Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)

1918-03-17 / 11. szám

82-ik oldal. MÉHÉSZÉT! HETILAP

Sokan, sokan vágynak a babér után. Íme az ut, a melyen elérhető. Kíizdjünk érette teljes erőnkből, önzetlenül mindannyian.

A méhészet a nevelés-oktatásban.

Irta: Dobay István állami tanító.

Nem régen — ezelőtt ötven évvel — még beszélni sem lehetett nálunk méhészetről. Hála előrelátó, kitűnő amellett szerény és nagytudásu férfiainknak, ma már nem csak beszélni lehet méhészetről, a mi méhészetünkről, de a mindenkori kormány — látva annak óriási értékét úgy a mezőgazdaságra, mint a polgárok egyenkénti vagyo- nosodásra — nemcsak felkarólía, de állandóan segélyezi a méhészettel foglalkozókat.

Ma már az ország méhészeti kerületekre van beosztva, hol egyesületek alakultak. Az időkénti méhészeti vándorgyűlések állandóan a méhészet tovább fejlesztésén és terjesztésén munkálkodnak. Felügyelők járják be az egyes vidékeket, oktatva tanfolyamok tartásával megszerettetve a méhtenyésztési. Szaklapok viszik szét az országba az újabban elért eredményeket. Ma a háború alatt, a sajtót minduntalan foglalkoztatja hiszen a vi- lágpiacz egyik nélkülözhetetlen cikke lett a méz.

Végül pedig, mint a gazdaságtan egyik ágát tanítják az elemi tanító (nő) képzőkben is, mert a tanítók azok kik úgy számarányuknál, mint állásuknál fogva képesek arra, hogy a legkisebb faluban, vagy a legmesszeesőbb pusztán is elhinthessék a magot, mely ügyes hozzáértő kézben hamarosan terebélyes fává nőhet. Olyan eszköz ez a tanitó kezében mellyel kedveké teheti magát ís- kolakörzetében s emléke örökké élni fog a nép lelkében. Szolgálhatunk-e hazánknak többel, mintha minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy minél több termelést érjünk e! agazdasági ágak eddig legkisebbjénél is a méhészetnél.

Olvasva lánglelkü miniszterünk őnagyméltó- ságának legutóbbi, a gazdasági tárgyak behatóbb tanítása tárgyában kiadott rendeletét, örömmel tölt el, hogy behatóbb tanítását rendeli el a méhészetnek is. Ily tartalmas tanításával igen nagy segédeszköze a tanítóknak az iskolában a névelésnél és más tárgyak oktatásánál.

Népiskolai tankönyvünk első köttetében, az

ABC ben, olvasa az a városi falusi gyermek, a puszták 6- 7 éves nebulója : „a méh szorgalmas“. Ha a példaadás egyik főeszköze a nevelés — oktatásnak, akkor a méh ennek legszemléltethetőbb példatárgya. Mennyivel könnyebben érti meg az a kis gyermek a szorgalom fogalmát ha bemutatom, szemléltetem a méhesben a méhet, azok együttes munkáját, mely hajnaltól esti tart. Hasonlítom egy jó család munkájához. Szorgalmasok, mert reggeltől estig nap nap után dolgoznak; sok száz virágot bejár, mig egy vizcsöpnyijtnézet gyűjt ösz- sze. Megmutatom a családosán szép építményekben összegyűjtött munkájuk eredményét, a mézet mely pótolja a háztartásban a cukrot s igy méltán sorozható a méh háziállataink közé. Felhívom figyelmüket a sok ezernyi tagot számláló méhcsalád bámulatra méltó mintegy kiszámított pontosságú rendjére. Minden tagjának megvan a maga kiszabott munkaköre.

Szembeállítom a szorgalmat a henye éllettel s ekkor bemutatom a herét, a mely nem dolgozik s mint ilyent a méhek el is pusztítanak. Hasonlítom a herét a család henye tagjához.

Mindezek szemlélése közben a 6 éves gyermek lelkében már kialakul az a felfogás, hogy élni csak szorgalmas munkával lehet.

Mindig foglalkoztatni fogja a gyermek lelkét a méh csodálatosan szép élete s lakásának berendezése. Amint fejlődik s amint magasabb osztályba lép, úgy bővitem ismereteit a méhről is; alkalom és szükség mindig van. Az állatok szaporodásának tanításánál megmutatom a rajzást s annak befogását. Itt látja hogy szelíd, nyugodt bánásmóddal nem bántják az embert mint a többi állatok, csak akkor használja védőszervát, fulánk- ját ha őt bántják. Itt elmesélhetem a mézet lopó medve, esetét, vagy a gólyacsaládot elüldöző mé- heket.

A már 10—11 éves, legtöbb szorgalmat tanúsító gyermeknek egy rajt ajándékozok. Kimondhatatlan az a boldogság, ami a gyermek lelkét ilyenkor eltölti. Valósággal méhének él s örömmel újságolja mindig a méhei körül történő eseményeket. Azután jön a rnézszüret; tapasztalja, hogy munkája gyümölcsöt termelt édes gyümölcsöt; s amellett az egy család méhéből már 2—3 lett. Előre örvend a jövő évnek, mikor még több mézet fog az édesanya kamrájába beszolgáltattni. így kedvelik meg a méhészetet a felnőttek, a gyermek utján. A gyermek észreveszi, hogy hasznos tagja a családnak, mert hozzájárul az élelem beszerzéséhez. Ez növeli önbizalmát s további munkára serkenti.

Értesítsük mindenről a szerkesztőséget!