Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1941 - Elszabadul az erőszak
37 Mélységből kiáltok Késő este érkeztek meg a rabbi házába. A törékeny, öreg, súlyosan beteg rabbi már aludt. Ennek ellenére a felesége felkeltette őt, és jelentette neki, hogy küldöttség érkezett hozzá. A rabbi azonnal felkelt, és ismertették vele a gettóban kialakult legfrissebb helyzetet. Amikor a rabbi tudomást szerzett az új rendeletről, a gyötrelemtől reszketni kezdett, és majdnem elájult. Néhány csepp valeriánát kellett adni neki, hogy megnyugodjék. Felismervén a ránehezedő súlyos felelősséget, közölte a küldöttséggel, hogy a zsidóság hosszú és véres történelme bővelkedik az ilyen sátáni rendeletekben. Mindamellett nem tud azonnal döntést hozni az ügyben; némi időre van szüksége. Aznap éjjel már nem feküdt le, hanem az egész éjszakát azzal töltötte, hogy a vonatkozó háláchá aspektusaival foglalkozó köteteket bőngészte. Hosszas mérlegelést követően a következő döntést hozta: ״Ha kibocsátanak egy rendeletet, amelynek értelmében egy zsidó közösség elpusztíttatik, de van rá esély, hogy a közösség egy részét mégis életben hagyják, a közösség vezetőinek össze kell gyűjteni minden lelki erejüket ahhoz, hogy a rájuk nehezedő felelősség teljes tudatában dönthessenek. Minden lehetséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a lehető legtöbb embert meg lehessen menteni.” Ez egyezett az én véleményemmel is, miszerint a közösségi vezetőknek kötelessége annyi embert megmenteni, amennyit csak lehet. És mivel a fehér kártyák kibocsátása lehetővé tette bizonyos számú ember megmentését, az Eltestenrat-nak össze kell szednie minden lelki erejét, és belátása szerint szét kell osztania a kártyákat, hogy így a lehető legtöbb ember életben maradhasson. És ami azoknak a munkásoknak a dolgát illeti, akik erővel igyekeznének megkaparintani a kártyát mások elől, alapvetően az lenne a helyes hozzáállás, hogy egyetlen zsidó sem tehet semmi olyat, ami egy másik zsidó életét veszélyezteti. Mindazonáltal a szerint az elv szerint, amelyet a rabbi az első kérdésre adott válaszában felvázolt - azaz, hogy amikor egy egész közösség vein veszélyben, mindenkit meg kell menteni, akit csak lehet -, úgy tűnt, hogy minden munkás szabadon megtehet mindent, amit csak tud annak érdekében, hogy a saját és családja életét megmentse.
