Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-11 / 6. szám
46-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP lóságos Szibériát teremt. És hogy állunk az ablakkal? Az ablak mint szintén jó hővezető anyag, a kaptár melegét állandóan hűti, a reá rakodó viz- párák jégrózsákká változnak, azután a folytonosan váltakozó idővel hol felenged, hol ismét befagy, tavasszal pedig a kaptár fenekén pocsolya, majd penész képződik, végeredményében pedig sok-sok a lehullt méh. Panaszkodunk ezernyi bajokról, ugyanannyi pusztulásról. Nem gondolják kedves méhésztársaim, hogy mi lennénk az okai? De hol vagyunk még?! íme ismét egy természeti törvény. Vissza kell térni a már elmondottakhoz. A levegő állandó kiegyenlítődése nélkül máról holnapra pusztulna el valamennyi méh. A tiszta, friss levegő épen úgy a méhnek is életszükséglete, mint bármely szerves lénynek. A méh épen úgy, mint más élő éllat lélekzik, a lélegzéssel oxigént vesz magához, a mely tüdejében a gyors égés következtében szénoxiddá változik át és ez az élet- fentartási művelet folytonos. Tudnuk kell azonban azt a fontos dolgot, hogy a szénoxid sűrűsége 1.5241 tesz [ki akkor, midőn a levegő csak 1.— Vagyis a szénoxid a levegőnél több mint másfél- szerte nagyobb fajsullyal bir. Mi következik ebből ? Az, hogy a méhcsomó által folyton kilélegzett szénoxid mintt a szerves állati lényekre káros, mérges gáz nagy sulyjával rohanvást süllyedni fog a kaptár fenékre. Itt tűnik ki azután a rendkívül nagy fontossága a légcsere törvényének, mely a folytonos kiegyenlítődéssel a kaptár alsó nyílásán át a fenékre ült mérges gázt elvezeti. Legyen azonban a röpnyilás magasabb részen nyitva, állandóan oly magasan fog állani a kaptárban a mérges gáz is. Óvakodjunk tehát oly kaptár rendszert használni, mely nem a fenéksikon van nyitva. Felső röpnyilásu kaptár pedig valósággal veszedelme a családnak, mert az ilyen kaptár állandóan telítve lessz szénoxiddal. (Folytatása következik.) I ■■■■■■*■ MMMM* IHIHH ■■■■■MB MŰHELYBEN. Rovatvezető: Méhész Jenő. Az asztalos szerszámok és kezelésük. (Folytatás.) A rajbefogáshoz használandó kast többféle képen szokták a rudhoz felerősíteni, itt az a fő dolog, hogy a kas rajbefogás közben a rudról le ne eshessen, tehát jól hozzá legyen kötve, mind- azáltal a rajbefogás után a rudtól a kast könnyen el lehessen távolítani. Ezt én igen egyszerűen a következőképen szoktam végezni. Van egy vékony keményfából készített tűm és egy méternyi hosszú lapos, erős, körülbelül 5 cm. széles vászondarabom. A tű segélyével a kas falán áthúzom ezt a köteléket félig, s a kas szája szélén elkötöm, s a kimaradó kötelékdarabot pedig a rúd végéhez kötöm. Most már a rudat feltartva, a kas a magasba emelhető, s az minden körülmények között csúcsával lefelé áll, tehát a raj különösen a kas leeresztésekor nem ömölhetik ki. Levételkor először a rudról oldom le a köteleket, s aztán a kas szájánál oldom ki, s megfogva a kötelek belső szárát, kihúzom a kas falán, s a befogott családot a helyére teszem. A fenékdeszka. Fenékdeszkának nevezzünk azt a széles, sima deszkadarabkát, melyre a gyékénykasokat állítjuk, sokan ezen hagyják a kijáró nyílást is, a minek azonban különösebb előnye nincs. Fenékdeszkát a következőleg készíthetjük el: Mivel a fenékdeszka akkor jó, ha elég széles, ajánlatos, hogy az 50 cm. széles és szintén 50 cm. széles és szintén 50 cm. hosszú legyen.' Alakja négyszögletes, aki akarja, csinálhatja ugyan kerekre is, igy talán csinosabb, de több a munka az elkészítésével. Az a kérdés azonban, hogy hol kaphatunk 50 cm. széles deszkát, mert ha ilyen kapható, úgy az elkészítése alig kíván más munkát, mint a le- fürészelést és a kigyalulást, már pedig a ki valaha deszkát vásárolt, az igen bölcsen tudja, hogy a fakereskedők csak 12 colos, azaz 315 cm. szélességű deszkát árulnak, ennél keskenyebb kapható, de szélesebb csak elvétve. Vegyünk tehát ilyen deszkát, s készítsük abból el a fenékdeszkát a következőképen: Először is meggyaluljuk szép simára a vásá
