Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-03-10 / 10. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 75-ik oldal. Hivatalos utazásaim alkalmával mindenkor érdeklődtem a járási székhelyén kívül eső községek méhészeti viszonyai felől. Egy ízben, junius hó 19-én Földeák községben kiszállván, egy a községben hírneves nagyméhésznél (Baju z Pál) tettem látogatást. Nevezettnek 70—-80 100 csa- j ládja szokott lenni. Önmaga készíti kaptárait, kereteit. Hannemann rácsa a gyárinál sokkal jobb, j ezt is maga készíti a Földeák és vidéki méhészek atyamestere. Természetesen némi megilletődésse! tértem be méhészetét e. Tagadhatatlan, hogy méhese rendes, prakti- ! kus, körülbelül 80 családra szólló egyes és kettős • földeák! keretmérető 25X23, 26X24 stb. méretű kaptárból (ő szerinte Neisser keretű) állt. Han- ; nemann rácsa, mihez külön gépe van, valóságos : mestermü. Kaptárai jók. Etető és itató készüléket nem ismer. Télen sült csirkével eteli az ínséges családokat. A cukor etetésről hallani sem akar. Gyümölcs fa és akácvirág mézet kipergeti mind, | „mert“ van idejük hordani téli eleséget, ha nem hordanak eleget „az ő bajuk“, úgy, hogy untam már a »világ mézeteket“ hallani, s kiváncsi voltam a meglevő 16 családot megtekinteni. Egyik családot a másik után bontottuk ki, egyik gyengébb volt a másiknál, két családot kivéve, melyek valóságos monstrumok voltak; az egyik 40 Neisser kereten volt, pedig oly csodálatosan helyezkedett el, a milyenről még nem hallottam. A kaptár kettős, (két csáládra való.) két keretsoros, minden keretsorban 10—10 Neisser keret ; a két családot elválaszható deszkafal alsó részén egy ezüst korona nagyságú fúrt lyuk van, melyet parafadugóval szokott elzárni. A család rohamosan fejlődött, s betöltötte az egyik szakaszban levő 20 keretet, rajzásra készült. A parafa dugó valahogy kiesett, hogy a méhek átjárhattak; az üres szakaszban levő 20 keretet, melyben itt ott lépek is voltak, a méhek elfoglaltak, az anya szépen átsétált és befiasitotta a kereteket, a méhek ezt is bctöltétték, sőt mézzel is betöltötték s a méhek a két röplyukon járlak, sőt a válaszfalon levő korona nagyságú lyukon is meglehetős volt a forgalom. A többi családok siralmasan gyengék voltak. Méhész mesterem panaszkodott, hogy bizony ő nemérti az okát, de a bogár napról napra fogy. j jó az anya? kérdeztem. Nem-e áll anyás? Emberem nagyot nézett! Biz én nem tudom, mert én sohasem nézem az anyát, az az ő dolguk. Hát akkor azt sem tudja, hány éves az anya! Pedig fel kellene írni, mondtam, mert annyi anya korát nehéz fejben tartani. De nem tudok írni, sem olvasni, vágta ki az öreg 76 éves méhésztárs, különben is — mondá — az ő dolguk, hogy legyen anyjuk! Mikor az anyát végre megkerestem, az már egészen fekete, szőrtelen volt és jobb szárnya hiányzott. Anyási ásra vonatkozó megjegyzéseimre csak annyit mondot; „majd rájuk lesek! ilyen és hasonló nézetű méhészek között bizony nehéz boldogulni, s tudom jói, hogy nehéz tessz valamire menni, de az erős akaratnak utóvégre is győzni kell. Makón van egy méhész egyesület, mely a délmagyarországi védnöksége alatt alakult 1914. évben, a meüynes két évig ügyvezető elnöke voltam, azonban a választmány egy két önző tagjának „a közös egyesület érdekeit" is veszélyeztető spekulativ szelleme és működése miatt lemondtam, sőt a tagok sorából is kiléptem, s vele semmi módon nem érintkezem. A 83 tagnak akkoriban mint egy 8—10 métermázsa mézkésziete volt. Mi után Magyarországon a mézért 80—90 koronánál nagyobb árat akkoriban elérni nem leheteti, külföldön kerestem összeköttetést; igy pl. Berlin város városi központi (hatósági) árucsarnoka egy márkát kínált a mézért, a hamóveri, hamburgi, sebniizi cégtől volt megkeresésem 1 márka 10 pfennigre is. Megszereztem a m. kir. kereskedelmi múzeumtól a vámdij, a kereskedelemügyi minisztériumtól pedig a vasúti díjtételeket, megegyeztem a fizetési feltételekre nézve, a midőn a kész javaslattal (40—43 koronával magasabb árt értem volna ei) a választmány elé léptem ; leszavaztak, hogy várjunk az eladással az őszi pergetésig. - akkor drágább lesz a méz. Persze nem lett drágább, az egész mézet meg vette a tagoktól 70—80 koronás árban egy két tag, kik azt sokkal drágábban adták el. Ezek a vevők voltak azok, akik a németországi eladás ellen izgatottak. Miután láttam, hogy itt nem köz, hanem az önérdek uralkodik, s miután én, a nem „benszülött“ a benszülöttekkel nem akartam egy gyékényen árulni, mert erre kapható nem voltam; lemondtam és kiváltam a társaságból. Azóta minden működése az egyesületnek abban merül ki, hogy tagjainak e tavasszal cukrot osztott ki etetésre, de hogy e circa 40 nié- termázsa cukorból a méhek hány grammot estek meg, azt nem tudnám kiszámitani. Mindazonáltal a kezdet, a konzervaíizzmus, az önző célt szolgáló érdekek elleni nehéz harcot fei fogom venni, s azt hiszem, sikerülni Jog — habár nehezen és lassan — czélt érni. Gtniscő Ferenc adófőliszt, méhészeti szakelőadó Ajánljuk (apunkat ismerösainknak!
