Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-20 / 20. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 157-ik oldal. ez a módszer némelykor sikerült, de a királynő sokszor kárt is vallott és elveszett akkor a mikor az legkevésbé volt mellőzhető, tél közepén vagy korán tavasszal és ezáltal a nép reménytelenül anyátlanná lett. Ez volt az oka annak, hogy ezt a módszert nem lehetett ajánlani. Ha Baldivin tanárnak sikerült ezt a módszert ezen kellemetlen következményeitől megszabadítani és ha a behordott királynő frisnek és egészségesnek néz ki, akkor ez a módszer valószínűleg kifogástalan. (Praktischer Vegiveriser für Bienenzüchter.) Pollemnek vagy virágpornak a virágoknak azon sárga, piros, narancs, akkor zöldes színű himnemü megtermékenyítő anyagát nevezzük, amelyet a méhek a fiasitást táplálására a sejtekbe gyűjtenek és ezen alkalommal tudatlanul a virágok megtermékenyítését idézik elő. Dr, Langer tanár azelőtt Grácban most Prágában, a tárgyban beható vizsgálódásokat tett és nyilvánoságra hozott. A virágpor begyűjtésének egyes pházisairól még mindig nincs eléggé tiszta képünk. De az körülbelül a következőképen történik: Ha a méh keféinek segítségével a virágport gyüjtőszőréből eltávolította, akkor azt gyorsan a szájához juttatja nektárral és nyállal megkeveri azt és azután a hátsó > lábainak felső lábszárain levő kis mélyedésekbe a „kosárkába“ mint kis golyócskákat betolja azt, amelyeket a méhész gatyának nevez. Egy pár gatya átlag 0- 91 grammot nyom, ez a méh testsúlyának egy heted — egy tized része. A pollemnek méh nyálJal való megnepvesitése által a virágpor savanykás lesz. A savtartalom a kaptárban növekszik. Dr. Langer úgy véli, hogy a dajkamé- hek, mihelyt már nincsen fiasitás a táplálásra, nyálmirigyeik váladékát a pollensejtekbe öntik és itt is a méhtörzs magasra fejlett takarékossági •rendszerére utal. Azállai, hogy a gyűjtő méhek a természet termékeihez (nektár és pollen) nyálmirigyeik válapékát hozzáadják, ezeknek alkalmas méhtáplálószerré, mézzé és méhkenyérré, való átalakítását bevezetik. A hozzátett nyálmirigy váladék állandóan tovább működik és tökéletesíti a tápláló szert. Emellett hangyasavtartalma erősen konzer- válólag hat. A nyálmirigyváladéknak a mézben és a méhkenyérben való felhalmazásának minden valószínűség mellett még az is a célja hogy a nagyon hatásos váladék generáciáról generáciára megmaradjon a fiasitási' ösztön serkentésére és bevezetésére az áttelelt, de mégis idősebb méhek- nél talán épenséggel mint jelentékeny tényező jön az figyelembe (Deutsche III. Bztg.) fordította Hutter Rezső. Levél a harctérre. Kerény, (Bácska) 1917. ápr. 25. Vitézlő MUNKÁCSY FERENC őrmester urnák Olasz harctér. Kedves Hősöm és Méhésztársam ! Mély megilletődéssel olvasom sorait a „Méhészeti Hetilap“ hasábjain, a melyet hogy megirt ott a titáni küzdelmek forgatagában, reá vall nem csak vérbeli méhész voltára, hanem arra is, hogy mily meleg érdeklődéssel, igaz ügyszeretettel, remegő kétségekkel csügg az itthoni, a jövő méhészetéért folyó előkészítő munkákért. Mert hogy amint a világot rengető harczok nyomán tisztultabb levegőt vár, remélt mindenki, ugyanígy a mi méhész légkörünkbe is uj, hasznosabb munka kialakulás kell hogy bekövetkezzék. Ebben bizakodva válaszolok kedves soraira. Legjobb megnyugtatására közlöm, hogy a mint következik, a növény világgal is foglalkozunk a mi beczézet bogaraink érdekében,A mit leírni akarok, már látott nyomdafestéket a közelmúltban egy más lapban. Mivel azonban azt nem olvashatja, ime itt megismertetem. Egy vérbeli méhésznek, vagy Üzletszerűen méhészkedőnek is, nem árt, ha tud sokat, mindent, sőt azt is, hogy a széndioxid miről jó. Annyira jó, hogy enélkül méz sincs. És ha ez igy van, ugye hogy jó volt érte a széndioxidot felpiszkálni. De hát lássuk ennek a sorát a botánika révén. A növény világ megköveteli a maga életfeltételeit. Szüksége van napfényre, hőre nedvességre. Tápláléka a kálium sulfát (gipsz kálium nitrát, (salétrom) no meg széndioxid. A növényzetnek egyedüli sajátja a csersav. A táplálék felszívása rész
