Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)

1918-03-10 / 10. szám

Az áitavaszodás. Az áltavaszodás, amely a tisztulási kirepülés idejétől mintegy április végéig tart, a '^kritikusabb idő a méhtenyésztési üzemben, amelyben több nép tönkremegy mint az egész méhészeti év alatt. Ez a méhész legnagyobb figyelmét és méheinek legszeretetteljesebb gondozását igényli, joggal ne­vezik azt a méhész mesterművének. Míg a méhek télen sűrűn egymás mellé szorulva együtt ülnek és legfőbb szükségletüket a nyugalom, addig a tisztulási kirepüléssel a méhfürt meglazul, a kap­tár belsejében eleven élet keletkezik. A fiasitás megkezdődik, a királynő petézésének köreit hétről- hétre kibővíti. A fiatal álcákat etetni kell. Ehhez méz, pol­len és viz szükséges. De hogyan állunk az idén a mézkészletekkei V A rossz év következtében az őszi feletetésné) a máskor szokásos „zsircafatok“ a fiasitásos lépeken teljesen hiányoztak. Sok nép már nyáron éhenlialt. A kormány az őszre szánt cukorrnennyiséget későn engedélyezte. Kedves uiéhésztárs, vigyázz kedveseidre az áttavaszodásnál ! Ne engedd öket- éhenhalni! Minden népnek nagy az értéke ebben a nehéz és drága időben és azok a nemzeti va­gyon egy részét képviselik, amelyet fenn kell tar­tani és amelyek ellenségeink szégyenletes meg semmisítő terve dacára segítségét kei! nyújtania népünk táplálásához, Ha az időjárás némileg meg­engedi, ebben az évben minden népnél alaposan meg kell győződni arról, hogy elegendő készlete van-e vagy szükséget szenved-e már. Boldog az, akinek tartalék mézeslépei vannak a lépszekrény- ben és ezekkel az éhező népeket támogathatja. Ha nincsennek, akkor a cukornak kell segítenie. Künn néhány korai növények nemsokára kinyitják jószagu virágfejecskéiket. Ha kevés nek­tárt is ajándékoznak is, de egy népet sem tudnak, megmenteni az éhenhalástó! bár mégis szállítják az első forrón óhajtott pollent, amely a leendő ivadék erőteljes fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Eme­lett a szorgalmas állatkák ezrei foglalkoznak a vizhordással, amely szükséges a megcukrozott té­li élelem feloldásához és a fíasitási táplálék ké­szítéséhez. A nép erőssége láthatólag növekedik, ha — igen ha az időjárás megengedi a kijárást. De sajnos a jövő hónapok gyakran mutatják sze­szélyes arcukat. És azután ilyen nyers és hideg napokon ezrenként megdermednek és ülve ma­radnak. A hideg levegő a kaptár belsejére is ha- tással van. A nép összehuzódik a melegebb kö­I zépre és a külső körökben a fiasitást sorsára bíz­za. Ez meghűl, elhal és rothadásnak indul vagy, ha már érett volt a kikelésre, mint korcs és ha- álj elölt jön a világra. Ha a nép az átiavaszodás alaü magára volna hagyatva, akkor a méhek atyja a főhordás kezdetén erősen csalódva érezné ma­gát és teljesitőképes csapatok helyett siralmas ál­lapotban levő népek volnának a telepén. Most már mi a teendője a figyelmes és gon­dos méhésznek, hogy népeit ezen kritisus időn átsegíthesse ? 1. Minden egyes nép azonnal a tisztulási ki repülés után egy adag hígított mézet vagy cii- koroidatot kap, ha a méz hiányzik, ' 2. Olyan népeknek, amelyeknek készlete el­fogyott, egy megmelegitett tartalékmézeslépet vagy könnyen hozzáférhető helyre cukrozott mézet, egy cukortáblát vagy cukordugót adunk. Az egres vi­rágzása előtt folyékonyan etetni nem szabad. Az egres virágzásának idejéig a népek legkevesebb 4 kilogramm készlettel bírjanak. Az etetőtáblák és dugók előállításához egész sűrűn befőzőtt, fona- lathuzó cukoroldatott veszünk.*) 3. Mivel a tiasitás felneveléséhez a népnek sok vizre van szüksége és kénytelen megtenni a káros kirepüléseket, azért a kiürített itatót megme­legitett és kissé megsózott vizzel megtöltjük. Az ivóvizet megújítjuk a szükséghez képest de lega­lább hetenkent egyszer. Minél több á fiasitás, an­nál több viz szüKséges. Itatni addig kell, mig ke­resztülvihető az, még a kinyitott meztér mellett is. Dr. Zander szerint különösen tavasszal és forró nyári napokon igen nagy a vízszükséglet, jó hor­dási időben és télen ellenben csekélyebb. Itatási kísérleteknél a kaptárban egy nép elhasznált Pic­kel szerint április 16-tól május 26-ig 5 3) litert, egy másik nép 7 64 litert. Fasolt szerint április 21-től május 10-ig egy nép 5 06 liter, egy másik 4'17 liter, egy harmadik 3.55 liter vizet tiasznált el. A méhek jobban szeretik a megmelegedett mint a hideg vizet, azért megkeresik azt patakok­nál és nedves helyeken ott, ahova a nap süt. A kaptárban az álcatáplálék készítéséhez es a méz folyékonnyá tételéhez használják. Azért emelkedik a vízszükséglet a fiasitás fejlődésével. 4. A röplyukat amennyire lehet el kell söté­tem, de nyitva hagyandó. Preuss népeit tökélete­sen elzárta. Brandenburgban szeretik alkalmazni az előszobát. 5. Hogy az idöelöiti fiasitást megelőzzük, azért a méhek még hűvösen tartandók, úgy amint *) Lásd „Henning féle etető táblák“ cimü cikket a Méhészeti Hetilap II. évf. 36. oldalán. __________________ Hi rdetéseink meglepő eredménnyel járnak!

Next

/
Thumbnails
Contents