Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-08 / 14. szám
106-ik o'dai. MÉHÉSZETI HETILAP elérhetni, magunkévá tenni a győzelmi zászlót. Ifjú méhésznemzedék öregektől várja saját jövőjének megalapozását. Ezért foly a munka olyan szorgalommal. Jaj mi nekünk, a föld fő teremtményeinek, ha e kicsiny bogár bölcsebb lenne nálunk. Nem halt ki a kaptár, bár csendes volt eddig. A tavasz szavára, husvét eljöttére felpezsdült az élet. Hullanak, hullanak ugyan az öregek, de egy öreg helyén tiz fiatal támad átvenni, végezni az elhagyott munkát. Nincs! Nincs örök halál ! A föld teremíményi mindörökké élnek. Hogy egyszer meghalunk, ne aggasszon minket. A fáradt vándor is örömmel pihen el. Mi is mai kornak méhésznemzedéki elpihenünk egykor, hogy helyet engedjünk azoknak, kik ma még szárnypróbálgatásnál alig vitték többre. És ez igy tart folyton, ők is elpihennek, jön újabb és újabb, az egyik eltűnik, születik a másik. Ez a világ rendje. Halál. — Feltámadás. Egy régi könyvből. — Salak. — Egy régi könyv akadt a kezembe. Cime: „Iskolai tudományok könyve.“ Eleje és hátulja hiányzik, igy sem a szerző nevét, sem a könyv megjelenésésének idejét nem tudom. Tartalma azt látszik mutatni, hogy az ötvenes éveknél előbbi keletű. Mivel érdekes világot vet a régi idők méhészetére, érdemesnek tartom azt szóról szóra leközölni. „Kivált képen hasznos állatocskák gazdaságban a méhek, melyeket rendszerint kasokban, más szóval küpükben szoktak tartani. Méhek oly marha-csordák, melyek számára nem szükség aggódnod sem legelőről, sem takarmányról, hanem mel- lyek az ő gyöngéd szárnyaikon minden erdőkön mezőkön szabadon rajlanak; senkinek jószágában kárt nem tesznek és mégis málhásan térnek vissza, s aranyat hordanak a házhoz uraiknak. Minden méhkasban háromféle méhek laknak, melyek nagyon különböznek is egymástól: a királyné vagyis az anyaméh, a munkás méhek és a herék (himek). A királyné igazgatja a társaságot és azt jó rendben és munkásságban tartja. Többnyire mindnyájának van fulánkja; de a melyet ha kibocsát maga is elvesz bele. A munkások kisebbek, mint az anyaméh, a herék pedig valamennyi között a legnagyobbak és fulánktalanok. Egy nagy kasban 10—15 ezer munkás méhek, és 700 s több herék élnek egy király n alatt. Ha a munkás méhek uj lakást akarnak készíteni, tehát előbb enyvet gyűjtenek, melyet a niézgás bimbókról rágcsálnak le és lábaikra ragasztanak. Ezzel a kasnak minden hasadékát és választékait bekenik, — a kijáró lyukat kivévén. Aztán viasz-szert hordanak. Ez számtalan virágnak himporából áll, melyet ők megnedvesitvén, megemésztenek. Csak a gyomorban válik viasszá, melyet azután ismét kiizzadnak és belőle szép rendes hatszegletü sejteket (léplyukakat) készítenek. Ezek a sejtek rész szerint méztartásra, rész szerint pedig a fajzatnak fészkéül szolgálnak. A megtöltött sejteket finom viaszhártyákkal beborítják, hogy a méz ki ne folyhasson belőlük. Kis orruk által a virágok édes nedvét beszivják, elnyelik s feldolgozzák kisded hólyagforma mézgyomraikban, mellekben a nedv mézzé válik. A királyné minden léplyukba egy egy tojást s az egész nyáron által mintegy 30—40 ezret tojik. Elősször olyan tojásokat tojik, a melyekből munkás méhek lesznek, azután heretojásokat; végtére meg tizet, a melyekből királynék lesznek, különösen ezek számára készített sejtekbe. Egynéhány nap múlva a tojásból pondró (nyü) lessz. Ezt a méhek szorgosan étetik vala- melly péppel (kásával), mígnem mintegy 8 nap múlva befonja magát. Ez meg lévén a méhek a sejteket viasz födéllel elzárják. Néhány vetkőzés után 14 nap alatt ezen állatocska rnéhvé változik, kibúvik a viasz födél alól, mézzel inegétetik s néhány óra múlva a többivel kirepül. Mikor valamely kasban a méhek igen elszaporodnak s kiváltképen ha több fiatal királynék vágynak benne, tehát azoknak egy részét kiűzik. Ezeket rajoknak nevezzük. Ezek a királyné után mennek, s ahol ez letelepedik, valamennyien oda függesztik magukat igen sürü gömbölyű rakásban, igy aztán üres méhla- kásba fogják fel őket, ahol azonnal elkezdenek munkálkodni. Ha az uj kasba több királynék mentek be, akkor a fölöslegesek másnap a kas előtt halva találtatnak; mert csak egy uralkodha- tik. Ez májusban és júniusban történik. Agusz- tusban, mikor már a fajzás ideje elmúlt, a munkás méhek a hímeket megtámadják és megölik. Mihelyestt késő ősszel fagyni kezd, azonnal téli álomba esnek a méhek, mint minden bogarak nagyobbrészint; melyből ha a hideg tartós, csak a tavasz kezdetekor ébrednek föl. A méheknek legalább 200 fajaik vannak.
