Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-18 / 11. szám
82-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP midőn ezt tesszük, nem mulaszthatjuk el, hogy a „Szegedvidéki Méhész-Egyesület“-et mint mintaképet ne állítsuk oda az egye- sületesdit játszók elé. Eddig lehetett egyesületesdit játszani, de ma már a haladó kor komoly munkát követel mindenkitől. A rosta háború után dolgozni fog, hogy az értéktelen magokat elválassza az értékesektől. % Munkát, önzetlen munkát kiván a haladó kor mindenkitől. A kik eme kívánalomnak eleget tenni nem akarnak, akik az egyesület alakításában csak csillogó páva- tollakat látnak, melyekkel magukat feldi- szithetik, melyekkel egyéni hiúságukat kielégíthetik, az ilyeneket elfogja söpörni a haladó, — a munkát kívánó — idő. Félre hát a csillogó, haszontalan pá- vatollakkal! Ki a porondra ! Küzdeni teljes erőből a magyar méhészet érdekében! Itt, a küzdő téren elválik, kik a hivatottak a nemes munkára és kik a pávatollasok ! ? Dolgozni! Dolgozni! Ez a mai kor jelszava. A mürajkészités Alfonzus Alajostól. A Méhészeti Hetilap számára németből fordította: Hutter Rezső. Két törzsből egy mürajnak készítése. (Folytatás.) Egy kaptár összes iépeit kivesszük és a lép- bakra függesztjük, a most üres kaptárt lépkezdetes keretekkel vagy más jobb kiépített lépekkel és közbe állított mülépekkel ellátjuk, most a lépeken levő összes méheket a királynővel együt a kaptárba söpörjük. A méhüres fiasitásos lépeket ellenben egy üres kaptárba tesszük és ezt egy második erős törzs helyére állítjuk. Az pedig uj helyet kap. Ezen Még egyszer és utoljára a felsőkijáróról. Irta: S1POSS ISTVÁN. Az igen tisztelt Szerkesztő Ur utasításának megfelelőig csak röviden válaszolok múltkori cikkére. Belátom, a Szerkesztő urnák igaza van abban, hogy az ilyen vitakérdések tulhosszura nyújtott taglalása nem mindenki előtt egyformán kedves. Végzek tehát a dologgal a lehető legrövidebben. Lássuk a hangyasavat. Azt irta Ön, hogy „Szükség van a hangyasavra a méz konzerválása szempontjából.“ Tehát a hangyasav szükséges ugyebár? S e cikket igy végzi: „Ha valóban igaz volna is, hogy a hangyasav a felső kijarón át hamarabb elillanna, nagy jelentőséget ennek sem tulajdoníthatunk. Tehát Ön nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a hangyasav a felső ki járón hamarabb elillanhat, mint az alsón, de ennek nagy jelentőséget nem tulajdonit. Itt az ellentmondás kedves jó Uram! Nagy jelentőséget ugyan nem, de jelentőséget még is tulajdonit neki. Ha pedig már bármi kis jelentősége is van valamely dolognak, azt úgy kurtán- furcsán a faképnél hagyni nem lehet, nem szabad az igazság érdekében. A széndioxidról Ön is elismeri, hogy nehe- i zebb a levegőnél, de azt állítja, hogy az olyan szaporítási mód különféle előnyt nyújt. Az a nép, mely le lett söpörve összes méheit s fiatalokat és öregeket kapja, az tehát egy óriásraj, mely az adott űrt a legrövidebb idő alat kiépíti, feltételezve, hogy hiányos hordáskor a méhész szorgalmas és kiadós etetéssel támogatja. A lesöpört .anyatörzs, amely a második helyéből elmozdított anyatörzs összes röpméheit kapja és amelynek a tenyésztő mivelhogy anyátlan az, egy anyanevelő kaptárból egy királynőt ad vagy egy érett anyab álcsőt bemetsz, hasonlóan erős és munkaképes marad és a második anyatörzs, amely uj helyen állva csak a röpméheit vesztette el, három hét múlva teljes lesz és gyönge törzsek felsegitésére sokszor még fiasi- , tásos lépeket is szolgáltat. Szerző a szaporításnak ezt a faját t. i. két erős törzsből egy harmadiknak a képzését évek hosszú sora óta a legjobb eredménnyel gyakorolja és ezt a módszert mindenkinek a legmelegebben ajánlja. A szaporítási nemeknek nagy száma van még, azok közül egy sem olyan biztos és ajánlatos, mint az áltálán ajánlott műrajkészitési eljárások. Ezek egyszerűek és praktikusak és biztosan célhoz vezetnek. A műrajkéIDEGEN ÍRÓK.
