Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-25 / 12. szám
92 ik oldaí. MÉHÉSZETI HETILAP Higiénia a méhtenpsztÉsben. — Dr. Záder tanártól. — Egyetlenegy belátással biró figyelmét sem kerülheti ki az, hogy a méhbetegségek félelmetes mértékben elharapódznak. Számtalan méhc alád esik nekik évenként áldozatul, melyeknek hiánya magában véve a méhészet statisztikailag bebizonyított hanyatlását megmagyarázza. Aki ezen szomorú tény okait kutatja, nem vonhatja ki magát azon megismerés alól, hogy ezt főleg a mozdítható keret okozza. Ennek bevezetése kétségtele- lenül a legjelentékenyebb haladás, melyet a méhészet feljegyezhet; a tenyésztő tulajdonképpen csak ezáltal keríthette teljes hatalmába a méhet. De áldást ez a találmány nem hozott, mert a legtöbb méhész nem tudja azt helyesen kezelni. Mialatt a régi kasos méhész népeivel természetszerűen nem sokat dolgozhat, mindenekelőtt egyik nép lépeit egy másikba nem teheti, mert a mézszüretnél a lépépitményt teljesen vagy részben össze kell törni, addig a mobil méhész mióta a mézpergető a méznyerést a lépépitmény elpusztítása nélkül lehetővé teszi, a mozdítható lépeket válogatás és terv valamint származásnkra való tekintet nélkül a különféle népeknek befüggeszti. Ezzel megkezdődik a baj, mert a lépeknek egyik népből a másikba való figyelemnélküli be- fiiggesztésével első sorban elterjednek a nidibe- tegségek. A legtöbb méhbetegség ragályos, amelyeket vagy növényi, vagy állati természetű górcsövi apró élőlények okoznak. A négyféle költésbetegség közül, amelyeket ezidőszerint ismerünk, a hasítás megkövesiiését az aspergillus Lavus nevű penészgomba okozza, amely a lárvákat kemény, fehéres múmiákká változtatja át. — Baktériumok okozzák a költés megsavanyodását, a költészápu- lást és a költéssenyvet; amelyeknek nyomai a sejtekben alaktalan tömegek aiakjában feküsznek. A felnőtt méhek között egy a középbélben élősködő állati élősdi (nosema apis) okoz, nagy pusz- titást, melynek spárái a- bélsárral kiürittetnek és azok a kaptáron belül és kívül el lesznek szórva. Mindezen betegségeknél a lépépitményt kell a fertőző anyag főhordozójának tekintenünk, mert a ráragadt álcamaradékok és bélsártömegek az életképes betegséget okozó csirákból milliárdokat tartalmaznak. Ha megfertőzött lépek egészséges népekbe kerülnek, akkor ezek is meg. lesznek fertőzve. Aminthogy egészséges gyermeket egy a vörhenyben megbetegedett ágyába fektetni nem szabad, ép oly kevéssé szabad egészséges méhI 1 családokat megfertőzött lépekkel érintkezésbe hozni. De az eddigi egészségtelen üzemmód mellett ez egészen kikerülhetetlen. Nem igen tisztátalan lépeken is számtalan betegséget okozó csira ragadhat, amelyeket apróságuknál fogva nem láthatunk. Azért a lépeknek válogatás nélküli alkalmazása a méhekre nézve nagyon veszélyes. Ezt csak az egész üzemmódnak higiénikus szempontoktól vezetett reformjával kerülhetjük el. A jelenkor legsürgősebb követelése a méhcsaládoknak szigorúan keresztül vitt egyéni kezelése amint azt egykor a kasos méhész öntudatlanul gyakorolta. Mindenekelőtt csak olyan lépeket adhatunk egy népnek, amelyeket maga épített, vagy ha az nem lehetséges, műlépeket. — Ezen célra a kaptárakat és kereteket egyáltalában a mozdítható hozzávalókat egybehangzóan meg kell számozni, hogy minden felcserélés ki legyen zárva. Azon tény, hogy kezdőknek, akik régi lépek hiányában nuílépekre vannak utalva, mindig a legjobb és legegészségesebb méhcsaládjaik vannak, a méhészeket már régen ezen követelésre vezethették volna. Ezen követelés teljesítésének az a nagy előnye, hogy megbetegedési esetekben csak a megfertőzött nép lépeit kell beolvasztani, mig eddig az egész lépkészletet el kellett távolítani. A rajok mindig maguk építsék ki építményüket, annál inkább is meg kell azt engedni, mert azok építeni akarnak. Mivel a lépek fertőző képessége azok korával növekedik, azért azoknak szabályszerű megújítása szükséges. A kir. méhészeti intézetben Erlangenden és némely mintaszerűen vezetett más méhesen ez rendszerint két évenként történik oly módon, hogy az egyik évben a lépépitménynek egyik, másik évben pedig a másik fele megujittatik. Ezen munka megkö 'nyitésére minden keretre annak építésének évszáma rá van jegyezve. Ez legkönnyebben a felülről kezelhető kaptáraknái történik. Azért ilyen kaptáraké a jövő. Az egyéni kezelésnek lehetőleg a felszerelési eszközökre is ki kell terjednie. A méhseprő helyett minden nép számára külön ludtolat alkalmazunk, amelyet felhasználás után elégetünk. Minden népnek, külön etető edényt kellene adni. A lép- fogót és minden más csak egy példányban meglevő eszköszt mindenkori használat után spiritusz lánggal le lángoljuk. Továbbá ajánlatos, ha minden kaptar úgy van fel állítva, hogy mindegyiket a többiek megzavarása nélkül eltávolithassuk. A népeknek egyenként való felállítása ezen ideált legjobban közelíti meg. Ha több népet egy fedél alá akarunk helyezni, akkor a dúcok ikerkaptárok stb. higiénikus okakból elvetendők. I
