Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-04 / 5. szám
34-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP istenem ! Mikor mondhatjuk ezt eU Magyarországra! ügy hiszem a fent elmondottakkal tartozunk a bogárkáink ellen felhozott vádat róluk elhárítani. M. J. A mitől a kezdő méhész fél! Irta: FEDOROCSKÓ GYULA. Ha valaki elhatározza magát a méhészkedésre, kellemes érzés hatja át, oly himesen szövögeti jövőjének édes álmait, hogy nem sokára lesznek neki is kedves bogarai, a melyek zsongóbongó zeneszóval, ernyedetlen szorgalommal fogják. kis köpíljökbe hordani a mezők virágainak himporát és drága nektárját. Alig várja, hogy a már beszerzett anyatörzseket portáján el helyeztesse és azoknak rajait a tőkének természetes kamatát is befoghassa. S ha már portáján az anyatörzseket elhelyezte, van is dolog, minden le nem foglalt idejét bogarai megfigyelésének szenteli, — dédelgeti, ápolgatja, tesz-vesz körülettük — mert kedves dolog látni azok szorgalmát, munkáját! Csak egy öreg hiba van: nem ismerik a gazdát! Ha hozzájok nyúl, rögtön kész a baj, irA mürajkészités, Alfonzus Alajostól. A Méhészeti Hetilap számára németből fordította-. Hutter Rezső. Mikor készítsünk mürajokat ? (Folytatás.) Hasonlóképen óvakodni kell az anyabölcső megnyomásától vagy másnemű sérüléstől, sokszor a legkisebb sérülésnek is a királyi nympha halála a következménye. Tehát nagy elővigyázatot kell tanúsítani. Az anyábölcsőnek a lépbe való helyezése céljából, a lépből megfelelő darabot kivágunk és a keletkezett űrbe a lépdarabbal ellátott galmatlanul szúrnak. És e szúrás égető fájdalma mellett nem ritka eset, oly hatalmas daganat jelentkezik, hogy a kezdő méhészt alig ismeri meg édes hites társa. Ámde aki egyszer bepillantott a méhek világába és elleshetett egyet-mást abból, látta hogy az a kis szorgalmas nép hogy épit, hogy rendez, hogy tisztogat, hogy gyűjt, az nem fog könnyen megretirálni még egy-két méhszurástól! De ha már mégis tűrhetetlenné vált a gyakori szúrás, neki durálja magát, előszedi a méhészeti árjegyzéket s rögtön megrendeli a fejvédőt, füstölőt, gummikeztyüt stb. és ha ez megérkezett, van öröm, van öltözködés, úgy felfegyverkezik, hogy a mikor kis méhei közzé megy, alig ismernek rá szegénykék. így felvértezetten aztán megy a munka tovább! így el is lehet dolgozni néhány törzs méh- nél, de egy nagyobb méhes kezelése lehetetlen. Pl. igen kellemetlen a fejvédő használata, mert akadályozza a méhészt a látásban, mozgásban, sőt izzad alatta, elsősorban tehát igyekezzen ennek használatát mellőzni a kezdő. Nem mondom én hogy ne szerezzen be egy könnyű fejvédőt, van rá eset mikor szükség is lehet rá s addig is annyi haszna lesz benne, hogy megszokja a méhek dongását. Itt kezdi megismerni a méhek hangját és belátja, hogy nem minden méh ellenséges indulatu s úgy hamarabb lesz hidegvérüvé, félénkségét bátorság váltja fel. anyabölcsőt biztosan úgy erősiti meg, hogy ezt néhány meghegyezett pálcikával a léphez fűzi. Ha olyan anyabölcsőnk van, amely egy félkereten egyedül van, akkor az egész lépet beadhatjuk mindjárt az anyanevelő kaptárba. Az anyabölcső behelyezése után mintegy 24 óra múlva feltétlenül meg kell vizsgálni az anyenevelő kaptárt,, mert néha megtörténik, hogy a méhek a beadott anyabölcsőt tönkre teszik és lerágják és a méhésznek egy újat be kell metszeni. De az ritkán történik, ha az anyabölcső melyet az anyanevelő kaptárba betesszük, a lépre már rá van építve. Ha kikelt a királynő, akkor megszületése után néhány nappal megtermékenyitő kirepülését teszi meg és miután megkezdte a petézést, fel lehet azt használni. Ha a királynő megtermékenyitő kirepülésén elvész, akkor az anyanevelő kaptárba természetesen újra be kell metszeni egy királynésejtet. Ugyanez a teendő akkor is, ha a már megtermékenyített királynőt a méhész felhasználja. A meganyát- lanitott anyanevelő kaptárocskába két nap múlva újra bemetszhetünk egy fedett anyabölcsőt. (Folytatása következik.) IDEGEN ÍRÓK.
