Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
Bevezetés
9 Mélységből kiáltok Emberek, egyszerű emberek jöttek oda hozzám a kérdéseikkel. Mivel az élet nem a normális keretek között zajlott, és háború dúlt, nem voltak mindig biztosak abban, mit követel tőlük a Tóra. A forrásmunkák nem voltak hozzáférhetőek, és én nem tudtam olyan módon döntést hozni ezekben a kérdésekben, ahogyan normális körülmények között tettem volna. A memóriámra kellett hagyatkoznom. A kérdéseket és tömören megfogalmazott döntéseimet feljegyeztem cementes zacskókról leszakított papírfecnikre, amelyeket aztán konzervdobozokba rejtettem, és elástam a gettó terültén, hogy fennmaradjanak. Ha életben maradok, gondoltam, a feljegyzéseket teljes hosszúságú responsumokká bővítem majd. Úgy éreztem, nem csupán egy naplót temetek el, hogy hiteles történelmi feljegyzéseket őrizzek meg az utókor számára - noha ez már önmagában is elégséges indíték lett volna. A gettó napi élete, az étel, amit ettünk, a zsúfolt lakóhelyek, amelyeken osztoztunk, a rongyok, amikbe a lábunkat tekertük, a bőrünket ellepő tetvek, a férfiak és nők közötti kapcsolatok, a német tisztek viselkedése - mindenről szó volt e kérdésekben; feljegyzéseim mindezt felidézik. Hogyan volt képes egy zsidó 1942-ben, a német bestia korbácsütései alatt megőrizni kiválasztottságának érzését? Hogyan volt képes változatlanul Isten felkent népe tagjának érezni magát, miközben a szeme előtt becsmérelték és alázták meg egy nép öregjeit, szentjeit és tudós elméit? Hiszen amikor megérkeztek egy újabb városba, az állami bankárok és az írástudatlan parasztok fiainak - akik egymás oldalán meneteltek Németország nagyobb dicsőségéért - legelső tette az volt, hogy megragadtak egy szakállas zsidót - mert hiszen a szakáll a zsidóság ősrégi szimbóluma -, és lenyírták a szakállát. A németek perverz örömüket lelték emberek ilyen megalázásban. És nem volt ehhez szükségük semmiféle bonyolult technikára, fából készült fura szerkentyűkre, locsolócsőre, de még csak borotvapengére sem. A katonának nem volt más dolga, mint hogy megragadjon egy zsidó szakállat és elkezdje húzni. Érdekelte is őt az, hogy ha a maroknyi szőrrel együtt egy réteg bőr is kiszakadt! Sőt, nagyon jó! Emlékeztesse ez a zsidót, hogy a szakáll utálatos és undorító dolog, és eleve nincs is joga ilyet viselni. Mert sérti a szép
