Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1941 - Elszabadul az erőszak
Rabbi Ephraim Oshry 30 úgy őrködött a zsidóság becsülete fölött, hogy érintetlenül hagyta a szakállát. A másik személy, egyike a legprominensebb kovnói férfiaknak, egy chábád chászid volt, Ráv Feivel Zussman. Ő vállalta a kockázatot, és nem vágta le a szakállát. Neki sikerült még néhány évig megőriznie zsidó büszkeségét és dicsőségét - egészen az 5704. niszán 3-án és 4-én - 1944. március 27-én és 28-án - végrehajtott Kinderakzion-ig. E két napon a németek átkutattak minden egyes padlást és pincét, üreget és alagutat, hogy megtalálják a szerencsétlen gyermekeket, akiket aztán előráncigáltak búvóhelyeikről, és meggyilkolták őket. Istenem! Vegyél elégtételt az ő szent és tiszta vérükért! Hogy megkönnyítsék a gettómunkásoknak a Kovnó melletti repülőtérre való szállítását, a németek felállítottak egy tábort a rabszolgamunkásoknak Aleksot - ez Kovnónak a repülőtérhez legközelebb fekvő külvárosa - mellett. Az egyik ebben a táborban ragadt zsidó megkérdezte tőlem, mit tegyen a szakállával. Az ő táborában ugyanis borotvapengén kívül nem volt más eszköz a szakálla eltávolításához. Azt kérdezte, hogy az életét fenyegető veszély miatt, leborotválhatja-e a szakállát egy pengével. Válasz: Úgy döntöttem, hogy megborotválkozhat a pengével, hiszén a szaktekintélyek egyöntetű véleménye szerint abban az esetben, ha az ember élete múlik rajta, megengedett a szakáll pengével való leborotválása. Még csak nem-zsidó sem akadt ebben a hadifogoly-táborban, aki megborotválhatta volna ezt a férfit, aki ily módón legalább azt elkerülhette volna, hogy egy zsidó - akár ő maga, akár valaki más - borotválja meg. De, még ha lett volna is egy nem-zsidó a táborban, az sem számított volna, mivel a németek határozottan megtiltották a nem-zsidóknak, hogy bármiben segítségére legyenek a zsidóknak. 4. Korábban elvégzett táhárá Kérdés: 5701. menáchem áv 25-ének- 1941. augusztus 18-ának - éjjelén éppen egy Tóra-előadást tartottam Abba Jechezkél Kloizában, Szlobodkában. Ez nem sokkal Litvánia német megszállását követően történt, akkortájt, amikor a zsidók boldogságának végle-
