Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-11 / 6. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 43-ik oldal. A mai rém magas anyag árak mellett igazat is kell adnunk a méhes nélkül méhészkedő méhészeknek. Ök nem ismerték a méhts vonzó erejét, azért nem is érzik annak hiányát sem. A gyönyörük, örömük is több s nagyobb lehet — ami — régibb méhészek örömeinél, mert mig mi csak pár fo- rintocskát kapunk mézünkért, addig a modern méhész egész vagyont zsebel be tavaszonként és őszönkint. Elvégre ma még is ez a fő. Ök, a modern méhészek a méhészetet a gazdálkodás oly mellékágának tekintik, a melyből nagy befektetéssel nagy hasznot húzhatnak. Ilyenformán ma holnap szegény ember már méhész nem lehet, mert manapság a méhészetbe is több száz koronát kell annak befektetnie, a ki a méhészetből nemcsak kellemes, hasznot is hajtó szórakozásra számit, hanem abból számba vehető mellékjövedelmet akar magának biztosítani. Ilyenformán tényleg okosan cselekszik az a kezdő méhész, a ki ma méhesépitésre nem törekszik, nem költ, e helyett a méhes árán megfelelő számú kaptárakat szerez be. Óh te emberi találmányokban tökéletes huszadik század, el kell ismerni, hogy túl sokra vitted, annyira, hogy szinte már többre nem is viheted, azt azonban nem tudtad fel- és kitalálni, hogy benned az elképzelhető legnagyobb kényelem közepette hihetetlen találmányaiddal az emberi boldogság és megelégedettség is lépést tarthatna sőt te megfosztod attól a kis enyhet nyújtó csendes, árnyas helytől is az embert, melynek „méhes“ a neve, s a mely minden méhész érezni tudó lelkének „legkedvesebb mulató tanyája“ volt. Mihépen oédeKezzunti, esetleg mit használjunti a méhszurás ellen ? Irta: Sötér Kálmán.*) Tagadhatatlan, hogy ez a kérdés nem csekély jelentőségű, mert ha a méhszurás ellen védő, vagy gyorsan ható szert ismernénk, a kenyér- kereset legnépszerűbb módja a méhészet volna. Azt a csekély fájdalmat, a mit a szúrás okoz, sokan fel sem vennék, de következményétől, — a daganattól — a mi néha a felismerhe- tetlenségig torzítja el az arcot, — a legtöbben annál inkább irtóznak, mert az ügyetlenség bélyegének szokták azt tekinteni, a magyar pedig — mi tagadás benne — még akkor is nevetségesnek találja az ügyetlenséget, ha következményei komolyabbak volnának. Igaz, hogy az ügyes méhészt ritkábban szúrják meg a méhek, de megszurhatják a legügyesebbet is; hisz még a legjámborabb háziállat is *) Lásd a szerző „Méh és Világa“ cimü müve gyakorlati részének 595—600 lapját. Anyanevelésüknél a svájci megtermékenyítő kaptárocskát alkalmazzák. Ez egy kis hosszúkás kaptárocska, melynek belső fedelén három lép- ícezdete van. A hátsó részén elválasztott tér, a mely a válaszfal felső széle alatt kivágott kis nyílással a mellső részszel közlekedik, 2h résznyire merev cukros mézzel meg lesz töltve, amely a méheknek táplálékul szolgál. A kaptárocskát vagy raj méhekkel népesitjük be, ha ilyenek rendelkezésünkre állanak, vagy fiatal méhekkel, amelyeket fias lépekből lesöprünk. A röplyuk sodrony szövettel be lesz zárva és a terméketlen anyát a fedelén levő nyíláson keresztül este a népbe tesszük, az anyazárka nyílását előbb cukros mézzel betömjük és igy a méheknek ennek elfogyasztása után a királynőt maguknak kell kiszabaditaniok. Ilyen módon képzett népecskék úgy dolgoznak mint egy raj. Már néhány nap múlva elvehető a megtermékenyített királynő és a népecskének a leirt módon az azonnal újra beadható egy terméketlen anya. Ilyen kis népecskék ezt minden bai nélkül elviselik. Utórajokat meg lehet osztani é* marék méhvel a királynővel együtt ilyen kaptárocskát be lehet népesíteni. A svájci megtermékenyítő kaptá- rocskának alkalmazása az anyanevelési kérdés egy részének mindenesetre igen szerencsés megoldását jelenti. De a népecskéket sohasem engedjük éhezni, hanem lássuk el őket élelemmel szorgalmasan épen úgy naponként átvizsgálandók és anyátlan kaptárocskákat azonnal meg kell anyásitani. Az anyanevelés üzése, amely a telep kaptárszámának megfelelő számú anyanevelő kapjárocs- kából áll, a méhcsaládok mesterséges szaporításánál feltétlenül szükséges. Mielőtt valamiféle műraj előállításához hozzáfognánk, minden az annak képzéséhez szükséges elő legyen készítve. Mindenek előtt, a mint már megemlítettük, érett anyabölcsők vagy fiatal megtermékenyített királynők álljanak rendelkezésünkre, hogy a megosztott, anyátlan törzseket gyorsaa meganyásithassuk. (Folytatása következik.)