Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-04 / 5. szám
1. évfolyam. 5. szám. 1917 MÉHÉSZÉT! HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára fél évre — 5 — korona. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: MÉHÉSZ JENÓ. Hirdetési díjszabás: Apróhirdetésnél minden szó 12 fillér. Üzleti hirdetéseknél egy-egy hasáb ( - 40 mm.) széles és egy-egy milliméter magas területért 10 fillér fizetendő. Előfizetőknek 50 ü/o engedmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tiszacsécse. Szatmárrriegye. Posta: Tiszakóród. — Szakkérdésekben díjtalan tanácsadás. — Levélvá'ászt kívánó levelekhez válaszbélyeg csatolandó. KR1X-KR AX. Átkos méhek. A méheket ezideig mint hasznos bogárkákat tanultuk megismerni. Igaz, sok vád hangzott már ellene. Különösen a szőlősgazdák akarták úgy feltüntetni, mint a szőllő kártevőjét, aztán a kertészek, mint kellemetlen kertészsegédeket. A szőlősgazdák állítása valótlannak bizonyult. A kertészek munkájába igaz, hogy a virágok megtermékenyítésénél közbekontárkodik, de itt csak az ember természetellenes munkáját akarja alapos korrektúra alá venni. A „Pesti Hírlap“ f. évi naptárában egy igen érdekes tudományos cikk látott napvilágot dr. Lambrecht Kálmán tollából „Kihaló és kihalt állatok“ címmel, melyet szó nélkül nem hagyhatunk. Ebben a cikkben a többek között a következő sorok is helyet foglalnak : „További lépés a civilizáció mesgyé- jén a házi állatok behurcolása. És ime: a sertés kipusztitotta Ujzéland világhírű Hat- teriáját, a kecske a Samoa szigetek ősi madárvilágát. Szomorú szerepe van az annyira dédelgetett macskának is; ez irtotta ki a Rarotonga szigetek Monarches dimidiatus-át és fenyegeti végpusztulással a Chatham szigetek ritka guvatját, a laba- lus modestus-t. Sőt még a behurcolt méhek is átkai lehetnek a bennszülött faunának; azzal, hogy hangyaszorgalmukkal ellepik a nektárt nyújtó növényeket, valósággal kiéheztetik a növények nektáriu- mából élő apró madarakat.* Dr. Lambrecht- Kálmán ur cikkét nem hagyhatom szó nélkül. Nem pedig azért, mert a mi kedvenc bogarainkat vádolja, ezeket védeni pedig a még annyira indokolt váddal szemben is szent kötelességemnek tartom. Egy részt kételkedem abban, hogy valahol annyi méhet lehetne tenyészteni, hogy azok más — mézzel élő — madarakat agyon éheztessenek, mert ennyire tul- szaporitani a méheket teljes lehetetlenség, mivel a fiasitás, tehát a méhek szaporodása egyenes arányban áll a gyűjtéssel. Ott pedig, hol más mézzel élő állatok a méhek kapzsisága miatt koplalni kénytelenek, koplalnak ott bizony a méhek is. Sőt, hogy a méhek még inkább koplalnak, bizonyítja az a körülmény, hogy a madarak, tehát tollas állatok a kora reggeli hideg időt inkább felhasználhatják mézszerzésre, mint a méhek, melyek ezideig — még legalább is az én tudomásom szerint, — sehol sem járnak nadrágban. De tegyük fel, hogy dr. Lambrecht urnák igaza van, még az esetben is ez az igazság csak téves igazság lehot —' kihalófélen levő madárkák a méhek az okai, hanem kik a méheket odaszállít» szaporították. Lapunk legközelebbi száma február 11.-én jelenik meg.
