Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-04 / 5. szám

MÉHÉSZETI HETILAP

35-ik oldal.

A mikor a változást észleli a kezdő, helyezze nyugalomba e fejvédőt, hogy kényelmesebben dolgozhasson. Hiszen egy-két szúrás oly csekélység, az a kis hangyasav mely a vérbe hatol, meg sem árt.

Későbben mondjon le a keztyü használatáról is, hiszen az is felesleges, a mikor szúrást kap igaz rosszul esik, de egyszerű orvosság erre a „türelemfű.“ Ne idegeskedjék, viselje csak türelemmel azt a kis fájdalmat, megszokja azt s később vére nem is reagál a szúrásra.

Én is irtóztam a méhszurástól kezdő koromban, de nem féltem, mert bármennyi szúrást kaptam, vérem már akkor sem reagált a méh szúrásra és bárha volt eset, hogy egy-két csintalan méhike offenzivát rendezett orrom vagy fülem ellen, — bizony az fittyet hányt az ő kis rossz- akaratának, mert semmi eltorzulást nem mutatott.

Méhészetem községem legforgalmasabb útja mellett van és rajzás alkalmával ván eset 8—10, sőt több rajom van naponta. A Tajok kiszállása sokféle. Én nyugodtan, fejvédő nélkül, sémi* védő eszközt nem használva, megyek méheim közzé és nem ritka eset, hogy rajfogó parasztkasom fejem fölé tartom, a raj bele száll, ilyenkor persze a beszálló raj ellepi mindenem, de szúrást ritkán kapok, csupán ha véletlen valamelyiket megnyomom.

Egy ilyen rajfogásom alkalmával az utcán menő szekerek megállották és hallom a mint mondja egyik bácsi a másiknak:

— Na nézze már komám az ántiját neki, most annak is lesz melege, mind agyon szurkálja a dongó 1

— Az ám komám — feleié a másik — nem mennék oda a kend két lováért! — Ekkorra már erősen szállott rajam a kasba s jóleső méhész örömmel hoztam a kast hűvösebb helyre, csalogatván a még szállongó méheket magam után. — Mikor a kast letettem, nyugodtan szólalt meg egyik emberem:

— Nem szurkálták össze azok a dongók ? Nem — mondám, mert előre kiegyeztem velők!

— Na hát ez valami dolog, de nem is hiszem, hogy nem tud valami mesterséget mondá — ezzel elmentek.

Hát a mi e mesterséget illeti álljon itt a következő : Tanulja megismerni a kezdő a méheket, a méh természetét és a mint az elméletben erős- bödni fog gyakorlata, ügyesebbé fogja tenni minden fogását. Lassankint meg fog tanulni a méhek nyelvén beszélni, igen természetes a mi Írásjegyünkkel híven kifejezni hangjukat nem lehet, azonban próbáljuk meg azt amennyibe lehet.

Rajzás előtt hallhatjuk az anyák hangját két

változatban: Az egyik éles — tű, tii, tű, tű módjára hangzik:

A másik tompa kva, kva, kva formán szól. Rövid nu, nu, nu hangot ad a megfélemlített méh. Ko-i-i-it hangot ad ha torkasát megszorítjuk ijedtségének ad ezzel kifejezést. E hangra igen figyelnek a méhek. A zi, zi, zi, zi — intő hang, — az éles jiii pedig segélyhívást jelent.

Rajzás alkalmával pipegő hangok izgatottságra vallanak. A Srrrrr hanggal vidám jó kedvüknek adnak kifejezést. Ha anyátlan család lakását koppantjuk meg, siránkozó hu u u u hanggal jajdulnak fel s ha már csillapodásban volna egy-két méh újra kezdi.

De rendes állapotban levő törzs egy gyorsan felpezsdülő dsrrr hanggal tiltakozik a háborgatás ellen. Népesebb kaptárakból néha gub, gub, gub, gub hangok hallatszanak, melyet a herék adnak. Gyakran hallhatunk azonban krr, krr, krr hangokat, mely inkább az anyáknak tulajdonítható, mivel az ilyen törzsek jólétben és rendezett viszonyok között élnek és e hang anyátlan törzsnél nem hallatszik.

Másodpercenként kétszer vuh, vuh, vuh, vuh hangzik, annak a jele, hogy a méhek fiasitanak. Drrrr hangot hallunk ősszel, ez azt jelenti, hogy a törzs jól érzi magát és nyugalmat kiván. Az élesen csengő hanggal röpködő méhek határozottan ingerültek, mert a gyanakvó méhek rendszerint szárnyra kelnek, élesen csengő hanggal röpködik körül a gyanús tárgyat ha észreveszik, hogy a tárgy nem mozog, többnyire tova repülnek, ezekkel a méhekkel szemben csendesen viseljük magánkat, mert bizony azt nehéz lenne bizonyítani, hogy a méhek ismerik gondviselőjüket.

Tény azonban, ha a méhek gyakrabban látnak maguk körül embereket, megszokják és végre fői sem veszik.

Hogy pedig a velük bánókat ritkábban támadják meg természetes oka az, hogy ezek ismervén a méhek természetét, felingerlésüket elkerülik s támadásuk elől okosan tudnak kitérni.

Ezt bizonyítják azok a feltűnően szelíd méhcsaládok, melyek minden szakszerüleg kezelt méhesekben feltalálhatók.

A méhek előrelátó képessége.

„A méh okosabb mint a méhész.“

(Folytatás és vége.)

Vadludak gágognak! Merre repülnek? Északnak-e vagy délnek? Ha délnek repülnek, akkor erős hideg lessz, ha északnak mennek, akkor eny-