Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-03-17 / 11. szám
II. évfolyam. 11. szám. 1918. március 17. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára fél évre — 5 — , korona. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : MÉHÉSZ JENŐ. Hirdetési díjszabás: Apróhirdetésnél minden szó 12 fiiiér. Üzleti hirdetéseknél egy-egy hasáb (== 40 ram.) széles és egy-egy milliméter magas területért 10 fillér fizetendő. Előfizetőknek 50 °/o engedmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tiszacsécse. Szatmármegye. Posta: Tisza kór ód. — Szakkérdésekben díjtalan tanácsadás. — j Levélváiaszt kívánó levelekhez válaszbélyeg csatolandó Kié lesz a babér? (M.) Az átalakulások korszakát éljük. Ma még nem is sejtjük, hogy miiyen lesz a jövő, csak reméljük, hogy lesz talán olyan, mint a múlt volt. Reméljük, hogy méhészetünk ismét a régi hírnévre vergődik, hogy szép hazánk a jövőben is tejjel rn C Z>-x t »• »izijiv is<*OcTyiT íé'S'Sz, joggal remélhetjük ezeket, mert az | átalakulások eme forgatagában olyan szép számban állottak méhészvezérek a méhész- táborok élére, s ezek az önzetlen munka- j sok oly lelkesedéssel dolgoznak a jövő méhészet megalapozásán, hogy a legvér- , mesebb remény is alaposnak, indokoltnak látszik. Igaz, hogy ennek a lelkesedéssel végzett munkának az inditó oka, a fűtő anyaga a versengés. Egyik vezér túl akarja szárnyalni a másikat. Egyik nagyobbat akar aikotni a másiknál. Mindenik pályázik a győztes babér koszorújára. Az is bizonyos, hogy ennek a nemes versengésnek a méhészet nagy hasznát veszi, mert rohamos fejlődését idézi elő, ha a versenyzők mindenike önzetlenül, egyedül a méhészet érdekeit tarja szeme előtt, de mihelyst a versenyzőnek célja a versenytárs legyőzése, nem pedig a méhészet elöb- vitele, ha a cél egyedül a babér koszorú s e mellett nem jön tekintetbe, hogy a győztes fél a legyőzőitek hulláin érte el célját, már akkor az ilyen diadal nem javára, hanem kárára van a méhészetnek. A méhészet diadalának épületét csak sok önzetlen munkáskéz képes felépíteni. Emez építésnél minden munkabíró kézre nagy szükség van, épen ezért nem szabad az. önkéntes munkásokat a munkától eitii- tanC vagy kedvükeT szegni, Mne>n 'mindenkit szeretettel kei! fogadnunk, a ki csak dolgozni akar és dolgozni képes. Úgy de ha a napi eseményeket vizsgalatjuk, úgy találjuk, hogy minden i első akar lenni és mindenki félti az elsőségei a másiktól, vagyis minden vezér azt hiszi magáról, hogy egyedül Ö érdemes a babér koszorúra. És ma már úgy állanak a dolgok, hogy a sok önkéntes munkás más más irányban dolgozik. Ha figyeljük a most folyó dolgokat, szomorúan kell tapasztalnunk a szétthuzást, a hatalomra vágyást, a hatalmi féltékenységet. Pedig, — pedig a kik e2en az utón haladnak, nem jutnak soha a babérkoszorúhoz. A babér csak egyé lehet és pedig egyedül azé, a ki megérnemli. De ki érdemli meg? Bizony csak egyedül az, a ki a szétthuzást, gyűlölködést megtudja szüntetni és helyébe a kölcsönös megértés, szeretet magvait képes elültetni. Újítsuk men előflzetésicínket!
