Menora Egyenlőség, 1970. szeptember-november (9. évfolyam, 325-333. szám)
1970-11-07 / 333. szám
B14 oldal MENORA * ROS HASANA supplement MONTREAL MBi i:n:n ns« A MONTREAL! MAGYAR ZSIDÓ MÁRTÍROK TEMPLOMA HITKÖZSÉGÉNEK dr. FEJES DEZSŐ , örökös díszelnöke dr. ARJE BÉLA ^ .. és rabbi , SCHNURMACHER MIKLÓS a Mártírok Temploma Hitközség nevében minden Hittestvérünknek Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kívánnak. ült urán nsiD nw? a MONTREALI MAGYARNYELVŰ ZSIDÓK EGYESÜLETÉ-N ék és NŐI TAGOZATÁNAK VEZETŐSÉGEI Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván az Egyesület Tagjainak és a Montreali Magyar Zsidóságnak. *********************** S \ s s s s > s s s > s s s N s s V dr. GALLAI ZOLTÁN BŐRGYÓGYÁSZ FŐORVOS a MONTREALI MAGYAR ZSIDÓK EGYESÜLETE e I n ők e Kellemes Nagyünnepeket és Boldog Újévet kíván Montreal Magyar Zsidóságának, az Egyesület Tagságának, kedves Pacienseinek, Jóbarátainak és Ismerőseinek. f*************************A ísnín nsiű Hegedűs György A MONTREALI MAGYARNYELVŰ ZSIDÓK EGYESÜLETE ÜGYVEZETŐ ALELNÖKE és CSALÁDJA / •• Boldog Újévet és Szép Ünnepeket kíván íz egyesület tagjainak, Montreal magyarnyelví zsidóságának, barátainak és ismerőseinek RÉZ/ UTOLSÓ ÓRÁJA A haláltól Rézi nem félt, — legalább is úgy mondogatta — de borzasztóan bántotta az a tudat, hogy utolsó órája nem lesz a rendszerető és istenfélő zsidónő utolsó órája, akinek ágyát a Szentegylet jámbor tagjainak imája veszi körül. Falun lakott, Szedletényben; kívülük Modellen és Rézin kívül, más zsidó a faluban nem lakott, a szomszéd falvak pedig messzi voltak. Kit fog hívni és hol fogja keresni, ha utolsó órája hirtelen bekövetkeznék? És amint minden dolgában Rézi óvatos volt és előrelátó, úgy ebben az ügyben is nem várt az utolsó percre, hanem mindjárt, amint némikép nem érezte magát jól, férje kénytelen volt Rézi részére felhajszolni a vojkovicei Chevra Kadisa embereit. Mikor azután a jámbor férfiak elvégezték a beteg ágya mellett imáikat, Rézi felkelt és végezte munkáját tovább, mintha mi sem történt volna. A szent férfiak eltávoztak hangosan morogva, de egyikük sem merte tőle ezt a szolgálatot megtagadni. Rézi ugyanis gyakran hangoztatta, hogy igenis ezen imákra időnként joga van, már 30 év óta fizeti a Chevrának a járulékokat és ő pénzéért akar valamit, még pedig még életében. Télidején történt. Rézi részt vett egy karácsonyelőtti zimankós, barátságtalan napon szomszédnőjének temetésén —• nélküle Szedletényben nem hántolták el senkit sem — és a temetésről már csak Kovácsné támogatásával tudott hazamenni. Otthon Kovácsné segítségével levetkezett és lefeküdt az ágyba. Kovácsné nem mozdult el mellőle. Estefelé megérkezett Modche fáradtan és éhesen. Rézi fájdalmas sírással fogadta: most igazán elérkezett az utolsó órája, hamar össze kell hívni az embereket, hadd imádkozzanak ágya mellett erősítésképpen az utolsó útra. — Nem bírom ki reggelig — suttogta fájdalmas hangon Rézi, de azután erélyesen folytatta: — Kovácsné itt marad mellettem, te pedig elmész Krenekbe Náckohoz; Nácko azonnal menjen el Vojkovicébe Hellerért és Friedért; te Krenekben bevárod őket és mind együtt jöttök, de siessetek, nehogy engem már a deszkán találjál, mert ezt nem bocsátanám meg neked! ... Amint Modche sóhajtozva és morogva eltávozott, Rézi fürgén felkelt ágyából, Kovácsné segítségével tiszta, hófehér alsóruhát vett fel, amelyre a csipkéket ezelőtt három évvel varrta rá a vojkovicei zsidó bál alkalmából; fehér éjjeli kabátot öltött magára és visszafeküdt megint az ágyba, nyugodtan várva a percet, amelyben Isten őt magához szólítja. Rubin (Telaviv): Muzsikusok a Kabala városából A sötétség odakünn még megnövekedett. Kovácsné meggyujtotta a petróleumlámpát, begyújtott a kályhába és Rézi kívánságára kávét készített. A szobában kellemes meleg terjedt szét, amelyet a kávé illata még barátságosabbá tett. Mindkét asszony jócskán merített a fazékból. Amint megitták kávéjukat, Kovácsné kényelmesen odaült az ágy fejéhez. —■ Nos, hogyan van Rézike? — kérdezte részvétteljesen. —• Jaj, úgy érzem, hogy erőim fogytán vannak, — sóhajtott Rézi — ütött utolsó órám. Azonban legyen Isten akarata szerint, csak tudnám, hogyan lesz továbbra Modcheval, hogy ő azután, kedves szomszéd asszonyom, Isten őrizz — még egyszer meg ne nősüljön. Hogyan gondolja maga, Kovácsné? —• Nem hiszem, kizártnak tartom, Rézike, én azt hiszem, hogy meghalhat nyugodtan. Hiszen ő már koros ember, de még ha volna is ilyen gondolata, melyik nő menne hozzá? — Akad elég ilyen nő, — szólt szom<ft-ú.m Rézi — elég sok szegény zsidó lány van. Igaz. hogy ő már a hatvanon felül van. de mi az? Gyermekei nincsenek; van szép házacskája és néhány száz forint készpénzben. Mennyit kuporgattam és dolgoztam érte! És most, kedves Kovácsné, képzelje el, hogy Modche túlélne engem! Megbolondulok magától a gondolattól is. Minden férjem rokonai kezébe kerülne és kérges tenyereim munkáján még ráadásul nevetnének. A szobában rövid csend támadt. Majd hirtelen kopogtak a kis kapun. Kovácsné felugrott, hogy kaput nyisson. A pitvaron siető lépések zaja visszhangzott és egy pillanat múlva megtelt a szoba érkezőkkel. Mindannyian, Modche, a kreneki Nácko, a vojkovicei Fried és Heller csontig fagyva dohogtak lábaikkal és sietve dobták le magukról télikabátjaikat. —- Nos, mi van magával, Rézike? — szólalt meg elsőnek Heller. Miért küldött értünk éjszaka és hozzá ilyen hidegben? Talán várhatott volna az üggyel reggelig. Ccak nincsen olyan rosszul? — De igenis, Heller úr, —• suttogta Rézi olyan hangon, amely úgy hallatszott, mintha a másvilágról jönne, — nagyon is rosszul vagyok, érzem, hogy utolsó órám ez és nem élem meg a reggelt ... —- De Rézike, Rézike, megint rendbe fog jönni, — nyugtatta tneg Rézit jóindulatúan Heller — tni imádkozni fogunk, ha ez a maga óhajtása, de azért még nem kell meghalnia, — mi már néhányszor imádkoztunk magánál. Rézi szomorúan csóválta fejét. —• Végem van, Heller úr. — Hozd rendbe azt a szőnyeget, Modche, nem látod!? -—- kiáltott fel hirtelen Rézi szokott hangján, amint észrevette, hogy a vendégek összegyűrik a padlón kiterített drága rongyokat. És mindjárt szepegő hangon folytatta: — Végem van, Heller úr, Istennek ajánlom lelkem, de szeretnék úgy meghalni, mint rendszerető zsidó asszony és szeretném, ha még utoljára . . . utolsó imát ... . Rézi meghatottságában sírva fakadt. — Rézike, ne legyen izgatott — csillapította Heller. — Mindjárt imádkozni fogunk. Különben is itt kell maradnunk reggelig. Odakünn olyan sötét van, mint egy zsákban és olyan hideg, mint Szibériában. Hát miért ne imádkoznánk, ha Magának ez örömet okoz... Kezdhetjük! Mindannyian, Modche, Fried, Heller és Nácko kezükbe vették az imakönyveket, közelebb léptek az ágyhoz és hangosan, testületileg egyik imát a másik után mondották el. Kovácsné, aki ismét az ágy fejéhez ült, kihúzta zsebéből rózsafüzérjét és csendesen együtt imádkozott a vojkovicei Chevra szent félfiaival. Magasztos pillanatok voltak. Rézi összekulcsolta kezeit a takaró felett, behúnyta szemeit és az imádkozok egyhangú szózatától elringatva saját gondolataiba merült. Az imádkozok lassan ehallgattak. Egy óránál többet imádkoztak és elejétől végig elmondtak minden imádságot, amint azt Rézi kívánta. Heller részvétteljesen felszólította Modchét, hogy menjen lefeküdni. — Maga idős ember és fáradt — mondotta —- És ha Magára, Isten mentsen, szükségünk lesz, majd behívjuk. •—- Modche készségesen hallgatott a bölcs tanácsra, visszavonult kamrájába és nemsokára az igazak álmát aludta. Horkolása a harmadik szobából is áthallatszott. Ezalatt Fried, Heller és Nácko letelepedtek az asztalhoz. így akarták szintén eltölteni az éjszakát. A tűz régen kialudt a kályhában és a szobában érezhető lett a hideg. Az éjjeliőr odakünn éppen elfújta a tizenkettőt.-—- Náckó, befűthetnél, — szólította meg Fried Náckót —- hiszen közöttünk te vagy a legfiatalabbik. Rézi, aki már szendergőit, nyugtalankodni kezdett. —- Mit óhajt, Rézike? •—kérdez’e Heller részvétteljesen. — Nácko, ne rakjon oly sokat a kályhába, — suttogta alig hallhatóan Rézi. — Ne féljen, nénike, nem rakok rá — biztosította Nácko Rézit, de azért úgy telerakta a kályhát, mintha övé lett volna a kladnói szénbánya. Néhány perc múlva megszólalt Heller: — Jó lenne kártyajátékkal agyonütni az időt — és óvatosan Rézi felé tekintett. Rézi szeme csukva volt és úgy látszott, hogy alszik. Fried válasz helyett egy kopott kártyacsomót húzott ki zsebéből és diadalmasan a magasba emelte. A jámbor férfiak arca a kártyák láttára kiderült, eltűnt minden fáradtság és álmosság. Fried a kártyát keverve megkérdezte Heilert: — Nos, mit játsszunk? Alef bészt? (Huszonegyest.) Heller a lámpa kanócát igazgatva igent bólintott. Fried elosztotta a lapokat. —• Hogy nem féltek Isten haragjától, ti pogányok! — kiáltott fel az ágyban Rézi. Friednek rémületében kiestek a kártyák kezéből, a többiek is megdermedten tekintettek Rézire.-—- Hogy nem féltek Isten büntetésétől! — ismételte Rézi és hangja oly hatalmasat zengett, mint az angyalé, aki a bűnösöket a végítélethez szólítja. — Az ember azért hívja őket, hogy intádkozzanak a halála előtt — folytatta Rézi fokozódó haraggal — és a ségecek kártyázni kezdenek.-— Hiszen már minden imát elmondtunk —- szólalt meg félénken Fried. — Akkor tessék még egyszer elölről kezdeni, — kiáltotta hangosan Rézi — nem azért fizettem egész életemben a Chevrának, hogy ti itten kártyajátékkal szórakozzatok. A szent férfiak nem tehettek egyebet, mint hogy Rézi kívánságára ismét elővették imakönyveiket. Hangosan imádkoztak, inkább kiabáltak, úgyhogy az éj csendjében imájuk egészen a falu másik végéig is elhallatszott. Megint végigmondták az összes imádságokat elejétől végéig. Az imádság befejeztével a férfiak fáradtan dőltek le az asztalhoz. Bosszúságukban mély hallgatásba burkolóztak. Ügy látszott, hogy Rézi is csendesen elaludt. — Nácko, főzzél nekünk egy kis feketekávét, mindjárt vígakban leszünk — indítványozta Fried. Nácko nem volt rest és mindjárt nekifogott a munkának. Egy fazék vizet állított a kályhára és a szekrényből kicsiny rézmozsarat vett ki, amelyet jócskán megtöltött pörkölt kávéval. — Mutasd meg, Nácko, nem vittél-e sokat? — szólalt meg ismét ágyán Rézi. Nácko engedelmesen lépett közelebb az ágyhoz és Rézi belenyúlt a mozsárba. Rézi rémülten kiáltott fel: „Ha ezt hefőzöd, mindannyian a halál fiai vagytok“ és belemarkolva a kávéba, kiürítette a fél mozsarat. „Ezt tedd vissza a szekrénybe“ és a kávét Nácko markába nyomta. A kávé felvidította a bosszús férfiakat. Heller és Fried, a Chevra Kadisa öreg tagjai, különböző érdekes, csaknem vidám eseteket meséltek el, amelyeket sokévi működésük alatt éltek át halottak és hozzátartozóik között. Rézi egy ideig hallgatódzott, de azután megint elszendergett. — Sok esztendővel ezelőtt — mesélte Heller — meghalt Bitiekében az öreg Baum, akit mindenütt csak Pinchas Srage-nek neveztek. Mikor felöltöztettük a halotti ruhába, azt mondom az özvegynek — már ő is régen halott, — vájjon a zsinórokat a halotti ruhán csokorra, vagy pedig csomóra kössük e? Sírva kérdezte az özvegy, milyen jelentősége van az egyik, vagy a másik módnak? ... A dolog úgy áll, — mondom — ha a zsinórokat csokorra kötjük, úgy az özvegy még férjhez mehet, ha azonban csomóra kötjük, úgy már nem szabad férjhez mennie. „Kérem, kössék meg a zsinórokat csomóra, én nem akarok férjhez menni“ —• siránkozott az özvegy és elment. Még nem voltunk készen az öltöztetéssel, kihivatott engem a szobából az özvegy: „Heller úr, — mondta sírva — legyen szíves, kösse a zsinórokat csokorra, tudja, nem akarok ugyan férjhez menni, de mégis, nem lehessen tudni . . .“ — Ilyenek az asszonyok, látod, itt van a Rézi — sóhajtozott Fried —• éjnek idején és ilyen hidegben jut az eszébe, hogy a Chevra emberei jöjjenek. Azután reggelre semmi baja sem lesz. Óvatosan tekintett Rézi felé. —• Pedig beteg —- szólalt meg Heller engesztelőén — és kicsit öreg is. Ilyen öreg asszonyok örökké nem élnek. És Modche részére mégis csak csapás lenne, — mit is kezdene .. . —• Túlélné ezt a csapást is, — vágott közbe Fried és elfeledkezve minden óvatosságról, hevesen folytatta: „Hát nem szenvedett-e eleget Modche Rézitől? Civakodott vele nappal és éjjel. Ha Modche azt mondta, hogy fehér, addig veszekedett vele Rézi, amíg nem lett a fehérből fekete. A krónikások könyveket írhatnának Réziről“ — fejezte be Fried. Mélyen elmerülve a beszélgetésbe a szent férfiak, nem vették észre, hogy Rézi már hosszabb ideje nyitott szemmel hallgatódzik az ágyban és szeme az igazságos harag villámjától cikázik. Rézi azonban meg sem mozdult, behunyt szemmel alvást színlelve, tovább hallgatódzott. —■ Hát még Modche rokonai, azok igazán felujjongnának, ha Rézi ... —• mondotta Heller. — Egész életükön át nein volt nékik megengedve, hogy Modchét ismerjék. Most azonban Modche mindent nekik fog hagyományozni, — vér nem válik vízzé . . . — Mit csinálna csak szegény Modche, ha Isten elviszi tőle Rézit. Már túl van a hatvanon — jegyezte meg Fried. —• Mit csinálna egyebet, mint hogy megnősülne — mondta Heller. — Modche nem megvetendő férfi és a rőfös Fanny ... *-— A Fannyt gondolod, aki rövidáruval házal? — kérdezte Fried meglepetve. — Igen, a Fannyt — folytatta Heller, —• valahogyan összehoznám őt Modchcval. Fanny ugyan már nem fiatal, sok nem hiányzik neki az ötvenhez, de még jóhúshan van és van néhány forintja. Én azt hiszem, hogy Modche gratulálhatna magának .. . —• Majd adok nektek gratulációt! — kiáltott fel Rézi és nyomban kiugrott az ágyból. És már ott is állt a szoba közepén, az örök zarándokúira elkészített hófehér öltözetben, mint a bosszúnak és haragnak megtestesült angyala. Heller, Fried és Náckó rémülten ugrottak fel az asztal mellől. Rézi pedig olyan kacagásba kezdett, mint a sátán a pokolban. Csaknem csontig hatolt a nevetése. Teleerejéből kiáltott: —■ És ti vagytok a Chevra emberei! Tudjátok hát meg, hogy már semmi bajom sincs! A jó Isten hamar kigyógyított, csodásán kigyógyított, hogy megakadályozzam terveteket. Ti istentagadók, ti kerítők, ti . . . ti . . . Rémes volt Rézit hallgatni. Nácko, Fried, Heller pillanatig dermedten álltak, azután sietve öltözködni kezdtek. Hamar felöltözve az ajtóhoz rohantak, ahol beleütköztek az alsóruhában berohanó Modcheba. Modche Rézi kiabálásától megijedve, kiugrott ágyából és a.szoba felé rohant, azt gondolván, hogy hekövetkezett Rézi utolsó perce. Az ajtó küszöbén még félálmában elkiáltotta magát: „Semá Jíszroél . ..“ Rézi egész haragját az igazi bűnösök helyett Modche ártatlan fejére öntötte: —• Hát mindent rokonaidra hagysz és a rőfös Fannyt veszed el feleségül — támadt dühösen férjére. — Megbolondult a feleségem — suttogta Modche reszkető ajkakkal, semmit sem értve az egészből. Modche megfordult, hogy felvilágosítást kérjen a vojkovicei Chevra Kadisa szent embereitől, de azoknak már csak hült helyét találta. A Chevra emberei a sötétség dacára nyakukba vették lábukat és Modchét a sorsára hagyták. KEDVES HITTESTVÉREINKNEK BARÁTAINKNAK ÉS ISMERŐSEINKNEK KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KIVAN KÖNIG REZSŐ ÉS CSALÁDJA KEDVES HITTESTVÉREINKNEK barátainknak és ismerőseinknek JÓ ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK HOFFMAN LÁSZLÓ ÉS CSALÁDJA 4635 ST. KEVIN * Ügyfeleinek és Barátainak Kellemes Ünnepeket és Boldog Újévet kíván BENEDEK ÁRPÁD Telefon: 733-8145----------------------------------------------------------------------------------------------------------, Boldog Újévet és Kellemes Nagviinnopeket kíván a/ Express Shoe Salon 56 MÓNT ROYAL WEST, Montreal tulajdonosa SCHWARTZ ANDOR és CSALADJA Kedves Vevőinek és Barátainak RÉVÉSZ TRANSPORT 4155 BOURRET AVE. MONTREAL RÉVÉSZ JENŐ és CSALÁDJA Boldog Újévet és nagyon szép Ünnepeket kíván Barátainak és Ismerőseinek
