő történetével foglalkozé mdve így különös érdeklődésre tarthat-szá­­mot. '1945 óta ez az első olyan könyv, amely arröl a témáról magyar szerző tollából megjelent. Az 500 oldalt Is meghaladó mun­kát a budapesti Kossuth Kiadó az elméit hónapokban tízezer példányban bocsátotta közre, és mint hírlik, — bár a könyv nem olcsó, — nagy érdeklődés nyilvánult meg Iránta. A szerző mövét tizenhat fejezetre osz­totta. Az első részek, igen helyesen, azt az utat vázolják, amit a középkori orosz állam megtett, amíg eljuthatott a tizenki­lencedik század küszöbéig. Dolmányos a műit század Oroszországának történetét sok­rétűen tárgyalja. Igaza is van, hiszen ha a cárlzmus különböző megnyilvánulásait, fej­lődésének kritériumait, problémáit és terveit nem ismerjük, akkor a forradalmi moz­galmak kialakulását sem tudnánk a való­ságnak megfelelően követni. Dolmányos István könyvének erre a ré­szére jellemző a vitázó kedv. A különböző kérdésekben máig Is ható vitás álláspon­toknak széles teret enged. Újszerű az is, hogy az olvasót egyben a történetírói alkotó folyamattal is megismerteti, amelynek során maga is állást foglal, jóllehet ez nem mentes a pártos történelemszemlélettől. Dolmányos az 1917-es februári forradalom­ról Illetve a cárizmus bukásáról külön fe­jezetben számol be. Ennek során igyekszik az eseményeket nemcsak a bolsevik párt, hanem a polgári pártok szemszögéből Is Ismertetni. így közli azt az eddig alig ismert tényt, hogy épp az »Ideiglenes Kormány volt az a politikai grémium, amely az általános szabadság gondolatától vezéreltetve, már 1917 márciusában kimondta Finnország ön­állóságát^ és ünnepélyesen visszaállította a lengyel nép önrfendelkezésl J" jogát. Vagyis nem Lenin és a bolsevikok, hanem Orosz­ország első demokratikus kormánya tette lehetővé a cároktól elfoglalt és a biroda­lomba bekebelezettországok önálló államisá­gának helyreállítását! Dolmányos félszáz oldalon ismerteti ezek­nek a hónapoknak történetét, amelyek 1917 februárjától, azaz a demokratikus forradalom kitörésétől 1917 októberéig, a Lenin-féle hatalomátvételig tartottak. Itt is sok rész­lettel bővíti a magyar olvasó ismereteit, jóllehet a bolsevikok októberi puccsának leírásában már üjra a párttörténet-szabta normák alapján jár el. A hatalomátvétel, a régi államgépezet szétzúzása, a polgár­háború és a külföldi intervenció, ezek mind­mind külön fejezetei a könyvnek. A szerző számos kisebb-nagyobb adattal színezi az eseménytörténetet, miközben figyelmét nem­csak a kor politikai vagy katonai történel­mére összpontosítja. Nagyon helyesen, a korszak kultürális eseményeire Is kitér, sőt egyes fejezetek végén historiográfiai össze­foglalót Is nyújt az elmondottakról. Sajná­latos, hogy sem akkor, de a későbbiekben sem, nem közli azoknak a müveknek a címét, amelyekből idéz vagy amelyeket munkája során felhasznált. A huszas évek története, bonyolultságá­ban és ellentmondásaiban, központi helyet foglal el Dolmányos könyvében. A magyar olvaső előtt feltárul a szovjet állam ki­alakulása és a szovjet rendszer kiterjesz­tésének története a cári orosz birodalom területein. Csak Lengyelország, Finnország és a balti államok mentesültek a bolsevik párt uralmától, jóllehet Lenlnék ott Is meg­kísérelték hatalmuk kiterjesztését. Persze, ezekről az eseményekről vajmi keveset ol­vashatunk Dolmányos Istvánnál, és ha igen, akkor is csak olyan vonatkozásban, hogy abba a pártos cenzor szeme ne akadjon bele. Nagyon érdekes ezzel szemben, hogy Trocklj személye és Lenin melletti tevé­kenysége nem sikkad el a szerzőnél. Mi­után az ötvenes évekhez képest a mai szov­jet párttörténet is valamelyest rugalmasabb álláspontra helyezkedik, Dolmányos is meg­engedheti magának, hogy — Leninre hivat­kozva! — Trockijt Sztálinnal egyetemben a bolsevik párt legjelentősebb vezetőjének nevezze. Csak a Lenin halála utáni Időkre vonatkozóan változtat véleményt. Jóllehet, komoly és részletekbe menő érveket nem hoz fel Trockijnak a Központi Bizottság elleni politikai álláspontjára, amit pedig kö­zöl, az néhány sablónos, semmitmondó jel­zőből áll. A huszas évek Sztálinjával kap­csolatban sem tud Dolmányos egyértelmű álláspontot elfoglalni. Egyik mondatában "államférfidnak” nevezi a szovjet diktátort, de ugyanebben a bekezdésben már Sztálin önkényéről és személyi kultuszáról ír, amely azonban ezekben a huszas években még nem mutatkozhatott meg olyan mértékben, mint ahogy az a későbbiekben az emlékünkben él. 1929 decemberében Sztálin ötvenedik szü­letésnapját ünnepelte. Ekkorra Trockijt már kitiltották a Szovjetúniőből, Bucharln ellen büntető eljárást indítottak és az u.n. "sahtl üggyel” megnyitották a mű-perek sorozatát. Megindult az első ötéves terv és 1930 feb­ruár elsejével a Sztálin-vezette Központi Bizottság meghirdette a mezőgazdaság ál­talános kollektivizálását, fezt aztán tűzzel­­vassál keresztül is vitték, mitsem törődve azzal, hogy az eleddig is Igen elmaradott szovjet mezőgazdaságot még inkább a tönk szélére lökték. Dolmányos, nagyon helyesen, nem tagadja a kollektivizálással kapcsolatos "hibákat”, nem húny szemet a rettenetes károk felett, jóllehet, igyekszik ezeket a célhoz képest kicsinyíteni. A bolsevik párt cikk-cakk politikájára kitűnő fényt vet Dol­mányos ama közlése, hogy a párt a vidék­ről érkező riasztó hírek hallatára, néhány igen exponált körzetben gyakorlatilag lehető­vé tette a kolhozokból való kilépést. Az eredmény? ”A moszkvai területen például a kollektivizálásnak a szövetkezeti paraszt­­gazdaságok számára vonatkozó számaránya 72 százalékról 7.2-re zuhant vissza. Nyugat- Szibériában a parasztgazdaságok 54 % he­lyett csak 20 %-ban maradtak a kolhozok­ban.” A számok magukért beszélnek és az adatok is azt bizonyítják — es ezt persze a Szovjetűnióval foglalkozó nyugati történé­szek már rég kimutatták —, hogy a sztáli­ni kollektivizálás elhamarkodott, dilettáns, s hogy szovjet kifejezéssel éljünk, "mélyen népellenes” cselekedet volt. Mert a paraszt­ságnak terrorral végrehajtott szövetkezeti gazdaságba tömörítése nyomán éhínség ütötte fel a fejét nem egy nagyobb területen, s ezt a nehézkes szovjet rendszernek kiküszöbölni későn - és akkor is csak félintézkedések megtételével sikerült. A harmincas évek közepén az ország gazdasági helyzete valamelyest javult. El­törölték a kenyér-, zsír- és húsjegyeket, amelyek — és erről nem ír Dolmányos; — 1914 óta szinte egyfolytában érvényben vol­tak, s az első ötéves terv nyomán úgy tűnt, hogy ha lassan is, de a szovjet polgárok életszínvonala emelkedő tendenciát mutat. Ekkor dördült el Leningrádban Nyikitín szovjet diák revolvere, amely Kirovót, a "nagy hazafit” megölte. Hruscsovnak Nyuga­ton jól ismert u.n. XX. pártkongresszus­beli titkos beszédéből ma már tudjuk, hogy a politikai gyilkosságot elkövető diák nem a maga nevében cselekedett. Sztálin volt az, aki a Központi Bizottságban, a kollek­tivizálás csődje miatt megingott tekintélyét versenytársának, Kirovnek meggyilkolásával kívánta megerősíteni. Mert e politikai gyil­kosság kiváló jogcímet szolgált ahhoz, hogy a pártonbelüli ellenzékkel a legdurvább és legvéresebb módon leszámoljon. Dolmányos 500 oldalas könyvében, sajnálatos módon csupán egyetlen oldalt szentel a "po­litikai pereknek és törvénytelen megtorlá­soknak”, Itt is csak azt jegyzi meg, hogy ”1936—37—38-ban a volt trockista-zinov­­jista-bucharinista ellenzék tagjait bíróság elé állították és nagyrészüket kivégezték". Majd; "Tuhacsevszkij mellett a tisztikar számos tapasztalt kádere is az áldozatok közé került”. Hogy milyen számosán voltak a likvidáltak, arról tanúskodnak az azóta nyilvánosságra került adatok. így például a hadsereg 5 marsallja közül 3, 15 hadse­regparancsnok közül 13, 85 hadtestparancs­nok közül 57, 195 hadosztályparancsnok kö­zül 110 és 406 brigádparancsnok közül 202 esett a tisztogatások áldozatául. Ami pedig a "civil” áldozatokat illeti, hadd Idézzük Itt A. D. Szacharovnak, a Szovjet Tudományos Akadémia tagjának Nyugaton megjelentetett Memorandumából az alábbi összeállítást;, ”1936 és 1939 között több, uíint 1 millió 200.000 párttag, az össz-párttagság fele, járta meg a börtönöket és az internálótá­borokat. Ezek közül 1953 után csak 50.000-en térhettek vissza a polgári életbe. A többi az NKVD kivégzö osztagai által, a kihall­gatások során, vagy pedig a lágerekben pusztult el..." Szacharov a sztálinizmus áldozatainak számát tízmillió emberre teszi... A sztálini rendszer népellenes belpoliti­kájáról csak a sorok között olvashatunk Dolmányosnál. így pl., amikor a szerző a munkássággal szembeni új, drákói rend­szabályokról tudósít, amiket 1940 elején ve­zettek be, vagy amikor arról ír, hogy ugyan­ebben az időben az eddigi hat- és hétörás munkaidőről ismét visszatértek a nyolcórás munkaidőre, sőt a hatnapos munkahét helyett a hétnapos munkahét (hét nap munka, egy nap pihenés) került bevezetésre. Egy 1940 júliusában megjelent rendelet büntetőjogi fe­lelősséget hárított a selejtes cikkek termelői­re. 1939-ben — írja Dolmányos — létre­hozták az Állandó Moszkvai Mezőgazdasági Kiállítást, amely a kollektív mezőgazdaság "eredményeit” volt hivatva bemutatni. Hogy ezzel a szovjetek nem nagyon dicsekedhettek, példázza Dolmányosnak egy elszólása, mely szerint az 1940-ben begyűjtött gabonamennyi­ség csak "valamivel” haladta meg az 1913-as cári Oroszország mezőgazdasági hozamát! Külön fejezet foglalkozik a könyvben a Szovjetúnlónak a második világháború küszö­bén viselt szerepével. Dolmányos Itt igen dogmatikus álláspontra helyezkedik, és ami nem- illeszthető be a "sémájába”, azt vagy kihagyja, vagy éppen meghamisítja. 1939-re vonatkozóan ugyan megemlékezik a Hitler- Sztálln paktumról, de arról, hogy a két diktátor ugyanez évben barátsági szerződést is kötött egymással, arról még egy fél mondatot sem olvashatunk a könyvben. Ha­sonlóan hiába keressük a Pravda 1940 au­gusztus 23,-i vezércikkének idézetét is, amelyben nem kevesebbről, mint a világ­háború kirobbantásának felelősségéről van szó. A Pravda ugyanis akkor szószerint ezt írta; "Anglia és Franciaország támadt Németországra és így e két ország vállalta magára a felelősséget a mostani háborúért.“ A német-szovjet háború lefolyását Dol­mányos szinte lexikális rövidséggel rögzíti. Adatai jórészt az ismert hivatalos állás­pontot tükrözik, így sokhelyütt elnagyoltak és végkövetkeztetéseikben sem felenek meg a valóságnak. Nagyon érdekes, ahogy Dolmányos a há­ború utáni időkről ír. A mintegy nyolcvan oldal terjedelmű részben nemcsak az újjá­építés eredményeiről, de a számtalan ne­hézségről, problémáról is megemlékezik, így megemlíti azt is, hogy 1946-ban a Szov­­jetűnió területén több helyen éhínség kelet­kezett, amely az 1921-es éhínséget még felül is múlta, A szerző ír Sztálin törvény­telenségeiről is és a sok "politikai ügyről”, amely ’’számos ártatlan áldozatot követelt". Hruscsov személyét és a szovjet politikai életre gyakorolt hatását elég széles skálán ismerteti Dolmányos. Ezekről az évekről sok adatot közöl és következtetései nem egyszer figyelemreméltók. Brezsnyev hata­­^loprakerülése és az új...szovjet kül- és belpolitikai irányzat-külön fejezetet képez a könyvben, amely a Szovjetúniő Kommunista Pártjának 24-ik kongresszusával fejeződik be. Összegezve az elmondottakai; megállapít­hatjuk; Dolmányos István nehéz feladatra vállalkozott, amikor Magyarországon első­nek megírta a Szovjetúnió történetét. Út­törő munkássága ezért — a felmutatott hiá­nyosságok ellenére, — több vonatkozásban dicséretet érdemel. Nem az ő hibája, hanem a Szovjetúnió történetét kialakító bolsevik párté, hogy ötven év szovjet története előt­tünk, demokraták előtt, se nem vonzó, se utánzásra nem méltó! SÁNDOR BÉLA KORUNK legelterjedtebb autóbaleset sérülése a whiplash. Sokan kapnak ezért komoly pénzt a biz­tosító intézettől. Ezen az alapon kér 4500 dollárt Bimbo, az elefánt Is. A bíróság meg is Ítélte ne­ki. Az történt ugyanis, hogy a 16 éves Bimbo, ’’aki” egy cirkusz sztárja volt, ketreckocsija ösz­­szeütközött egy teherkocsival. Bimbónak azóta nincs kedve se táncolni, se vízisíéiül. Ennyi kár­térítést Igazán megérdemel. A HÉT LEGMULATSAGOSABB HÍRE kéthelyre­­lgazftás volt. Az egyik Londonból, a másik Wash­ingtonból származik. A Scotland Yard jelentette, hogy Palesztinái terroristák el akartak rabolni egy El-Al repülőgépet, de a gépen lévő biztonsá­gi tisztek lefegyverezték őket. Az El-Al helyre­igazítása megállapítja, hogy semmiféle rablási kísérlet nem történt; a repülőgépen rövidzárlat keletkezett és ez riasztotta a heathrow i repülő­teret. A többit a Scotland Yard kombinálta hozzá. Még mulatságosabb az amerikai hír. Múlt ok­tóberben jelentette két egyetemi kutató, hogy a hold felszínén érzékeny műszereik segítségével víznek a nyomát fedezték fel. Ez ellentétben Ilit minden eddigi tudományos teóriával. Egyes bátor álmodozók már arra is gondoltak, hogy a holdat ilymődon oxigénnal lehet ellátni. Most azonban megállapították, hogy a holdon talált nedvesség nem más, mint az .Apollo-14 űrhajó illemhelyé­nek a holdra kilőtt tartalma. Az flrutasok vizele­­te néhány hétig keringett az űrben, aztán szép las­san letelepedett a holdon s így mutatkoztak pára­nyomok. Levegő azonban aligha lesz belőle. * * * A PLAYBOY magazin minden hónapban kö­zépső oldalán egy szép meztelen lány képét közli. Múlt hónapban egy detroiti kislány, Debbie Hanlonlett vol­na soron, akinek ezért 5000 dollár járt volna. A fényképek elkészül­te után azonban Debbie kijelentette, hogy ö igen vallásos és vallá­sos érzését az 5000 dollár nem fojtja el eléggé. így a képeket meg kellett semmisí­teni. Pedig vannak szakmák, ahol a vallásosság nem szükséges elő­feltétel. ZÜRICH FŐPOLGÁRMESTERE naponta csak egy órát tölt hivatalában. Szerinte ennyi elég az utasí­tások kiadásához és a levelek aláírásához. A töb­bi időt a városban sétálva tölti, inkognitóban meg­látogat iskolákat, kocsmákat, üzleteket, ellenőrzi a rendőrök és utcaseprők munkáját, beszélget a gyalogosokkal és a koldusokkal, s ahol valami sza­bálytalanságot lát, ott másnap — egyórás munka­ideje alatt — kirója a büntetést. EGY CONNECTICUT! CSAL AD még a nyár fo­lyamán kirándulni ment Wyomingba. Letáboroz­tak, de a többnapos táborozás után a hulladékot az idegen farmon hagyták. A farm tulajdonosa mindent összegyűjtött, kinyomozta a szemetelők címét és egy plasztikzacskóban, udvarias levél kíséretében, ajánlott postaküldeményként visz­­szajuttatta elmükre. Suckóltautn CnttrpriMA PreáenU: SZENZÁCIÓS ELŐZETES BEJELENTÉS! -ÖRÖMMEL KÖZÖLJÜK, HOGY MINDEN EDDIGI SZÍNHÁZI ELŐADÁST FELÜLMÚLÓ MŰVÉSZI ESEMÉNY LESZ * SZOMBAT,197?.április 8-án este és VASÁRNAP1972.április 9-én délután A JULIA RICHMAN HIGH SCHOOL SZÍNHÁZTERMÉBEN 317 EAST 67th STREET AT THE SECOND AVENUE HÁZY ERZSÉBET u BARKAS IVÁN A Magyar Állami Operabáz művésznője A ma élő legnagyobb magyar színművész KELEN TIBOR tenorista személyes fellépésével Jegyelőjegyzés mármost! $8.- Í7.-$6-$5.-árban \ "büchsbäum"'nterTrises"Inc" 15611» avenue"'"! ^ (81. utca sarok, Manhattanban) Telefon; 628-5771 (Bármikor hívható) * RÉSZLETES MŰSOR ISMERTETÉS A KÖVETKEZŐ HETEKBEN VERSENYBEN KÓSTOLUNK,... Örömhírt közölhetünk azok­kal, akik eddig hiányolták éle­tükből a bor-világversenyt. Most már lesz ilyen is. Még­pedig az első Budapesten, ez év augusztus 21 és 31 között, A szőlőtermelésben vezető 30 országot hívták meg a ver­senyre, ahol 1200 féle bor’In­dul” majd. Szakértőbizottsá­gok fogják megállapítani, me­lyik juthat a döntőbe, és melyik nemzet legjobb fajtájának íté­lik oda a világbajnokságot. SZŐRÉT TOKAJ HEGY ÁLJÁN Európa-szerte hamisítják matát kilenc percnél tovább lehet érezni, három csillag­gal jutalmazzák, i Magyarországon lázas ké­szülődés folyik a borverseny­re, főleg azért, mert régi pa­nasz, hogy a márkás borokat, — főleg a tokajit — sok helyen hamisítják. A borászok még egy új jelszót is kitaláltak; ”Az alkoholizmus elleni küzdelem leghasznosabb módja a kultú­rált ivásl” Vagyis ne csak ve­deljük az italt, mint a disznó, hanem tudjuk is, hogy mikor és mit Iszunk, — mondják. A budapesti rádió el is magya­rázta, hogy étkezés előtt aján­latos néhány korty Pannónia Aranyát, vagy Tihanyi Regét Hárslevelűt, Mátra Gyöngyét vagy Egri Leánykát. A sül­teknél áttérhetünk a Móri Ezerjóra és az Abasári RIz­­lingre, de csak módjával, mert nincs annál csúnyább, mintha valaki beosztás nélkül issza részegre magát. Különben is kell a hely a paprikáshoz, ami­hez Nemes Kadarka, Badacso­nyi Szürkebarát és Muskotály járul. Egy igazán szép ünnepi ebéd természetesen elképzel­hetetlen hal nélkül, s ezt na­gyon helyes megúsztatni egy kis Ezerjóval, Badacsonyi Rizlinggel, Tokaji Furminttal, Csongrádi Kadarkával. Mindenesetre, Budapesten sajátságos módonfolyik a harc az alkoholizmus elterjedése ellen. Dehát Istenem, az ál­lamnak szüksége van a bevé­telre, no meg a világverse­nyen sok zsűritagra van szük­ség, és a zsűritagok alapos előkészítése és a kellő edzés a biztosítéka a nagy bor­­olympiász sikerének. A magyarok legkedveltebb vacsorázóhelye: PAPRIKA RESTAURANT Magyar ételkülönlegességek. Házilag készült sütemények Bor, sör, cocktail, likőr, Óhazai különlegességek. Tel: RH 4-9227 * £ 1529 YORK A VE., NEW YORK Az Ilyen pontozásos sport­ágaknál, aholzsüridönt, gyak­ran fordulnak elő Igazságta­lanságok. Hát még itt, ahol a túlsók benevező egy idő után — hogy úgy mondjuk — túlsá­gosan kimeríti a zsűri meg­figyelő képességét. Éppen ezért a kóstolást szigorú szabályzatnak vetik alá. Pél­dául, egy zsűritag egyetlen nap alatt csupán 60-féle bor­ról mondhat véleményt. Erről a hatvanról viszont meg kell állapítania a bukéjlt (illatát, zamatát), valamint tisztasá­gát és erősségét is. Egy faj­tából a kóstolónak csak fél­decit szabad kitölteni, de még így is kétséges, hogy a hatva­nadik féldeci nem ”csa varint­ja-é meg az érzékszerve­ket?” A borok besorolása attól függ, hogy a zamat hány per­cig marad meg a zsűritagok szájában. A háromperces fzességü bort egy csillaggal, a négytöl-nyolcpercest kettő­vel, azt pedig, amelynek za-HIRDESSEN A MENÓRA HASÁBJAIN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents