Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1941 - Elszabadul az erőszak
28 Volt egy eset, amikor egy férfit és a feleségét ugyanazon a napon gyilkolták meg. Egyetlen gyermekük, egy tizenhat éves fiú, életben maradt, mert keresztény szobalányuknak sikerült őt elrejtenie. A fiút keserűséggel töltötte el szülei pusztulásának tragédiája; egyedül érezte magát a világban, és még attól is rettegett, hogy a keresztény szobalány ki fogja szolgáltatni őt a német gyilkosoknak. Ahogy múlt az idő, a szobalány többé már nem volt képes rejtegetni a fiút. Félt, hogy mindkettőjüket megölik, ha a németek rájönnek, hogy egy zsidó fiút bujtat. Hogy megmentse, elvitte a fiút temploma papjához, és egyezséget ajánlott neki: a pap oltalmat biztosít a fiúnak, és cserébe megkeresztelheti. A pap eleget tett a szobalány kérésének, és később, amikor a keresztények között rejtegette, a pap nem árulta el híveinek, hogy a fiú igazából zsidó. A fiú egy ideig úgy élt a keresztény közösségben, hogy nem tartott tőle, hogy bármi baja eshet. Mindene megvolt, amit csak akart - egyedül lelki békéje nem. Nem volt képes elfelejteni apja és anyja meggyilkolásának rémisztő borzalmát. Gyötrődését sem étel, sem ital nem enyhíthette. Fájdalma még éjszaka sem csillapodott; hogyan is lehetett volna képes nyugodtan aludni, amikor tudta, hogy a népe szenved, és ő nem szenved velük együtt? Egy nap aztán a fiú összeszedte minden bátorságát, és otthagyta kényelmes helyét a keresztények között. Valamiképpen sikerült visszajutnia a kovnói gettóba, hogy osztozzék zsidó testvéreinek életében és sorsában. S végül a fiú teljes szívvel és lélekkel visszatért Isten szolgálatához is, és mélyen megbánta azt, hogy megkeresztelkedett. Három kérdést tettek fel nekem. Először: Beleszámítható-e ez a fiú egy minjánba? Másodszor: Mivel a fiú kohén, felhívható-e a Tórához a kohén szakaszának a felolvasásához? Harmadszor: Áldásra emelheti-e a kezét, ősei hagyományát követve? Válasz: Ha valakit kényszeríttettek arra, hogy áttérjen, azaz akarata ellenére cselekedett így, akkor nem tekintendő mumár-nak, azaz, hitehagyottnak, inkább ánusz-nak, azaz olyan személynek, aki kényszerből cselekedett. Ez a fiú nyilvánvalóan rákényszerült az áttérésre, ha menteni akarta az életét. Ebből következően be lehetett Rabbi Ephraim Oshry
