Menora Egyenlőség, 1972. március (11. évfolyam, 402-413. szám)
1972-03-27 / 413. szám
AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA Ára: XI. ÉVF. 413. SZj4M 30 cent 1972. MÁJUS 27. MÁRTIRÜNNEP NEW YOR Hétszázan gyűltek egybe a Park East Synagogue-ban május 21-én, vasárnap délután az évenként megismétlődő gyászünnepélyre, amely méltó keretet adott a hatszázezer magyar zsidó mártír emléke előtt a newyorkl magyarszármazású zsidóság kegyelete lerovásának. Mint az előző években, úgy az Idén is együtt rendezték a magyar zsidó érdekeltségű newyorkl szervezetek az emlékünnepélyt. Színhelyéül ismét a Park East Synagogue-t választották, amelynek főrabbija, Rabbi Schneier Arthur, a Magyar Zsidók Világszövetségének lelki vezetője is. A magyar zsidó katasztrófa 28. évfordulója alkalmával a kegyeletes aktus résztvevői már a hivatalos kezdet előtt összegyűltek a templomban. A szertartás a délutáni imával kezdődött. Mr.Sam Grüner imádkozott elő a tőle megszokott elhivatottsággal. Ezután Schneier főrabbi lépett a szószékre, amikor volt magyar zsidó munkaszolgálatosok bevonultak az amerikai és izráeli zászlókkal. A főrabbi megnyitó szónoklatában mély hatást kiváltőan mutatott rá az emlékezés kötelezettségének vallási előírásaira, és hivatkozott arra, hogy ő maga, mint volt magyar zsidó náciáldozat kiváltságnak tekinti, hogy ezen a kegyeletes eseményen résztvehet. Dr.Kardos László, a MUSz szövetség elnöke magyar nyelven fejtegette a megbocsájtás és a felejtés lehetőségének problémáját. Ékesszólóan világította meg, hogy a magyar zsidóság túlélőinek nincs joguk megbocsájtani és nem felejthetik el mártírjaik emlékét soha. A hallgatóságot mélyen megrendítették a szónok belső erőtől fűtött szavai. Farkas Ervin, a Világszövetség központi igazgatója tartotta meg ezután angolnyelvü beszédét. A zsidó vallásnak arra a sajátságára hivatkozott, hogy minden megnyilvánulásában öröm és bánat egy részről, valamint múlt és jövő másrészről egybeolvad és ugyanannak a jelenségnek két oldalát, két arculatát képezik. A zsidó vallás e sajátságát mindig szem előtt kell tartani, mert ez irányítja a zsidó történelmet. A 28 évvel ezelőtt történt katasztrófa után 4 évvel elérhetetlennek látszott álom vált valóra Izráel államának megalakulásával. A zsidó történelem kétarcúsága ismét megnyilatkozott. A ma .zsidó emberének is ennek megfelelően kell élnie és gondolkoznia. Szem előtt kell tartania a múltat, mártírjaink kegyeletét és egyidejűleg építeni kell a zsidó nép jövőjét és újjászületését szolgáló Izráel államának támogatásával. A felszólalások után került sor az ünnepélyes gyertyagyújtás szertartására, amelyet Willinger Dezső, az UHJA vezetője vezetett le. Előbb a Jad Vasém kegyeleti emlékmécsesét gyújtotta meg a newyorki magyar zsidó közélet 6 vezető személyisége: Nánási Miklós, Waldman J. Tibor, Fettmann József, Farkas Alfréd, Pollatsik André és Freitag Walter, majd a 28. évforduló jeléül Anti Ödön és Somló József vezetésével a szervezetek képviselői gyújtották meg a 28 emlékmécset. A Hungária Radio az idén is lerótta kegyeletét a magyar zsidó mártírok előtt: piros és fehér szalaggal diszitett örökzöld között elhelyezett fehér gyertyát gyújtott meg a rádió nevében Brummer Sándor, a MUSz szövetség igazgatósági elnöke, aki az ünnepélyt rendezte. Az emlékmécsesek valamennyien felgyultak, amikor Grosz Ernő a Forest Hills Jewish Center nagyszerű hangú főkántora énekelni kezdte a mártírok gyászdalát. Szivbemarkoló jelenet volt. Az Ovinu Malkénu elhangzása után Quittmann Z.Herman a Bnai Zion országos főtitkára lépett a szószékre, hogy az ünnepély összefoglaló beszédét elmondja. Köszönetét fejezte ki a magyar zsidók Világszövetsége vezetőinek a gyászünnep megrendezéséért és rámutatott az együttes épitőmunka fontosságára, mint a zsidó nép jövőjének egyetlen járható útjára. A Világszövetség és a Bnai Zion ma már megtalálta egymást és az együttes munka már eddig is sok sikert mutat fel. További nagy feladatok állnak előttünk, de bízunk abban, hogy a mártirok szellemében való testvéri összefogás ezeknek megoldására fog vezetni. Ismét Grosz főkántor lépett az emelvényre, hogy a EL Mole Rachamim emlékimát recitálja. Az ünnepség méltó befejezéseként a hallgatóság együttes Kaddis-imája zárta be a szertartást. ixki zixk: :>JKI =x IC IX IC MEGHÍVÓ A MONTREÁLI MAGYARNYELVŰ ZSIDÓK MÁRTÍROK TEMPLOMA Hitközség szeretettel meghívja tagjait, családjaikat és Montreal magyarnyelvű zsidóságát az 1972 június 4-én, vasárnap d.e. fél 11 órakor a hitközség templomában (3910 Courtrai Ave.) alatt tartandó mártírok emlékünnepére ÜNNEPI SZÓNOKOK : Schnürmacher Miklós rabbi, Dr.Arje Béla hitközségi elnök, Fleischer Tibor vezetőségi tag. Az emlékgyertyákat a nőegylet tagjai gyújtják. 3MC MIT SÜTNEK KI MOSZKVÁBAN? Minden más esemenyt elhomályosít Nixon elnök moszkvai látogatása, amit az évtized diplomáciai manőverének nevezhetnénk, ha nem előzte volna azt meg néhány hónappal egy sokkal nagyobb jelentőségű megbeszélés Pekingben, ahol valamenynyire normalizálni kezdték Kína és az Egyesült Államok kapcsolatát. A mostani, moszkvVi tárgyalás tulajdonképpen a pekinginek folytatása, legalábbis amerikai szemszögből az. Mert a politika természetéből eredően, tanúi lehetünk ugyan állandó hintázásoknak, taktikai ingadozásoknak, de a nixoni külügyi vezetés alapvető célja kétségtelenül az, hogy minél jobban kimélyftse a két kommunista nagyhatalom közt fennálló ellentéteket, még azon az áron is, ha közben mindkettővel bizonyos kompromisszumokra kényszerül. Néha annyi a ködösítés, hogy a sok fától nem látszik az erdő. Washingtoni bizalmas belső körökben azonban szájról-szájra jár egy szűk kormányértekezlet vitája. Rogers külügyminiszter arról beszélt, hogy milyen rossz benyomást tett rá a Kínában tapasztalt militáris és dogmatikus életforma, és párhuzamot vonva Kína és a Szovjetunió között, megállapította, hogy ezen a téren jelentős különbség van a Szovjetunió javára. Mikor beszédében idáig jutott, Nixon közbevágott és szokatlanul éles hangon jegyezte meg: talizmussal kötött szerződés eredményeként. Moszkvának alapvető célja, hogy ehhez hasonló gazdasági együttműködési szerződéseket produkáljon. Ezért áldozatra is hajlandó. Egyik ilyen kompromisszumos áldozat volt az, hogy keresztülerőltették a német parlamentben a szovjet-német paktum ratifikálását, olymódon, hogy Moszkva elfogadta a német szövegmagyarázatot. A német szövegmagyarázat pedig úgy szólt, hogy bár a háború után kialakult határokat elfogadják, ez nem jelenti azt, hogy a németek lemondanának a két Németország egyesítésének gondolatáról. Fontos tehát a paktum az olaszokkal, a németekkel, a franciákkal. De a legfontosabb a nyugat vezető hatalmával, a világ legnagyobb ipari erejével, az Egyesült Államokkal. A moszkvai értekezleten tehát főleg erről lesz szó. Hogy a szovjet vezetők mit adnak ezért cserébe, ez csak a titkos tárgyalásokon kerül majd szóba és nem kerül a nagy nyilvánosság elé. Mint ahogy a pekingi tárgyalások titkos záradékot sem tudja senki. Még a Szovjetunió sem és ez különösen aggasztja őket. De az nagyon valószínű, hogy a tárgyalások fő-vesztese az északvietnámi kormányzat lesz. Ennek sem lesz látványos külső megnyilatkozása, csak éppen módot fognak találni arra, hogy az Egyesült Államok nagyobb presztízs veszteség nélkül és a nyílt kommunista győzelem elismerése nélkül mászszon ki a szerencsétlen vietnámi háborúból. A pekingi tárgyalások valóban új történelmet nyitottak a diplomácia terén. Moszkvában ilyen nem lesz. Zászlólengetés lesz, cvikipuszi, szónoklatok, nyilatkozat a békés együttélésről, ünnepélyes szerződés aláírás — és aztán lényegében nem változik semmi. De azért ismerjük el, az ilyen alapvető változást nem hozó tárgyalások még mindig sokkal jobbak, mint az esetleges alapvető változásokat hozó harcok. — Nem szeretném, ha bárki ebben a teremben abban az illúzióban ringatná magát, hogy a kommunizmus különböző fokozatai között alapvetőek a különbségek. Amikor a moszkvai tárgyalások várható eseményeit latolgatjuk, ezt a szempontot kell szem előtt tartani. Nixon jobban ismeri a kem anizTius ideológiáját és főleg harci taktikáját, mint bármelyik elődje. Talán ő az első olyan amerikai tárgyaló fél, aki illúziók nélkül megy; aki nem hiszi, hogy a nagy ölelkezések, a nagyfogadkozások vagy akár az ünnepélyesen aláírt szerződések is gyökeresen változtatnának a helyzeten. Persze, lehet időt nyerni, lehet taktikai eredményeket elérni; egyet nem lehet: lecsendesíteni, megszelídíteni a szovjet imperializmust. Ezért Nixon változatlanul az erő helyzetéből kíván tárgyalni. Ezen a téren bizonyos előnnyel megy Moszkvába. Az tudniillik, hogy ez a tárgyalás a vietnámi blokád ellenére egyáltalán létrejött, Nixon álláspontjának helyességét bizonyítja. A beharangozott és nagyon várt Eisenhower-Hruscsov találkozót annakidején ennél sokkal kisebb ok miatt fújták le. Tulajdonképpen nem is volt ok, csak mondvacsinált ürügy; a Szovjetunió fölött lelőtt kém-repülőgép ürügye. Most folynak a tárgyalások Moszkvában, miközben párezer kilométerrel arrébb amerikai és szovjet repülőgépek légiharcokban csapnak össze, és teljesen világos, hogy Amerika —bármilyenkülső és belső nehézségekkel jár is ez, — nem hajlandó átengedni Ázsiát a kommunista befolyásnak. De ha a legnagyobb kérdésekben, Vietnám és a Közelkelet problémájában nem lehet elképzelni megegyezést; ha, mint erre sok jel van, Nixon nem hajlandó további 'kiárusításra "Európában, úgy mégis — mi várható Moszkvában ? A legfeltűnőbb eredmény, minden valószínűség szerint, egy látványos megegyezés a SALT- tárgyalások terén. Az atomfegyverkezést, vagy legalábbis az atomfegyverek használatát limitálni fogják, és ez bizonyos nemzetközi enyhüléssel jár, még akkor is, ha a Szovjetuniónak nincs szándékában az egyezményt betartani. A másik eredmény egy gazdasági szerződés lehet. Bármilyen ellenszenvvel viseltetünk is a szovjet rendszer iránt, mégsem eshetünk abba a hibába, hogy a mai moszkvai vezetést a sztálini korszakkal azonosítsuk. A Szovjetet ma csavaroseszü technokraták vezetik, akiknek egyik csoportja a rendszer okozta gazdasági zűrzavarból nem lát más kiutat, mint szoros kapcsolat kiépítését a fejlett technikájú, gazdaságilag előrehaladott nyugati országokkal. A Szovjetunió elégedetlenkedő lakosságának véleménye szerint, az elmúlt évek legnagyobb szovjet sikere a Zsiguli. Vagyis: a szovjet autó, amelyik végre modern és amelyhez nemcsak elméletben, hanem — nehézségekkel bár, de gyakorlatban is hozzá lehet jutni. A Zsiguli jó autó, nyugaton is ismerik, ott úgy hívják, hogy Fiat. A Fiat-művek készíti a Szovjetunióban egy, az olasz nagykapi-MÁRTÍROK TEMPLOMA 1972 Május 28.-án Vasárnap de. 11-kor MÁRTÍRJAINK és ISRAEL ELESETT HŐSEINEK emlékére GYÁSZISTENTISZTELETET tart a Beth Sholom templom 1445 Eglintin W. szentélyében, melyre Önt. nagybecsű családját és batátait szeretettel meghívjuk. Ünnepi szónokok: Rabbi Dr. ZÁGON ZOLTÁN KERTÉSZ SÁNDOR Hon ALLAN GROSSMAN,miniszter Cantor; KELEN TIBOR és GABRIELLA MEGHÍVÓ a Magyar Zsidók Világszövetsége ren dezésében a United Jewish Appeal gyűjtés keretében Dr. Görög Frigyes tiszteletére rendezendő TESTIMONIAL DINNER-re 1972 június 4-én vasárnap este 6 órakor az AMERICANA HOTEL Georgian Room-jába. (53rd St. & 7th Ave.) AZ EST CHAIRMAN-JE: Fettman József Co-Chairman-ek: ANTL ÖDÖN, FARKAS ERVIN, GEIGER LÁSZLÓ, NÁNÁSI MIKLÓS, RÓTH JÓZSEF, WALDMAN TIBOR
