Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-11 / 6. szám

MÉHÉSZETI HETILAP

47-ik oldal.

rolt deszka mind a két oldalát, az élét legyalulni nem szabad, majd később megmondom, miért.

Legcélszerűbb egy szál 8 és egy szál 12 colos deszkát vásárolni erre a célra, colos vastagságban lehetőleg görcs nélkülit, vagy legalább is olyat, a melyben huió görcs nincs. Különben is a munkában vett deszkát mindig jól meg kell vizsgálnunk, hogy nincs-e benne hulló görcs, ha van, az ilyet azonnal kiütjük s a helyét befoldjuk, mert nincs annál bosszantóbb, mint ha már használatba vett fenékdeszka vagy kaptárból hull ki az ilyen göb. A kihullott vagy kiütött görcs helyén támadt lyukat a következőleg foldjuk be: Veszünk egy darabka fenyőfát s azt kifaragjuk pálcika alakúra, valamivel vastagabbra, mint a milyen nagyságú a befoltozandó lyuk. A pálcika végét kissé elvékonyitjuk, most már mint egy szeget előbb forró enyvben megmártva belekalapáljuk a lyukba s aztán száradni hagyjuk s ha megszáradt, a deszka lapjával egy vonalba mindkét végét fűrésszel levágjuk s csak azután vesszük a deszkát gyalulás alá.

Az enyv főzést az hiszem, mindenki ismeri. Két féle asztalos enyvet árulnak, u. m. világosat és barnát, hogy melyiket használjuk, az teljesen egyre megy, én mégis a világosat használom, mert úgy hiszem, hogy ez tisztább.

Az enyvtáblát egy már használaton kívül helyezett vasedényben esetleg kiürült festékes dobozban elhelyezve, reá egy kevés vizet öntve a tűzhelyre tesszük a hol bevárjuk, mig az enyv teljesen feloldódik, sőt forrni is kezd. Annál erősebben ragaszt az enyv, minél többször és minél tovább volt forrásnak kitéve.

Mindezeket tudva, most már, ha a deszkát is meggyalultuk, úgy a 12. mint a 8 colost 50 cm. hosszú darabokra levagdossuk. A 8 colosat a közepén hosszába ketté fűrészeljük s a füreszelés nyomán maradó roncsolódások eltávolítása miatt a deszka élét itt, de csak itt simára legyaluljuk. Most már a gyalupadra helyezve a 12 colos deszkadarabkát, annak mindkét élét forró enyvvel bekenjük s hozzá nyomva két felől a kétfelé fűrészelt 8 colos deszkadarabkát, még pedig a gya- lulatlan élével, beszorítjuk a gyalupadba s száradni hagyjuk.

Azért nem szabad az eképen összeeresztendő deszkák élét legyalulni, mivel a deszka élét egyenesre hozni csakis eresztő gyaluval lehet s még ezzel is csak nehezen boldogul kivált a kezdő, de meg a gyalulatlan deszkaélek beenyvezett szilánkjai sokkal erősebben fogják egymást, mintha a deszkaélek le volnának simítva.

Ha a fenékdeszka a gyalupadban már megszáradt, hogy az enyvezésnél el ne válhassék többé soha, a következőképen biztosíthatjuk magunkat.

Kemény tüzelőfából a téli estéken hasogatunk drótszeg vastagságú fapálcikákat. Most már a cigányfuróval a fenékdeszka élébe jó mélyen lyukakat furunk s a lyukakba kevés forró enyvet öntve, ezeket a fapálcikákat azokba mint szegeket beütjük. (Folytatása következik.)

MÉHEK KÖZÖTT.

Rovatvezető: SALAK.

Téli teendők.

(Folytatás.)

A parasztkasokba is elég könnyű a viz beadása. Olyan kasokba, a melyeken felül átmeneti lyuk van, ezen a lyukon keresztül egy vászon darabkával bekötött szájú befőttes Üvegből, ha nincs a kason ilyen átmeneti és etető nyílás, akkor én úgy szoktam eljárni, hogy cigányfuróval lyukat fúrok a kas tetején. Ez a lyuk csak akkora átmérőjű, mint egy tollszár, most már ebbe a lyukba egy tölcsért helyezek és naponta pár kávéskanálnyi langyos vizet adagolok a családnak. Természetes dolog, hogy a tölcsér nem áll állandóan a kasban, hanem a viz beadása *tán eltávolítóm s a nyílást valami alkalmas dugóval elzárom.

Eltsmerem, hogy más módszer szerint is lehet a vízhiányban szenvedő családot a bajból kisegíteni, de én ezt az eljárást szoktam alkalmazni, mert elég kényelmes és kevés költségbe kerül.

A teljes nyugalmat élvező, kellő élelemmel és jó kaptárba betelelt család kitelel. A telelést a méhész mestermunkájának szokták nevezni, holott az inkább a méhek mestermunkája, mert újabb időkben erősen terjed az eszme, hogy a fészket ne bántsuk, igy a téli élelmet úgy helyezheti el a család, a hogy jónak látja, még az esetben is, ha gyenge hordás miatt a család nem képes téli élelmét beszerezni, a modern méhész nem lépesmézes keretekkel egészíti ki a készletet, hanem eteti a családot, hogy az oda helyezhesse az élelmet, a hol az legkönnyebben megközelithető.

A méhek téli nyugalma, mint már előbb megjegyeztem, csak látszólagos. Az erősebb családok már január hó folyamán hozzá kezdenek a fiasitáshoz, februárban pedig már gyengébb családok is. A fiasitás kiterjesztése arányban áll a család népességével, az élelem bőségével és minőségével. (Folytatása következik.)