Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
Bevezetés
Rabbi Ephraim Oshry 8 ... szemük iszákjából a könny hullni kész... kezükben toll - zsidó vérrel teli! S mi/y gyönyörűen sírnak! Könnyeik szépek, csillogók... Kiömölvén, eláztatják az egész világot! Ha a toliból kifogy a tinta, zsidó vérrel töltik újra... s ha olykor-olykor egy szó hiányzik valami rímhez, a hegedő sebet is felszakítják érte - muszáj! minden szó aranyat záporoz a szemekből zsebeikbe... ♦ ♦ ♦ Hét hosszú éven át e nép szakadatlan kínban zihált... Most itt áll vérző tüdővel, elgyötört lélekkel! S vad kezek milliói megannyi bunkósbotot markolva mindegyre vidáman püfölik elaggott fejét... Mi kell hát, kérdlek titeket, ti szállítók? Mi kell hát nekünk? Lelketek, zsidó szívetek kell most nagyon, nem síró nyelvetek, egy lélek, mely rátalál a szóra, mit anya mondhat egyszülött fiának, egy lélek, mely a poklok kínjai után enyhet hoz neki, s a reménytelenségből erős kezekkel kiemeli. Egy lélek, amelyben szent gondoltak élnek a népről - s nincs benne hely írógépből ömlő hígított könnyeknek -, az találhat csak rá erre a szóra! Mi annak az értelme, ha a dolgok, amelyeket megmentettünk a múltból, csupán szentimentális érdekességek, antropológiai leletek - abrak a zsidó nosztalgiázok számára, akiknek kapcsolata a zsidó- Sággal múzeumi vitrinek kontextusában határozható meg és mérhető csupán? Ez a könyv azért született, mert én is meg akartam valamit menteni abból a hajdani világból. A történet egyszerű. Jött a háború, és felállították a gettókat. Én fiatal rabbi voltam a kovnói gettóban, Litvániában, abban az országbein, melynek nagyszerű zsidó elméi az egész zsidó világban ismertek voltak.
