Menora Egyenlőség, 1970. szeptember-november (9. évfolyam, 325-333. szám)

1970-11-07 / 333. szám

MENORA * ROS HASANA supplement B15 oldal MONTREAL 13fl5r R3TD H3»5 Barátainak és ismerőseinek Boldog Új Évet és Kellemes Ünnepeket kíván de PARIS 140 CREMAZIE BLVD. WEST A legdivatosabb finom kötöttáruk gyára tulajdonosa TERHEL DIDIER {XX3eXXX3SX%X3tXXXXSXSXX3SXXX3S3eXXSXXS3eXSS3SXXX3SX3l n. 3fr- • -3 TT — r- se- ^ e- ' sí ísnsn n3TD ni»? Barátainak és ismerőseinek Boldog Űj Évet és Kellemes Ünnepeket kíván HOME FURNISHING LTD. 5426 CŐTE ST.LUC ROAD Telefon: 489-9 326 HARDY FERENC és családja THE 2500 BATES RD.. SUITE 101. Tel.: 731-1656; Rés.: 342-1264 és A. KORNFELD és CSALÁDJA 2567 EKERS AVE. Miután ezidén újévi üdvözlőkártyákat nem küldenek, EZÚTON KIVANNAK BOLDOG ÚJÉVET KEDVES ROKONAIKNAK, BARÁTAIKNAK ÉS KEDVES VEVŐIKNEK isnsn ima MYLORD SHIRT CO. 40 HORNER AVENUE TORONTO 9150 MEILLEUR ST. MONTREAL Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván kedves Vevőinek, Barátainak és Ismerőseinek ERÉNYI SÁNDOR és felesége a FRANK RESTAURANT tulajdonosai (a 11-es országúton, St. Agathe előtt) BOLDOG ÚJÉVET és KELLEMES NAGYÜNNEPEKET kívánnak a Continental Social Club tagjainak, kedves Vendégeiknek és Barátaiknak FEKETE ÉVA AKI HAZATALÁLT Ahol mi találkoztunk, ott nem voltak ünnepek, naptár se volt; idő se volt. Csak bennünk. De a belső naptárt; teljesen függet­lenül a kívülről ránkpattogó pa­rancsoktól, amelyek felosztot­ták a napokat; elválasztották a reggelt és az estét csak azért, hogy végül tagolatlan, végtelen ködgomollyá váljanak és ránk­feküdjenek és megfullasszanak, — a belső naptárt azt mindenki pontosan vezette. A smasszerek a karácsonyt hiplssel szentelték meg; fegy­­örők meg házimunkások (le­hetőleg nyilasok) kiszórták a szoba közepére a szalmazsákok tartalmát is, eltépték a titok­ban őrzött fényképeket, meg­taposták a saját hajunkkal hím­zett emléktárgyakat, amagunk­­csinálta kötőtűket; husvétra fá­radt olajjal készült marharépa lett az ünnepi ebéd; a kommu­nista pirosnetüs napokon, mint április negyedikén meg május elsején a közkegyelemről szál­longó hfreket "összetartás - sál cáfolták, szóval megduplázták az őrséget, nem engedték kiürí­teni a küblit vagyfriss vizetbe­­hoznl a szobákba, fgy hát tele hólyaggal és szomjasan lelke­sedtünk a munkásosztály leg­újabb eredményeiért. Ilyenkor Katonáné elmondta Huszárnénak, hogy főzi ö a töl­töttkáposztát; aztán fejére húz­ta a csikós kabátot; — Most hagyjatok 1 Mostuta­­zom! — és gondolatban ünnepi asztalt terített az urának mega komáknak. A nyilasok egy kupacba gyűl­tek és a régi szép időket emle­getve versengtek, ki a nagyobb hős. Hudász Ila, csont és bőr karvaly-törpe, nyomban rátá­madt Reményinére, aki ártat­lanul ül kilencedik éve; — Teneked mit jár a szád? Te nem is csináltál semmit 1 En legalább tudom, miért ülök I Én legalább a falhoz csapkodtam azokat a ronda zsidó kölköket I Nem is bántam meg 1 — Én se 1 — harsantfel a dra­­bális Stöckel Bora. — Azt bá­nom, hogy nem nyírtam ki töb­bet 1 Csak még egyszer szaba­duljak ki, hírmondót se hagyok belőlük, az Isten engem úgy segítsen I — mészáros-öklét rázta, kétszeres gutaütés után remegett a feje, — igen - igen- fgy lesz ... Steiner Juli mellettem feküdt; és amikor csak Ilyeneket hallott, kreol bőre elzöldült, keskeny szája vértelenné vált, konok fe­kete szeme befelé fordult. Még járni se tudott, amikor az ap­ját elvitték muszosnak. Soha­sem tért vissza. 1954 elején, Kalocsán, a női börtönben találkoztunk Julival, de én már ismerősként köszön­töttem; igen sokat hallottam fe­lőle még a kistarcsai lntemálő­­táborban, nem akármilyen for­rásból, hanem a legjobb barát­nőjétől, aki végülis aláírta azt a vallomást; melynek alapján Julit tíz évre ítélték. Kémke­désért és összeesküvésért. Juli 21 éves volt; én 28, ta­pasztalt asszony, kicsit a nő­vére. Mindig féltettem, mert csak ült; csak ült az ágya szé­lén — alsó ágyon laktunk—sen­kivel sem beszélgetett, a csaj­káját sem tudta elmosni, a kö­tőtű lehetetlenül állt a kezében, kétbalkezes volt; a varrodában alkalmatlannak bizonyult; köny­veket nem adtak neki, de külön­ben is rövidlátó volt, a szemü­vegét szétverték az Avon, fgy a zárkában morzsolta a napokat. Nemdolgozónak nehezen múlt az idő, se cigit; se ennivalót nem vásárolhatott, pedig áttet­szőén soványra fogyott. Jóma­gam Is beváltam volna csont­váznak, ügyességben se sokkal múltam felül. — A talpraesett, jól megtermett parasztasz­­szonyok csak a fejüket csóvál­ták; — Na, ezek is jól megtalál­ták egymást! Mi ketten sohasem vágtuk magunkat vigyázzba, amikor belépett egy senkiházi őr, ágyunkat nem tudtuk és nem akrtuk katonásan bevetni, a sétán minden tilalom ellenére igenis felnéztünk az égre, és este, elalváselöttverseketpus­­mogtunk egymás fülébe. Julitól hallottam először igazi zsidó verseket, ősi héber zsoltárokat, tőle tanultam a zsidóság törté­nelmét a középkori nagy rab­biktól a pogromokon át a máig. Juli ugyanis valaha, előző életében, mielőtt az Avó be­csengetett volna érte, az Iz­­ráeli Követségen dolgozott. Na­gyon alacsony beosztásban, de boldogan, mert tudta, miért él. Minden délután 4-től 6-ig az SzK (b)P valódi történeté­ről adtam neki órákat, amit semmiféle szemináriumon nem tanítottak, a tömeges bebörtön­zésekről, Szibériáról, Trockij­­ről és más "osztályárulók”-ről, mert úgy véltem, könnyebb a rabság, ha értjük, miért van az egész. Ö esténként, villanyol­tás előtt Izráelröl tartott re­mekbeszabott, kerek előadáso­kat. A cionizmus történetével kezdte, a hőskorral folytatta, a diplomáciai cselszövéseket ismertette, a kibucok szabá­lyait, Izráel állam alkotmányát és fgy tovább, pontos órarend szerint. Egyetlen ciprusos­­pálmás szólam se hagyta el a száját. A luddi űj repülőtér épí­tése, a sivatag termékennyé té­tele, a sóstengeri vegyiművek, Izráel nemzeti jövedelme, a bé­rek és árak, a gyereknevelés — efféle adatok voltak az ér­vel. Száraz, szabatos monda­tokban fogalmazott, jelzőket nem használt; és mégsem ta­lálkoztam nála tüzesebb agi­tátorral. Máskor reszelös, ked­vetlen hangja hol ostorként szi­szegett, hol becézve simoga­tott, néha csak kattogott, akár egy komputer. Kis madárfejét töprengve hajtotta le, egyenes­­szálú, hosszúranött, sűrű, sötét haja elörebukott és valahogy el­szigetelte öt a csajkazörgés, álomfejtés, piszkálódás és ko­fa-marakodás szüntelen zsiva­jától. így születtek benne a gondolatok, ólom-melegen, de pontokba szedve. A döntő, vég­leges adatokat egyenest a sze­membe mondta, a szemével. Hatalma volt a szemének. Vér­szegény, fakó arcán vibráló éle­tet éltek az érvek. Semmi fin­tor, semmi mimika, hanem a fények és árnyak játéka — öt­ezer év annyi éjszakáján át könyvek felett elhamvadt mil­liónyi gyertya világa, az sütött a bőre alatt; hogy maga mellé állítson, meggyőzzön emgem. Julitól tanultam meg tisztelni Izráelt és hinni, hogy a Biblia földjén valóban ország van születőben. Közös cuccon voltunk, min­denünket megfeleztük, felvált­va készítettük a reggelit és szé­pen terítettünk. Nem akárho­gyan átvészelni, hanem megő­rizni betűt, szívet, szertartást — fgy szólt a mi belső paran­csunk. A hatszáz rab között mindig én kaptam legelsőnek a csomagot — korábban szabadult barátaim adták össze, azt küld­ték, amit tudtak, ráismertem a kezük nyomára. A beosztás, sajnos, nem tartozott az eré­nyeink közé, hamar jött hát el a nap, amikor hiába kotorásztunk, nem találtunk semmit a dobo­zunkban. Egyik nap lógó orral és korgó gyomorral ültünk az ágy szélén. Benyitott Horec, ahorpadtmel­­lü, tüdöbajos képű fegyör, ez; legalább nem élvezte a kínjain­kat, és Julit szólította, aki ra­gyogó arccal és hatalmas do­bozzal tért vissza. Vannak még csodák 1 Allittassék külön em­lékmű Juli drága öreg anyuká­jának, — micsoda csomagot tu­dott elővarázsolni az éhező, Rá­­kosi-restauráciős Budapesten I És hogy todott pakolni I Mindig belopott valami tilosat; csak­­szépet, például egyötmillimé­­teres majmocskát; meg hason­lókat. Akkor kindlit küldött. Tilos volt; de — szerencsére — még az első kalocsai napokban meg­láttam az aznapi szolgálatos fegyört, amint éppen enyelgett a Manci házimunkással, nem merte hát a barátnőm csomag­ját megdézsmálni, nehogy ki­nyissam a számat. Elég az hoz­zá, hogy kéjesen morzsolgattuk a pompás süteményt; Illetve egy falatot belőle, mert a többit el­tettük. Közelgett Ros Hasana ünnepe. Pirinyó, kézzel faragott gyer­­tyatartő és 12 miniatűr gyer­tya bujt meg a szappanban. Megértettük a pöttöm kis öz­vegy mama üzenetét; az em­beriség semmiféle nyomás alatt nem pusztul el, csak ” ég, de meg nem emésztetik” . Kitarta­ni hát nemcsak érdemes, de egyenesen kötelező. 1954-ben Ros Hasana elő­estéjén, az előírt időben nagy dobozt tettünk az ágyunk lábá­hoz, spanyolfalként; benne gyúj­tottuk meg a gyertyákat. Juli hang nélkül emlékezett és imád­kozott. Én a gyertyák hunyorgá­­sát figyelve igen messze jár­tam, túl a rácsokon, túl min­denféle falakon, Időtlen szabad­ságban. A magunk módján na­gyon boldogok voltunk. Hirtelen egy ököl vágódott a Juli képébe és ordítás hallat­szott. "Citrom" volt; a gyomor­bajos fegyőrnő, aki olyan ész­revétlenül lopakodott be a szo­bába, az ágyunk mellé, hogy még a rabok dö.'t bent csendjére sem volt időnk felfigyelni. Egy nyilas nő feljelentést tett nála; ” A zsidó elbújt I” Fogadott hú­gomat a halántékán érte az Ütés, elájult. Kórházba vitték, azután szétköltöztettek mírl.et. Julit sohasem láttam r*bbé. Én szabadulta.'- ..Óbb. Még hallottam a v gját, telefonon elbúo'--' _ .oLm 56-ban, mie­lőtt Izrá-uje indult. Onnan egy­szer írt: az anyja temetéséről. De azóta is mindig látom öt. Rátkoy Endre: Illusztráció MONTREAL r****A Raoul Wallenberg kliniKa montreali bizottsága KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN EZEN KLINIKA ADOMÁNYOZÓINAK ÉS MONTREÁL ZSIDÓSÁGÁNAK MONTREAL UNITED ORGANIZATIONS ,h, HISTADRUT KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN IZRÁEL BARÁTAINAK ÉS MONTREÁL MAGYARNYELVŰ ZSIDÓSÁGÁNAK s I s I \ I N * N I V I > \ I s I N I S I I V I \ I N I S L Tsnsn n3TB njü? BARÁTAINAK és ISMERŐSEINEK KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN FRANKEL WILLIAM és Családja és GOLDSTEINNÉ 200 SAU VE WEST TEL.: 382-1883 •űrön raia ruts?? KELLEMES ÜNNEPEKET, BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN KEDVES VEVŐINEK, BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK CORDIA GARAGE DOBSINSKY CSALÁD 390 6 ST. URBAIN TEL.: 845-6262 MONTREAL WOOLENS Ltcfl 9310 St. Lawrence Blvd. Apt. 1032 ÜGYFELEINEK, BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK, MONTREAL ÉS AZ EGÉSZ VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents