Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-11 / 6. szám

MÉHÉSZETI HETILAP 43-ik oldal. A mai rém magas anyag árak mellett igazat is kell adnunk a méhes nélkül méhészkedő méhé­szeknek. Ök nem ismerték a méhts vonzó erejét, azért nem is érzik annak hiányát sem. A gyönyö­rük, örömük is több s nagyobb lehet — ami — régibb méhészek örömeinél, mert mig mi csak pár fo- rintocskát kapunk mézünkért, addig a modern mé­hész egész vagyont zsebel be tavaszonként és őszönkint. Elvégre ma még is ez a fő. Ök, a modern méhészek a méhészetet a gaz­dálkodás oly mellékágának tekintik, a melyből nagy befektetéssel nagy hasznot húzhatnak. Ilyenformán ma holnap szegény ember már méhész nem lehet, mert manapság a méhészetbe is több száz koronát kell annak befektetnie, a ki a méhészetből nemcsak kellemes, hasznot is hajtó szórakozásra számit, hanem abból számba vehető mellékjövedelmet akar magának biztosítani. Ilyenformán tényleg okosan cselekszik az a kezdő méhész, a ki ma méhesépitésre nem törek­szik, nem költ, e helyett a méhes árán megfelelő számú kaptárakat szerez be. Óh te emberi találmányokban tökéletes hu­szadik század, el kell ismerni, hogy túl sokra vit­ted, annyira, hogy szinte már többre nem is viheted, azt azonban nem tudtad fel- és kitalálni, hogy benned az elképzelhető legnagyobb kényelem kö­zepette hihetetlen találmányaiddal az emberi bol­dogság és megelégedettség is lépést tarthatna sőt te megfosztod attól a kis enyhet nyújtó csendes, árnyas helytől is az embert, melynek „méhes“ a neve, s a mely minden méhész érezni tudó lelké­nek „legkedvesebb mulató tanyája“ volt. Mihépen oédeKezzunti, esetleg mit használjunti a méhszurás ellen ? Irta: Sötér Kálmán.*) Tagadhatatlan, hogy ez a kérdés nem cse­kély jelentőségű, mert ha a méhszurás ellen védő, vagy gyorsan ható szert ismernénk, a kenyér- kereset legnépszerűbb módja a méhészet volna. Azt a csekély fájdalmat, a mit a szúrás okoz, sokan fel sem vennék, de következményé­től, — a daganattól — a mi néha a felismerhe- tetlenségig torzítja el az arcot, — a legtöbben an­nál inkább irtóznak, mert az ügyetlenség bélyegé­nek szokták azt tekinteni, a magyar pedig — mi tagadás benne — még akkor is nevetségesnek ta­lálja az ügyetlenséget, ha következményei komo­lyabbak volnának. Igaz, hogy az ügyes méhészt ritkábban szúr­ják meg a méhek, de megszurhatják a legügye­sebbet is; hisz még a legjámborabb háziállat is *) Lásd a szerző „Méh és Világa“ cimü müve gya­korlati részének 595—600 lapját. Anyanevelésüknél a svájci megtermékenyítő kaptárocskát alkalmazzák. Ez egy kis hosszúkás kaptárocska, melynek belső fedelén három lép- ícezdete van. A hátsó részén elválasztott tér, a mely a válaszfal felső széle alatt kivágott kis nyí­lással a mellső részszel közlekedik, 2h résznyire merev cukros mézzel meg lesz töltve, amely a méheknek táplálékul szolgál. A kaptárocskát vagy raj méhekkel népesitjük be, ha ilyenek rendelke­zésünkre állanak, vagy fiatal méhekkel, amelyeket fias lépekből lesöprünk. A röplyuk sodrony szö­vettel be lesz zárva és a terméketlen anyát a fe­delén levő nyíláson keresztül este a népbe tesszük, az anyazárka nyílását előbb cukros mézzel be­tömjük és igy a méheknek ennek elfogyasztása után a királynőt maguknak kell kiszabaditaniok. Ilyen módon képzett népecskék úgy dolgoznak mint egy raj. Már néhány nap múlva elvehető a megtermékenyített királynő és a népecskének a leirt módon az azonnal újra beadható egy termé­ketlen anya. Ilyen kis népecskék ezt minden bai nélkül elviselik. Utórajokat meg lehet osztani é* marék méh­vel a királynővel együtt ilyen kaptárocskát be le­het népesíteni. A svájci megtermékenyítő kaptá- rocskának alkalmazása az anyanevelési kérdés egy részének mindenesetre igen szerencsés megoldá­sát jelenti. De a népecskéket sohasem engedjük éhezni, hanem lássuk el őket élelemmel szorgalma­san épen úgy naponként átvizsgálandók és anyát­lan kaptárocskákat azonnal meg kell anyásitani. Az anyanevelés üzése, amely a telep kaptár­számának megfelelő számú anyanevelő kapjárocs- kából áll, a méhcsaládok mesterséges szaporításá­nál feltétlenül szükséges. Mielőtt valamiféle műraj előállításához hozzá­fognánk, minden az annak képzéséhez szükséges elő legyen készítve. Mindenek előtt, a mint már megemlítettük, érett anyabölcsők vagy fiatal meg­termékenyített királynők álljanak rendelkezésünkre, hogy a megosztott, anyátlan törzseket gyorsaa meganyásithassuk. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents