Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)

Bevezetés

Rabbi Ephraim Oshry

10

tájak, női bájak és söröskorsók aljának látványán nevelkedett német szemet.

A rabbik hamarosan el is rendelték, hogy a zsidó férfiak, le kell, hogy borotválják a szakállukat. Ennek ellenére Kovnóban két zsidó férfi nem tette meg ezt: maga a főrabbi, és egy chábád chászid. Mindenki más eleget tett a rendelkezésnek. Ahogy az ember jártkelt az utcákon, és látta ezeket a szakállatlan zsidó férfiakat, egyszeriben úgy érezte, mintha meztelenül látná őket. El kellett róluk fordítania a tekintetét. Döbbenetes volt látni ezeket a szent arcokat, egyeseken véres kötés rejtette a friss támadásokból származó sebhelyeket, mások egyszerűen csak lecsupaszítottan fehérlettek - akárha kést forgattak volna meg a lelkűnkben.

Ez a zsidó arcra mért kíméletlen csapás - akár egy tigris, amely belemar áldozatába - elég volt ahhoz, hogy ettől kezdve lehajtott fejjel járjunk, szégyenkezve ellenségünk előtt, aki megfosztott minkét testi jellegzetességünktől.

Eltűnődtünk: ״Ez vajon száműzetésünk végét vagy valami még ennél is nagyobb pusztítás kezdetét jelenti? Lehetséges az, hogy a civilizált Németországnak, a kultúra, a művészetek, a tudomány közvetítőjének nincs egyéb törekvése, mint az, hogy csapást mérjen a zsidó szakállakra?!”

Amikor ráeszméltünk, hogy egyedül zsidóságunk okán vagyunk a németek céltáblája - hogy zsidó mivoltunkat éri a támadás - előtérbe lépett zsidó büszkeségünk.

Azok a zsidók, akikben erős volt a vallásos meggyőződés, a hívők erejével néztek szembe az eseményekkel. És én most itt nem csodatévő rabbikról beszélek vagy fűszeresekről, akik titokban és nagy alázattal mestereivé váltak a Talmudnak és a Kabbalának, hanem egyszerű zsidókról, akiknek az Örökkévalóba vetett hite életük lényegét jelentette. Az ilyen zsidó egyszerűen csak követi a Tóra előírásait, legjobb tudásának megfelelően. És amikor nem tudnak valamit, felkeresnek egy rabbit, akinek tekintélyét, szélesebb körű tudását és a forrásmunkákban való jobb tájékozódó képességét elismerik, és támaszkodnak rá.

Ezért hát egyre-másra kerestek fel engem ezek az egyszerű zsidók. Az isteni gondviselésnek köszönhetően életben maradtam, és