Menora Egyenlőség, 1970. szeptember-november (9. évfolyam, 325-333. szám)
1970-10-03 / 328. szám
8. oldal 1970. október 3. * MENÓRA LUGGAGE SHOP LTD LEGJOBBAT A LEGOLCSÓBBAN: GOLD BÖRÖNDÖS Javításokat szakszerűen készítünk 186 QUEEN ST- W. Toronto {University Ave.-tői nyugatra.) Tel: 366-6469 EZT LÁTNI KELL !!! W-ban 294 COLLEGE STREET Parkolás szemben az étteremmel. j Kitűnő ételek — MŰSOR - Tánc BUDAPEST TAvern SZENZÁCIÓS ŰJ MŰSOR! VÁRADI ZSUZSA a Moulin Rouge és az Eurovízió ragyogó sztárja VÉCSEY ERNŐ világhírű zeneszerző és zongorista Dárday Laci ÉS TÁNCZENEKARA MINDEN ESTE (szerda kivételével) Tulajdonos: VÁRY-NAGY ANDRÁS Asztalfoglalás: 925-1382 Kíséri: ssss MIT SZÓL HOZZÁ DUPLA ROZSKENYER: FRENCH KENYÉR: Budapest AKERY 169 BRUNSWICK AVE. 402 BLOOR ST. W. 404 SPADINA AVE. WA3 9413 Ünnepi sütemények, húsárú, csemegeárú, születésnapi torták, stb. ILYEN ÁRON CSAK A BUDAPEST BAKERY HÁROM ÜZLETÉBEN VÁSÁROLHAT! DERMA-CARE COSMETOLOGY INSTITUTE Tulajdonos: TORONTÓBAN EURÓPAI ÉS IZRAELI GYAKORLAT MRS. ELIZABETH ROSTÁS, Med. kozmetolőgus Bőr analízis Egyéni kezelések kúrák Speciális akne kezelések Elektrolízis Wax kezelések Tartós szempillafestés ‘Face-lift** — műtét nélkül • Teljes hámlasztó kurzus • Sejt terápia • * Szérum kezelések * Ránctalanító kúrák * Quartz 3021 BATHURST STREET (Lawrence Ave.-nál) TORONTO Tel' 787-4644 Fogadás: 10-6 óráig bejelentésre, csütörtökön este 9 óráig. HORVATH STUDIO OF PHOTOGRAPHY j s I 456 EGLINTON AVE. WEST. Tel.:487-3443 „MEGVÁLTÓ FORRADALOM“? Mindaz, ami Jordániában ms történik, nem csupán az araboktól századok óta megszokott testvérháború, hanem olyan mély ellentétek következménye, hogy a harcok kimenetele döntően befolyásolni fogja az arab politikát a maga egészében, A palesztlnal kommandók a hatnapos háború óta szüntelenül élesen ellenzik a tárgyalásos megoldás politikáját, amelyet Nasszer valójában szovjet sugalmazásra azóta is oly álnokul és eredménytelenül folytat, és amelynek Husszein — bár nem orosz befolyásra, hanem a Nyugatra támaszkodva — szintén egyik képviselője. A paleszdnai szervezetek közül néhány most elérkezettnek látta az időt a nyílt összecsapásra, sőt egyenest a hatalomátvételre, hogy ők vegyék kezükbe az arab ügyet, amelyet álláspontjuk szerint képtelenség a tárgyalóasztalnál elintézni, és nincs más megoldás, csak katonai győzelem Izráel felett. Ezzel tehát, amikor Husszein amúgyis ingatag trónjára tüzelnek, Nasszert is eltalálják. A nasszer! taktikát valójában az oroszok szabták meg, mfg a sok kommandó pedig — elsősorban Habbash, a PNFF vezetője — Kína ’’forradalmi” szólamaiból csipegette össze jelszavait, programját; senki sem erezheti tehát kínosabb kutyaszorítóban magát, mint abékepolitikáthirdető, ám ugyanakkor a világ szinte minden kritikus pontjára fegyvert szállítójcétkulacsos Kreml-urak. Figyelemreméltó, hogy az összes arab kormány kivti 1 - r ö 1 szemléli az eseményeket. Szíriái kormnyszővfvök siettek kijelenteni, hogy nem reguláris csapatok voltak azok, melyek behatoltak jordán földre, hanem a Jordániával határos szír sávon elhelyezkedő gerillák. Ha mégsem gerillák voltak, akkor is bizonyára jó oka volt a kormánynak arra, hogy átöltőztette embereit és nem engedte az Intervenciót Szíriái zászlók alatt elkövetni. Irak, amely a hatnapos háború óta állandóan a legradikálisabb jelszavakat hangoztatja, Kínétól szószerint átvett idézetekkel pocskondiázta a Moszkva- Kairól vonalat; számos "összarab” értekezleten tüntetett távollétével, ezúttal nem küldött a felkelőknek kézzel fogható segítséget. Nasszer és Jordánia között régóta feszült a viszony, Egyiptom hiú ura nehezen feledheti, hogy Husszein számtalanszor nevezte öt kommunista ügynöknek, az arab ügy árulójának, szóval bizonyára csendes kárörömmel fogadná Husszein bukásának hírét — de nem a gerillák fegyvereitől! Ezért történt, hogy Líbiával és Szudánnal egyetértésben Igen mértéktartó nyilatkozatot adtak ki, amelyben Husszeint éppenúgy óva Intették a testvérharcoktól, mint a palesztin lázadókat. Nyilvánvaló azonban, hogy a szélsőséges arab államfők frazeológiája, a tárgyalások meg a tüzszünet elleni állásfoglalása jelentősen felbátoríthatta Habbash-t, így tehát számos arab kormány bűnrészes a vérontásban. Ha az összes arab kormányok ésszerű politikát követnének, a Palesztin Népi Felszabadítást Front magára maradva vereséget szenvedne, és felszínre kerülhetnének végre a józanabb erők. Az amerikaiak újra megkísérelnék, hogy Nasszer Illedelmes viselkedéséért cserébe Izráelt leültessék a tárgyalóasztal mellé; az oroszok eljárhatnák a legropogósabb hopákot örömükben, mert íme, bebizonyosodna a kínai frázisok csődje a gyakorlatban. Arafat, a palesztin kommandók mérsékeltebb szárnyának vezetője úgy nyilatkozott, hogy Jordánia felszabadított, északi részén Palesztin államot kívánnak létrehozni. Nem beszélt arról, hogy természetszerűleg Szíria egy darabját is beleértené ebbe az államalakulatba. Egyelőre azonban Habbash romboló szelleme követelt magának pódiumot, ahonnan harsányan világgá kiálthatja a Maotól tanult bölcsességeket; ”az arab világban nincs semmi, ami megőrzésre érdemes.- a korrupció, az árulás, a rothadás oly gyökeres és gyógyíthatatlan, hogy csak a mindent elpusztító forradalom vihara hozhat megváltást” — szóval nem Izráel ellen kell harcolni, hanem minden arab állam rendszere ellen. Nem mi mondjuk, ők mondják, de ebben az egyben egyetért Izráel Habbash-sal; az arabok először takarítsák el saját szemetjüket, tartsanak rendet a saját portájukon, és ha ez megtörtént, akkor nem szorulnak rá arra, hogy Izráelt szorítsák a tengerbe. Mert ha munkára és építésre fordítják energiáikat, találnak tennivalót az Idők végezetéig. Most már csak az a kérdés, vajon ki nevet a végén. Amikor halálos csend uralkodik Buenos Airesben, amikor a légy zümmögését Is meghallod, akkor tudhatod, hogy forradalom van. Ennek kiséröjelensége és jelvénye a néma csend. Semmi másból nem lehet észrevenni egy Ily forradalmat, csak a csendből. Amikor aztán felhördül a város zsivalya, s az utcán, tereken, járdákon, jármüveken égig ér a visongás, abból tudhatod, hogy béke van, a forradalom végétért. Ha utcasarkon egetverö lármát hallasz s látod, hogy izzadt orcáju férfiak felgyűrközve, hevesen gesztikulálnak és ordítanak egymás orra előtt közvetlenül s azt hinnéd, rögtön megölik egymást, akkor a fotball-meccs vagy motorkerékpár verseny esélyeit latolgatják, meghitt baráti gyengédséggel. Autóbuszok, kollektívok, ( a kollektívok a hajdani omnibuszok motorizált, elagott unokatestvérei ) és mindennemű jármüvek oly zsúfoltak, hogy felszállni rájuk teljes lehetetlenség, De ha egy hölgy — mondjuk én — megkísérli a felszállást, akkor az egyébként kedves és udvarias férfiak kétkönyökkel taszigálnak félre, hogy elfoglalhassák az egyetlen ülőhelyet. Néhány oldalrugással megerősítve pozíciójukat, el Is foglalják, hogy utána szendén felpillantsanak, mondjuk rám, aki ott szűkölködöm mellette két domború férfipotroh között, elégedetten szemléli a helyzetet és bizonyisten, flirt-be kezd velem. Szerelmes pillantást vetrám hoszszan, jelentőségteljesen és beszélgetni akar. Es találkozni szeretne velem, aki állok, míg ö ül. Gyerekes mamának átadják a helyet, de nálem éppen nem volt gyerek. Gyerekes papának is átadják olykor. Mert itt a papák ugyanoly szerelmetes gyengédséggel cipelik a pólyást; mint a kezdő mamák. A különbség annyi, hogy a papák hónuk alatt cipelik a kisgyereket. A pólyások itt nagyobbra sikerülnek, mint odahaza. Ugyanúgy a bombonok is. A bokor muskátli embermagasságig képes megnőni. Alig akarja abbahagyni a növést, úgy kell leinteni. Külvárosi házak apróka kertjeiben citromfa emeli vállára rengeteg gyermekét, a sok huncut, vidám citromot. A pinduri kertekben oly virágzó fák is ékeskednek, miknek nevét nem lehet tudni. Elég az hozzá, hogy káprázatos lila, bordó, halványkék színekben tündöklő, óriási virágaik vannak, melyek iüattalanok s úgy néznek ki, mintha színpadi díszletként lennének beállítva a kertbe. Rezeda is létezik itt, de azt megeszik, mártásnak, főzeléknek elkészítve, reszelt sajttal a tetején. Amely ténytől halálosan megsértődtem. A virágkultusz nagy, mert e földtekén még virággal és bonbonnal ékesítve vizitelnek egymásnál a hölgyek s kétorcán csókolják meg egymást érkezéskor, távozáskor. Ez a csókolőzás nemcsak általános, ha-BALLA ERZSEBET: ARGENTÍNAI HELYZETKÉP nem úgyszólván kötelező. Ha élni nem is, de meghalni csak Argentínában érdemes. Mert ekkor oly fejedelmi temetést kapsz, amiről Európában még csak nem is álmodol. Gondoltad-e valaha, hogy kócsagtollas, négylovas, pompás, csupa disz, csupa fekete-arany cikornyás, összkomfortos temetéskocsin utazhatsz, aminek előkelő, túlmagas bakján két llvrés, cilínderes, merev úriember foglal helyet gyászba öltözve és úgy viselkedik, mintha királyt tememének. Hol kapod ezt még valahol a világban? Na és azok a koszorúk? A legkisebb is félemelet magas. Gyanútlan európai nem hinné, hogy sarki fűszeres-segédet temetnek e pompával, vagy az újságkihordó papáját. Az argentin nép mindig kedves és segítőkész az idegenekkel szemben. Bármily rosszul beszélsz, nem nevetnek ki s felelnek akkor is, ha kukkot sem értenek szavadból. Ha megkérded, hol van ez vagy az az utca, akkor rögtön megmutatják, noha maguknak sincs fogalmuk arról, hogy merre lehet. De itt nem az a fontos, hogy helyes irányba küldjenek, hanem hogy kitűnjék udvariasságuk s hogy egy kicsit társaloghassanak. Ellenirányba ugyanoly készséggel irányítanak, mintha véletlenségböl helyes irányba küldenének. Ami a legritkább eset. Ha valakitől szívességet kérsz sugárzó arccal feleli, hogy komonó, komonó, vagyis; hogyne, hogyne! És hozzáteszi, hogy magana, vagyis holnap. Amiből annyi igaz, hogy soha meg nem fog történni. STRÉM GÉZA Ha cipőfűzőt veszel egy üzletben, a segéd örök barátoddá válik. Ha meglát az utcán, széles mosollyal csaknem meg: ölel s nem tud elválni tőled. És Ismerősének bemutat, mint legjobb barátját. Argentína a tábornokok országa, noha háború itt mégnem volt. Olykor egynapos háborút Indítanak egymás között, hogy kicsit kiélhessék a katonásdit és a rangot. Megbeszélt alapon indítják a háborút és kinevezik az ellenséget, ki karpaszományt kap, hogy fel lehessen Ismerni. Ők még nem vettek részt igazi háborúban és kicsit irigylik Európát ezért az előnyért. A háborúban mindkét fél győztes. Délamerikában a könyv egyetlen megszerzési módja: a kölcsönkérés. Mindenki feliratkozik az új könyvért az egyet♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ És szépen megvárják, míg rájuk kerül a sor. Nem fűd őket se szenvedély, se kíváncsiság az olvasás után. Csupán az a szenvedély fűti őket, hogy kölcsönkapják az illető könyvet, mert ebben már van valami sport és izgalom. De a sorrendet azért betartják. Ez egy tipikus délamerikai tünemény és ez az egyik oka annak, hogy Délamerikában kihaltak az írók. Mint ahogy bizonyos erdőkből kihaltak a bölények s más nemes vadak. Attól tartok, hogy én, a leendő író, szintén kihalok és elhullok Argentínában ugyanúgy, mint a többi ritka és nemes vad, mielőtt még író lenne belőlem. Az egyetlen közös világvárosi tünemény itt is afru-fru-s ondolált; hosszúhajú, afekta, piroslnges ifjú, akiről csak hoszszas tűnődés után lehet körülbelül sejteni, hogy fiú akar-e lenni avagy leány? REMÉLHET-E BÉKÉT ? Zugnak a rossz hírek, mint a vészharangok, a kis, ostrom alá vett izráel minden nap újabb veszélyeknek van kitéve,népe vulkán tetején él, alatta morog a föld; lehet-e, szabad-e ilyenkor békéről, a szomszédokkal való együttműködésről ábrándozni ”Ha békét akarsz, készülj a háborúra” — mondja egy latin közmondás; de ezt a Briand-Kellog egyezmény Idején, a párisi külügyminisztériumban így fogalmazták át; “ Ha békét akarsz, készülj a békére“. Akkor, az első világháború után néhány évvel, a francia és amerikai államférfiak békelátomása, reménye nem valósult meg,- de az események azóta bebizonyították, hogy a latin közmondás a maga cinikus tömörségében megbukott. Ha háborúra készülünk, békét nem, legfeljebb rövid Ideig tartó fegyverszünetet remélhetünk. Minden gondolkodó személy számára világos, hogy ez a mai állapot Izráelben sokáig fenn nem tartható; se pénzzel, se emberanyaggal, sem Idegekkel erre berendezkedni nem lehet. ’’Nincs választásunk!” — mondják az Izraeliek, — ” a béke kettőn áll. Míg arab szomsyédaink be nem látják, Izráel eltökélte, hogy fennmarad, kénytelenek vagyunk fegyverrel biztosítani életünket mindaddig, míg el nem fogadják népünk létezését és helyét a Közelkelet életében.” Nincs kétség afelől, hogy ez a válasz őszinte és a valóságnak megfelelő. Mégis, dacára a látszólag kilátástalan helyzetnek, vagy éppen ezért, nem szabad lemondanunk arról, hogy kiutat keressünk a mai sivárságból. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire nő a gyűlölet és elkeseredés mind az izraeliek, mind az arabok részéről egymás ellen és hogy minden nap közelebb hozza egy újabb véres összeütközés veszélyét. A politika világtávlatában pedig az izráeli helyzet még vigasztalanabb; nem lehetetlen ugyanis az, hogy az Egyesült Államokban olyan áramlat kerekedik felül, mely ellenséges, vagy teljesen közömbös lesz Izráellel szemben, vagy pedig a Közelkelet hatalmi kérdésének megoldására a választ az arabok támogatásában fogja látni, hogy ezzel csökkentse Oroszország befolyását ez országokban. Izráelnek, bármilyen gyenge és kicsi, módjában áll, hogy saját külpolitikát folytasson. E független külpolitika rá kell, hogy üsse bélyegét minden mozdulatára; felhívás és meghívás kell, hogy legyen a mérsékelt arabok felé, akik nem évtizedekig tartó, mindenki erejét felőrlő küzdelemben, hanem megegyezésben és esetleges együttműködésben látják a zsidók és arabok jövőjét. Nemrégen, libanoni es izráeli tartózkodásom alatt meggyőződtem, hogy mindkét részről vannak olyanok, akik e megoldást elfogadják és óhajtják. Gyakorlatilag a különböző elgondolások a következőkben fonódnak össze; A Közelkelet problémáját egy palesztlnal konfederáció keretében lehet megoldani. A konfederáció mind a zsidóknak, mind az araboknak meghagyná önkormányzati jogát; a két nép, az izráeli és palesztlnal arab nép kapcsolatokat létesítene egymással a kereskedelem, ipar, tudomány és művészet terén, valamint a külpolitika szorosabban Palesztinára vonatkozó kérdéseiben. Nem kétséges, hogy a Palesztinái araboknak óriási előnyt jelentene, ha együttműködnének Izráellel az egészségügy fellendítésében, a bel- és külkereskedelem kiépítésében, régészeti ásatásokban, a földművelés iparosításában, mindabban, amivel a fejlettebb Izráeli kultúra segíthet rajtuk; Izrael viszont az együttműködés keretében alkalmat nyerne arra, hogy békében haladjon egy pompás jövő felé, melyre nemzeti energiája, gyermekeinek bebizonyított kiváló tehetsége feljogosítja. Mindkét népnek érdeke, hogy a két egymással vetélkedő nagyhatalom, az Egyesült Államok és Oroszország befolyását csökkentse, sőt lehetőleg eltávolítsa nemzeti életéből. Jelenleg mindkét nép zálog, bevetett tárgy a magas világpolitika keretében; míg egymás ellen harcol, mindkettő tulajdonképpen mások számára kaparja ki a gesztenyét a tűzböl. A palesztlnal arab állam, a mérsékelt arab Intellektuellek elgondolása szerint magában foglalná a Gáza övezetet, amelynek lakossága ma körülbelül 350.000; idetartoznék a Jordánfolyónak ma Izráel által megszállt jobbpartja, e területnek mintegy 600.000 lakosával, valamint a mai Jordán állam két és fél millió főre rúgó lakossága. Ezek a mérsékelt arab intellektuellek hajlandók elismerni Izráel államát a palesztínai federáció keretében. A federáció arab területének fent vázolt határai természetesen nem okvetlenül nyernék el Izráel beleegyezését, sőt egész biztos, hogy Izráel nem adná fel a Negev északi részét, hogy ezzel összekötő korridort létesítsenek a megalakítandó palesztlnal arab állam számára. Az is kétséges, hogy lesz lehetséges a mai jordán királyságot be-, kebelezni az új arab Palesztinába. A helyzet azonban annyira válságos, annyira meglepetésekkel teli, hogy minden pillanatban várható a mai puskaporos hordó felrobbanása és egy új, nemzetközi háború veszélye, A fentebb vázolt terv legalább egy terv, amelybe bele lehet kapaszkodni, melyet meg lehet vitatni és amelynek előnyei kétségtelenek. A palesztlnal kérdés végeredményben nem a nagyhatalmak, se nem az arab államok problémája, hanem a palesztínai népé, a zsidóké és araboké, azoké az araboké, kiket az arab kormányok politikai célokból menekült-táborokban tartottak és emberi méltóságuktól megfosztottak. A világosabbfejű arabok között ma már dereng az az igazság, hogy igazi ellenségük nem Izráel, hanem az a versengés, mely egyrészről a különböző arab kormányokat s rajtuk keresztül, azok felett a világhatalmakat egymás ellen uszította; Ideje, hogy önmaguk vegyék kezükbe saját jövőjük kérdését és Izráel érdeke, hogy e törekvésben támogassa őket. Nem könnyű a sötétségben világosan látni; nem könnyű az általános zűrzavarban, a zegzugos arab és világpolitikában kijelölni az egyenes utat; de nélkülözhetetlen, hogy a kevesek meglássák a fénypontot, mely az alagútból a napvilágra vezet. A vilagosfejüek lesznek azok, akik meg fogják akadályozni a teljes anarchiát, mely a Közelkelet népeit fenyegeti, feltéve, hogy felülkerekednek azokon, akik a végkimerülésig való harcot hirdetik s akik annyi szerencsétlenséget hoztak az arabok és zsidók számára egyaránt. Szerencsére, minden jel arra mutat, hogy a maoisták, az ádáz forradalmárok öngyilkossági politikát folytatnak, mely máris önmaguk ellen fordul; remélhető, hogy az izráeli-arab együttműködés terve, mint a közelkeleti probléma egyetlen megoldása, végül Is mindkét nép kózótt elhatározott és ügyes emberekre fog találni, akik e megoldást megvalósítják. More power to them I — ahogy az angol mondja.
