Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-18 / 11. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 85-ik oldal. nyás családok által nevelt fajherékkel pároz- tassák. Mindezeket pedig azért tartottam szükségesnek elmondani, mert újabban mind többször ajánlják egyes méhészeti szakírók, hogy a nagyobb méhtelepek vezetői vigyenek telelőbe anyatlan törzseket is, melyek kora tavasszal már heréket nevelnek, igy ha herével rendelkezünk, anyátlanná vált családainkkal a tavasz kezdetén neveltethetünk anyákat. Természetes dolog, hogy az ilyen anyanevelő családokat fiasitással többször fel kell segíteni, hogy el ne néptelenedjenek. Fölmerülhet még az a kérdés, hogy nyáron, a tenyészidőszakban miért épen a fiatal méhek ápolják a fiasitást. Ez a dolog igen természetes. A fiatal méh első pár napjában még repülni is alig képes. Idő telik abba, mig a bélszuroktól megszabadul, inig annyira megerősödik, hogy a külső nehéz, fárasztó munkát elbírja, ez ideig tehát tétlenül kellene hevernie. Mivel pedig a méhcsalád a tétlenséget nem tűri, igy a fiatal méhek a táppép készítésére és a herékkel egyetemban a fiasitás melegen tartására kényszerittetnek. A munka megosztás elve a legszebben érvényesül a méhek háztartásában, hol minden egyes tagnak végezni kell azt a munkát, a melyre testi szervei képessé teszik. Itt a tétlenség, henyélés ismeretlen fogalom, még a herék is dolgoznak, fütik a lakást, melegítik a fiasitást. Ki van szabva a dolog mindenki részére, mindenki végzi a kiszabott munkát teljes odaadással, ezért oly nagy az egyetértés, az odaadó szeretet, ez a titka boldogulásuknak is. Mi emberek tanulhatunk tőlük! 9 kaptártól függ-e az anya fejlettsége. Irta: Uhiátik Sándor. Egyik veterán méhésztársunk megkockáztatta azon állítást, hogy az anya fejlettsége a kaptárból függ. Én legalább úgy értelmezem azon határozott kijelentését mely szerint c nagy keretű kaptárban levő család anyja sokkal fcjletteb nagyobb szebb, mint a kis keretű országos, vagy ahoz hasonló egyéb kaptárban lakó méhcsaládok anyja. Ha igy hiszi az én méhész társam hát nagyon téved. És vele tévednek mindazok, akik hasonlóképen hozzák összefüggésbe az anyaméh fejlettségével a kaptár méreteit. E két tényzőnek egymáshoz semmi köze sincs. A méhész, akinek figyelmét semmi jelentéktelennek látszó dolog sem kerüli el, már régen észre vehette, hogy a méhek kis és nagy voltát mi befolyásolja a lép terjedelmi és annak fiatalabb vagy öreg volta csak látszólagos befolyással van a fiasitás fejlettségére. A tapasztaltabb, öregebb méhész gyakrabban lát méhesében aprócska méhet a nagyobbak mellet, s ha oknyomozó arravalósággal is megvan áldva csakhamar az élelemben szűkölködő családjai jutnak eszébe. Ezeknél nyomban arra a felfedezésre jut, hogy a éhező méhcsaládnak vannak kis méhei. És én ezt, mint igazságot állítani is merem. Mert az én figyelmemet a szép nagy méhek sem kerülték el. Figyeljük csak meg méheinket, azok bő hordáskor, elegendő táplálék mellett mindég nagyok, fejlettek s kövérek szükség idején kicsinyek, soványak. Az éhen halt méh család méhei mind rövidek, soványak kicsinyek. Ez a körülmény is azt bizonyítja, hogy a méh nagysága s fejlettsége a a család tulvagyonától függ. Mondják meg azok a méhésztársak, akik cukorral, meg metasszal eleinek, hogy az ő mé- heik milyenek? bizonyára mind egyformán kicsinyek. Én nem láttam azok méheit s mégis rájuk fogom, hogy kicsiuyek legyenek bár milyen nagy méretű kaptárban is kereteken. Vita tárgya nem lehet, hogy a fiatalabb lép alkalmasabb a fiasitásra mint az öreg nagyon fekete lép, de ha ezt az anya bepetézte, csak oly ivadék kél ebből, mint amabból. A szűk talán megrövidült cella, ha valamelyest meg is akasztotta volna a méhet tökéletes kifejlődésében, a kikelés után egy formán bő tápláltság teljes egyenlőséget eredményez s a fekete öreg lépből kikelt méh csak oly nagy vagy kicsi, fejlett vagy fejletlen lesz, mint az ugyanazon kaptárban fiatal lépből kelt többi méh. És ha mégis akad kisebb méh a többi méh között, gondoljuk meg, hogy korcsabb nemzedék úgy az állat, mint a növényországban mindig volt van és lesz. Kimondhatjuk bátran, hogy az anya és ivadék szépségit nagyságát fejlettségét nem a fiatat lép, sem pedig a kaptár kicsisége avagy terjedelmes volta szabályozzák hanem egyes egyedül az anyának és méhcsaládnak bő vagy kevésbé bő tápláltsága.
