Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-25 / 12. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 91 -ik oldal. hoz igy szóllítá meg: — Mondja csak barátom mi baja van magának? .A pa-aszt néz-néz s így felel : nincs nekem semmi Uram! Dehogy nincs, ismétli az ügyvéd — csak keli valami bajuknak lenni, hiszen énmagam hallettam, hogy maga az ablakon alatt mondta: Ne bántsátok egymást testvérek vagytok s igy nekem is jobb lesz! — Ezt halva úgy gondoltam pártfogás alá veszem ügyét csak bizza rám. — Jaj ezt gondolja ügyvéd Ur? Hát nincs nekem más bajom uram csak az, hogy előbb .törkölyt“ aztán „seprű“ pálinkát ittam s régre „borral“ folytattuk. — Ezek azok a tesvérek a kiket én értettem, és aztán hogy a fejem nehéz lett „tőlük“ neki buktam az ügyvéd ur falának, — ezeknek mondtam én né bántsátok egymást testvérek vagytok s nekem is jobb lesz, hisz ők veszekedtek s engem vertek falhoz! Ezért osztom kedves Sipos méhésztárs ur nézetét s idéztem mondatát azon kérelemmel úgy Balogh mint Chorus igéntisztelt méhésztársainkat kérvén, méltóztassanak a szélsőségektől elállani, vitatkozásukat gyakorlati utasítással, szakcikkek és más ilyen témájú közleményekkel fölcserélni, mert hidjék el édes méhésztársak, hogy azok a méhésztársak a kik azért járatnak lapokat, hogy abbó| naponként tudásukban erősbödjenek, — nagyon jó méhészekké válhatnak ha soha hírét nem hallják a dioxid és széndioxidnak, vagy más oly sablonos előadásnak, a melyet elolvasnak de nem épülhetnek általa. A magyar méh 917 1. száma a mézecet készítéséről több-receptet közöl le. — Egyik recepten ez áll 25 28 C° melegen síb. Szomszédom H. Sándor 21 éve méhet tart, kaptárban méhészkedik — igy szól hozzám., „Mondja hát ez micsoda 25—28 C° — nem áitam meg hogy eine mosolyogjam magam az én bácsim egyszerűségén. Ugyan kedves méhésztársak mondják meg nekem hát ha a dioxid és széndioxid kerül az ilyen egyszerű bácsi elé mit mond ? — Legfelebb megharagszik és nem fizet elő a lapra. Nagyon kérem a méhésztársakat Sipos Méhész társ ur szavaival tehát hogy a gyakorlatból, mentett tapasztalatok fegyverével szánjanak ki a porondra, hogy fegyverük éle a tudatlanok gyengéjét nyesegesse minden fegyver forgatás a tudásban erősebbé tegye a tanulni vágyót! Ne hogy úgy járjunk cikkirásunkka! mint a fent emlitett paraszttal járt az ügyvéd ! Van birtokomban egy levél, írója .Magyar- ország első méhésze érdemei elismerésül arany érdemkereszttel van kitüntetve levelében igy ir: — A jó méhész kezében minden kaptár jó: Az arany közép utón mind amellett meg kell maradni. Ne bolygassuk fel tehát a röplyuk és kaptár kérdést és kerüljük az olyan tudományos dolgok leközlését, melyeket a méhészek nagy zöme azt sem tudja mi fán terem — és a mely nélkül bármilyen kaptárban lehet méhészkedni, ha a méhész érti a mesterségét — mert Dziezzon művéből szólva „szívesen látjuk méheinket vígan játszadozni, döngi- csélni, gyarapodni hanem elsősorban azért hogy minél több mézet szedhessünk el tőlük! csökönyösek mint a birkák mondja Brühning ez a gyakorlati méhész a Bienezietungban: Ennek a csökönyösségnek azonban kell hogy urává legyen a méhész, és legyőzze, különben megszűnik méhész lenni, s legfeljebb azt lehet róla mondani, hogy méheket tart. Azt tartsuk tehát szem előtt, hogy minden cikkünkkel úgy szolgáljuk a méhészet ügyét* hogy a „méhtartókbói“—„méhészeket“ neveljünk. cm. nagyságú kivágást készítünk, melyet sürü sodrony hálóval elzárunk. A ládikába néhány kiépített lép jut és pedig kétszer olyan nagy távolságra egymástól mint a kaptárban szokás. Azokat a lép- tartókra erősen rászegezzük. Tápláléknak a méhek számára kevés cukros, mézet kenünk a sejtekbe. A ládika fenekére egy csomó mohát erősítünk meg, melyet előbb erősen összefűzünk spárgával és vízjel megitatjuk. A ládika fedelére a cim mellé ez a megjegyzés jut: „Vigyázat* élő méhek. Ne a napba állítani. Ha a méhek erősen zugnak, a sodronyon keresztül kis vizet tessék befecskendezni. Minél több kiépített lépet teszünk a szállitóládába, annál kevesebb veszéllyel megtörténhet a szállítás. A mű- rajkészités eladás céljából már sok méhésznek nevezetes beviteli forrássá lett. Zárószó. Szerző a fentiekben a műrajok fontosabb fajait beszélte meg. Biztos az, hogy a természetes raj, „az erő terméke,“ amint Ehrenfels báró elnevezte azt, szorgalomban a niürajt felül múlja, de a méhész részéről való megfelelő kezelés mellett a mtíraj is megteszi a magáét és szerző 4 méh telepén a hajdinába való vándorlás előtt amelyen a telep összes „népei részt vesznek, a népesség tekintetében műraj vagy természetes raj, lerajzott vagy megosztott anyatörzs között nincs különbség, ősszel a mézszüretkor a mű- vagy természetes rajt senki sem tudja egymástól megkülönböztetni. Mindakettő egyforma mennyiségű mézet gyűjt és pompás népekké fejlődtek. A „ mű- vagy természetes raj* kérdése méhtelepünkön már régóta az előbbi javára dőlt el. i 4
