Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-04 / 44. szám
i 1. évfolyam._______________________44. szám. ________________________.1917. november 4. MÉ HÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési áraiéi évre — 5 — korona. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : MÉHÉSZ JENŐ. Hirdetési díjszabás: Apróhirdetésnél minden szó 12 fillér. Üzleti hirdetéseknél« egy-egy hasáb ( 40 mm.) széles és egy-egy milliméter magas területért 10 fillér fizetendő. Előfizetőknek 50 °/o engedmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Tiszacsécse. Szatmármegye. Posta: Tiszakóród. — Szakkérdésekben díjtalan tanácsadás. —- j Levélválaszt kívánó levelekhez válaszbélyeg csatolandó. Ez az igazság! Vajnovszky Vince ur a Tiszántúli Méhészegylet főtitkára a Méhészeti Hetilap múlt számában „Egyesületi kérdés“ cim alatt irt egy hosszabb cikket, a melyet eme szavakkal végzett: Ez az igazság! Mivel jelzett cikket teljesen szó nélkül nem hagyhatom, hozzáfűzni valóm pedig olyan sok, hogy „Jegyzet“ alatt a lap múlt számában le nem adhattam, igy külön cikkben őh’ajtok még az egyesületi kérdéssel foglalkozni. Mindenek előtt megállapítja Vajnovszky Ur, hogy álláspontom, ha nem is mindenben, különösen kisebb egyleti szervek tekintetében teljesen egyezik nemcsak az ő, hanem a Tiszántúli Méhészegylet prog- rainmjával is. Ennek igen örvendek s rajta leszek a mennyire gyenge ^örömtől telik odahatni, hogy a Tiszántúli méhészegylet álláspontja diadalra juthasson még ott is, ahol esetleg az én egyéni véleményem más volna. Nem voltam soha nem is akarok szőrszálhasogató lenni. Elveimhez nem ragaszkodom annyira makacsul, hogy azoktól semmi el nem teríthetne. A tömeg véleménye előtt meghajlok mindenkor, ha látom azt, hogy az az ut is Rómába vezeti. Azt írja Vajnovszky ur: ,Remélhető, hogy nem lessz ellensége lapjában a nagy egyesületeknek sem, hanem önzetlenül támogatni fogja azokat úgy a megalakulások vajúdásában, mint későbbi működésükben, s belenyugszik abba, hogy nálunk a fejlődési fokozat épen fordított sorrendet ölt magára“ Kedves Méhésztárs Ur bocsásson meg, de én nagyon önző ember vagyok, igy önzetlen támogatásomat előre, látatlanba nem ígérhetem oda senkinek. Ha látom azt, hogy : az egyesület — legyen az akár kicsiny,' akár nagy, vagy épen a legnagyobb, — a méhészet érdekeit szolgálja, úgy én azt önzetlenül támogatni fogom amennyire tőlem telik, de a melyek — mint ön igen helyesen Írja — akár hiúságból, akár becsvágyból jöttek létre, ezeket támogatni sohasem fogom, sőt igyekezni fogok nekiek ártani. Nem külső cifrálkodásra, hanem önzetlen munkára van szükségünk. Szerintem ez az igazság! A fordított sorrendbe készséggel megnyugszom, hiszen ez az ut is Rómába vezet. Tárgyalja továbbá Vajnovszky Ur amaz „odavetettének tartott állításomat, hogy mi hasznot biztosítanak az egyesületek vezetőségei? A melyre a feletetet is megadtam ezt mondván: bizony azt ők maguk sem tudnák megmondani. Mindenek előtt tegyünk külömbséget egyesület és egyesület között. Van egy pár Újítsuk meg előfizetésünket!
