Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-20 / 20. szám
156 ik oldal. MÉHÉSZETI céljából. Az utórajokat a szép fiatal anyákra való tekintettel ne egyesítsük, hanem a fiasitás megkezdése után az ősszel feloszlatandó népektől elvett fiasitás beadásával segéljük fel. Így pompás magtörzseket kapunk ez évi királynőkkel, uj építménnyel és fiatal méhekkel. Különfélék. Anyásitás úgy, hogy a királynőt mézzel bekenjük. Ray D. Tait a Qeaniugban azt írja: „Ez a módszer sem nálam sem azoknál, akiket arra ösztönöztem, hogy ezzel éljenek/ nem mondta fel a szolgálatok; ez egyszerű, gyors és biztos. A meganyátlanitás után az anyazárkát bal kezembe veszem, a szegeket eltávolítóm a hüvelyk ujjammal a drótszövetre nyomok. Kis kanállal a meg- anyátlanitott nép egyik lépéből kiveszek meleg mézet, azután a királynőt kiengedem a zárkából és eközben a még meleg mézzel bekenem. Majd a kanálon maradt mézmaradékkal együtt egy lép- utcába engedem szaladni, a lakást bezárom és a főnök. — Maradjon csak dolognál és ne szánjanak méhek a fejébe. — A fejemben nincsennek! jajgat Antat, hanem a n. — No, hol tehát! bátorítja a hivatalnok. — A n. Az utólsó szót Antal a harsogóan felnevető tisztviselő fülébe súgja. — A zsebemen lyuk volt, ezen kimásztak ! — Kik másztak ki. — No épen a királynő-és a négy munkás. — Hahahahaha — nevet az elöljáró egy királyné és négy munkás ahahahaha ! No ? csak csendesen. Miért kiabál már megint ? Jaj! Kiabál Antal, már nem birom ki tovább. Indulásra csengetnek, a főnök nevezte hátralép s a táviró hivatalba siet, hogy az őrült nek a következő állomáson való fogadtatását előkészítse. A vonat megy. Antal egyedül van. A szúrásokat már nem szenvedheti, gyors elhatározással lehúzza a nagy kockást és az ablakhoz közeledik. Három méh vígan suran ki a szabadba, kettő még csendesen hallgat. Mit használ, — el velük — és Antal a nadrágot vadul lobogtatja ki az ablakon. — Isten veled hűtlen, alattomos királynő ! — kiáltja fájdalmosan. Huhuhuhuhu, elrohan a másik vágányon a gyorsvonat, a halál- a ijedt ember úgy érzi, mintha a fejét szakította munkával elkészültem. Mihelyt az öreg királynő el lett távolitva, azonnal beadandó az uj anya. Az mindegy, hogy a beadott királynő meg van-e termékenyítve vagy nem, hogy a népnek vannak-e anyabölesői vagy sem a királynő mindig el lesz fogadva. A beadott anya annak a népnek a mézével be van kenve és miután a méhek azt alaposan megtisztították, úgy vélem egyszagu lett. Akárhogyan si van az, mindig elfogadják azt. — Épen most 26 ot beadtam és egyet sem szúrtak agyon.“ Ezen anyásitási módszerhez amelyet Baldivin tanár is ajánlott, azt jegyzi meg dr. C. C. Miller a Qleaningban hogy az már több mint 50 évvel ezelőtt melőzendőnek tekintett; Baldivin tanár receptje talán mégis eltér valamiben és azért részletes leírás kívánatos volna. — Root szerkesztő dr. Miller fejtegetésével megegyezően megjegyzi, hogy ezzel az anyásitási módszerrel már sok évvel ezelőtt felhagytak, mert megfigyelték azt, hogy a királynő utóbb úgy nézet ki, mintha átélt volna egy fulladási gyógymódot — sima, fényes lett mint olyan méhek, amelyek majdnem megfulad- tak. Akkor általánosan az volt a vélemény, hogy volna le, pedig csak a nadrágot ragadta ki kezéből az alattomos gyorsvonat s vitte azt diadalmasan tova, hogy gazdája többé viszont ne láthassa. Az ifjú dermeten áll minden gondolat nélkül. És most megint egy fütty. Sivitó, — idegrázó. Neki úgy hangzik, mint a halál hívogató szava. S a voaat sebesen berobog a pályaudvara. Ott látja állani menyaszonyát, leendő anyósát és számtalan ismerőssét. Borzadva bújik a kinyiló ajtó mögé. Most megjelenik a kalauz, az állomásfőnök és két csendőr. Antalt előrángatják. Ha ha ha ha! Még át is öltözködött, — nevet a kalauz. — Na itt nincs semmi kétség! mondja a főnök. — Csend legyen, hozzatok egy köpenyt — mondja a csendőr. A másik csendőr leveti a köpenyt s Antalra dobja, a ki pillanatnyi heves ellenkezés után kiszökik — a csendőr megfogja — az ismét kiszökik, — a köpeny a csendőr kezében marad. Elfordulva és elborzadva fordítja el arcát a menyasszony. Sóbálványá dermedten áll az anyós. Kell e bizonyítani, hogy Bumke Antal sohasem akart többet „keresztezni* mivel menyaszonya is megírta: „Nincs kedve ahhoz, hogy egy sanscu- lotthoz férjhez menjen* így jár, ha valakinek pechje van !
